Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu: Én azt -megengedem, sokszor gyóntattam mise után is. Kovácsné: Én és leányom, ki szintén ott volt, a mise után gyóntunk és többen még ott maradtak. Tanu: Megengedem. Én nem emlékszem, hogy előbb, vagy j utóbb miséztem-e. Kovácsné: Többen még ott maradtak a gyónásnál. Elnök: Szóval maga hamarább jött ki a templomból, mint a plébános ur bevégezte. Tanu: Megengedem, mert sokszor történik, hogy vagy előbb misézek és azután gyóntatok, vagy előbb gyóntatok és utóbb misézek. Szeyffert; Solymosi Eszter eltűnése felől a tisztelendő urnák is bizonyos tudomása van ; mert hiszen ez oly eset, mely feltűnést okozott. Nem tudna a tisztelendő ur nekünk az eltűnés iránt keringett hirek felől valami felvilágosítást adni ? Tanu: Annyit tudok, amennyit az újságokban olvastam és amennyit a nép szájából hallottam. Szeyffert: Mik voltak tehát azok a hirek ? Tanu : Egyszerűen az, hogy Solymosi Eszter festékeket vásárolt volna az Ó-íaluhan és hazamenvén, a zsinagóga táján eltűnt. Ezt pedig körülbelül, az eltűnés után pár hétre, hallottam. Szeyffert: Holott már másnap kezdték beszélni. Tanu: Megengedem, hogy beszélni kezdték, de én nem járok ugy a nép között. Eötvös: Itt a vizsgálati iratok közt van a vizsgálóbírónak egy jegyzőkönyve, illetőleg a bírósághoz intézett jelentése, a mely aként kezdődik, hogy A. I. (ez a két nagy betű van oda irva) t.-eszlári lakos jelenti nekem, hogy tudomással bir arról, j hogy ha jól emlékszem, bizonyos hernádnémeti kocsmárosnál, Rosenbergnél, ekkor és akkor csavargó zsidók voltak és rejtegették, ami feltűnést keltett, stb. stb. Egy ilyen jelentés van itt a vizsgálati iratok közt. Miután tanúnak a vezeték neve A-val, keresztneve I-vel kezdődik. Tanu: Az én kereszt nevem J-vel kezdődik. Eötvös: J-vel, vagy I-vel, hát hiszen a mindegy. Legyen szives megmondani, nem ön volt-e az, aki ezt a jelentést a vizsgáló bírónak tette ? Tanu: Igenis én tettem. Eötvös: E tárgyra nézve további kérdésem nincs, hanem még egy kérdésem van. Julius első felében, jul. közepe táján 17. 16, 17, 18, 19, ezekben a napokban, mint a vizsgálati iratokból láttam, bizonyos szembesítések történtek T.-Eszlár községében a község házában, melyben a tutajosok a t.-eszlári zsidókkal, férfiakkal, asszonyokkal szembeállittattak. Az ezen időben történt hivatalos eljárásról később a hírlapok megemlékeztek és felemlítették, hogy Adamovics József t.-eszlári plébános is jelen volt. Igaz-e vagy nem ? Tanu: Az időt nem tudom, hogy azon a napon : mert én igen sokszor elmentem a postára, mikor a vizsgálátok történtek; de a vizsgálatok menetét soha sem hallottam, se nem hallgatóztam, tehát merem állitanitani, hogy azon napokról, melyeket a tek. ügyvéd ur mond nekem, semmi visszaemlékezésem nincs. (Elővezettetik Pap József tanu t.-eszlári törvény-biró.) Elnök: Azon kérdésre, hogy a gyónás alkalmával húsvét előtt rendszerint meddig tart az isteni tisztelet, előadja, hogy hogy: kezdődik 7—8 órakor és tart 11 —12 óráig, a szerint, hányan vannak a gyónásnál. Mult év virágvasárnapján sem túlságosan sokan voltak a templomban. Solymossi János tisza-eszlári születésű 38 éves, református, nős napszámos, mult évben mint cseléd állt be Grosz Márton izraelita urnái. (Derültség a közönség körében). Az izraelita húsvét előtt kiállt a szolgálatból, mert szemébe belecsapott a ló és másképen is alkalmatlan volt neki a hely. Elnök: Emlékszik Solymosi Eszternek az eltűnése napjára? Tauu: Arra igen is emlékszem. Elnök: Melyik napra esett ? Tanu: Szombati napon, vasárnapi napon az ángyomtól hallottam, hogy ment a faluból kifelé. Kérdeztem, mi lelt ángyom? Mondok, hátha kiment valamerre vagy atyjafiához. Vagy valamerre. Dehogy, azt mondja, hogy már mindenütt kerestük. Elnök: Akkor éjszaka oda haza volt-e ? Tanu: Igen is oda haza voltam. Elnök: És tapasztalt valami rendkivüliséget azon éjszaka? Tanu: Anyit tapasztaltam, mert 9 óra tájig bent tanyáztam és akkor a kutya nagy lázadást ütött és a kutya lázadásra én kimentem. Jöttek az izraeliták tömegestül a templomból, többek voltak, idegen izraeliták is. Elnök: Hány óra tájon volt? Tanu: 9 óra tájon történt. Elnök: Hová mentek ? Tanu: Mentek az öreg Lihtman urnái. Elnök: És azután? Tanu: Később nem tudom menynyi idő elteltével, ismét tömegestül mentek vissza, és valami egy óra vagy félkettőig éjfélután lehet számítva, nem tudom bizonyosan megmondani háromszor-e vagy négyszer, de többször elmentek az istáló háta meget tömegestül; mert akkor éjszaka a szerszámom szerteszét volt, a fiatalság ki volt jelölve vizitatióra, féltettem hogy valamelyik ellopja a szerszámomat és nem mertem lefeküdni. Elnök: Milyen nagyok voltak a zsidó csoportok? 3. 4, 10 vagy 20 volt-e? Tanu: Az első csoportban tudom hogy többen voltak. Nem tudom hányan, hanem utána egy kevés lépésnyire mentek, hol 3, hol 4 egy-egy csapatban, Elnök: És merre mentek ezek Lichtman udvarából? Egy irányban széledtek? Tanu: Mindig egy helyre. Elnök: Merre? Tanu: Mindig a zsidótemplom felé alkalmazták onnan a menést. Elnök: És a zsidó templomból mit látott olyast, ami magánok feltűnt. Tanu: Egyebet nem láttam, csak a világítást. Elnök: Hogyan érti azt, hogy ki volt világitva a templom? Tanu: Lámpa világítás látszott az ablakon. Elnök: Melyik ablakon? Tanu: A zsidó templom ablakán. Elnök: Tudja maga, hogy hány részből áll a zsidó templom ? Tanu: Nem tudom én, mert nem voltam benne sohse. Elnök: De melyik részéből a templomnak látta, a magas nagy ablakokból vagy csak az alacsonyabb ablakokból ? Tanu: A felső ablakokból kellett lenni, mert ott az ablakból egészen odavilágitott a kaszárnya végéhez, ahol én laktam. Elnök: Tehát a magas ablakokból kellet villágitani, mert az szolgált oda. Tanu; Igen is. Elnök: Ezen világosság feltűnt akkor magának? Tanu: Nekem nem, mert nem tudtam róla semmit sem felvenni, hogy mi lehetett volna. Azt remélem, — mondok — talán ugy szokták húsvét ünnepnapjukon, hogy jönnek mennek egesz éjjel: mert szegényebb és gazdagabb izraeliták mentek együtt. Elnök: A templom-világosságra nézve mondja meg, máskor is látta, hogy volt ilyen világosság ? Tanu: Nem láttam, mert közel ugy nem laktam, mint a mult esztendőben. Hát a mult esztendőben tapasztalta-e hogy világosság volt máskor is? Tanu: Nem láttam soha. Elnök: Mikor vette maga észre ezt a világosságot a templomban, mely időben? Tanu: Valami tiz—tizenegy óra tájban. Elnök: És meddig tartott? Tanu: Azt nem tudom, meddig tarthatott az. Láttam éjfél után 1 és 2 óra tájig, akkor bementem az istálóba és a jószágot elláttam. Elnök: Mikor a vizsgáló biró kihallgatta, akkor maga tovább ment állításával; mert a világosságot egész éjjelre, sőt hajnalra tartónak mondta. Tanu: Igenis. Mig be nem mentem a jószághoz a munkát folytatni. Elnök : De hát az nem kezdődik egy—két óra között a marháknál. Tanu: Négy órára mindig megetettem és megitattam a jószágot, megtisztogattam; mert mindig rendesen szoktam kezelni. Tehát 1 és 2 óra tájon lehetett. Elnök: Tud-e valamit arról, hogy Grosz Máron és Lichtmann Jakab jó viszonyban voltak-e egymással vagy sem? Tana: Nem voltak eddig ez ideig. Elnök: Nem jártak egymáshoz ? Tanu: Haragudtak egymásra. Elnök: És azon időtől kezdve jó viszonyban voltak ? Tanu: Azon időtől kezdve egymással — ugy remélem jó viszonságban voltak; mert még készültünk, nem tudom miféle izben lett volna, hogy Grosz Márton úr és én bemegyünk Fél-