Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

34 lekményt tervezték és végrehajtották volna: annyi bizonyos, hogy igen ügyetlen módon, igen valószínűtlen alakban hajtották végre. Hullát tengelyen szállítani 90—100 kilometer távolságra, népes falukon keresztül, ha már nem az emberek, legalább kutyák figyelmét bizonyosan provokálta volna. Meztelen kocsin szállították volna, annak bevárásával, hogy valamely tutaj megérkezik egy bizonyos helyre? Ez fölötte ügyetlen és valószínűtlen. Hiszen sokkal könnyebb lett volna, ha a hullát Eszlár alatt valamely helyen, melyre a hatóság figyelmét felhívták volna, kiteszik. És miért meztelen ? Hát nem szállíthatták volna, könnyebben ruhába öltöztetett hullát? Ki kellett szállítani Eszlárra, hogy a zsidókat kiknek ott minden lépése éber figyelemmel kisértetett, még annak is kitegyék, hogy a hulla felöltöztessék ? Akárki kombinálta a tervet, nem mondható, hogy ügyesen lett volna szőve. A mi pedig e részben Matej vallomását illeti, előre kell bocsátanom, hogy Matej, a mint már felhozatott, hat féle vallomást tett, mindig mást ós mást mondott, a végtárgyalásnál is többszörösen módosította, kiegészítette vallomását. Ezt tette az a Matej, a ki a máramaros-szigeti vizsgálóbiró által felvett jegyzőkönyv, az annak tartalmára megesketett törvényszéki jegyző vallomása a huszti jegyző és segédje és a szeklenczei biró hiteles — valamint Hilmann eskü alatt kivett vallomása ellenére megesküdött arra, hogy az valótlan, mintha ő az ellene ott lefolyt eljárásokról legkisebb említést sem tette volna. A kir. törvényszék mindazonáltal megesketését elrendelte; elrendelte akkor, midőn az állal éppen Matej, ezen állítólagos csempészet egyedül tettese és végrehajtójaként jelentkezik és azon preczedenst alkotta, hogy terhelt, mondhatnám vádlott tettes saját tetteire megesküszik, csak a végből, hogy vallomásának terhelő része által más is gyanusittathassék. De különben is a Matej vallomása a valószínűségek, képtelenségek és lehetetlenségek halmaza. Én fel sem említem azt a t. törvényszék előtt, hogy hitelesített vallomásukban mind ő, mind Herskó — tehát tévedés nem foroghat fenn — Kerecsenyt emliteuek azon helyül, hol a foglalót Smilovicstól kapták volna, még pedig mindkettő akkor, midőn mindketten azt vallják a valósággal megegyezőleg, hogy ők Kerecsenyen meg sem állva, a Tiszán Tárkány-felé tovább folytatták utjukat, és hogy Smilovics a parton lábát lógatva, kötötte meg az alkut Herskóval, zsidó nyelven átkiabálván hozzá, ha csak az 56 frtot a partról a tutaj felé oda nem dobta. Nem képzelem, hogy mikép volt lehetséges, hogy az 56 forint már Kerecsenyben átadatott? És ha ez igaz, hogyan állhat meg Matej azon vallomása, hogy ő Tárkányban tudta csak meg, pedig véletlenül a hullának tutaj alá történt kötözését és a hullaszállitás müveletét ? Ez ellenkezik az ő vallomásával. Sietett is Matej a törvényszék előtt hitelesített vallomását rektifikálni. Én attól eltekintek, az apró ellenmondásokat sem veszem figyelembe s nem tekintve arra sem, hogy ő holdvilágot emiitett junius 11-én, ami pedig nem volt, hogy ő vagy 2—2 Va láb hosszúságú gúzst emlit, melyen Smilovics a hullát a tutajhoz kötve, vonszolta volna, ami lehetetlen, ha fölteszszük azt, hogy a Tisza partja legalább is néhány öl magasságú. Nem említem azt sem, hogy a tutajok sorrendje, amely itt előadatott, ellenkezik az összes többi tutajosok által vallott sorrenddel, ugy hogy tulajdonképpen az ő tutaja a második volt, és nem az utolsó, a hulla odakötésének müveletét is elmondta itt Matej, pedig fizikai képtelenség, lehetetlenség egy hullát ugy odakötni a tutaj alá, mint ahogy azt ő itt a törvényszék előtt demonstrálta. — A tutaj üresen volt, igen vastag, mint Hilmann és Sréter mondják — majdnem negyedfél láb vastag faszálakból állott, Matej pedig maga beszéli, hogy azok tetejére jó formán keresztben egy másik tábla szálfát rakattak fel. Ha az a hulla 2 és V

2 lábnyi gúzson vonszoltatott, okvetlenül oda kellett, hogy ütődjék mindjárt a tutaj alatt levő első keresztfánál az ember karja, bármily hosszú legyen is, nem foghatja át 3'/

2 láb vastagságú szálfára felrakott ugyanoly vastag szálfákat, hogy ugy kösse a szálfák közepére alkalmazott gúzshoz a hullát, de nincs szokásban, hogy az ilyen szálfákat közepén guzszsal összekössék, mert ez a szálfák értékét is csökkentené az átlyukasztás által, ami pedig a kereskedők érdekével ellenkezik, a hulla állítólag az egyik kezével köttetett a tutaj alá, de igy szabadon lógván, a viz ereje által folytonosan a tutaj felé sodortatott és okvetlen kellett, hogy az összehúzódjék, holott pedig ez az álhulla meglehetősen sértetlen állapotban ért Dada alá. De hogy kötötte volna ugy, hogy azt egyik tutajos társa sem vette volna észre, sem Grelsi, sem Csepkanics, de még azok sem vették észre, akik a Dada alatt összerontott táblának helyreállítására hozzájuk siettek, pedig számszerint 15-en voltak és egyik sem látta volna, egyikük se érezte volna hüzét? Az pedig alig képzelhető, hogy ő Matej a kapott foglalót egy ismeretlen zsidónak Tokajban, még pedig irás nélkül, átadta volna, mert azt az indokot, a mit felhozott, hogy t. i. részeg állapotban tőié ellophatták volna a pénzét, ezt nem lehet indokul elfogadni, mert hiszen ha volt bizalma a Herskó által megjelölt tokaji zsidó iránt még nagyobb bizalommal viseltethetett Herskó személye iránt, a kitől kapta a pénzt és a kinek nem kellett volna az 56 frt elhelyezéseért letett dijat fizetni és ő sem lett volna kénytelen Szegedről visszafelé Tokajnak menüi, hanem mehetett volna az egyenes uton Debreczenen át Máramaros felé. különben is nem tudok képzelni oly rusznyák tutajost, akinek; ha foglaló van kezében, a helyett, hogy azt elinná, egy ismeretlen zsidónak adja át, minden irás nélkül, és hozzá teszem azt is, hogy nem gondolhatok magamnak egy olyan tutajos zsidósáfárt sem, a ki az állítólag felvett foglalót mind odaadja társának, abból magának egy garast sem tartson viszsza, sőt még rábeszélje a tutajost, hogy egy másik idegen zsidónak adja át a pénzt, midőn pedig, mint ez nálunk szokás, mindezt a pénzt vagy legnagyobb részét attól a tutajostól a szolgáltatott pálinka árában visszaszerezhette volna, meg sem említem, hogy Matej kiszabadulása után Tokajba a pénzért elment. Nem foglalkozom a felöltöztetéseknek meséjével s még csak két kiválóan fontos monumentumra vagyok bátor a tek. törvényszék figyelmét felhívni, a melyek Matej vallomásait alapjokban megdöntik és teljesen tönkre teszik. Az egyik az, hogy Szavenics Péter azon kérdésére, hogy tndta-e, hogy hol fognak kikötni, igen helyesen azt felelte, hogy az, a ki tutajon indul, nem tudja azt soha, hogy hol és mikor fog kikötni, hová, mikor fog érkezni és hol, meddig fog időzni, a tutaj nem oly jármű, mint egy udvari vasúti vonat, a mely programmszerü pontossággal érkezik meg az állomási helyekre, a szél, a nagy és a kis viz, a parthoz ütődés, a napi élelem elfogyása, mind előre ki nem számitható véletlenségek, a melyei hatalmas befolyást gyakorolnak a tutaj útjára: és Matej felkérdeztetvén, hogy miért nem maradtak Tárkányban, Eszláron és miért időztek Dada alatt, erre igen helyes feleletül azt adta, hogy Tárkányban a nagy viz miatt, Eszláron, mert a Kis-Tiszába tévedtek, Dada alatt, mert táblájok megrongálódott, világosan kijelentvén azt is, hogy ezen véletlenek nélkül utjokat akadálytalanul folytatták volna. Képzeihető-e, tekintetes törvényszék, hogy Herskó már előre tudhatta, hogy Tárkányban fognak kikötni, hogy Smilovicscsal megállapodhatott arra nézve, hogy a hullát Tárkányba hozza? Képzelhető-e, hogy egy ismeretlen asszony Eszlár alatt ólálkodva várja az ismeretlen tutajost, akinek megérkezése utóvégre is nagyon bizonytalan ? Világosan kijelentette továbbá Matej, hogy Herskó állítólag a hullát azzal kötötte a tutaj alá Eszláron és őt oda utasította, hogy ha a hulla kiszabadul magától, csak eressze szabad útjára. Már akármi lett legyen is a czélja ennek a hullausztatásnak, annyi bizonyos, hogy a szándék a feltevés szerint arra volt irányozva, hogy a hulla bizonyos helyre érkezzék, ahol a hatóság figyelmét magára vonhatná. — Igen, csakhogy a magától kiszabadult hulla oly hely felé is vehette volna útját, ahol a hatóság többé fel nem találta volna, eltemethették volna azt a Tisza hullámai örökre is, és igy a kontemplált czél és eredmény soha sem éretett volna el. Ily körülmények közt, ily módozatok mellett, tekintetes törvényszék, hullát úsztatni nemcsak nem érdemes, de czéltalan és alapnélküli lett volna. A hullacsempészet elméletének felállításával az eszlári és vidékbeli zsidók ellen a kis ostromállapot lett elrendelve; valódi rémuralom kezdődött, a személyes szabadság, a házijog legbrutálisabb megsértései követtettek el, mintha csak kiakarták volna gúnyolni a törvénykönyveink nagyhírű szerzőjét, ki azon naiv feltevésben volt, hogy már az a hely, ahol a törvénykönyv bizonyos bűntettekről rendelkezik, elég garancziát nyújt a hatalmi túlkapások megfékezésére" — Ide-oda hurczoltattak, az emberek internáltattak, rendőri felügyelet alá helyeztettek, 8 ez még mai napig sincs megszüntetve, holott némelyek, mint Liszauer és "Weinberger, még mai napig sem lettek kihallgatva. Ha van valami megszomoritó ezen eljárásban, ez az tekintetes