Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

»T-dik szám. I. melléklet. .TISZA.ESZLAR" Friedman: Többször olvasta fel ? Tanu: Többször, hogy mondja meg, valóban ugy volt-e vagy sem. Mindig azt állította, hogy igaz, igy volt. Friedman: Nem tudná-e okát megmondani, hogy miért olvasta fel többször? Tanu: (Hallgat). Friedman Az ebédlőből az irodába mentek? Tanu: Igen. Friedman: Mikor a jegyzőkönyv aláíratott, ott volt-e, mikor a gyermek aláirta? A tanu; Igen. Friedman: A többi jelenvoltak nem irtak alá ? A tanu: Arra nem emlékszem. Friedman: Hát Recsky ur aláirta ? A tanu: Nem emlékszem. Hát Péczely? Tanu: Erre nem emlékszem, nem ügyeltem arra ugyan, csak azt láttam, hogy Móricz aláirta. Heuman: Goldsteinnak is azt mondta, hogy nem kínozták. A tanu; Ugyanazt mondtam, amit itt mondtam, de ők azt hitték, hogy a tek. ur engem vert s ezért máskép fogok vallani. Heuman: Már egyszer bejelentettem, hogy a talpas kecske gúnynevet Goldstein János szabó viseli. Direkt indítványt teszek, hogy vele is szemben kihallgattassék a tanu vallomására nézve, bár mostani vallomása nagyon eltérő volt az akkoritól. Székely : Midőn először felolvasták, mit szólt Péczely Móriczhoz ? A tanu: Azt kérdezte, igy van-e Móricz ? Mire ez azt monda: Ha tiz esztendő múlva fognak kérdezni, akkor is igy fegom mondani. Friedman: Hát mikor magához ment az a Goldstein, az a «talpas kecske», nem adott magának pénzt? Tanu: Nem, csak csergetett a zsebében. Friedman: Hát nem igért ? Tanu: Csak azt mondta, ki akarta tudakozni, hogy ütötték-e a fiút vagy nem. Grosz: Tekintetes törvényszék! Épen akkor, mikor az a leány beszélte a dolgot, mentem én oda, akkor ment be a zsidóasszony is; nekem meg azt mondták, várjon csak, valaki van ott és hallottam, hogy az asszony ugy beszélt, mert ott voltam az ajtónál. Elnök: Látta maga, hogy ő volt ott ? Grosz: 0 volt, mikor kijött, akkor láttam. Beszélgettek arról a tolosvairól, hogy ő oda való és azt mondta az asszony, hogy Móriczot odaállították a diván elé és bort adtak neki inni. Tanu: (odakiált) Hazudik maga! Grosz: Majd azután beszéljen! Tanu: Nem beszélek én. Elnök: Csak ne olyan hangosan. Grosz: A pandúr pedig a háta megett állott a karikással és azt moadta neki: Valld ki, apád mindent kivallott már, ha nem, akkor ki kell állanod magyarnak; ha nem vallod meg, akkor apádat felakasztják. Ezt mondta ez az asszony! Tanu: Nem mondtam. Elnök (Groszhoz): Maga az ajtón hallgatta ? Grosz; Ott álltam s azt beszélte az asszony, hogy sokáig ott állatták a fiút, legalább is éjfélig: a fiu semmit sem akart mondani, de annyira szorongatták, hogy cseppek folytak az arczán. A pandúr a háta mögött állt és fenyegette. Elnök (Tanúhoz): Igaz, hogy maga igy beszélte el? Tanu: Nem igaz, tagadom. (Groszhoz): Éu magát nem láttam s csakis a zsidó asszonyt, maga akkor nagyot hazudott, ha azt mondja. Eötvös: Nagyságos elnök ur, tekinte tes kir. törvényszék! Indítványozom, hogy azoknak az alapján, a melyek itt kapcsolatosan előadattak és különösen, melyeket Szojár Anna előadott, Goldstein János nyíregyházai lakos szabómester, mint tanu, a tekintetes törvényszék által megidéztessék, s azon körülményekre nézve, melyeket ezen Szojár Anna vallott, rögtön kihallgattassék. A tek. törvényszéknek, mint értesülve vagyok, rendelkezésére áll minden perczben, miután ebben a házban lakik. Tanu: A csendlegényeknél karikás sem volt, hogy fenyegette volna, de se izzadságról, se forróságról nem volt szó, Szentesi István tanu a szokásos elnöki figyelmeztetés után, az általános kérdésekre előadja, hogy született Tisza-Lökön, 47 éves, megyei szolgálatban van a szolgabiró mellett, a mult évben csendlegény volt: mint ilyen, a vizsgálóbiró mellett a belső szol gálatot teljesítette, s nem Szt.-Mihályon, hanem Lökön lakott s lakik ma is. Az elnök: Midőn a Csonkafüzesnél kifogták azt a hullát, részt vett maga annak szállítása és bonczolásánál? A tanu: Ott voltam az első kivevésnél, de a bonczolásnál nem. Az elnök: Az első megtekintésnél volt a dadai füzesben ? A tanu: Voltam lóháton Zoltán szolgabiróval. Az elnök: Hát második napon volt-e ott? A tanu: Voltam. Az elnök: Látta az öreg Solymosi Jánosnét ? A tanu: Láttam. Az elnök: Ott a hulla körül ? A tanu: Igeuis ott. Az elnök: O akkor nem magánál hált ? A tanu: Mikor a hullát elszállították T.-Lökre, nálam hált, mert a tek. szolgabiró ur felszólított, hogy Solymosinénak és testvérének adjak szállást. Az elnök: Folyt-e maguk közt az Eszter eltűnéséről beszélgetés ? A tanu: Nőm hajnalban felkelt, hamarabb mint ón, hogy halljam csak, mit beszélnek. Mert ők suttogtak, azaz, hogy nem tudtak aludni, és hallottam, hogy Solymosi testvére megkérdezte tőle: „Hogy hát aztán mit gondolsz, már a testre elfogadod-e, hogy az a te gyermeked?" Azt mondja: „Nem fogadhatom el, hogy az én gyermekem, mert nem is olyan, a test, mint az én gyermekem." „Hátha — azt mondja — meghiteltetnek ?" — „Ha meghiteltetnek, akkor is nem esküszöm arra, hogy az én gyermekem, mert nem olyan, mert az én gyermekem barna volt, ez pedig szőke." Erre aztán azt mondja: „Jaj lelkem, szép barna szemöldökű gyermekem!" — Igy mondta Solymosiné. Az elnök: Mert az állíttatik, és azért hivatott be maga mint tanu, hogy hallotta volna azt, mikor Solymosiné testvére azt mondta ő neki, hogy miért nem fogadod el gyermekednek ezt a hullát ? A tanu. Azt nem hallottam és nem is mondtam. Eötvös. Erről a dologról kivel beszélt maga Szentesi Nyíregyházán, hogy a törvényszék elé nen fogják idézni ? A tanu: Nem beszéltem én senkivel. Eötvös: Az alispán úrral se? A tanu. Azzal sem. Eötvös. Más dologban sem beszólt a napokban vele? A.tanu: Nem én. Eötvös: Minő szolgálatban van a megyénél ? A tanu: Mint hivatalszolga maradtam a szolgabiró urnái újévtől fogva, azelőtt pedig 10 évig mint csendlegény szolgáltam. Heuman: És nem beszélte el a Solymosiné beszélgetését mások előtt, sem odahaza Lökön? A tanu: Odahaza senkinek sem beszéltem. Heuman : Hát Rókának nem beszélt arról, hogy mit beszélt Solymosi Gáborné ? A tanu: Annyit mondtam, hogy nálam hált, de hogy mit beszélt, több eszem van, mintsem elmondjam. Heuman: Hát Szűcsnek nem mondta el? A tanu: Anuak sem. Az elnök : Róka, maga jelen volt ? Róka: Mikor a holttestet kisértük, akkor azt mondta, hogy a két testvér nálam hált, és Solymosi Gáborné azt mondta: Mért nem vállalod el a holttestet? Elnök (Szentesihez): Maga azt mondja, hogy az nem igaz? Szentesi: Nem mondtam soha. Elnök: Jöjjön be a felesége. Elnök: A tett indítványok és kérelmek felett a kir. törvényszék következőleg határozott: Ónody Géza országgyűlési képviselőnek mint tanúnak kihallgatása mellőztetik, mert az, hogy ő a hulláról állítólag azt mondta, mikép egy kiélt személyé, ezen ügyben semminemű fontossággal nem bir; éppen ilyen tekintet alá esik azon hírnek követelt bizonyítása, hogy a hulla tüdővészbeu halt e). Mozga bejelentése szerint Braun cselekménye hamis tanuzásra rábirást foglal magában, amennyiben az a jelen ügygyei szoros összefüggésben nincs, Braunnak beidéztetése mellőztettik. Azonban Mozga tanuzása feljelentésnek vétetik, amint ilyen illetékes eljárás végett a s.-a.-újhelyi törvényszékhez áttétetik. Goldstein Jáuosnak tanuképeni kihallgatása mellőztetik, mert a tanúvallomás érvényessége az eskütől feltételeztetvén, az ezen vallomástól eltérő magán nyilatkozatoknak valamely fontosság nem tulajdonittathatik. Ugyanezen tekintet harczol Lissauer és felesége irányában is, annál inkább, mert Horváth László szakértő orvosi véleményét hit alatt tevén meg, ettől eltérő más magán beszélgetés és véleménynek hitelessége ellen fegyverül nem használtatik, Lissauer levele az iratokhoz csatoltatik. Vay György és Karancsay József esküre nem bocsáttatnak, mert oly körülményekről tanúskodnak, melyek iránt külön vizsgálat van folyamatban. Matej Ignácz a vádhatározat meghozataláig mint vádlott szerepeit, mint tanu csupán a jelen végtárgyalás folyamán, miután a vád irányában elejtetett, és a vizsgálat ellene beszüutettetett, alkalmaztatott, mivel pedig ezen végtárgyalás során tett vallomása ellenében oly okok, melyek alapján az eskütől elzárható lenne, fen nem forognak, megesketése elrendeltetik. — Az előbbi különböző vallomásainak és jelen tanúság tételének mérlegelése a véghatározat feladatába tartozván, Bakó György, Szójár Anna irányában nehézség fenn nem forog, ezek meghiteltetnek. Mozga Péter maga beismeri, hogy részére tanuságtételért bizonyos Ígéret nyújtatott otthon, mivel azt vissza nem utasította, sőt napokig bizonyos előnyöket el is fogadott, ennélfogva, mint aggályos, eskütételre nem bocsáttatik; Kazimir és Rókára vonatkozólag a határozathozatal függőben marad, a mennyiben a tanácskozási idő alatt Szentesy István részéről ugyan azon körülményekre nézve tanúságtétel ajánltatott, továbbá még Szentesy felesége megesketése ellen sem forog fenn akadály, tehát az is meg fog eskettetni. Kérem az ügyész urat, méltóztassék ezen határozatra nézve nyilatkozni. Szeyffert: Tudomásul veszem. Eötvös: Matejre nézve tisztelettel bejelentem a védelem