Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

a becsületes uri ember (Eötvös felé intve fejével) szólit, hogy vehetem én be tanúnak ? (Derültség a közönség közt). Elnök: Nem a maga tanuja ? Huriné: Mikor az a vármegye között mindig sürög-forog. (Derültség a közönség körében). Szeyffert: A tárgyalás elején voltam szerencsés előterjeszteni, hogy a városi kapitányt megkerestem egy hir iránt, mely tegnapelőtt keletkezett. A főkapitány ur szives volt a nyomozást megejteni és az erre vonatkozó iratokat a kir. ügyészségnek beküldeni. En ezen átiratot az erre vonatkozó jegyzőkönyvvel együtt becsatolom azon inditványnyal és kéréssel, méltóztassék ezt mindegyikünk és a közönség megnyugtatására felolvastatni. Egyéb intézkedést nem tartok szükségesnek; elég ha ez egyszerűen az iratokhoz csatoltatik. Elnök: Amennyiben ezen jelentés épen a tárgyalás folyamán, az én intézkedésemmel függ össze, annál fogva mindenek előtt ennek felolvasása fog megtörténni. Felolvastatik az átirat és a hozzá csatolt jegyzőkönyv, melyek igy szólnak: »Nyíregyháza város főkapitányi hivatala. 201/883. A magyar kir. tekintetes ügyészségnek Helyben. Tegnap délután szóbelileg tett felhívása folytán, van szerencsém a kivánt ügyben az illetőkkel felvett kihallgatási jegyzőkönyvet, Tóth Béla névjegyének csatolása mellett, hivatalos tisztelettel beküldeni. Nyíregyháza, 1883. juniushó 20-án. Kerekréthy s. k. főkapitány. (A jegyzőkönyv.) »Kihallgatási jegyzőkönyv, felvétetett a kapitányi hivatal által, 1883. juniushó 19-én. Altalánosra; özv. Spisák Antalné szül. Klein Sarolta, 57 éves, róm. kath, özvegy, magánzó. Tudomására jutott a kapitányi hivatalnak azon eset, miszerint a helybeli róm. kath. egyház tulajdonát képező s általa és hozzá tartozói által lakott iskolahelyiség udvarába tegnap, vagyis f. évi junius hó 18-án esteli 7—8 óra között két ismeretlen uri egyén ment volna be s ott a kapun belül megállapodva az udvaron mintegy ólalkodva pár perczig a megye ház épületre tekingetve, egymás között beszélgettek s az után ugy, amint jöttek, ismét eltávoztak. Mint az emiitett udvarban egyik lakó, látta-e ezen egyéneket ott ? Ha igen adja elő körülményesen az általa látott és netalán hallott beszélgetésüket ? En a kérdezett két uri egyént tegnap este ben az udvarban nem láttam; hanem igen is ugyan az nap este 8-9 óratájban azon két uri egyén, kik vasárnap d. u. V2 5 órától 7-ig két izben voltak a vélem ugyanazon iskola helyiségben lakó Orsóvszky Gyula tanitó lakásán őt magát keresni, még pedig saját szavaik szerént, oly végből hogy Orsóvszky tanítótól, mint aki ez idő szerént Seharf Móriczot oktatja, annak önviselete s a tanulásban való előhaladása iránt szándékoztak kikérdezni, volt azon két uri egyén, Kik látták még ezen két uri egyént rajta kivül az udvarban vasárnap és tegnap este ? — Tulajdon leányom Spisák Hedvig férj. Szabó Endre r. cath. tanitóné és Orsóvszky Gyuláné akivel tudomásom szerént ugyan ezen urak egyike névjegyet is hagyott. Özv. Spisák Antalné, sk. Spisák Hedvig a hozzá intézett kérdésre következőleg felelt: Legközelebb vasárnap délután 5 órától majdnem 7 óráig terjedő idő alatt két uri egyén jött be a vele egy udvaron lakó Orsóvszky tanitó lakására saját állításuk szerént oly végből, hogy Orsóvszky tanitó úrtól tudakozódjanak Seharf Móricz magaviselete s tanulási hajlama iránt; azonban Orsóvszkyt honn nem találván, egyikük egy névjegyet nyújtott által oly végből hogy azt férjének adja át. Tegnap este 7—8 óra között e két ur ismét bejött az udvarba; de csak a kapun belül állapodtak meg, hol arczczal a megyeház épület felé fordulva és arra tekintgetve fel, egymás közt egy pár perczig beszélgetve, — mit a távolság miatt ki nem vehetten — eltávoztak. Ha ezen uri egyéneket személyesen látta, le tudná-e irni azok kinézését? Igenis le. Mindkettő majd nem egyenlő nagyságú, egyik barna arczu fekete kór szakállal, másika, aki a jegyet átadta, szakái nélküli szemüveget visel. Szabó Endréné sk. Szokolószky Mária férj Orsovszkiné ugyanazokat vallja, mint Szabó Endréné s. k.« Elnök: Nincs ugyan kifejtve a főkapitányi jelentésben, hogy ezen bejelentések után történt-e valami intézkedés azon éjjel. Ugy tudom! hogy történt, és erre következett az én intézkedésem, hogy ha netalán igaz lenne a gyanú, Seharf Móricz a kihallgatás elől el ne vonassék. Heumann: Tisztelettel jelentem, hogy Frenkel Sámuel tanú, kit tegnap délelőtt emiitettem, itt Nyíregyházán tartózkodik, és ha netán szükség lenne rá beidézhető. Friedmann védő: Mielőtt a tárgyalást folytatni méltóztatik, amennyiben én erre súlyt helyezek, és akár méltóztatik reá a tekintetes törvényszéknek súlyt fektetni, akár nem, erre a felső bíróságoknál esetleg hivatkozni akarok: kérem naponként constatálni azt, hogy a tanuk a vizsgálóbiró mellett kénytelenek elmenni, egyebet semmit. Ez tény, melynek constatálását én éppen ugy ké/hetem, mint azt, hogy a közönségen keresztül vezet az ut. Én nem vonok le ebből semmi nemű következtetést. Minő megjegyzéseim lesznek utólag erre nézve azaz: én dolgom. Következik Solymosi Zsófi kihallgatása. Az általános kérdésekre előadja, hogy 17 éves református, hajadon, Solymosi Jánosné leánya, Eszter testvére. Az ügyre nézve a következőket mondja el : A bel-faluban laktam a boltosnál. Midőn bement Eszter a belfaluha a boltba, akkor találkoztam vele, midőn a sakterhez mentem gazdámmal együtt, vittem egy üveg bort és kérdeztem Esztert, hova megy. Megmondta, akkor kérdezte a gazdám tőlem: Ez a testvéred Zsófi? Én azt mondtam ez, és midőnjöttem visszafelé, akkor is találkoztam vele. Beszédbe áltam vele, dicsekedett, hogy 5 frtot ad a Julcsa néni vásárra, csizmát vesz. Azt is mondta, hogy most siet, mert azóta a Julcsa néni bemeszelte a pitvart. Eljött, én pedig láttam a Papp József malmáig, mig el nem haladt. Gruden biró: Akkor volt ez, mikor visszafelé jött? Zsófi: Igen. Elnök: Hát az bizonyos, hogy Rosenberg magával volt akkor tnidőn Eszterrel találkozott? Zsófi: Igen. Elnök: És ez a találkozás mikor történt ? Zsófi: Délelőtt 11 és 12 óra közt. Elnök: bort a sakternél kivette át magától? Zsófi ; Átvette a gazdám. Én csak az ajtóig mentem. Elnök: A kapuig, vagy a ház ajtajáig ? Zsófi: Midőn bementünk az udvarba a pitvar ajtóig, ott vette át. Elnök: És ott volt a többi idegen metsző ? Zsófi: Igen, voltam ben a házban, de nem láthattam egyet sem. Elnök: Hát Eszter milyen hangulatban volt, jókedvű volt-e vagy szomorú, midőn találkoztak ? Zsófi: Semmi szomorúságot nem láttam rajta, még örömmel dicsekedett, hogy pénzt ad neki a gazdaszszonya csizmára, ruhára. Szeyffert: Mikor másodszor találkozott testvérével, midőn visszafelé jött, véletlenül találkoztak, vagy felkereste magát? Zsófi: Ott álltam a kapuban és midőn láttam őt, beszéltem vele. Szeyffert: Mennyi ideig beszélgettek? Zsófi: Nem soká, mert azt mondta: siet haza. Szeyffert: Nem mondhatná meg, miről beszéltek 1 Zsófi: Több dolgokról nem beszéltünk, csak amig azokat elmondta, addig beszélgettünk; mert azt mondta, hogy siet haza. Szeyffert: Emlékszik-e arra, hogy megmondta testvére, mit vásárolt a boltban ? Zsófi: Festéket, patkószeget. Szeyffert: Minő festéket, azt nem mondta ? Zsófi: Azt nem mondta. Szeyffert: Miben volt a festék? Zsófi: Kendőben. Szeyffert: Minő kendőben? Zsófi: Fekete kendőben. Szeyffert: Mikor legelőször kihallgatták, azt mondta, hogy sárga kendőben volt. Tanú (gondolkodik, nem felel). Szeyffert: Tehát akkor nem emlékezett rá. Tanú: Igen, mikor ment, volt egy sárga kendő a kezében, ugy gondolom. Szeyffert: Nem mutathatná meg, hogyan vitte a kendőt melyben a festék volt? Tanú: Hát a kezében volt. Szeyffert: Mutassa csak hogyan, épen van kendő a kezében. Tanú: Bele volt kötve.