Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

azután a köteleket és mondá, hogy beszélj igazat, mert különben megint fogok veled valamit . . . ő erre azt felelte: uram én nem tudok semmit, ekkor azt parancsolta, hogy vetkőzzék le egészen és volt egy kis szoba a közelben, ott szalma volt kiterítve, azt mondta, hogy feküdjék ott le, meg fogják lábait kötni, ő lefeküdt, de az igazat mondva, nem kötötték össze lábait. Erre felkelt, felöltözött és kivezették. Kint állott egy talyiga, egy hajdú, meg Karancsay és egy lovas pandúr és ennek azt parancsolták, hogy igy előre hajtsa őt Eszlárra. Azt nem tudja, hogy ez az ur parancsolta-e vagy a vizsgálóbíró ur, de ez az ur nem csinált mást vele, mint a mit eddig elmondott. Elnök : És azután nem volt neki semmi testi bántalma a kinzatások miatt? egészségének nem volt valami megháborodása? Tolmács: Mikor azután eljött Eszlárra ez az ur nem jött oda, ott maradt; a mint előre igy hajtották, szive nagyon kezdett dobogni, beteg volt három hónapig, mikor is be volt zárva; most is beteg. Elnök: A mult esztendőben szeptember 18-ikán, mikor kihallgatták a törvényszéknél azt mondta (olvassa) »sérelmeim bántalmazásból nem származtak, utókövetkezés semmi sem lett olyan, hogy orvoslást igényelt volna, arra eddig nem volt szükség bántalmaztatásom daczára fennakadás nélkül saját lábaimon jöttem « Eötvös: Nagyságos elnök ur! Felvilágosítást kérek az iránt, hogy miféle irat az, mert a vizsgálati iratok közt az nincs és a védelemmel nem közöltetett. Elnök: Ez az az irat, amit közvádló ur becsatoltatni kért a legközelebbi vizsgálat tárgyában. Friedman: Kérem, méltóztassék az egészet felolvastatni, ne méltóztassék csak egyes részleteket felolvastatni. Eötvös : E vizsgálati eljárás a védelem előterjesztése folytán indíttatott meg itt a törvényszéknél, épen az itt felhozott kinzatások tárgyában. Megyery vizsgálóbíró ur ejtette meg a kihallgatást. Friedman: A jegyzőkönyv felolvasását kértem. Elnök : Ez a védelem előterjesztése folytán felvett jegyzőkönyv kinzatás tárgyában. Friedman: ÉQ csak azt akartam tudni, hogy van-e eltérés, mert a vizsgálóbíró kötelessége a lényeget felvenni, de ezért, beszélhet a vádlott még igen sok részletet a nélkül, hogy felvétetnének. Az elnök: Ez más kérdés, most azonban többet beszélt el, mint amennyi a jegyzőkönyvben van, mert azt állítja, hogy a kínzás után szívdobogást kapott s három hónapig beteg volt, mig szeptember 18-án a kihallgatáskor azt mondotta, hogy ennek semminemű következése nem volt. Heuman: Kérein, a törvényszéki orvos gyógykezelte, s ha ez oly nagy fontossággal bir, azt könnyen lehet konstatálni. Elnök: Nem arról van szó, hogy ez fontos-e ? A vizsgálóbíró előtt a csendbiztos miféle bántalmazással illette? A tolmács : Nem verte pofon, sem nem ütötte, egyebet nem mondhat, mint amit előadott. Elnök: Nem az a kérdés, hogy a vizsgálóbíró bántalmazta-e, hanem az, hogy mikor a csendbiztos őt bántalmazta, jelen volt-e a vizsgálóbíró? Tolmács: Nem volt benn. Elnök : Egyszer sem volt benn? Yogel Amsei (magyarul) : Nem. Elnök: Kérem Vay György ur, feleljen a hallottakra. Vay György: Ugy tudom, hogy ezen ügyben Megyery Géza vizsgálóbiró már kihallgatott; amit Yogel Amsei mondott, erre nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az valóságos rágalom s belőle szó sem igaz, Vogel Amsel Lökön nem is hallgattatott ki, ő már el volt csukva. Én nem csukattam el, hanem amikor T.-Lökre érkeztem, ott találtam, itt láttam, de sem a vizsgálóbiró által, sem általam nem hallgattatott ki, semmi egyebet nem tudok. Elnök: Nem ön záratta el Lökön ? Vay: Nem. Elnök : Ki záratta el Lökön ? Vay: Karancsay. Elnök: Tolmács ur szíveskedjék Vogelnek megmondani, hogy a volt csendbiztos nem ismer el semmit, mit felel reá? A tolmács: Mondhat amit akar, mert ott nem volt más, mint Karancsay s ő ugy kénytelen tudni a bántalmazásról. Vogel: (magyarul) Lehet, hogy látta, de biztosan nem mondom. Szeyffert: Tudna-e felvilágosítást adni azon okról, mely miatt a tutajosok és azon két vádlott, kik most lettek kihallgatva, Tisza-Lökről Dadára szállíttattak? Vay: Nem általam lettek szállítva. Vogol nem lett Dadára szállítva, gondolom a hulla felderítése tárgyában volt. Szeyffert: Nem tudom az okot felfogni. Vay: (Közbeszólólag) Azt nem tudom, csak a vizsgálóbiró és a királyi ügyész tudja. A Tiszát is bejárták, próbausztatásokat is tettek, hogy miért, azt nem tudom. Szeyffert: Azt mondta Vay ur, hogy a kihallgatás al-' kalmával a szolgabíró is . . . Vay (közbevág) Matej és Herskó bejöttek és hallgatták a vallomásokat, más nem volt kihallgatva. Szeyffert: Melyik szolgabiró volt ott? Vay: Dobos Imre. Szeyffert: Csendbiztosi minőségben volt-e jelen? Vay: Mikor hogy jött a sora; kihallgattam, felvettem a jegyzőkönyvet, hanggal és beszéddel hatottam rá. Szeyffert: Panasz tétetett ön ellen, hogy ezen egyénekkel szemben erőszakot használt. Vay: Ezekkel szemben? Szeyffert: Más alkalommal nem voltak-e kihallgatva? Vay: Lehet, hogy voltak kihallgatva, azt hiszem, hogy a kir. főügyész ur jobban tudhatja ezt, mint én. Nem tudom, hogy miért lettek kihallgatva, becstelenségért, vagy gazságért, vagy lopásért. Szeyffert; Panasz tétetett ön ellen, mint csendbiztos ellen, hogy kinzott. Vay: Sohasem. Szeyffert: Tudok ön ellen esetet felhozni, amelyekben az eljárás be lett szüntetve, de tudok oly eseteket is, amelyeknek más következkezményei lettek. Vay: Tudok egy esetet, mikor Fleischerröl volt szó, melyben a kir. ügyészség nagyon keményen szorította ezen ügyet oda fenn. Szeyffert: Itt van a harmadbiróság Ítélete. Vay: Száz forintnyi birságban lettem elmarasztalva. Szeyffert: Ugy tudom, most is van a bíróságnál ön ellen eljárás foganatban, s hogy jogérvényesen vád alá van helyezve. Vay: Ezt nem tudom. Elnök: Klein Ignácznak is van ön ellen panasza. K'ein: Kérem, a csendbiztos ur melyik szobában volt akkor, mikor engem behivatott ? Vay: Nekem ön kérdéseket ne tegyen, mert nem felelek azokra. Klein: Kik állottak az ablak alatt mint őrök, mikor engem kihallgattak? Én kérem nem vagyok oláh zsidó, nagyon felvettem, hogy engem ártatlanul elítéljenek. Szolgáltam ő felségét is, büntetéssel nem voltam sújtva, egyszerre csak befogtak, mint a madarat. Hát te vagy az a jó madár ? majd .. . Elnök: Azt beszélje el, mi történt magával ? Eötvös: A törvény biztosítja vádlottnak a jogot, hogy a tanúhoz kérdést intézhessen. Elnök: Igen, tegye fel majd a kérdést, de előbb én kérdezem, 8 ezért feleljen kérdésemre. Én azt mondtam, hogy beszéljen el mindent, a mit a csendbiztostól szenvedett, ha azután lennének kérdései, előterjesztheti azokat. Klein: Alásan instálom, lehetett 9'/a óra, éjjel már ezelőtt voltam kihallgatáson, délután 4 óra tájban, mikor Karancsay kisértetett az istállóból ki a kertben levő lakhelyiségbe. Ott voltak pandúrok, ott ült a vizsgálóbiró Bary s azt mondja nekem: Klein Ignácz, jót akarok magának, vallja ki csak, mert nem jó lesz magával. Mondtam : Tekintetes vizsgálóbiró ur, tőlem kényszerítés által mindent ki lehet venni, mert én nem hagyom magamat kínozni. Elnök: Hát mindjárt kényszerítésről szólott? Klein: Kényszeritett, már mikor Smilovic^csal szemben állottam, »pimasz,« »gazember« szóval. Elnök: Ez még nem kinzás. Klein: Ez is nehezemre esett, mikor nem tudtam, hogy miért Bevezettek Karancsayhoz, s mikor azt mondtam, hogy nem tudok semmit, azt mondta, ha nem akar semmit tudni, majd elbánok magával. Visszavezetett egy elzárt helyiségbe, s mikor elzárt, azt mondta no vetkőzzék le; valami fél 10-kor jön Karancsay s azt mondja, menjen be. Bemegyek a csendbiztoshoz, ez azt mondja, te vagy az a jó madár ! még azt mered mondani a kutya istenét, nem tudod, hogy ki vagyok én!? nézzél csak rám, mondá. Megnéztem tetőtől-talpig, még sem ismerem. Hát tudd meg szólt, Vay csendbiztos vagyok, és te vagy az a jó madár, az a hullacsempész. Éa — mondom — azon szót sohasem hallottam, szeretném tudni, miféle szó az. Majd megérted, mondja s felütötte az államat. Most már tudod-e ? Mondom nem. Hát nem akarod elismerni? Mondom, nem tudok semmit, de ha a tekintetes ur kínzáshoz akar fogni, felszólítom, hogy ne tegye, mert kényszerítve leszek azt mondani, hogy a tekintetes csendbiztos úrral vittem a hullát s hogy velem volt. Ekkor kihúzta a kardját, beleütődött valamibe s leesett az asztalra, hogy nagyott pengett a földön. No hát elismered már — szólt azután — hogy te szállítottad a hullát ? Mondom, nem. Akkor egy literes poharat hozatott és azzal itatott és mikor látta, hogy nem birok már lábamon állani, hogy testem reszketett, hogy dűlőfélben vagyok, megfogta vállamat, egy ott levő lóczához támasztott s egy kis pohár pálinkát adott, de akkor már nem láttam, sem szólni nem bírtam. Ekkor ismét mondta, miért nem akarod bevallani, hogy erre és erre vitted a hullát? Nem tudok én erről semmit mondom, ekkor elkezdte elsorolni helységről-helységre. Szentmártontól fogva. Erre azt mondtam, hogy már most tudom, s hogy nm hagyom magam kínoztatni. No látod — mondja — miért nem