Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Emlékezik-e, hogy Grosz felesége azt mondta, hogy azért nem jön ki Grosz, mert beteg ? Tanu: Beszélte a szőllőben, hogy beteg, de nem sokat figyeltem. Elnök Kérem a vádhatóságot, hogy a ma kihallgatott tanukra uézve a megesketés iránt indítványt tenni szíveskedjék. Szeyffert: Tek. kir. törvényszék! Van szerencsém a következő indítványt előterjeszteni: Sipos István vallomása teljesen lényegtelen lévén, nem látom szükségét annak, hogy hitre bocsáttassák. Cseres Mihály már letette az esküt, ugy szintén Szelei Gábor is, tehát nincs szükség arra, hogy e két tanu megeskettessék. Farkas Eszter tanu csak 15 éves lévén, ugyanazon okoknál fogva, melyeket már több alkalommal volt szerencsém előterjeszteni, nem indítványozom e tanu megesketésót. Farkas Gábor mint községi biró, oly ténykörülményekre hallgattatván ki, a melyek az ő hivatali működésében tapasztaltakra vonatkoznak, nem találom helyen, hogy esküre bocsáttassák. Végre Both Borbálát illetőleg, miután nézetem szerint ő semmi olyan lényeges körülményekre nézve nem tett vallomást, amelyek a jelen ügyre valami befolyással lehetnek, de különbeni s előélete sem látszik kifogástalannak, őt sem tartom hitre bocsátandÓDak. A többi tanuk megesketése ellen nincs kifogásom, s özv. Solymosi Jánosnét sem tartom esküre bocsáthatónak, mert feljelentő, s ez ügyben igen közelről érdekelt a törvénykezési gyakorlatnak értelmében esküre nem bocsátható. Az elnök: A védelem részéről nincs valami észrevétel ? Eötvös: Tekintetes törvényszék ! Én a közvádló helyettes kir. főügyész ur indítványához hozzá járulok azon kivételekkel, amiket jelezni szerencsém lesz; nevezetesen : én Farkas Gábor tanúnak megesketését szükségesnek tartom; nem azon kérdésekre és feleletekre vonatkozólag, amelyekre nézve az elnök ur ő nagysága által kihailgattatott, mert azokra nézve a helyettes főügyész ur előterjesztése, nézetem szerint teljesen alapos, miután azok hivatalos eljárásra vonatkoznak: hanem azon feleletekre vonatkozólag, amelyek a védelem részéről intéztettek hozzá. Én mindenesetre szükségesnek tartom, hogy ő azokat hitletétel által erősítse meg; továbbá Róth Borbálát illetőleg én más nézetben vagyok, mint a helyettes főügyész ur, mert Róth Borbálának vallomását azon körülményre, hogy Recsky András urnák Mari nevü szobaleánya, — mivel neki beszélt, — gazdája által megveretett; továbbá Scharf Móricz vallomására, hogy mikor Móricz börtönben volt, miként nyilatkozott és végre azon eljárásra vonatkozólag, amelyben ő, noha teljesen indoktalanul és büntelenül részesittetett és amely eljárás nagyon is szomorú világosságba helyezi azt, hogy a személyes szabadsággal miként bán tak el itt és ott egy esztendő lefolyása óta: mondom ezen körülményekre nézve én igen fontosnak tartom vallomását és azt legnagyobb részben tanúvallomás természetűnek kell tekintenem, különösen azon Mari leányt és Scharf Móriczot illetőleg. Én ez oknál fogva Roth Borbálának, özv. Klein S.-nénak megesketését szükségesnek s törvényesnek tartom s kérem a tek. törvényszéket, hogy ez értelemben határozni kegyeskedjék. Ami Cseresnét illeti, én sem tartom törvényesen megeskethetőnek őt; mert ő abban a dologban oly tanu, aki egyúttal a denuncziáns szerepet vitte, mégpedig igen sajátságos körülmények között. Mert mint tudni tetszik, azt már tudta másfél esztendő előtt; azóta mindig hallgatott és csakis az birta vallomása megtételére, mint ő mondja, hogy a zsidóság nyer és a kereszténység veszt. Ily törvénytelen indokból származó s igen is jellemző denuncziaturájának esküvel való megerősítését én részemről helyesnek nem tartom. Elnök: A védelem részéről felhozatott, hogy Czapáriné és Tanyi Sándor tanukép idéztessenek meg. Ugyancsak Tanyi Gábornéra és Tanyi Sándornéra is hivatkozott mint tanura. Szeyffert; Ezek beidéztetése ellen nincs kifogásom, csak arra kérem a tek. törvényszéket, hogy oly intézkedést méltóztassék tennni, hogy nevezett tanuk hétfőre megidéztessenek. Eötvös: Ha a beidézés a legközelebbi hétfőre lehetséges lenne s e miatt a tárgyalás befejezése késedelmet nem szenvedne, az esetre előterjesztésemet fentartanám. De ha késedelemmel járna, minthogy magam sem tarthatom fontosnak e tanu kihallgatását, hajlandó volnék előterjesztésemet visszavonni. Elnök: Horváth Géza kihallgatása is kéretvén, méltóztassék erre vonatkozólag is nyilatkozni. Eötvös: Erre vonatkozólag előterjesztésemet vissza vonom Friedman: Csakis a jelenlegi tanuk megesketéséről van szó ? Elnök: Igen, kivéve Cseres Andrást, ki szintén be van rendelve, de nem lett kihallgatva. Egyébiránt a kir. törvényszék a tett indítvány felett fog határozni. A hozott határozat nyomban ki fog hirdettetni, s a legközelebbi ülés hétfő tiz órára tűzetik ki. (A biróság tagjai tanácskozásra visszavonulnak.) Elnök: A kir. törvényszék a tanuk megesketése iránt következőleg határozott; Cseres Mihály, Szellei Gábor és Feuerman Herman mint tanuk már megesketve lévén, ujabbi megesketésök feleslegessé válik. Sipos István és Farkas Eszter vallomásuk jelentéktelensége miatt, Róth Borbála pedig, ki csavargó élétmódjánál fogva aggályosnak mutatkozik, esküre nem bocsáttatnak. Solymosi Jánosné bár nemcsak panaszos, hanem egyéb körülményekre nézve tanúnak is mutatkozik, azonban amennyiben az ő állításai más tanubizonyitékokkal is támogattatnak, ennélfogva megesketése feleslegessé vált. Farkas Gábor községi biró nemcsak olyan körülményekről tanúskodott, melyek birói hivatásába vágnak, ennélfogva az ő megesketése is elrendeltetik. A többi tanukra vonatkozólag pedig a törvényes akadály fenn nem forogván, ezek is mindnyájan megeskettetni határoztatnak. — Czapáriné, valamint Tanyi Gáborné és Tanyi Sándorué tanukul meghívása mellőztetett, amennyiben az állított körülmények annyira lényegteleneknek mutatkoznak, hogy azok az ügy érdemi részéhez és annak támogatásához egyáltalán nem járulhatnak, (Tanuk az esküt leteszik.) Az ülés 2 óra 30 perczkor véget ért. Juliuslió 23. A biróság tagjai 10 '/

2 órakor foglalják el helyüket. Elnök: A tárgyalás folytattatik, amennyiben a mára beidézett Kakóczi Károly tanu meg nem jelent, irományok fognak felolvastatni. Szeyffert: Nagyságos elnök ur! Méltóztatott velem közleni a szombathelyi kir. ügyésznek a tárgyalás alatt lévő ügyre vonatkozólag nagyságodhoz intézett hivatalos átiratát. Ezen át irat és annak mellékletei szerint a szombathelyi kir. ügyészség a »Dunántul« czimü lap utján arról értesülvén, hogy Klein Ignácz a folyó év tavaszán Szombathelyen járván, ott a most tárgyalás alatt lévő ügyre vonatkozólag nyilatkozatot tett volua. Ennek folytán a kir. ügyész nyomozást teljesített, melynek eredménye az, hogy Klein Ignácz csakugyan járt ott kora tavaszszal Szombathelyen és többeknél maga részére könyöradományokat gyűjtvén, elbeszélte, hogy büntelenül letartóztatva volt. Égyiknek-másiknak körülményesebben elmondta e bánásmódot is, melyben részesült, két tanu bizonyítja, hogy Klein Ignácz egy kávéházban ugy nyilatkozott, miszerint tudomása van Solymosi Eszternek ki által történt meggyilkoltatásáról, de még nincs itt annak az ideje fölfedezésére, hanem annak idején, valószínűleg a tárgyálásnál fogja azt tenni. E két tanu : Krauss Henrik háztulajdonos és Sarkady Elemér hirlapiró. Van szerencsém ezen iratokat azon inditványnyal visszaszolgáltatni, méltóztassék azokat a többi ügyiratokhoz csatolni s Klein Ignácznak netaláni felfedezéseinek megtételére az alkalmat megadni. Elnök: Ezen hivatalos adatok szerint, Klein maga Szombathelyen járt? Klein: Nem tudom. Elnök: Nem járt mult évben a Dunántul ? Klein: (gondolkozik.) Meglehet, voltam, de nem tudom bizonyosan, voltam-e ott. Elnök: Nem járt a mult évben gyűjtögetni? Klein: Meglehet, hogy voltam, de biztosan nem állítom; sem az előtt, sem azóta nem voltam, nem tudom, melyik várost hogy hivnak. Heuman: Steinamanger! Klein : Ott voltam. Elnök: Ismerős ott? Klein: Nem ismerek senkit. Elnök: Az állíttatik két vallomás szerint, hogy maga akként nyilatkozott volna, hogy Solymosi Eszter meggyilkolóját annak idején fel fogja fedezni, de még annak ideje nem érkezett el. Klein: Én arra nem emlékszem, hogy ugy nyilatkozhattam volna e tekintetben. Elnök: Az is állíttatik, hogy elbeszélte a vele való bánásmódot többeknek. Klein: Azt tudom bizonyosan, hogy ami velem történt, azt felsoroltam, de lehetetlen, hogy elsoroltam volna, hogy tudnám, hogy ki gyilkolta meg. Azt nem ismerhetem el, hogy valakinek mondtam volna, az lehetetlen. Friedman: Arra nem emlékszik, hogy oda nyilatkozott volna, hogy sejti, ki ölte meg ? Klein: Arra sem emlékszem. Elnök: Krause Henrik vallomásában az állíttatik, hogy Klein akként nyilatkozott: »mi tudjuk ugyan, ki követte el a gyilkosságot, de azt nem szabad megmondanunk, egész a végtárgyalásig, nehogy az emberek megvásároltassanak«. Klein : Az említésben sem volt. Elnök: Ezen bünvizsgálati iratok a jelen bünügyi iratokhoz csatoltatnak, betekintésük megengedtetik.