Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Eötvös: A tejmirigyeket bemetszéssel vizsgálták-e? Horváth: Nem emlékszem, hanem egyre emlékszem, ami, megvallom, vétek vagy hiba, hogy a vallomásba be nem tettem. Eskü mellett tettem a vizsgálatot, de kész vagyok rá újra megesküdni. Mikor a hulla nem a Tisza partján, hanem az úgynevezett Báthori Gáborné kertjében agnoszkálásra ki volt téve, akkor az ügyészségnek akkori ordinánczja — huszárja hozzám jött ezen szóval ; Doktor ur, kérem alásan, tessék megnézni, ezen hulla napkelet felé fekszik fejjel, lábával pedig napnyugat felé. 0 akkor a hulla jobb oldalán állt és mikor fölemelte karjá

f, a hóna alatt szőröket láttam; látták ezt ugyanakkor mások is, de kik, kik nem, arra nem volt gondom. Átmentem azután a baloldalra, balkarját miután felemeltem, s ott is szőrök, barna szőrök voltak ; ez azért maradt ki a látleletből, mert ez az agnoszkáláskor történt és mi az agnoszkálásról jegyzőkönyvet nem vittünk. Később az obdukcziónál a Tiszaparton a bonczoláskor jegyzőkönyvet vittünk, de nekem emlékezetemből kiment, hogy hónalján szőröket láttam. Eötvös: Azt értem, hogy ez a látleletből kimaradt, ámbár kénytelen vagyok konstatálni, midőn a mult évi decz. 7-én és 8-án e körülmény iránt az orvos urak külön megkérdeztettek s a többek közt orvos ur is megkérdeztetett, hogy a hulla hónalján szőröket látott-e, miért nem vallotta be ? Horváth: Nem jutott eszembe. Eötvös: Ezen esztendőnek január havában 6-án vagy 7-én orvos ur egy Írásbeli nyilatkozatott terjesztett be a tek. kir. törvényszékhez, mely orvos ur által van aláírva. Ebben orvos ur eskll alatt határozottan jelenti ki, hogy hónalján szőrökről nem emlékszik, hogyan lehet az, hogy most emlékszik? Horváth: Eszembe jutott tisztán és világosan, és lelkemre mondom, kész vagyok újra hitet letenni; bár nem sokat esküdtem életemben, de erre kész vagyok megesküdni. Eötvös: Hogy hivják azt a szolgát? Nem Karancsay volt a neve ? Nem emlékszem, nem hallottam nevét, hanem ordináncz volt és katonaruhában járt, arra emlékszem. Eötvös: On orvosi gyakorlatából és az élet tapasztalataiból meg tudja-e mondani, hogy a hónaljon nőnek ki korábban szőrök, vagy pedig a szeméremtesten? Horváth: A. szeméremszőrök korábban nőnek. Eötvös: Ezen hullánál, mikép az egyetemi szakértők a tudomány teljes biztosságával konstatálták, csak néhány szeméremszőr kezdett kibújni, de a szeméremszőrök helyén meg voltak a gyermeki pehelyszőrök. Ha tehát a korábban jelentkező szeméremszőrök még nem voltak meg, mert csak uégy miliméter hosszú ilyen szeméreraszőr találtatott, akkor a hónaljon szőrök még nem lehettek. Horváth: Ennek a hullának a hónalján voltak szőrök, egyébiránt ez oly valami feltételes dolog, hogy én ismertem nőket, akik 30 esztendőn felül voltak és nemzőrészén nem voltak szőrösek, s ismertem olyanokat is, kiknél már a 16. évvel teljesen meg voltak a szőrök a nemzőrészeken, ez tehát olyan valami individuális, amiből bizton és határozottan következtetni nem lehet. Eötvös: Az orvos urak nemcsak magának az orvos urnák, hanem szakértő társai nyilatkozatai szerint, ezen hulla az a csodálatos hulla, melynél minden a világon kivételes. A körmök mennyi idő alatt rothadnak el saját tapasztalata szerint ? Horváth: Ha áztatva nem voltak, sok ideig fenmaradnak: száraz helyen esztendőkig, nedves helyen csak ugy szétválik a köröm, mint a bőr. Eötvös. Annyi idő alatt, mint a bőr? Horváth. Hosszabb idő alatt száraz helyen a bőr is sokáig tart, de mihelyt be van áztatva, hamar rothad. Eötvös. Mert előttem az csodálatos, hogy a mint kijelenteni méltóztatott, junius 20-án, az első szemle és az obdukczió alkalmával minden köröm meg volt, deczember 7-én pedig egy sem találtatott meg. Mit gondol, hova lettek azon körmök? Horváth. Ezt megfejteni nem vagyok képes. Eötvös. Nem rothadtak el? Horváth. Nem gondolnám, hogy elrothadtak volna, mert a körmök épek voltak, a sir pedig száraz homokos helyen a parton volt és igy nagy rothadási proczesszus hozzá nem járulhatott; azért, mondom, előttem a körmök eltűnése megfejthettem Eötvös. A vaginának hosszát és belső perifériáját megmérték-e? Horváth: Szemmel mérve, láttuk, tudtuk. Eötvös. Más dolog szemmel nézni és megmérni tudományos preczizióval. Kérem a feleletet. Horváth. Mértékkel nem mértük meg. Eötvös. A méhnek hosszát és alapjának körméretét felvették-e? Horváth. Felvettük a vagina körméretét egészen. Eötvös. És mekkorának, hány czentiméternyinek találták? Horváth. Körmérete legkevesebb négy ujjnyi lehetett; igy régi mérték szerint jobban tudom magamat kifejezni. Eötvös. Egy ujj az hány czentiméter? Horváth. Egy ujj egy hüvelyk. Eötvös. Tehát négy hüvelyknyi lehetett a körméret? Horváth. Négy vagy öt hüvelyk. Eötvös. Ki mérte? Horváth. Ig

y szemA szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. mel ítélve mértük. Eötvös. Mérőeszközzel nem mérték? Horváth. Nem, csak szemmel. Eötvös. A méh, az uterus, fel lett-e metszve? Horváth. Fel lett metszve. Eötvös. Belső ürege megméretett? Horváth. Olyan volt a belső ürege, hogy kis mandulát is behelyezhettünk volna. Eötvös. A petefészek megvizsgáltatott-e a czélból, hogy menstruácziója volt-e már a hullának? Horváth. Megnéztük, de az sima volt, nem voltak rajta göbecses, vagy u. n. savas testek. Eötvös. Egészen sima volt a petefészek? Horváth. Sima. Eötvös: A láb talpának bőre vastagsága iránt tettek-e vizsgálódást? Horváth: Tettünk. Eötvös: Miképen? Horváth: Hosszában és keresztben bemetszettük. Eötvös: Ki metszette be? Horváth: A bonczsegéd. Eötvös : És: Horváth : Vékonyak voltak, a bőrnek vastagságát 3 vagy 4 czmeterre tehetem, bevágtuk egész a talp bőréig, de azok vékonyak voltak, legalább a vastag bőrökhöz képest. Eötvös: Tévedni méltóztatik, mert 3—4 czentiméternyi bőre elefántnak sincs. Horváth : A bőréig ? de én odáig értem, mert ott egy zsirüredék is van, azzal együtt vágódott be, hanem megmérni, mondom, nem mértük; bocsánatot kérek, mondom, ezekben az uj méretekben nem vagyok jártas, milimétert akartam mondani, czentiméter helyett. Eötvös: De már ha mértékkel nem mértek, az uj mértékben pedig nem jártas egészen, akkor mire alapítja azon állítását, hogy 3—4 mmeter vastag volt az irba? Horváth: Láttam, mérték nekem is volt a zsebemben, tudom én, csak ugy miDt akár kicsoda, hogy mi a czentiméter és mi a méter, csakhogy mondom, gyakorlatában éppen ugy nem vagyok, mint a régi ölnek, ha hirj telenében azt kérdeznék, hogy ez hány czentiméter, nem tudnám, I de hogy hány suk, azt meg tudnám mondani. Eötvös: Hát ké\ rem, az epidermissel együtt lett megmérve az a talpbőr ? Horváth: Ezt felvágtuk és 3 vagy legfeljebb 3 mméternek találtuk. Eötvös: Konstatáltatott, hogy az epidermis meg volt-e ott? Horváth: Meg volt, konstatáltuk. Eötvös: Miképen? Horváth : Néztük és világosan láttuk. Eötvös: Csak szemmel nézték ? Horváth: Szemmel: lehet, hogy mások, akiknél szemüvegek voltak, igy is láthatták, de én csak puszta szemmel. Eötvös; Külszine milyen volt az epidermisnek? Horváth: Sárgás. Eötvös: Nem volt duzzadt, átivódott ? Horváth: Ránczos, sárgás és kevéssé duzzadt volt. Eötvös: Olyanformán, mint a mosónők kezei szoktak lenni ? Horváth: A mosónők keze vagy annak a ki a lábait áztatja. Eötvös: És a vizben lévő hullának az epidermise mennyi idő alatt szokott ilyen lenni ? Horváth: Azok nem hámlanak le, erről az epidermis nem volt lehámolva, az egész hullán rajta volt az epidermis, kivévén talán azokon a helyeken a hullafoltokon, mert ha itt az ember a tenyerével megdörzsölte, azok mintha ügy korpáztak volna, de a többi kiilbőrön az epidermis rajta volt. Eötvös: Kérem, ez a nyilatkozata egyenes ellentétben látszik lenni a látlelet ide tartozó adatával, mert abban az van mondva, hogy a kezek és a lábak bőrei finom, sima, folytonos czipőviselésre vall; az orvos ur pedig azt állítja, hogy ránczos, duzzadt, átivódott volt, olyan szinü, mint a mosónők kezei szoktak lenni; ez a kettő össze nem fér. Horváth : Összefér. Eötvös: Tudományos szabatossággal véve össze nem fér. Horváth. Bocsánat, lehet ránczos a kisasszonynak a talpa is, a ki folytonosan czipőben van, csak áztassa 3 vagy 4 napig. Eötvös. Ez igaz, ezt a tárgyat nem folytatom tovább. Azt méltóztatott itt mondani az elnök ur ő ngának kérdésére, hogy semmi rothadási nyomot ezen a hullán nem vett észre. Horváth. A hullafolton kivül. Eötvös. A hullafoltok hol voltak rajta? Horváth. A hátán, vállán elszórva. És milyen szinü hullafoltok voltak azok? Horváth. Olyan szennyes piszkos-barna-kékbe játszó szinü. Eötvös. Bemetszéssel konstatáltatott-e, hogy az hullafolt ? Horváth. Bemetszettük; azt lehetetlenség elmulasztani egy hullánál is. Eötvös. Nincs megjegyezve a látleletben? Horváth. Bemetszettük és nem találtunk semmiféle vérkiserkedzést alatta, ezért ítéltük hullafoltosnak. Eötvös. Hát az agynak csokoládészinü folyós állománynyá való elváltozását nem tartotta-e orvos ur rothadási tünetnek? Horváth. Mindenesetre , rothadás járult hozzá, kellett hozzájárulni, mert szaga volt, érezhető volt a szaga és a színéből Ítélve is rothadtnak kellett neki lenni és az agyvelő hamar rothadásba megyen, ez pedig legkevesebb 10 naposnak levén felvéve, hogyne lehetett volna rothadt. Eötvös. Csak a színéről és a szagáról tartotta rothadtnak? Horváth. Igen. Eötvös. És állományának tömöttségéről nem? Horváth. Folyó volt, csokoládéforma volt, ha ilyen formájú az agyvelő, már akkor uem kemény. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.