Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Eötvös: A tejmirigyeket bemetszéssel vizsgálták-e? Horváth: Nem emlékszem, hanem egyre emlékszem, ami, megvallom, vé­tek vagy hiba, hogy a vallomásba be nem tettem. Eskü mellett tettem a vizsgálatot, de kész vagyok rá újra megesküdni. Mikor a hulla nem a Tisza partján, hanem az úgynevezett Báthori Gáborné kertjében agnoszkálásra ki volt téve, akkor az ügyész­ségnek akkori ordinánczja — huszárja hozzám jött ezen szó­val ; Doktor ur, kérem alásan, tessék megnézni, ezen hulla nap­kelet felé fekszik fejjel, lábával pedig napnyugat felé. 0 akkor a hulla jobb oldalán állt és mikor fölemelte karjá f, a hóna alatt szőröket láttam; látták ezt ugyanakkor mások is, de kik, kik nem, arra nem volt gondom. Átmentem azután a baloldalra, balkarját miután felemeltem, s ott is szőrök, barna szőrök vol­tak ; ez azért maradt ki a látleletből, mert ez az agnoszkálás­kor történt és mi az agnoszkálásról jegyzőkönyvet nem vittünk. Később az obdukcziónál a Tiszaparton a bonczoláskor jegyző­könyvet vittünk, de nekem emlékezetemből kiment, hogy hónal­ján szőröket láttam. Eötvös: Azt értem, hogy ez a látleletből kimaradt, ámbár kénytelen vagyok konstatálni, midőn a mult évi decz. 7-én és 8-án e körülmény iránt az orvos urak külön megkérdeztettek s a többek közt orvos ur is megkérdeztetett, hogy a hulla hónalján szőröket látott-e, miért nem vallotta be ? Horváth: Nem jutott eszembe. Eötvös: Ezen esztendőnek ja­nuár havában 6-án vagy 7-én orvos ur egy Írásbeli nyilatkoza­tott terjesztett be a tek. kir. törvényszékhez, mely orvos ur által van aláírva. Ebben orvos ur eskll alatt határozottan jelenti ki, hogy hónalján szőrökről nem emlékszik, hogyan lehet az, hogy most emlékszik? Horváth: Eszembe jutott tisztán és világosan, és lelkemre mondom, kész vagyok újra hitet letenni; bár nem sokat esküdtem életemben, de erre kész vagyok megesküdni. Eötvös: Hogy hivják azt a szolgát? Nem Karancsay volt a neve ? Nem emlékszem, nem hallottam nevét, hanem ordináncz volt és katonaruhában járt, arra emlékszem. Eötvös: On orvosi gyakorlatából és az élet tapasztalataiból meg tudja-e mondani, hogy a hónaljon nőnek ki korábban szőrök, vagy pedig a sze­méremtesten? Horváth: A. szeméremszőrök korábban nőnek. Eötvös: Ezen hullánál, mikép az egyetemi szakértők a tudo­mány teljes biztosságával konstatálták, csak néhány szemérem­szőr kezdett kibújni, de a szeméremszőrök helyén meg voltak a gyermeki pehelyszőrök. Ha tehát a korábban jelentkező sze­méremszőrök még nem voltak meg, mert csak uégy miliméter hosszú ilyen szeméreraszőr találtatott, akkor a hónaljon szőrök még nem lehettek. Horváth: Ennek a hullának a hónalján vol­tak szőrök, egyébiránt ez oly valami feltételes dolog, hogy én ismertem nőket, akik 30 esztendőn felül voltak és nemzőrészén nem voltak szőrösek, s ismertem olyanokat is, kiknél már a 16. évvel teljesen meg voltak a szőrök a nemzőrészeken, ez tehát olyan valami individuális, amiből bizton és határozottan követ­keztetni nem lehet. Eötvös: Az orvos urak nemcsak magának az orvos urnák, hanem szakértő társai nyilatkozatai szerint, ezen hulla az a csodálatos hulla, melynél minden a világon kivételes. A körmök mennyi idő alatt rothadnak el saját tapasz­talata szerint ? Horváth: Ha áztatva nem voltak, sok ideig fen­maradnak: száraz helyen esztendőkig, nedves helyen csak ugy szétválik a köröm, mint a bőr. Eötvös. Annyi idő alatt, mint a bőr? Horváth. Hosszabb idő alatt száraz helyen a bőr is sokáig tart, de mihelyt be van áztatva, hamar rothad. Eötvös. Mert előttem az csodálatos, hogy a mint kijelenteni méltóztatott, junius 20-án, az első szemle és az obdukczió alkalmával minden köröm meg volt, deczember 7-én pedig egy sem találtatott meg. Mit gondol, hova lettek azon körmök? Horváth. Ezt megfejteni nem vagyok képes. Eötvös. Nem rothadtak el? Horváth. Nem gondolnám, hogy el­rothadtak volna, mert a körmök épek voltak, a sir pedig szá­raz homokos helyen a parton volt és igy nagy rothadási pro­czesszus hozzá nem járulhatott; azért, mondom, előttem a kör­mök eltűnése megfejthettem Eötvös. A vaginának hosszát és belső perifériáját megmérték-e? Horváth: Szemmel mérve, lát­tuk, tudtuk. Eötvös. Más dolog szemmel nézni és megmérni tu­dományos preczizióval. Kérem a feleletet. Horváth. Mértékkel nem mértük meg. Eötvös. A méhnek hosszát és alapjának kör­méretét felvették-e? Horváth. Felvettük a vagina körméretét egészen. Eötvös. És mekkorának, hány czentiméternyinek talál­ták? Horváth. Körmérete legkevesebb négy ujjnyi lehetett; igy régi mérték szerint jobban tudom magamat kifejezni. Eötvös. Egy ujj az hány czentiméter? Horváth. Egy ujj egy hüvelyk. Eötvös. Tehát négy hüvelyknyi lehetett a körméret? Horváth. Négy vagy öt hüvelyk. Eötvös. Ki mérte? Horváth. Ig y szem­A szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. mel ítélve mértük. Eötvös. Mérőeszközzel nem mérték? Hor­váth. Nem, csak szemmel. Eötvös. A méh, az uterus, fel lett-e metszve? Horváth. Fel lett metszve. Eötvös. Belső ürege meg­méretett? Horváth. Olyan volt a belső ürege, hogy kis mandu­lát is behelyezhettünk volna. Eötvös. A petefészek megvizsgál­tatott-e a czélból, hogy menstruácziója volt-e már a hullának? Horváth. Megnéztük, de az sima volt, nem voltak rajta göbe­cses, vagy u. n. savas testek. Eötvös. Egészen sima volt a pete­fészek? Horváth. Sima. Eötvös: A láb talpának bőre vastagsága iránt tettek-e vizsgálódást? Horváth: Tettünk. Eötvös: Miképen? Horváth: Hosszában és keresztben bemetszettük. Eötvös: Ki metszette be? Horváth: A bonczsegéd. Eötvös : És: Horváth : Vékonyak vol­tak, a bőrnek vastagságát 3 vagy 4 czmeterre tehetem, bevág­tuk egész a talp bőréig, de azok vékonyak voltak, legalább a vastag bőrökhöz képest. Eötvös: Tévedni méltóztatik, mert 3—4 czentiméternyi bőre elefántnak sincs. Horváth : A bőréig ? de én odáig értem, mert ott egy zsirüredék is van, azzal együtt vágódott be, hanem megmérni, mondom, nem mértük; bocsána­tot kérek, mondom, ezekben az uj méretekben nem vagyok jár­tas, milimétert akartam mondani, czentiméter helyett. Eötvös: De már ha mértékkel nem mértek, az uj mértékben pedig nem jártas egészen, akkor mire alapítja azon állítását, hogy 3—4 mmeter vastag volt az irba? Horváth: Láttam, mérték nekem is volt a zsebemben, tudom én, csak ugy miDt akár kicsoda, hogy mi a czentiméter és mi a méter, csakhogy mondom, gya­korlatában éppen ugy nem vagyok, mint a régi ölnek, ha hir­j telenében azt kérdeznék, hogy ez hány czentiméter, nem tudnám, I de hogy hány suk, azt meg tudnám mondani. Eötvös: Hát ké­\ rem, az epidermissel együtt lett megmérve az a talpbőr ? Hor­váth: Ezt felvágtuk és 3 vagy legfeljebb 3 mméternek találtuk. Eötvös: Konstatáltatott, hogy az epidermis meg volt-e ott? Horváth: Meg volt, konstatáltuk. Eötvös: Miképen? Hor­váth : Néztük és világosan láttuk. Eötvös: Csak szemmel néz­ték ? Horváth: Szemmel: lehet, hogy mások, akiknél szemüve­gek voltak, igy is láthatták, de én csak puszta szemmel. Eöt­vös; Külszine milyen volt az epidermisnek? Horváth: Sárgás. Eötvös: Nem volt duzzadt, átivódott ? Horváth: Ránczos, sárgás és kevéssé duzzadt volt. Eötvös: Olyanformán, mint a mosónők kezei szoktak lenni ? Horváth: A mosónők keze vagy annak a ki a lábait áztatja. Eötvös: És a vizben lévő hullának az epi­dermise mennyi idő alatt szokott ilyen lenni ? Horváth: Azok nem hámlanak le, erről az epidermis nem volt lehámolva, az egész hullán rajta volt az epidermis, kivévén talán azokon a helyeken a hullafoltokon, mert ha itt az ember a tenyerével megdörzsölte, azok mintha ügy korpáztak volna, de a többi kiilbőrön az epidermis rajta volt. Eötvös: Kérem, ez a nyilat­kozata egyenes ellentétben látszik lenni a látlelet ide tartozó adatával, mert abban az van mondva, hogy a kezek és a lábak bő­rei finom, sima, folytonos czipőviselésre vall; az orvos ur pedig azt állítja, hogy ránczos, duzzadt, átivódott volt, olyan szinü, mint a mosónők kezei szoktak lenni; ez a kettő össze nem fér. Horváth : Összefér. Eötvös: Tudományos szabatossággal véve össze nem fér. Horváth. Bocsánat, lehet ránczos a kisasszonynak a talpa is, a ki folytonosan czipőben van, csak áztassa 3 vagy 4 napig. Eöt­vös. Ez igaz, ezt a tárgyat nem folytatom tovább. Azt méltóz­tatott itt mondani az elnök ur ő ngának kérdésére, hogy semmi rothadási nyomot ezen a hullán nem vett észre. Horváth. A hullafolton kivül. Eötvös. A hullafoltok hol voltak rajta? Hor­váth. A hátán, vállán elszórva. És milyen szinü hullafoltok vol­tak azok? Horváth. Olyan szennyes piszkos-barna-kékbe játszó szinü. Eötvös. Bemetszéssel konstatáltatott-e, hogy az hullafolt ? Horváth. Bemetszettük; azt lehetetlenség elmulasztani egy hul­lánál is. Eötvös. Nincs megjegyezve a látleletben? Horváth. Be­metszettük és nem találtunk semmiféle vérkiserkedzést alatta, ezért ítéltük hullafoltosnak. Eötvös. Hát az agynak csokoládé­szinü folyós állománynyá való elváltozását nem tartotta-e orvos ur rothadási tünetnek? Horváth. Mindenesetre , rothadás járult hozzá, kellett hozzájárulni, mert szaga volt, érezhető volt a szaga és a színéből Ítélve is rothadtnak kellett neki lenni és az agyvelő hamar rothadásba megyen, ez pedig legkevesebb 10 naposnak levén felvéve, hogyne lehetett volna rothadt. Eötvös. Csak a színéről és a szagáról tartotta rothadtnak? Horváth. Igen. Eötvös. És állományának tömöttségéről nem? Horváth. Folyó volt, csokoládéforma volt, ha ilyen formájú az agyvelő, már akkor uem kemény. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents