Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

kai, de szembetünőleg hosszabbak voltak a körmök, mint az ujjhus vége. Elnök: Állíttatik önök által az, hogy a láb kis ujján tyúkszem lett volna; erről is meggyőződött ? Horváth: Yolt, előttem vágta fel a bonczoló, de többen is ott nézték, abba bevágásokat tett és ki is vágta a bonczoló. Még történetesen azt mondtam neki: minek vagdalod ki, hiszen láthatod világosan, a ki látott tyúkszemet, megismeri, minek azt vagdalni. — Hát csak azt mondta a fiatal boncznok: kivágom már: bevágta és kivágta. Elnök: Állíttatik továbbá az is, hogy a hullának hajzata magától ment ki, mig önök azt mesterségesen eltávolítottnak állítják. Horváth: Sima volt a koponya felülete, hogyha kiszakadt volna, akkor gyökerestül szokott kiszakadni. Itt pedig a gyökerek bent voltak, és a mikor hárántmetszéseket tettünk, a hajgyökereket világosan láttuk, nekem nem kellett nagyító üveg sem. Az urak nagyobbrészt nagyító üvegen nézték, nekem is át akarták adni, hogy nézzem, de nem volt szükségem reá, mert igen szép napfényes idő volt. Megszemléltem azon a kivágáson, mely kezemben volt. Szeyffert: Orvos ur, ön emlékezni fog arra, hogy midőn Tisza-Eszláron az exhumatio történt, azon alkalommal s különösen, midőn a bőr górcsővileg vizsgáltatott, orvos ur felhivatott, hogy szintén tekintené meg a bőrt s mondaná meg, vájjon most is azon tüneteket látja, a melyek juniusban léteztek. Akkor az orvos ur kijelentette, hogy szeme már gyenge, nem lát, akkor sem látott semmit, hanem a többi urak mondták. Horváth: Nem mondhattam, bocsánatot kérek, az lehetetlenség, hát épen ellenkezőleg azt mondtam, hogy láttam akkor is, és amint ott mutatkozott azon a górcsövön, akkor is láttam, — ha mást mondtam, akkor véghetetlenül nagyot tévedhettem, de én ezt nem mondhattam; igaz, hogy már régen volt, egy esztendeje, hát el is felejthettem. Szeyffert: Nincs még egy esztendeje. Orvos ur tehát tagadja? Horváth: Nem tagadom, de tökéletesen tudom. Szeyffert; Tagadja és én megnyugszom abban. Elnök: Szabad kérdeznem, van-e e nyilatkozatnak valami hivatalos nyoma? Szeyffert: Nincs, ez szóbeli nyilatkozat volt abban a konyhában, hol a vizsgálat megejtetett. A jegyzőkönyv azután később vétetett fel. Horváth: Bizony aki azt állítja, az tévedhetett, mert nem jól értette beszédemet, de én sohasem mondhattam. Szeyffert: A körmöket nem tapintotta meg? Horváth: Szükségtelen volt. Szeyffert: Más szakértő orvosok azt mondják, hogy ez Dagyon is szükséges lett, volna, sőt metszéseket is kellett volna azokon tenni. Horváth: Én sok hullát bonczoltam már fel, százakra ment a számuk 30 esztendei szolgálati idő alatt; de nem láttam szükségét a uagy vizsgálatnak, világosan láttam, és nem volt semmi fogyatkozási hiba rajta. Szeyfert: De az állíttatik, hogy nagyon könnyen történhetett optikai csalódás. Horváth: Itt lehetetlenség volt csalódni, szörnyű gyarló embernek ismerném magam, ha még a friss körmöket sem ismertem volna fel. Szeyffert: Azt mondta az imént az orvos ur, hogy a balak okvetlenül bántották volna a hullát, ha a vizben sokáig lett volna, a szakértők pedig azt mondják, hogy a halak nem bántják az emberi hullát. Horváth: Sokszor láttam, el voltak rágva mindazon részek, amiket emiitettem és mi rágta volna el, hogyha a halak nem bántanák? Tudom biztosan, hogy a rákok szeretik. Szeyffert: Igen, de a halakat tetszett mondani, Horváth: Ugy, de a ragadozó halak, p. o. a csuka, a süllő, harcsa bizony szeretik azt, mert, hogyha egy kis husdarabkát löknek a vizbe, rögtön utána kapnak. Sokszor én is megteszem azt, hogy a hidon állva morzsákat, húsdarabokat lökök le s seregestül jönnek elő. Bizony szeretik és megeszik a bust. Szeyffert: Észlelte-e orvos ur a hullán felfúvódás, puffadás jeleit? Horváth: Nem észleltem, nem volt ezen. Szeyffert: Mikép magyarázza orvos ur azt, hogy a hulla friss volt, holott tanuk állítják és a szakértő urak is alig tagadják, hogy a bullának szörnyű nagy szaga volt? Horváth: Én azt határozottan kétségbe vonom, hogy a hullának különös nagy szaga lett volna, volt valami kis szaga, de az csak addig volt érezhető, mig a ruhák rajta voltak. Amint a ruhákat a testről levették és félretették s a hulla -csak csupaszon maradt az ajtón, mintha csak elfújta volna a szél azt a szagot, azonnal eltűnt. Szeyffert: Tessék nekem felvilágosítást adni, mikép lehetséges az, hogy a ruha magától oly rémitő szagot eresztett, a hulla ,pedig nem; honnan kaphatta az a ruha ama szagot ? Horváth: Én azt másnap is tapasztaltam. Szeyffert. Azt mondja meg, hogy a szagot honnan kaphatta az a ruha? Horváth: Minthogy a ruhán számos pecsétek voltak, lehetséges, hogy az a ruha más hulláról vétetett le és ez terjesztette a bűzt. Szeyffert: Igen, az a ruha két napig a Tiszában ázott állítólag, nem múlhatott el ama szag a vizbenázás által? Horváth: Kimosódhatott, minthogy azonban a hulla 24 óráig a földben volt elásva: ez alatt újra kifejlődhetett a szag. Mikor a hulla kivétetett, én is éreztem a hulla szagát, de ez nem volt irtózatos, mint a minőnek némelyek állítják, mert biz az urak anélkül, hogy panaszkodtak volna, később pedig mikor a ruhát levettük és azt félretettük, a hullának kevés szaga volt, pedig én megérzem. Szeyffert: Igen, csakhogy karbollal is le volt öntve. Horváth: Ez mindenesetre igaz. Szeyffert: És ennek daczára is panaszkodtak a tanuk, és pedig olyan egyének, akik nem szoktak igen érzékenyek lenni. Tanuk mondták, hogy majdnem elájultak, még az eltemetéskor is. Horváth: Hogy ha már ettől elájultak, mutathattam volna nekik életemben hullát, amelynek szagától már nemcsak elájultak volna, de egyenesen meghaltak volna. E hulláuak szaga az én érzésem szerint tűrhető volt. Szeyffert. Mit gondol orvos ur, megtörténhetett-e Solymosi Eszteren az állítólagos műtét, melyet orvos ur is tud, anélkül, hogy a helyiségben vagy a ruházaton a vér nyomokat hagyott volna ? Horváth. Ha a metszés ugy történt, hogy a nyakrészeket, illetőleg a pajzsütért, a belső és külső fejereket elvágta, ez lehetetlen lett volna. Szeyffert. Mit ért lehetetlen alatt? Horváth. Azt, hogyha a carotisok vágatnak el, akkor lehetetlen lett volna az, hogy a vér fel ne frecscsenjen. Szeyffert. Reflektáljon kérem arra a körülményre, hogy az állitások szerint e műtétnek az volt czélja, hogy vért nyerjenek, hogy azt eltehessék s nem pusztán az, hogy a leány életétől megfosztassék s belső megfulladás idéztessék elő. Horváth. Ha a külső torkolat-éret vágom el, vagy ha a belső torkolat-ér metszetett el, akkor kivehetem az emberből, ha nem is egészen, de annyira a vért, még pedig oly módon, hogy ugy folyjon, mint egy butellából és hogy meghalljon, sőt az sem szükséges, hogy a torkánál vágjam meg, mert megvághatom a karján is. Szeyffert. Azt szeretném tudni, hogy a vérvétel megtörténhetett-e anélkül, hogy nyoma maradjon a vérnek a helyiségben vagy a ruhában. Horváth. Ha ugy vágja, megtörténhetett, de hogy tett-e vagy uem, erre figyelmet nem fordítottam, az nem is tartozik hozzám, Ítéljék meg az okos emberek. Szeyffert. Az orvos ur itt szakértő és én mint szakértőtől kérek itt felvilágosítást. Horváth. Egyébbel nem szolgálhatok, mint: ha a vizszereket vágta ugy, akkor a vér kivehető volt szépen csendesen, de ha az ütereket vágta el, muszáj volt a vérnek kiszökkenni jobbra, balra vagy felfelé. Szeyffert. Igen. De tessék figyelembe venni, hogy a hullát arról a helyről és pedig a mint gyanittatik, egy szénaboglyához vitték és ott elrejtették. A hely megvizsgáltatott, de ott vérnyomokat felfedezni nem lehetett. Mit gondol, ha a hulla itt rejtetett volna el, nem folyt volna-e ott is tovább a vér? Horváth. IIa jól bekötötték, nem folyhatott ki. Szeyffert. Egyéb kérdésem nincs. Az elnök. A védelem részéről fognak kérdések intéztetni. Eötvös: Az orvos ur mikor szolgált a megyénél mint tiszti orvos? Horváth: 1841-től 1872-ig. Eötvös: Az orvostudományokat mikor méltóztatott végezni? Horváth: 1841-ben. Eötvös : A kórboncztant azon időben nem adták elő az orvosi egyetemen, csak néhány év óta adják azt elő. Vájjon ezen tudománynyal elméletileg vagy gyakorlatilag foglalkozott-e az orvos ur? Horváth: Nem, de mert meglehetős könyvtárral dicsekszem, olvasgattam azt; azonban előadásokat azon időben a pesti egyetemen belőle nem tartottak. Eötvös: A látlelet készitése alkalmával megvizsgálták-e az orvos urak azt, hogy a hajgyökök közül melyik állt a hajtüszőben benn, s melyik állott ki a bőr felszínén felül? Horváth: Nem emlékszem rá. Eötvös; Tettek-e méréseket és számításokat, hogy miután a hajnak egy része kihullott s a másik része a hajgyökök alakjában meg volt, a hajnak hányad része volt meg a gyök alakjában, és hányad részben hullott ki? Horváth: Nem emlékszem erre. Eötvös; Az emlőnek körületét és domborodási magasságát megmérték-e? Horváth: Megmértük és néztük szemmel, de mértékkel nem tettük. Eötvös: A csecsbimbó kerületét és nagyságát megmérték-e ? Horváth: Meg, szabad szemmel. Eötvös: Miért nem vették az eredményt a látleletbe fel? Horváth: Fel van véve, a mennyiben az van mondva, hogy petyhüdtek voltak. Eötvös: Ez nincs benne, mert ott az van, hogy elsoványodottak, de magára a szóra nem emlékszem, az azonban fel van említve, hogy emlői elsoványodtak. Eötvös: A csecsbimbó udvara és annak mirigyei megvizsgáltattak-e az urak által ? Horváth : Megnéztük jól, s láttuk a szinét, kiterjedését és nagyságát. Eötvös: Bemetszéssel nem vizsgálták ? Horváth: Nem.