Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

a'T'-d.ili szám. III. melléklet. ,TISZ A-ESZLAR« Az elnök (Vámosi Julcsához.) És mikor aztán kedden reggel maga ment a Tiszára és vele ment a gazdasszonya is, ott az a négy asszony magát megtámadta, liogy hamisan vallott: igaz-e, hogy azt mondta gazdasszonyának, hogy maga igazságosan vallott és az Isten itélő törvényszéke előtt is megvallaná. Vámosi Julcsa. Nem igaz. Az elnök. Löwenthalné megmarad-e e mellett ? Löwenthalné. Ngos elnök ur, tek. tszék, én öt gyermek anyja vagyok és most is azt esküszöm, pedig szeretem a gyermekeimet felnevelni. Az elnök. Mikor Vámosi József oda ment magához avval a nagy bottal, valami kihívó módon történt az ? Löwenthalné. Nem. Az elnök. Hát e szerint semmi jelentősége nincs ennek a nagy botnak ? Löwenthalné. Nincs, hanem hát eleinte megijedtem nagyon, hogy jön bennünket ölni, vágni. Az elnök. Vámosiné. Igaz-e, hogy maga Löwenthalnénak keservesen panaszkodott a miatt, hogy a leánya a községben sokféle megtámadásoknak van kitéve ? Vámosiné. Igen, mondtam azt. Eluök: Es arra mit felelt ő? Vámosiné: Azt mondta: Vámosiné, sohse haragudjék, hiszen a miért a leánya megesküdött, megkapja a jutalmat. Löwenthalné: Minek Ígértem volna én annakutána, mielőtt nem Ígértem ? Vámosiné: Nézze, a ládán szoptatta a gyermeket, nem azt mondta-e, hogy fogta a keze met (mutatja) Vámosiné, ne haragudjék, megadjuk neki a jutalmat, Löwenthalné: Én nem mondtam neki semmit. Vámosiné: Nekem is egy istenem van! Löwevthalné: Nekem is, meg öt gyermekem. Elnök (Vámosinéhoz) : Hát bizonyos összegről volt e szó ? Vámosiné: Szegről ? (Derültség). Elnök : Összegről, summáról beszélt-e vagy csak általában mondta, hogy megkapja a jutalmat? Vámosiné: Összegről nem, csakhogy ne zugjak, megkapja a jutalmat, mikor kijön az igazság. Elnök: Igaz-e hogy ígéretet tett Löwenthalnénak, hogy mihelyt az a zaj elmúlik, a leányát ismét visszaadja hozzá? Vámosiné: Mondtam neki, hogy igy, hogy ugy, annyira bántották az embert, hogy ha majd lecsilapul a nép, visszaadom. Elnök : A községházánál egy időben történt-e a kihallgatása leányával? Vámosiné: Nem, hanem én magam jelentkeztem az elöljáróság előtt és ugy hivatta fel a biró a leányt. Elnök: Még akkor nap ? Vámosiné: Nem, csak másnap. Elnök: Hát magát egy nappal előbb hallgatták ki ? Vámosiné : Igen. Elnök: Milyen nap volt az ? Vámosiné: Csütörtöki nap. Elnök: Hát őtet? Löwenthalné: Kedden, én tudom biztosan. Vámosiné: Keddi Dapon, olyan formán, Elnök: Hát Farkas Gábornét, meg Pap Józsefet, mire nézve emiitette fel maga Löwenthalné? Löwenthalné: Vámosiné raa.!a mondta nekem, én meg merek erre esküdni. Elnök: (Vámosinéhoz) Igaz-e, hogy maga panaszkodott Löwenthalnénak, hogy magát megtámadták Pap Józsefné és Farkas Gáborné és szidalmazták a lányát, hogy a keresztények ellen szól? Vámosiné: Azt mondták, de nem épen Papp Józsefné, hanem ezek a falusi asszonyok. Löwenthalné : Papp Józsefnét nevezte, miért mondanám épen Papp Józsefuét; nekem mindig jó emberem volt. Elnök : De se az egyiket, se a másikat uem nevezte? Vámosiné: Nem, csak ugy mondtam, hogy bántanak az asszouyok. Elnök: Löwenthalné. hallja Vámosinét, hogy ezt mondta maga neki, mondta-e, hogy a leáuya meg fogja kapni a jutalmat? Löventhalné: Mondja, de nem igaz. Vámosi Julcsa: Nem mond igazat. Elnök: Bizonyára róla még nincs bebizonyítva, hogy hamis vallomást tett volna a törvényszék előtt, mint maga. Löwenthalné: Bocsánatot kérek, még egy megjegyezni valóm volna, éu be vagyok idézve ma két hete, azután vasárnap mindjárt odajött Vámosiné az urával együtt, hogy adjam ki a leánya bérét, a jegyző ur parancsolta. Eötvös: Miért nem adja ki hát a bérét? Löwenthalné: Mert hát elvitték tőlem. Eötvös: Amit megszolgált, azért csak ki kell adni. Löwenthalné: Szökött cselédnek nincsen bére. Elnök: De önként adta oda? Löwenthalné: Addig, amig a baj megszűnik. Eötvös: Körülbelül mennyire megy az ? Löwenthalné: Körülbelül 7 frt, fel van irva minden krajczár. Eötvös: Julcsa, hogy kérhette maga a jutalmat attól az asszonytól, mikor még a 40 krajczárt is visszadta, mikor innen haza ment? Vámosi Julcsa: Igen, mert azt parancsolta, hogy ha haza megyek, adjam át, Eötvös: Igen, de ha jutalmat várt? Mit beszéltek ezek zsidóul azzal a Lichtman-gyermekkel ? j Vámosi Julcsa: Én zsidóul nem értettem, hanem mikor bejött a boltból, azt mondta: Ne félj Julcsa fiam, megkapod a bért. Eötvös: De előbb azt mondta, hogy zsidóul is beszéltek. Tanu : Igen besszéltek, de nem értettem. Eötvös: No hát akkor minek beszéli; ki volt az a négy asszouy, aki fenyegette a Tiszánál ? Löwenthalné: Egyik volt Farkas Andrásné, a másik a nyiri Kovácsnő, vagy nem tudom, hogy szokták hivni, a harmadik Mészáros Bálintné, a negyedik Ardainé. Eötvös: Igy volt Julcsa? Vámosi Julcsa: Az egyik volt Farkas Andrásné az öreg anyjával. Löwenthalné: Igen, ez a nyiri Kovácsné, azután Mészáros Bálintné és Adrai Józsefné. Heuman: Csak egy kérdést intézek Vámosinéhoz: magának nagyon zokon esett, hogy a maga leányát szidalmazzák, bántalmazzák? Vámosiné: Mindenesetre, kérem.Heuman : Azon törekedett, hogy lehetne segíteni a dolgon? Valaki tanácsolhatta magának, hogy mi ebben a járás, hogyan kell ezt megcsinálni, hogy jó útra jöjjön ? Vámosiné: Van nekem eszem, nem kell nekem tanácsolni. Heuman: Hát a maga gondolatából származott? Vámosiné: Mindenesre. Heuman: De micsoda? Vámosiné: Hát miket elbeszéltem. Heuman: Nem itt, hanem ki mondta, hogy menjen a községházához ? Vámosiné : Nem utasított engem arra senki. Heuman: Hát magától tette? Vámosiné: Magamtól. Heuman : Tndta maga, hogy ott el lehet igazítani ? j Vámosiné: Tudtam hát, csak a bíróságnál jelentkezik az ember, j Heuman: Mit mondott ott ? Vámosiné: Hát hogy igy elhozták éjszaka. Heuman: Csak ezt panaszolta, hogy éjszaka hozták? Vámosiné: Hát csak ezt mondtam. Heuman: Vagy azt is mondta, hogy a lányom hamisan esküdött ? Vámosiné Mondtam. Heuman: Hát hogy tudhatta, hogy hamisan esküdött ? Vámosiné: Hogyne esküdött voina hamisan. Heuman: '.Hisz maga felől láthatta; maga nem tudhatja? Vámosiné: Meghiszem, hogy látta, de nem 1 órakor. Heuman: De nem tudhatja maga. "Vámosiné: Nem láthatta kérem, mert már egy órakor Solymosi Eszter nem volt a világon. (Derültség a közönség körében). Heuman: Hát honnan tudja, hogy egy órakor nem láthatta? Vámosiné: Igen, mert már senki sem láthatta egy órakor. Heuman: Mikor eljött a községházához, mit mondott a biró, hogyan lehet kiigazítani? Vámosiné: Nekem nem mondott semmit. Heuman: Hisz ugy nem terjeszthette a nagyságos törvényszéki eluök ur elé? Vámosiné: Nem mondott semmit, csak én mondtam, hogy hamisan esküdött és arra azt mondta, hogy majd bejelentem. Heuman : Nem mondta, hogy baja is támadhat a maga leányának ? Vámosiné: Nem mondta nekem. Heuman. Semmit sem mondott? Vámosiné: Semmit se. Friedman: Löwenthalné, melyiknek a háza van közelebb Koklmayerhez ? a magáé vagy Bosenbergé ? Löwenthalné: Az én házam. Friedman: Vámosi Julcsa! Mikor a Tiszánál megtámadták magát azok az asszonyok, mit felelelt ? Vámosi Julcsa: Nem szóltam semmit. Fridman: Mikor azt mondták, hogy hamisan vallott, hogy a zsidókho'z pártolt, mit felelt? Vámosi Julcsa: Igen mondták, de nem szóltam semmit. Friedman: Mikor hazament innen, miért nem Licktmanhoz ment, aki igérte a dijat? Vámosi Julcsa: Azért, mert a háza nem abban a faluban van, mint a miénk. Friedman: Lichtman ugyanannak a falunak egy másik részéhen lakik. Nem kérdezősködött rá ? Vámosi Julcsa: Nem. Székely: Igaz-e, hogy a jegyző szobájában be volt zárva a jegyzővel és a hiróval? Vámosi Julcsa: Nem voltam. Székely: Megengedi nagyságod, hogy Löwenthálné szeméhe mondja ? Friedman: De nem tudja, más mondta neki. Elnök: Igaz-e, hogy mikor az a négy asszony megtámadta a Tiszánál sirva fakadt? Vámosi Julcsa: Nem. Elnök: És hogy érzékenyen vette és panaszkodott az asszonyának ? Vámosi Julcsa: Nem panaszkodtam. Löwenthalné: Nem kellett panaszkodnia, mert magam hallottam. Elnök: Igen, csak hogy neheztelésének adott kifejezést és sirt. Löwenthalné: Sirni nem láttam, csakhogy meg volt lepve. Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: Lichtman Sámuel! (Jelentik, hogy nincs itt). Weiszstein Háni! (Bevezetik). Maga tanukép van a törvényszék által berendelve, figyelmeztetem, hogy lelkiismeretes vallomást tegyen. Vámosi Józseffel beszélt legközelebb ? "Weiszstein Háni tanu: Egy csütörtöki napon. Elnök: Nem tudná megmondani, a hónapnak melyik napján ? A tanu: Már 3 hete. Elnök; Mily alkalommal találkozott vele ? A tanu: Én a szőllőben voltam és hazajövet a faluban, az utczán találkoztam. Elnök: Ezen találkozás alkalmával milyen bészélgetés folyt maguk közt ? A tanu: Kérdeztem, hol volt Vámosi? A községházánál. Mi végett ? Azt mondta, a biró ur hivatott, miután a leány meges-