Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

is megtagadta, a bűnvádi eljár, szabályok 58. §-a ellenére, amely szerint a szakértői vizsgálat tárgyának egy része csak, ha lehet, őrzendő meg hivatalos zár alatt, mind e nehézségek daczára az emiitett orvos-tanárok kimondták, hogy a kérdéses hullával az előbbi szakértők következtetéseik az életmód és a halál-ok tekintetében el nem fogadhatók; továbbá kimondották az orvosi tanárok, saját észleleteik nyomán, hogy a jelen esetben egy 14—17-ik életévét elért nő hullájáról van szó, mely az első bonczolást megelőzőleg, hetek előtt halt meg és hetekig lehetett a vizben, ahol körmeit és haját természetes uton vesztette el. A m. kir. egyetem orvos-tanárai a feltett kérdéseken felül a bünvád. eljár. szab. 60. §. értelmében még más kérdéseket is bevontak vizsgálódásuk és szakértői véleményük körébe, amelyeket tudományuk utmutatása szerint döntő horderejüeknek vélték, a fenn forgó cselre nézve; ámde a tek. kir. törvényszék már előlegesen semmisnek mondotta ki a fejtegetést és annak birói tollal kitörlését rendelte el mindazok meglepetésére, akiknek tudomása szerint ily birói intézkedés a jelenleg hatályban lévő törvényekben és eljárási szabályokban előírva nincs, és annak, az 1879. 34. t. cz. hatályba léptéig, csakis ügyvédek irányában volt helye. Végre megszereztetvén még az orsz. közegészségügyi tanács felülvéleménye, elérkezett az alkalom, az egy évi vizsgálat felhalmozott anyagának nyilvános és közvetlen szemügyre vélelére és a valódi bizonyíték megállapítására. Nagyságos Elnök ur! Tekintetes kir. Törvényszék! Gyilkosság bűntettéről és e büntettbeai részességről s illetve bűnpártolásról van szó. A btk. 278. §-a szerint a gyilkosság bűntettét követi el az, aki embert előre megfontolt szándékkal megöl. A vádhatározat eleinte szintén gyanúsított és jelenleg a megyei várnagy gondozása alatt levő Scharf Móricznak törvényszékiig hitelesített tanúvallomása s egyéb vizsgálati adatok összehasonlitása folytán, jogos alapon nyugvónak mondja ki azon gyanút, hogy Scbwarcz Salamon és három társa mult évi ápril 1-én Solymosi Esztert előre megfontolt szándékból megölték és ekkép a gyilkosság bűntettét követték el; továbbá jogos alapon nyugvónak mondja ki a határozat azon gyanút is, hogy Scharf József a nevezett hajadonnak lakására való behívása által, Junger Adolf és négy társa pedig jelenlétük által segítették elő a gyilkosságot, és ekkép, a büntető tk. 69. §-a értelmében, bűnrészesekké váltak. Megállapítottnak vétetik a szörnyű bűntett gyanúja; ámde kérdem, mi volt ama bűntett indoka, rugója? E kérdés nincs tüzetesen kifejtve a vádhatározatban, pedig nem lehet előle kitérni, vagy megkerülni; mert csak annak kiderítésével lesz a gyilkosság bűntettének minden constutiv eleme megállapítható, ha kimondható az: »embernek előre megfontolt szándékkal megölése.« Felelek tehát ama kérdésre, és kinyilvánitom, hogy vád/ lottak ellen a vallás-szertartási gyilkosság gyanúja forog fenn. Beszédem elején megemlitém már, hogy mult évi áprilhó elején a mózes vallásúak húsvétja volt, amelyről én ugyanazt tudtam, hogy a zsidók akkor hit-elődjeiknek Pharao egyptomi király sanyargatásai alóli megmenekülését ünneplik hálaimákkal, és hogy ez akalommal annak említése, miszerint a menekülők gyors kivonulásuk közben kovásztalan kenyérre voltak utalva, vallásutódaik hét napon át a »maczesz« elnevezés alatt ismeretes tészta-lepényekkel élnek; a néphit szerint azonban a zsidóknak húsvétkor keresztények vérére is szükségük van, mely néphit nemcsak a társadalom alsóbb rétegeiben van elterjedve, hanem azzal még olyanoknál is találkozunk, kik a műveltebb osztályhoz sorozzák magukat. A vallás-szertartási czélból elkövetett gyilkosság gyanújából vannak itt a vádlottak padján Schvarcz Salamon és három társa a bűnrészességgel és a bűnpártolással terheltekkel együtt, Taub Emanuel is, akinek szabadlábra helyezését a kir. közvádló ismételten indítványozta; mert egyáltalában nem látott bizonyító adatot a sakterekkel hazaérkezés és együtt ebédlés egyedüli körülményében; de a tek. kir. törvényszék vád alá helyeztetését rendelte el az inqusitiarius rendszer követésében és mely rendszerről kir. Curiánk egyik nagy tudományu tagja »a magyar bűnvádi eljárás« tervezetében kimutatta, hogy az nem magyar törtenelem; mert vitátlan élete hazánkban soha sem volt; kimutatta, hogy ama rendszer, nem alkotmányos, mert alkotmányos uton soha sem fogadtatott el, törvény azt nem hozta be, és el nem ismerte. A gyilkosság kérdésével kapcsolatosan foglalkozandó a bűnpártolás vétségének kérdésével, amely utóbbi a legszorosabb s elválaszthatlan összefüggésben áll az előbbivel, minthogy hulláról lesz szó, amelynek ruházatában Solymosi Eszternek eltűnésekor viselt ruhája ismertetett fel, s amely kérdésnél nézetem szerint semmi feszélyező hatással nem leend az országos egészség-ügyi tanácsnak indokokkal el nem látott órákulumszerü s minden irányban következtetéseknek szabad tért engedő felűlvéleménye, különben sem lévén a biró, törvényhozási szabályos szerint, a szakértői véleményekhez kötve. Ezek előterjesztése után, szabadjon még egyszer egy rövid visszapillantást vetnem a jelen bünügynek eddigi lefolyására. Ozv. Solymosi Jánosné már m. évi ápril 4-én gyanúsítja a zsidókat Eszter leánya eltüntetésével; de a szolgabíró képtelenségnek jelenti ki ama gyanút s az eltűntnek körözésére szorítkozik. Május 4-én Solymosi Jánosné ismétli feljelentését ugyanazon szolgabíró előtt, aki erre csak annyit tesz, hogy T.-Eszlár község előjáróságát utasította a nyomozásra a melynek eredményét egyszerűen a tettes törvényszék tudomására hozza. Az akkori nyíregyházai h. ügyész sem méltatja különös figyelemre az esetet s csak 7-ed napra teszi meg a bűnvádi eljárás megindítása iránti indítványát, és pedig saját szavai szerint: »eltekintve minden, úgyszólván közbeszéd tárgyát képező babonával vegyitett közhittől.« A kiküldött vizsgáló biró csak május 19-én utazik T.-Eszlárra s kiküldetett egy aljegyző, ki az 1871. XXXI. t. cz. 6 §-ának rendelkezése értelmében, s a kir. curia határozatai szerint csakis csekélyebb fontosságú esetekben bizathatik meg a vizsgálat teljesítésével. Kélelylyel találkozunk eleinte ÖEV. Solymosinénak a zsidók elleni gyanúja, s utóbb, mily messzeható fejlemény! mily nagymérvű érdeklődés s az emberi kebleknek minő lázas izgalma[! Közbeszéd tárgyává lesz a t.-eszlári eset, s a sajtó terén külön irodalom keletkezik annak alkalmából. Bizonyosnak hirdettetik a "zertartási gyilkosság, s a gyanúsítottak, bűnösöknek kiáltatnak ki, mielőtt a birói Ítélet kimondatott volna. Német és Oroszországokban már megelőzőleg van mozgalom, s a forrongás a zsidók egyeteme ellen; de a szertartási gyilkosság réme csakis minálunk támadt fel. A nőcselédek a legalsóbb rétegeibe elhatott ijesztő hirtől megrémülten menekülni igyekszenek a zsidóknáli szolgálatból. Több hatóságnál feljelentések tétettek szándékolt vagy véghezvitt vérvétel miatt. Tisza-Szent-Imrén a t.-eszlárihoz hasonló gyilkosság és vérvétel ; ugyancsak a már emiitett Péren egy keresztény fiu eltüntetésének gyanúja merül fel zsidó ellen. A magyar országgyűlés s a pártklubbok termeiben viharos tanácskozások és az ország több vidékein a közbéke és csend erőszakosan zavartatott meg a zsidók lakosainak megrohanásával 8 szémélyük bántalmazásával. Mind e vérvételi s gyilkossági vádak alaptalansága eddig már bíróilag megállapítva az erőszakoskodók, a törvényrendje szerint elitélve vannak ; csak a t. eszlári eset eldöntetlen még s megoldást vár. E történt esetnek megoldása, ezen vérvádnak tárgyalása végett jelentem meg ma egész tisztelettel a tek. kir. törvényszék szine előtt, a helyettes koronaügyész s budapesti kir. főügyész rendeletéből, akinek személye szintén nem maradt érintetlenül a felzaklatott szenvedélyek zugó viharában s aki ellen a leghátrányosabb gyanúsítások szórattak a világba. Elővételem s elfogultság nélkül, nyilt arczczal állok itt azon egyszerű utasítással ellátva: »tegyem meg a közvádlói kötelességet!» — E kötelességemnél fogva, a bűnösség kimondását fogom indítványozni a valóban bűnösök ellen ; de ugyancsak törvényes kötelességem kifolyásából pillanatig sem habozandok a vád alóli felmentés indítványozásában a azokra nézve, akiknek bűntelensége kiderülni fog. A való tényeknek és tényleges viszonyoknak teljes világításba helyezését a tiszta igazságnak, nyilvános leleplezését és semmit egyebet ennél — ciélozta a kir. főőgyész indítványa. Feuerbach, a jeles jogtudós szavaival élve: »a valódi igazságot, a minden különleges nézettől s hittől függetlenül tényleg való igazságot kivánom én is.« Bűnhődjék a bün, avagy diadalmaskodjék a bűntelenség • sr.. aáá Nyíregyháza, nyomatott Piriuger és Jóba köny nyom dójában. ^ j