Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

pedig csak rá fogtam. Elnök: És ő mit mondott? Tanu: Azt, hogy hát mit mondott? Tudod te mit mondott. Minek mondjam én; ő meg kért, csak mondjam meg, hogy mit mondott. Érre elkezdett valamit mondani Kis-Tárkányról, meg Nagy-Tárkányról. Elnök: Kivül volt ez? Tanu: Kivül; mikor levettettem a bocskorát, ingbe és gatyába kellett neki lenni és bemenni. Mikor bejöttem, mondtam, tessék csak csendbiztos ur jönni, ez beszél valamit, Kis-Tárkányt, Nagy-Tárkányt emleget. Bement a csendbiztos s az oláhnak igy (mutatja) -— reszketett a keze, meg volt mondva, hogy ha nem vallasz, ugy, mint amaz, te is ugy fogsz járni, mint ő. Elnök; Ki beszélt vele ? Tanu: Karancsay. Mikor elkezdett beszélni, nem lett visszautasítva amit beszélt, hajnal felé mikor véget ért, elküldtek szilvóriumért a városba; kiflit is kellett volna hozni, de nem volt. Mikor visszajöttem, már kész volt az irás, hogy Herskóért menjek be, a levelet átvettem, hogy vigyem el nagyságodnak. Elmentem, de nagyságos elnök ur nem volt otthon, a nagyságos asszony azt mondotta, mikor a levelet átadtam, hogy ez nagyon fontos, mindjárt sürgönyt küldök utána. A nagyságos asszony felküldött a megyére, s ott Szoboszlai ur ki is adta a rabot, mikor Herskót a szekérre vezettem, s mert az volt mondva, hogy Herskót az ülés alá dugjuk, hogy ki ne látszódjék, hogy ki ne bújjék, s hogy Lökre az őrök ugy vezessék a fák közt, hogy ne lehessen látni, ugy is történt, mert a kútnál csődült a nép, azt mondtam, be kell fogni, otthon ehetik a ló. Mikor hazaérkeztünk 12 óra tájban volt, délben, mikor bevezettem a pitvarba, ahol a fiatalabb és idősebb oláh is volt, jelentettem, hogy itt van Herskó. Mondtam a csendbiztosnak, én már ehetném, sem vacsorám, sem früstököm nem volt, jól esnék valami. Ekkor a csendbiztos bement, kijövet egy forintot adott. Hogy ki adta, a vizsgálóbiró, vagy a kir. ügyész, ezt nem tudom. Ez után bementem a városba, s hogy mi történt, mikor Herskóval szembesítették az oláhokat, nem tudom. Az elnök: Herskó kihallgatásánál nem volt jelen ? A tanu. Nem. Az elnök: Csak akkor, mikor a két oroszt kihallgatták? A tanu: Akkor. Az elnök: Hát mikor Vogelt hallgatták ki, jelen volt-e? A tanu. Jelen voltam, de nem tudom, hogy mi történt, mert befogattam. Azt tudom, hogy jól lakott vizzel. Az elnök. Honnan tudja? A tanu. Hiszen láttam, mikor Karancsay a vizet vitte, mikor pedig a kertészházból kisérte kifelé, azt mondta: ezt jól tartottuk vizzel. Elég baj az, mert nekünk kell vinni, egyébiránt a reverendája, vagy mije csupa viz volt. Az elnök. Tehát az itatást nem látta ? A tanu. Nem, mert kün voltam a strázsán s elmentem Rókáért. Az elnök. Hát Róka is magával volt? A tanu. Mikor meg volt nyergelve, a lovat kivezettem s mikor felültem, a csendbiztos azt mondta, rántsam ki a kardot s parancsolta, hogy hajtsd s ne kiméld, mert a a legnagyobb hunczut, gazember. Az elnök. Klein kihallgatásán jelen volt? A tanu. Igen. Az elnök. Az ablak alatt volt? A tanu. Az ablak alatt. Az eluök. Hány ablak volt ott? A tanu. Kettő. Az elngk. Tehát az ablak mellett állottak és hogy? A tanu. (mutatja.) Itt van a hosszú ház, arra volt az üvegház, erre volt Róka, erre ón figyeltem. Az elnök. Milyen messze van ez a kastélytól? A tanu. Nem tudom, hogy hány láncz lehet, de van ugy egy jó hajitásnyira. Elnök: Kleinnal mi törtónt? A tanu: A csendbiztos vallatta s a rabok előtt a kardot mindig forgatta. Elnök: Látta, hogy forgatta ? A tann: Igen, mert az ablak ki volt nyitva s csak a ..vörös firhang volt leeresztve s ezen be lehetett látni. Elnök: Ütötte-e Kleint kézzel, bottal vagy lábbal ? A tanu: Karddal ütötte, de hogy kézzel vagy bottal ütött-e vagy nem, nem tudom, mert őgyelegni kellett. Elnök: Karddal kapott? A tanu: Igen. Elnök: Hová ? A tanu: Nem tudom, de a püffenés hallatszott, mikor mérgében az asztalra vetette a kardot, ezt is lehetett hallani. Elnök: Mikor Kleint kihallgatták, ment-e oda be valaki? A tanu: Igen, a vizsgálóbiró, a kir. ügyész és a szolgabíró. Elnök: Tehát hárman mentek? A tanu: Igen. Elnök: A vizsgálóbiró nem ment be ? A tanu: Bement, miután hallgatót. Elnök: Ott maradt azután is az ablak alatt? A tanu: Igen, reggelig, már egy hét óta óta nem aludtam, nappal kihallgatás, éjjel vallatás, sajnos, de nappal még enni sem lehetett, ezt sem kaptam kétszernél többet. Elnök: A vizsgálóbiró tett-e Kleinnal valamit ? A tanu : Igen. Elnök: Bántalmazta-e őt? A tanu: Azt nem tudom, mert nem láttam mindent. Elnök: Ha a csendbiztos működését látta az ablakon át, akkor a vizsgálóbíróét is kellett volna látni. A tanu: Csakhogy nem lehetett mindig megállani. A szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. Elnök: A szobában tartotta a vizsgálóbiró a kihallgatását, mint a csendbiztos? Tanu: Szobában, de a csendbiztosnál meg lehetett hallani, hogy mit csinál a karddal? Elnök: Ennyi a tudomása ? Tanu: Innen átkísértük Kleint T.-Eszlárra; mikor kisértük T.-Lökről Eszlárra, Klein a pitvarban, Grrosz a börtönben volt bezárva a községházánál, Smilovics pedig a pitvarban szabadon volt, őtet nem bántották. Kállay ő nagyságának pinczéjében még együtt ittunk szilvóriumot. Mondta Róka: két zsidót kisértek Nziregyházára pénteken estére, én kisértem Grrosz Mártont; legelső volt Klein, Smilovics Róka talyigáján ült és a szekeren szintén ült egy zsidó, meg Karancsay és egy ur. Négyen voltak. Elnök: Mikor indultak el T.-Lökről? Tanu: Este tiz órakor. Elnök: Mikor értek Nyíregyházára ? Tanu: Éjszaka. Elnök: Minő sebességgel mentek ? Tanu: Csendes trappban. Elnök: Hányszor pihentek? Tanu: Kétszer, nem sok ideig. Grrosz Márton már előbb is mondta, pihenjünk József! Azt mondom rá, nekem is jól esnék és kérdeztem Karancsayt, de azt mondta, hajtsd csak, hadd menjen a piszkos zsidó. Erre mondta Grrosz Márton, én is voltam olyan ur, mint maga, Királytelken megpihentünk, Vogelt a talyigára vettük és Kleint leszállítottuk, de nem ment messze talyigán ez a beteg zsidó, mert mielőtt Nyíregyházára beérkeztünk, még egy helyen vizet ittak és megpihentek egy kicsit és Nyíregyházára már gyalog kellett bemennie. Az elnök. Legközelebb mikor volt Csobajon? A tanu. Voltam múltkor kepét vállalni. Az elnök. Mikor? A tanu. Nem, tudom mikor. Az elnök. Van-e egy hónapja? A tanu. Nem igen van. Az elnök. Idézést hol kapott maga? A tanu. Odahaza feleségem vette át. Az elnök. Hol? A tanu. Szent-Mihályon. Az elnök. De beírták a kézbesítési ivbe, hogy Csobajon tartózkodik ? Ott volt maga ? A tanu. Akkor épen nem voltam ott. Az elnök. Már tegnap közöltem magával, hogy az öregebb orosz tutajos, kit Csepkanics Györgynek neveznek, mind arról, mit maga elbeszélt, hogy vele történt volna, nem tud semmit, sőt azt mondja, hogy nem nyúlt senki egy ujjal sem hozzá, nem verték talpán s később hüvelyk ujját sem tették gyüszübe. A tanu. Szeretném, ha szembe volnék vele. Múltkor mondám neki, hogy fáj még a talpa, mire mosolyogva azt mondta : nem fáj. Hát a hüvelyujja nem fáj, kérdezem. Nem fáj az sem, — mondja — hát hiszen, — mondom, én húzogattam az ujját, miért nem mondta meg? Erre azt mondta: nem mertem. Az elnök. Csepkanics az egész vizsgálat folyama alatt különböző bíróságok előtt és hatóságok előtt megfordult és nyilatkozatában sehol szót sem tettt bántalmazásról. A tanu. Esküszöm az élő istenre, hogy ő kapott. Ez a fiatalabb (Matejre mutat) nem kapott. Elnök: Matej! Azt állítja Kazimir, hogy Csepkanics Jura a cseudbiztos által T.-Lökön megveretett és azután Matej vezettetett be, s hogy annak ő azt mondta: a másik már vallott, vigyázzon magára, hogy ugy ne járjon, mint amaz, s erre Matej Kis-Tárkányt és Nagy-Tárkányt emiitett? Tolmács: Azt mondja Matej, hogy nem volt vele semmi beszéde, épen csak levezette őtet a házba, Csepkanics sem beszélt semmit megveretésről; a tanu neki csak azt mondta; mondd el, a mit tudsz. Elnök: (Kazimirhez.) Azt mondja Matej, hogy nem ugy volt, mint maga mondja. Tanu: Az ajtó előtt, ahogy a bocskort levetette a lábáról, azt mondtam neki, mondj meg mindent, amit tudsz; mert a másik már elmondotta, és ha nem fogsz ugy vallani, mint ő. épen ugy leszel megverve, mint a másik. Aztán kérdezte Matej: hát mit mondott a másik: mondja el, hogy mit beszélt. Erre elmondottam neki. Elnök: Matej! igaz-e az? Tolmács: Azt mondja, hogy nem igaz, mert őt nem tették figyelmessé arra az uraságra, hogy ő hallgassa ki Matejt, csak az a parancsolatja volt, hogy vezesse az urak elé. Elnök: Igaz-e; hogy Kazimir húzatta le a bocskort. Tolmács: Mondta, hogy vesd le a bocskort, mert vagy haza, vagy Nyíregyházára fogsz menni, és lábad fájni fog, ha mindig rajta lesz a bocskor. Elnök. Kérem Yay ur tetszett hallani, hogy azt állítja Kazimir, hogy elrendelte, mikép ezt a Csepkanics Jurát levetkőztetvén, hozzon be vesszőt s verette a talpán, valamint később hüvelyujját gyüszübe tétette? igaz-e az? Vay. Nem igaz. Én Kazimir Józsefet időközben elcsaptam ; egész vádaskodása, hogy kínoztam volna, vagy rendeletet adtam volna ily dologra, nem igaz. Tanu. Esküszöm az élő istenre, hogy igaz. Vay. Még deczember elején bocsátottam el. Tanu. Nem bocsátott el, hanem magam mentem, mert agyon akart lőni. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.