Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Székely Miksa (Hurinéhoz): Öt frtot igért maga Eszternek a bérihői ? Huriné: Igenis. Székely: Mikor ígérte ? Huriné: Nem ígértem, hanem igy el volt lészitve és kínáltam vele az anyját ; de azt felelte, hogy hadd legyen, majd jövő csütörtökön, ha elereszti Esztert Tisza-Lökre. Székely: Arra feleljen kérem, hogy mikor volt ez ? Russu biró: Előtte való nap ? Huriné: Nem előtte való napon, mert csütörtökön voltam eladni Tokajban vásáron, abból elkészítettem a pénzt. Akkor volt, mikor Tokajból haza jöttem, délután. Székely Miksa: Délután ! Jól van. Scharf József: Instálom a tekintetes törvényszéket, méltóztassék megkérdezni Huri Andrásnét, hogy azután való kedden, ápril 4-én hol volt ? Elnök: Tudja-e Huri Andrásné, hogy a szombatot követő keddi napon hol volt ? Scharf József: Nekünk akkor husvétunk volt ! Huri Andrásné: Tudom bizony. Elindultam, de hogy vájjon szerdán, vagy kedden, arra nem emlékszem. Elnök: Nem tudja ? Tanú: Nem tudom, melyik napon volt; csak azt tudom, hogy akkor el akartam indulni, elmentem, mert szegény férjemnek enni valója nem volt; miután pedig az izraelitáknak ünnepük volt és ő olyankor nem mehet el a tanyáról, — nem is igen járt haza, csak szombaton este és vasárnap, vagy hétfőn este megint kiment — elmentem azon tanyára, melyet emiitett, hogy majd kenyeret viszek utána, mert elfogyott a kenyere. Két kis árva volt a háznál, magukra hagytam és az uton jutott eszembe, hogy a ruhámat künn hagytam reggel száradni és nem parancsoltam a kis árvákra, hogy zárják he az ajtót. Visszafordulok, hogy megmondjam a kis árváknak, hogy zárják be az ajtót, akkor oda jött egy asszony . . . Székely: Mondja meg a nevét az asszonynak. Tanú: Gulyás Julcsa. Azt mondta nekem: jó, hogy beszélhetek Julcsa nénémmel. Üvegesné nálunk volt, hogy ma Tokajban volt s három nagy-falui asszonynyal beszélt, hogy vasárnap vitte a gyermeket két lengyel zsidó szekeres. Én azt mondtam, hogy menjeu el Üvegesnéhez, nekem már vissza nem lehet mennem, majd ha visszajövök, utánna látok. Azután hétfőn mentem, a gyermeket nem látta senki, kérdezősködtem, s nem tudót róla senki semmit. Én nekem ebbe bele nyugodnom nem lehet, mert nem lehetett, hogy nyugodt kebellel, vagy lélekkel megnyugodhattam volna, elmentem a mezőre, azt mondtam férjemnek, hogy képzeld, — mert mindig kérdezősködtünk a gyermek után — hogy hol van; nem tudtunk róla semmit is — képzeld, hogy hol vau a gyermek. Kérdtem, hogy mit tegyek; mert hát hiába, nem tudom, próbálatlan paraszt cseléd vagyok. Azt mondta férjem, hogy Üvegésné menjen el a jegyző úrhoz és irassa fel vele nevét annak az asszonynak, azután menjek el Nagy-faluba. Én elmentem haza, úgyis cselekedtem, de Üveges Mihályné nem volt otthon, mert Várkonyi urnái, a falusi rectornál meszelt. Én azután elmentem Bátori Gábornéhoz, mert a két kis árvának kötőre valót készitettem, azt az embert már ott láttam. Mihelyt engem meglátott, azt mondta nekem, hol jár Huriné. Tudja mondom, oda voltam most is a pletyka beszéd után járni, mikorra pedig oda jövök, seramit sem találok. Elbeszéltem, hogy Üveges Mihályné mondta, és Gulyás Julcsa is hallotta, hogy a gyereket szekeren látták vinni. Scharf József: Ezt a mesét akartam csak hallani, hogy a leányt láták. hogy Nagy-falun keresztül vitték szekéren. Élnök: Üvegesné, kire hivatkozás történt, nem is volt Nagy-faluban. Huriné: Azt mondta nekem ez az ember; no most Huriné, ha szabad volna írni, (Scharf Józsefhez fordul) mondja szemembe, hogy nem igy volt, hogy nem azt mondta felesége, hogy volna kit elfogni, hogy valakitől csak várunk, hogy ily szót halljanak. Mindjárt írásba tenném ha szabadna irni, és mihelyt vége lesz az ünnepnek, mindjárt ügyvéd kezébe adom. Én nem bánom — mondvám — ha azt mondják, hogy a zsidóság igy, a zsidóság ugy, mert azt sem tanítótól, sem fajomtól soha sem hallottam. Ezt ezek beszélik. Mikor ezt mondtam, hogy 12 órakor is világosság volt a templomban, azt felelte reá, hogy nekünk metszőt kell választani és akkor meg kell tudni milyen az éneke a nótája, milyen szava van. Hát én ezt hittem. Elnök: Éjjeli 12 óráról van szó? Huriné: Igen. Elnök: Mit mond ehhez Scharf József? Scharf József: Én mondtam, hogy 12 órakor nem volt vi» Huriné: Azt mondta, hogy akkor éjszaka próbálták a templomban milyen szava, milyen éneke van a metszőnek. Scharf József: Nem igaz.Elnök: Scharf! ismerte maga Esztert? Scharf József: Nem ismertem* Huriné: Hogy ne ismerné, Scharfné is ismeri, hiszen Eszter több ideig Papp AJberaél lakott közel Scharf lakásához. Scharf József: Én még az anyját sem ismertem. Solymossi Jánosné: Az nem igaz, azt kikérem nem volt olyan gyermekem, kit maga ne ismert volna. Huriné: Hiszen ismeretesek a falusiak egymással: egyik a másiknak a malaczát is ismeri. Scharf: Én a szomszédságokban soha sem laktam. Elnök; Van e további érszrevétele az asszony ezen előadására. Scharf József: Én csak tudni akartam, hogy tudja-e azon mesét, melyet beszélt Bátori Gáborné, mikor a pitvarban eltűnt. Eötvös Károly: Csak egy kérdést kivánok intézni. Huriné: Jól emlékszik-e arra, hogy Scharf József magának azt monta, hogy éjfélkor is világítás volt a templomban ? Huriné: Nem ő mondta, hogy éjfélkor, hanem én mondtam, hogy azt mondják a keresztények, hogy maguknál még 12 órakor is volt világ a templomban. Scharf József: Hát nem én mondtam, hogy 12 órakor is volt világ. Elnök: De ugy felelt rá, hogy megengedte, hogy csakugyan 12 órakor gyertyavilág volt a templomban. Scharf József: Éjfélkor nem lehetett nálunk világosság. Eötvös: Scharf! megengedte maga Huriné szavaira, hogy éjfélkor is volt világosság a templomban? Scharf: Én nem emlékezem minek engedtem volna meg, mikor biztosan tudom, hogy nem volt. Huriné: Majd kiviláglik, hogy volt. Friedmanu: Hát akkor, amidőn beszélt volt-e, aki hallotta ? Huriné: Bátori Gáborék. Friedmann: Jelen voltak azok és hallották? Huriné: Tudom bizonyosan, hogy benn voltak. Friedman: Hát hol beszélték? Huriné ; A pitvarban voltunk tömegestől, Scharf meg benn volt a feleségével, gyermekeivel. Friedmann : Hát akkor nap, mikor Esztert festékért küldte, főztek-e valamit ebédre? Huriné: Semmit se egész estéig, csak egy kis édes tejet adtam a két kis gyermeknek; mert minden lommal széjjel voltunk. Friedmann: Ebédre hát nem főztek. Huriné: Nem. Friedmann: Hát mikor elment a festékért, milyen kendő volt a kezében ? Huriné: Fekete, fehér virágokkal. Friedmann: Hát azt nem mondta-Eszternek siessen. Huriné: Nem mondtam, mert tudtam, hogy nem szokott laffogni. A Jegest is kérem tek. törvényszék, csak annyi volt neki megfutni, hogy nem is álmodtam már itt volt. Friedmann: Az előbb valamit mondott, szeretném tudni honnan tudta, hogy a dadai hulla három hónapos volt; miután azt mondja, hogy azért nem nézte a dadai hullát, mert az 3 hónapos volt. Huriné: Három hónapja, hogy Eszter elveszett. Friedmann: Azért nem következik, hogy három hónapos volt a hulla. Huriné: Három hónapja, hogy elveszett, három hónapig volt a vizben az a test, akit kifogtak. Friedmann: De honnan tudta, hogy három hónapig volt a vizben ? Huriné: Hiszen a vizből vették ki. Három hónapig nem láttam a gyereket, hát én azt hittem, hogy ott volt mindig. Következik Lánczy Gáborné szül. Kasala Teréz kihallgatása. Az általános kérdésekre előadja, hogy Vencsellőn született ? 23 éves, rom. kath. férjes, egy gyermek anyja, férje gazdálkodik T.-Eszlárou. Elnök figyelmezteti tanút, hogy csak « tiszta igazságot "vallja, őszintén mindeu félem nélkül. Azután kérdi, emlékszik-e mult évi ápril 1-én mi történt?