Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

nem igaz, hát punktum. Maga állithatja azt, amit akar. Elnök. Csak csendesen! Kérem a tolmács urat, kérdezze meg Herskótól azt, hogy miképen bánt ő vele a volt csendbiztos ur, báutotta-e őtet, itatta-e vizzel és ütötte-e ? Tolmács: Ez az ur azt mondta, mikor először bement a házba, mikor este bevezették a házba, kezével fejbe ütötte. Elnök. Még akkor nem is beszélt vele semmit? Tolmács. Mondta, hogy hát mondjon igazat, mint azok ketten és ő mondta akkor, hogy nem tud mit mondani, mert amit kellett neki mondani, elmondta Nyíregyházán és többet nem mondhat. Elnök: Feleljen rá Yay ur; azt állítja ő, hogy mikor legelsőbben felszólitotta a csendbiztos ur, hogy feleljen, mint a másik kettő, akkor-mindjárt fejbe ütötte volna. Yay: Nem ütöttem, nem igaz egy szó sem. Elnök: Tovább Herskó. A tolmács: Nem akarta őt hallgatni csendbiztos, amint az ágyon ült és fejbe ütötte ököllel, azutáu mondta, hogy nem mondasz igazat? és mondta, hogy ő nem tud semmit mondaui, mert ő nem tud semmit; mindig kérdezte, de ő felelt, hogy hát nem tudja. A csendbiztosnak kezében bot volt, igy a lapoczkáját ütötte meg bottal. A tanu: Nem igaz egy szó sem. Herskó: De igaz! A tolmács (Herskó szavait tolmácsolva): Azután azt mondta, hogy nem mondod? és Herskó mondta, hogy ő nem tud mit mondani, és hát mit mondott Matej? 0 arra azt mondta, hogy ha Matej beszélte, vezessék ide a szembe Matejt; azután Karancsait elküldték Matejért és Matej eljött. Nem tudja Matejnak azelőtt mit mondtak, mit nem, de Matej azután szemébe mondta akkor azokat a hazugságokat, amit itt beszél, akkor ez az ur azt mondta megint, hogy mégse mondod? Azt Matej is hallotta és az ágyról felkelt, bottal és a bot végével itt megütött. (A jobb oldalát mutatja). Vay tanu : Kérem nagyságos elnök ur, tek. törvéuyszék, ő moudhat amit akar, de ezekből egy szó igaz nincs, ez rágalom, ez betanított. Mesterség az egész. Elnök, (a tolmácshoz). Tessék mondani Matejnak, hogy azt állítja Herskó, hogy ő elbeszélte volna azokat a dolgokat. Volt ő szemben a csendbiztos előtt Herskóval? Tolmács: Volt, Elnök: És akkor bántotta a csendbiztos Iierskőt ? Tolmács: 0 előtte nem bántotta. Vay tanu .• (Herskóhoz oroszul). Ne beszéljen ! Elnök: De ő beszélhet. Elnök (Tolmács utján Herskóhoz): Még akkor a vizsgálóbíró bent volt, mikor ezek történtek? Tolmács: Bent volt. Elnök: Mikor kiment a vizsgálóbíró, mi történt azután ő vele ? Tolmács: Akkor történt az, hogy egy üveg vizet adtak inni, mondta, hogy igyál, mig nem fogsz igazat mondani. Elnök. Milyen nagy volt az az üveg? Tolmács. Mint a rumos üvegek, nem tudja, volt-e másfél liter vagy nem. Azt mondta, hogy igyál, ezt megiszod, és ha nem fogsz igazat mondani, még kapsz te ilyet kettőt is. Elnök. És aztán megitta? Tolmács. Mindent megittak lassan. Vay tanu. Szabad nekem szólni? Elnök. Mindjárt. Tolmács. Akkor spárgát vett elő és össze akarta kötözni, hogy mindjárt fogsz te vallaui és ő megijedt és elkezdte mondani, amit Matej mondott. Vay tanu. Kérem alásan, Matej Ignácz és Herskó Dávid ki lettek hallgatva ott Tisza Lökön, mind a kettő vallomást tett, a vizsgálóbíró, Egressy Nagy László, a szolgabíró ur, magam és többeknek és Karaucsaynak a jelenlétében is, én egy ujjal nem nyúltam hozzá, amit mond, hogy kínoztam, bántottam, itattam erővel, az merő hazugság. Hogyha talán szomjas volt és kért egy pohár vizet inni, adtam neki; de senkisem mondhatja és jelenthette be, hogy én valakivel erőszakkal vizet itatni szoktam. Elnök: (a tolmácshoz). Kérdezze Herskótó), hogy a csendbiztoz milyen nyelven beszélt vele? Tolmács. Tolmácscsal beszélt. Vay: (Herskóhoz fordulva). Nem igaz. mert beszéltem veled lengyelül is, értem azt is. Tolmács: (Herskó szavait tolmácsolva). Én beszéltem oroszul, mondtam a tolmácsnak és a tolmács mondta neki. Vay: Nem mondtad te azt. Heuman: Ez itt nem vádlott a csendbiztos ur előtt, hanem egyelőre hason rangban áll akárkivel, kikérem magamnak, hogy védenczemet tegezze. (Zúgás és piszegés a hallgatóság körében). Elnök (Heuinanhoz): A figyelmeztetést kikérem magamnak, az az én jogaimhoz tartozik. Heuman: Már másodszor szólott igy hozzá. (Zúgás és piszegés a hallgatóság közt). Az elnök: Kérem, tessék várakozni, nem pedig beleavatkozni az én jogaimba. Heuman: Másodszor szólt igy, először vártam, hogy nagyságod meg fogja inteni és csak azután figyelmeztettem, mikor Vay másodszor is tegezte. (Piszegés a hallgatóság körében). Elnök (Heumanhoz): Nagyon kérném a higgadságot megtartani és nem tüzelni egy cseppet se. Eötvös: Én pedig arra kérem nagyságodat, hogy a hallgatóságot figyelmeztetni kegyeskedjék, hogy itt a védelem részéről történt felszólításra se piszegés, se csititás ne történjék, mert a hallgatóságnak ahhoz semmi köze. Elnök: A hallgatóságot kérem, hogy csendben legyen. Heuman (Vay tanúhoz): Ön állítja, hogy lengyelül is tud, hogy ezen a nyelven beszélt vele és igy lengyelül és németül történt a beszéd? Vay: Rosz németséggel. A tolmács: (Herskó szavait tolmácsolva): Kérem a tek. urakat, én lengyelül nem tudok és németül se tudok jól, csak tisztán oroszul és zsidóul. Elnök: Vogel Amsel! (Tolmácshoz): Tessék neki megmondani, beszélje el, mik történtek vele a volt csendbiztos által. A tolmács: Mikor Lökre vitték őket éjszaka, ott egy tyúkólba tették be, reggel onnan kivezették és ott van egy kert, onnan van messze egy ház és akkor eljött a vizsgálóbíró és Karancsay és elővették őt, hogy igazat mondjon nekik és ő azt mondta, hogy ő nem tud mit mondani, mert 24 tanuja van, hogy ha nem mondaná be az igazat, hát azok a tanuk fognak mondani. Mindig mondta, hogy csak mondjon neki igazat, de Vogel mindig azt mondta, hogy nem tudja és pofon ütötte a vizsgálóbíró. Elnök: Maga a vizsgálóbíró? A tolmács: Igen, ő maga. Elnök: Bent volt akkor a csendbiztos ur? A tolmács: Nem. Elnök: Melyik házban volt? A tolmács: A kertben és akkor kiment a vizsgálóbíró és ő ott maradt Karancsayval a házban és a csendbiztos bejött a házba, hozzá intézte azt a kérdést, hogy ismersz e engem, hogy ki vagyok és erre azt mondta Vogel, hogy nem ismerem, mert én idegen vagyok. Hát nem ismered, — mondta — hogy én vagyok a csendbiztos, én nekem van felhatalmazásom a vármegyétől, hogy verjelek téged, hogy igazat szólj és ő mindig azt felelte, hogy őt nem lehet kényszeríteni, nem tud semmit, nem látott semmit, ő neki van 24 tanuja, azok meg fogják mondani, mellette állott ekkor Vogel is, azt mondta neki, hogy nézzél fel, és állát háromszor felütötte, fogaiból ezután vér ömlött, erre vizet adott neki, hogy öblítse ki a száját, azután megint mondta, hogy mondj igazat, ő pedig azt mondta, hogy nem tud semmit. Elnök: Egyszer, vagy kétszer ütötte fel az állát? Vogel Amsel: Háromszor és akkor gegangen Blüt. Elnök: Mikor kihallgatták, akkor kettőt mondott. A tolmács: Ott volt egy korsóban viz, mondta Karancsainak, hogy adja neki, adott neki és ő mindig ivott, ezután Karancsay a korsót leejtette és eltört. Ekkor bejött ez az ur és kérdezte, hogy ki törte el a korsót, mondta, hogy Karancsay, az nem baj — mondja — hozzál most egy vederrel vizet és ő hozott. Erre mondták neki, hogy igyék és őt kényszeritették. Elnök: Először miből ivott? Tolmács: Kancsóból és ő annyit ivott azután, hogy már jött neki felfelé a viz. Elnök: Erről a kancsóbóli vizivásról sem emlékezett meg első kihallgatásakor. Tolmács: Mondta pedig, és akkor kivitték őt a házból, ő lefeküdt és a vizet kihányta. Élnök: Már mikor a vederből ivott? Tolmács: Igen, azután megint bevitték a házba. Elnök : Magától itta a vizet, vagy itatták ? Tolmács: Nem magától ivott. Elnök : Mivel kényszeritették, hogy igyék? mi volt az a muszáj ? Tolmács : Muszáj volt inni a hajdú puskával volt ott, muszáj volt inni, nem verte ugyan őt csak mondta, hogy muszáj inni, és akkor megint bevezették a házba ós mondták neki, hogy beszélj nekem igazat. Elnök: Hát kint mennyi ideig feküdt, mikor a vizből ivott ? Tolmács: Nem sokat, csak épen mig a vizet kihányta. Mikor azt moodta, hogy nem tud mit mondani, adott neki egy üvegben keserüvizet, nem tudja mennyi volt, két pohár vagy egy pohár, Elnök: A múltkor két üveget mondott. Tolmács: Egy üveggel volt. Elnök: Benn volt a szobában készen? Tolmács: Ott volt, már emlékszem. Elnök: És akkor nem lett rosszul? Tolmács: Nem, és mikor azt kiitta, adott neki két pohár pálinkát. Elnök: Mikor itt kihallgatták, akkor nem beszélt keserüvizről semmit. A tolmács: Mondtam. Az elnök: Itt a vallomásban szó sincs arról. Heuman: Kérem nagyságodat a gyorsírói jegyzetek alapján méltóztatik-e konstatálni, hogy keserüvizről nincs semmi említés ? Elnök: A kihallgatásból. Heuman: Azt hittem most, a végtárgyalás jegyzőkönyvéből. Elnök: (Olvassa). Adott neki két pohár pálinkát, mondjál igazat, erre azt felelte, hogy nem tud, erre előhozott egy spárgát, hátrafelé kötötte kezeit és itt a fülét egyik az egyik oldalon, másik a másik oldalon húzták, ezt mondta ott. Vogel Amsel: Kérem, én mondtam, itt zsidóul mondtam, talán nem hallották. A tolmács: Mindjárt kiengedte