Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

30 Ha majd keresztény és nem keresztény egyenjogositva, a legbensőbb viszony által egybeforrva lesznek — hinni, tudni fogják, hogy a vallási szertartások emberiek és nem emberirtók: el fog tűnni a babona, el a gyűlölség és vele azon had, mely a gyűlölség szitásból élősködik. Magyar lesz a magyar, bármely vallásfelekezethez tartozzék is, egy közös imával, a haza imádásával. E bünper pedig legyen zárköve a megaláztatásoknak, ne szolgáljon száz év multán, mint a peéri eset a jelen pernél — vizsgálati utmutatásul, és legyen intő szózat hazánk törvényhozásához, hogy tenni kell, tenni sürgősen a gyűlölség elenyésztetésére. Tek. törvényszék! Én védenczeim felmentését kérem! VI. Heumann Ignácz véüö beszéde. Az országgyűlésen az olyan indítvány felett, mely a józan ész és erkölcs által szentesitett, általános elfogadott alapelvek felforgatására van irányozva, — hogy egy ujabb keletű röpke szóval éljek — a parlamenti statáriumot gyakorolják akként, hogy mint érdemleges vitatkozásra nem is méltót, rövid uton egyszerű napirendre téréssel kivégzik. Ily rögtönbiráskodási eljárás a törvénykezés terén a feljelentésnek hivatalból való viszszautasitása. Ez lett volna méltó sorsa azon feljelentésnek, melyet eleinte a vármegye szolgabirája előnyomozattételre sem érdemesített, midőn a nála megjelent Solymosi Jánosné panaszát az elveszett lánynak egyszerű körözésével intézte el. Kegyeletteljes hálaelismeréssel kell adóznom Szabolcsmegye közönségének, mely mult évi közgyűlésén tárgyalván az alispáni jelentés kapcsában a szolgabíró ezen eljárását és intézkedését, a lázas izgatottság, a szenvedélyek tomboló vihara közepette megerőzte függetlenségét, higgadtságát és komolyságát, helyeselte a szolgabíró eljárását időközben fájdalom elhuiíyt veterán tagjának indokolt felszólalására, s helyeslőleg vette tudomásul, hogy a zsinagógának kért kutatása megtagadtatott. Nem ugy a tek. törvényszék! A négy éves Samukára fogott gyermekbeszéd elégséges alapul fogadtatott el a bünvizsgálat megiuditására és ma komolyan kell foglalkoznunk azon váddal, melyre nézve ugyancsak Szabolcsmegye mintegy 100 évvel ezelőtt 1794. évi szent Jakab hava 21-én tartott gyűléséből utasította volt a vármegye főszolgabiráit arra, hogy mentül jobb móddal verjék ki a lakosság fejéből azon balvélekedést, hogy a zsidó husvótünnep megtartására keresztény vérre van szükség, és tanítsák meg a lakosságot arra is, hogy a gyilkosság Mózes törvénye által csak ugy meg van tiltva, mint a keresztény vallás által. Nem tudom, az eljárt szolgabirák ügybuzgóságán, vagy kapaczitálási képességén, vagy pedig a lakosság fogékonyságán mult-e, de fájdalmas tényként kell konstatálni, hogy ezen fejbetörősdi nem sikerült, és ma a jogegyenlőség elvének, az emberi jogoknak proklamálása után következő első század végén, a vallásszabadság korszakában azon nemzedék előtt, mely a szuezi csatorna által két világrészt választott el e-gymástól, a Grothardot átfúrta és tenger alatti utat készül nyitni az emberiség számára, ismét felhangzik a vérvád, melyet pápai bullák, fejedelmi dekretumok, theologiai auktoritások enuncziacziói roszhiszemü elfogultságnak, gaz hazugságnak, őrületes mesének nyilvánítottak, s melynek megerősítésére ma ezen vármegye közigazgatási fejeitől kezdve le a falusi biróig, erkölcstelen, - törvénytelen uton hajhásznak hazug bizonyítékokat. (Mozgás a közönség körében.) Az elnök: Felszólítom az ügyvéd urat, tessék az illedelem és tisztesség között maradni és másokat gyanúsítással nem illetni. Heumann Ignácz: Tisztelettel fogadom nagyságod figyelmeztetését, én a végtárgyalás adataira reflektálok, utalok arra, hogy a 141. naplószám alatt egy az alispán által áttett rendőrileg elkobzott levél fekszik, ami a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmény, utalok arra, hogy a legszentebb jognak, az apai jognak megsértése és kijátszásával, a vármegye közigazgatási hatósága által administrativ fogságba helyeztetik a tanu, a zsidók gyűlölete elleni megvédésének ürügye alatt csak azért, mert terhelőleg vallott. Utalok arra, hogy a végtárgyalás folyama alatt azon perben, mely már kizárólag csak a tek. törvényszék elé tartozik, az alispán a vizsgálóbiró által előnyomozást folytattatott, utalok végül arra, mit már Vámosiné is elmondott, hogy ezen per is a kereszténység és zsidóság közti harczczá minősül. Az elnök : Éz Vámosiné felfogása. Heumann: Ezen visszaesés egy remélhetőleg rövid időn elmúló jelenség csupán. Darwin a fajok eredetéről irt örökbecsű művében meglepőnek mondja, hogy oly jellegek, melyek rég elveszetteknek látszanak, egyszerre csak újra megjelennek. Az átöröklés törvényei ismeretlenek ugyan, és senki sem tudhatja, hogy némely sajátság miért származik át némelykor apáról fiúra, az ősökről az utódokra. A magyarázat talán abban rejlik, hogy az elveszett jelleg visszaszerzésére való hajlam nemzedéken át lappang, s igy örököltetett át eltörpült szervként, mely kedvező viszonyok között a nemzedék kicsinyeiben kifejlődik és uralkodóvá válik. A nagynevű szerző kiemeli, hogy a szarvasmarháknál az átöröklött sajátság akkor fordul elő az utódoknál, midőn már érett korra jutnak, s hogy a házi válfajok, ha elvadulnak, régi törzs alakjukra, ősi jellegükre ütnek vissza. Egy ily sajátszerű jelenségre találunk itt is. Rég elveszettnek látszott jelleg kezd ismét feltűnni, midőn a nemzedék kicsinyei, a nemzet apró szentjei szövetkezvén katilináris exisztencziákkal elérkezettnek látják az időt a ghetto megtámadására, a zsidók kifosztogatására. A hazai történelem számos példával Illusztrálja, hogy rut kapzsiság, kaján irigység szívesen megragad minden ürügyet, minden alkalmat saját önző czéljainak előmozditására. Az elnök: A szenvedély, ügyvéd ur, rossz argumentum ; felkérem még egyszer, hogy a provokáló hangtól tartózkodjék. Heuman: Személyeket nem neveztem, ha valaki magára veszi, arról nem tehetek. Hazai történetíróink egyikének, Ulésházy Istvánról nem rég megjelent monográfiája, ez azon mü, a melyre czéloztam, élénken illusztrálja az általam előadottakat. Egy sereg előkelő család ellen indíttatott fiskális akczió akkor, mikor a »uótá«-nak árnyéka sem forgott főn, csak azért, hogy a családok vagyonán oztozkodni lehessen. Az elnök: Ez nincs összefüggésben a jelen konkrét esettel. Heuman: Csak illusztráczióul hozom fel. (Mozgás a közönség körében.) Az elnök: Csendet kérek! Heuman: Mig azonban a mult századokban a vérvád rituállis alapúnak elismertetett, ma a fanatizmus fügefalevelével takarja el ugy a cselekményt, mint annak indító okát, konczesszióképen a korszellem iránt, nehogy a vérvád ostobaságán pirulni kénytelen legyen és ma már a vizsgálóbiró végzésében ezen rituális alap csak mint állítólagos jeleztetik. De sajátságos, hogy a vizsgálóbiró összes kombinácziói, azou alaptól kezdve, melyen kiindul, az egész vizsgálat folyamán végig téveseknek, helyteleneknek, valótlanoknak bizonyultak. Azon egyetlen föltevés, melyet az »állítólagos« jelzéssel egyelőre függőben tartani jónak látott, a vizsgálat elfogadott alapja mellett kétségtelenül bebizonyitottnak lett volna elfogadandó. Ha történt gyilkosság ott, akkor és azon a módon, azok által, mint ahogy ezt Scharf Móricz vallomásában előadja, az nem vezethető vissza a fanatizmus indokára, az nem egyes őrjöngőnek beszámithatlan cselekménye, hanem katexochén rituális gyilkosság, kétségtelenül vallás-szertartási bűncselekmény. De az alap, melyen ezen mese épül, védőtársaim által már leromboltatott, s á terhelőknek látszó adatok tarthatatlansága igazoltatott. Nekem e téren alig marad mit felhoznom, mert ugy a tettesekre, mint a cselekményre nézve előttem szólott védőtársaim már nyilatkoztak. Hiszen a gyilkosság nem derittetett, nem is derittethetett ki, mert egy egészen eltévesztett, egészen hamis alap képezte a vizsgálat kiindulási pontját. A vizsgálóbiró nem a megtörténhetett esetek mindegyikére fordította figyelmét, hanem csak egyetlenegynek minden ároni bebizonyításán igyekezett és ez természetesen eredményre nem vezethetett. A gyanúsítottak mentségei ellenben, azok bűnösségének leplezésére koholt fondorlatoknak mondattak, és igy történt, hogy közömbös mozzanatok, jelentéktelen események okozatos kapcsolatba hozattak, ezen makacs ragaszkodást az előre megállapított, elfogadott állásponthoz rettentő módon illusztrálja védenczemnek, Taub Emánuelnek esete is. 0 elejétől fogva a legkisebb terhelő gyanúval sem illettetett, a főtanu vallomásában neve nem is szerepel, egy árva betűvel sem érintik, hogy ő az állítólagos tett elkövetésének idejében, annak helyén jelen lett volna, hogy ezen cselekmény elkövetésében bármi részt vett volna, sőt Scharf Móricz itt a vógtárgyalásnál kikérdeztetvén,