Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

JäQ-dik: szám. III. melléklet. A tolmács: Van, de nem ugy tolták egymásfelé, mint ők mondják, a vékonyfele a hátsó tábla nem volt megter­helve; mert nehéz lett volna nekik a szállítás, az a hátsó tábla 6 öles, hogy lehetett volna ott a vizben hulla, mikor a táblának kormányrudja három öl, két ember pedig mindig a végén állt; ez a két ember meglátta volna, ha ott lett volna. Elnök: Mit felel Matej? Tolmács: Tárkányban nem volt ott, mert két napszámos elhagyta és ott adtak nekik egy nap­számost s Tokajban Selever Jánost fogadták magukhoz. Herskó azt mondja, hogy az elejétől senki sem ment oda segiteni a hátulsó táblán. Matej azt állítja, hogy az egyik első tábláról elment valaki a hátsó táblához, de nem volt ideje, hogy arra figyeljen, hogy mi történt, mert elég dolga van. Heuman: Ma­tej azt mondja, hogy Herskó Yencsellőn meggyőződést akart róla szerezni, vájjon a hulla meg van-e még; ha tehát három tutaj volt egymás fölött, nem értem, hogy győződhetett meg erről ? A tolmács : Az nincsen ugy, hogy egyik tábla a másikat befedje, csak körülbelül érintik egymást. Herskó azt kérdi, hol volt a hulla megkötve, a középen vagy a szélen. Matej azt feleli mintegy a középen, de azt nem tudja biztosan megmondani, mert nem mérte meg. Az elnök. Ue nagyon a szélen nem volt ? A tolmács. Na­gyon a szélen nem. Herskó azt kérdi, hogy ha három láb hosszú volt a gúzs, hogyan kötötte azt a tábla alá, bebujt-e a vizbe, vagy hogy? Matej azt feleli, hogy három láb hosszú guzszsal képes a tutaj alá érni a másik gúzs felett. Herskó azt mondja erre, hogy az nagyon vastag fa volt, három láb vastagságú. Heuman. Ezt magyarázza meg Matej -. ő azt mondja, nem a végén, de a középfelóu volt megkötve a hulla; már most ha három tábla egymás fölött van, ugy, mint ő mutatta, hogy a hullát a táblán átszállítva, ugy kötötte meg, hogy vitte keresz­tül a hullát? Fehér Barna pótbiró felszólítja Matej Ignáczot, hogy mutassa meg az eléje tett ivpapirosok és irónok segélyé­vel, hogy volt összeállítva az a tutaj és hogyan helyeztetett el alatta a holttest? Matej Ignácz elmondja és mutogatja, hogy a szóban levő tutajnak két tábláját szétszedték és mind a két táb­lának a szálfáit az utolsó táblára egymásra keresztbe rakva he­lyezték el. Heuman megjegyzi, hogy a tábla hátulján guzszsal van összekötve, és ha tetejében más táblák szálfái keresztbe ra­kattak, ez megakadályozza, hogy a hullát azontúl áthúzzák a tutaj aljának közepére, a mint Matej állítja. Sréter tanu azt moudja, hogy a szálfákat közepén nem fúrhatták keresztül, hogy ott a gúzs segélyével a hullát elhelyezzék, minthogy ez által a fák nagyon veszítettek volna értékükből. Hivatkozik e tekintet­ben a kincstárra is, hogy ily módon nem szokás a fa értékét csökkenteni. Matej Iguácz erre azt feleli, hogy ez által nem esik kár a fa értékében. Az elnök. (Matejhez). Milyen fa volt az? A tolmács. Ve­gyitett fa. Az elnök. Vastagok voltak? A tolmács. Vegyitett: vékkony is, vastag is. Sréter. A fák többnyire 3 láb vastagsá­gúak voltak. Az nem igaz, amit Matej mond, hogy keresztbe lettek volna rakva a szálak; mert a legszélesebb tábla legfőlebb 3 öl a fa hossza pedig 5—6 —7—8 öl. Hogyan lehet tehát 7—8 öl hosszúságú fát azokra a 3 öles táblákra keresztbe rakni ? Ezt nem is szabad a 3 öles táblákra keresztbe rakni? Ezt nem is szabad, ez meg is van tiltva. Friedman kérdezi Matej Ignáczot, hogyan mehetett keresz­tül az a keresztbe szálakkal megrakott tutaj a hidlábaknál? A tolmács. Keresztül mehetett, Matej és Csepkanics azt állítják, hogy könnyű vegye^ sporholczból állottak a tutajok. Heuman ezt tagadja, mert azok oly szép nagy szálfákból füzettek össze, a melyekre már terhet rakni nem lehet. Az elnök. Annyi kérdést ne méltóztassék feltenni, mert még jobban összezavarjuk a dolgot. Feleljen arra, hogy a gúzs, amely a táblán volt és a melyhez a hulla kötve volt, milyen messzire volt a tábla végétől hátulról számítva ? A tol­mács. Három-négy ölnyire a hátulsó végétől számitva. Friedman: A közepén volt-e? Elnök -. Erre már felelt, s azt mondta, hogy a közepe felé, de hogy jobbra és balra volt-e eltérés, azt nem tudja bizonyosan. Heuman: Sréter ur, egy tábla hány fából állott ? Sréter: Attól függ, hogy miuő vastag. Ha vastagabb, kevesebb, ha vé kony, több van egy táblában. Heuman : Hány szál van tehát benne? Sréter: Legfőlebb 15 száll. Heuman: Ha mind a 15 darabot el kellett helyezni a másik táblára, azon tábla négy­BZöget képezett, amelyhez a hulla gúzson kötve volt; lehetetlen ,TISZ A-ESZLAR" tehát, hogy a hulla a három-négy szál fához ne ütődött legyeD. Elnök (Sréterhez): Ellenmondás van beszédében, mert azt mondja, hogy legfőlebb három öl széles lehet egy tábla. Ha egy táblában 15 szál fa van, annak szélessége nem három öl, hanem több. Sréter: Nem lehet ebben ellenmondás, mert a fa széjjel volt, s ha kiszámítjuk, kijön a három öl. Elnök : Dehogy jön ki, hisz 15 szálfa 4 lábbal számitva: ez 45 láb. Sréter: A fa nem mind három sukkos, hanem a legvékouyabb egy sukk; azután másfél sukkos is. Elnök: Hisz egyenlőtleneket nem kötnek össze, hisz egy-egy táblára egyenlőket igyekeznek kötni. Sréter: Méltóztassék másfél sukkot számitani. Elnök: Azon kérdésre, hogy a fából mennyit kötnek össze, az imént azt mondta, hogy 15 ölet, ez pedig 45-re jön ki. Sréter: Nem állítottam azt, hogy mind a 15 bárom sukkos, hanem azt mond­tam, hogy körülbelül. Heuman. Minő a fák hossza? Sréter. Legrövidebb 5 öl s azután felmegy 24 ölig. Heuman. Minthogy 3 ölnyi távol­ságra volt a hulla odakötve, akkor auuak legalább kétszer kellett odakötve lenni. Srétei; Kérem akkor a közepében kel­lett a fán, a lyuknak lenni. Ha pedig ott lett volna, akkor ném fizették volna ki annak az árát, mert a fa értékét onnan kezdik számitani, ahol a lyuk van.. Itt van az árjegyzék és méltóztassék a mármarosi kincstárt megkérdezni. Kihallgatják Hilmann tanút. Elnök. Tanukép fog a kir. törvényszék által kihallgattatni, figyelmeztetem ennélfogva, hogy a tiszta igazat vallja, s hogy vallomására meg fog eskettetni. A tanu. Az ál­talános kérdésekre előadja, hogy született Kolozsvárott, 33 éves fakereskedő. Elnök. A mult évben érintkezett szeklenczei em­berekkel, a fausztatásra nézve? Tanu. Igen. Elnök. Meg tudná nevezni, hogy kik voltak azok ? A tanu. A birót meg tudom nevezni, de a többieket nem. Elnök. Emlékezzék csak vissza. A tanu. A biró neve Ma­tej Petrő, azután Matej Ignácz, Szavinecz és Csepkanics. Elnök. Ok szállítottak fát ? A tanu. Igen nekem. Elnök. Hát Sréternek ? A tanu. Társak vagyunk. Elnök. Maga fogadta fel őket ? A tanu. A sáfár. Elnök. Ki a sáfár? A tanu. Moskó Herskovics. Elnök. Mikor visszatértek az útból, volt-e beszédjük? A tanu. Igen. Elnök. Mi volt az? A tanu. Eljöttek panaszkodni, hogy a sáfár nem akarja kifizetni a szállítást. Én azt mondtam, hogy kívánhatják, hogy a szállítást kifizessem, mikor nem vit­ték oda a fát, ahova ki lett alkudva; mivel Tisza-Bőig vitték, odáig kifizettettem a sáfárral. Erre ők azt mondták: uram, mi nem vagyunk az oka, hogy nem szállíthattuk, mert minket elfogtak, bezártak és vertek. Én meg azt mondtam: én sem tehetek arról, hogy magukat bezárták. Elnök. Jelölje meg azokat az embereket, akikkel beszélt. A tanu. Matej Péter volt. Vol­tak még négyen vagy öteu, de nem tudom mit mondtak, mert hacsak egy beszél is közülök, egyszerre beszól a többi is. Elnök. Azt mondta, hogy őket elverték és ezért kénytelenek voltak otthagyni a fát. A tanu. A többiek is mondták. Az elnök. Ezen embereket ismeri-e ? A tanu. Emlékszem rájok látásból, de a nevöket nem tudom. Az elnök. Kérem a tol­mács urat, hogy Matej Ignáczhoz intézné azt a kérdést, ez volt-e a gazdájok, aki fizette őket ? (Megtörténik.) A tolmács. Ott van a biztos vagy a sáfár. Az elnök. Ő elmenvén hozzá pénzt kérni, kifogást tett-e a miatt, hogy nem vitték a fát oda, a hova kialkudva volt? Mire azt mondták, hogy azért nem vitték oda, mert őket elfogták és megverték ? A tolmács. Azt nem kérdezte Hilmann, hogy miért nem szállították helyére a fákat. Az elnök. Ok mondták-e, hogy elfogták és verték őket és azért nem felel­hettek meg a szállításnak. A tolmács. Matej azt mondja, hogy Bustyaházán nem is volt, csak Matej Petró és Herskó voltak ott. Ezek által küldött egy embernek 2 frt 50 krajczárt. Az elnök, i Matej még nem volt Bustyaházán? A tolmács. Nem. Az elnök. Hát Csepkanics ? A tolmács. Az sem. Elnök : Ezek tehát nem mondhatták magának, hogy ver­ték. Tanu: Meg fogja Matej Petro biró is mondani, hogy öten voltak ott. Elnök: Bizonyosan tudja-e, hogy ő mondta, hogy azért verték, mert a hullát vitte? Tolmács: Matej azt mondja, hogy ő nem mondta, mert Bustyaházán nem volt azon eszten­dőben. Elnök (tannuhoz): Lehet talán, hogy magának egy más ember mondta ezt ? Tanu : Azért tudom biztosan, hogy ő volt, mivel az az ember azt mondta, hogy ő csak azért mondta, hogy levitte azt a hullát, mert különben verték. Elnök: Matej 1 nem ismeri ezt el. Henman: Sréter is jelen volt akkor ? Tanu: Nem. Elnök további kérdéseire s Matej állításaival szemben

Next

/
Thumbnails
Contents