Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

«ü-clik: szám. II. melléklet. .TISZA-ESZLAR" Eötvös: De emlékszik-e, hogy ön figyelmeztette a járási orvost, hogy a jobb kar izomzata nagyjában hiáuyzik ? Tanú: En a gödörből igen. Eötvös: És hol állt akkor Kiss Jenő járási orvos ur? Tauu : A sir szélén térdelt és nézett le. Eötvös: Egyik nagyon értelmesnek látszó tanú azt állítja, hogy dr. Kiss Jenő a gödörben bent állt a hulla lábánál. Azt állítja, hogy a hulla ajkai hullagázoktól némi kevéssé fölpuffadtak, duzzadtaknak találta ott a hevenyészett gödörben, ön észlelte-e ezt? Tanú : Nem is láthattam kérem alásan, mert egészen földdel volt befedve az arcza, ugy, hogy másnap vették le a földet al arczról, hát nem is láthattam, hogy az ajk miiyen, én csak benyúltam a szájába és megnéztem a fogait. Eötvös: A fogak és a nyelv minő helyzeti viszonyban voltak egymással? Tauu: A nyelv ki voll nyújtva egészen a meddig az álkapcza ért és ott lógott a fogak háta megeit. Eötvös: Kérem ismételni ezt a nyilatkozatot, mert ez nagyfontosságú. A nyelv a fogakon kivül kiért-e vagy a fogak közé volt szorulva ? Tanú: A fogakon belül volt a nyelv. Eötvös: Hát nem ért ki, mint ön előbb mondta ? Tauu: Nem mondtam, kérem alásan. Eötvös: On mondta, hogy az állkapczára ki volt nyúlva. Tauu: Az az állkapcza ki volt esve és ha felülről nézte az ember, láthatta a nélkül, hogy benézne a bzájába, hogy a nyelv az alsó fogsor háta megett volt, bent feküdt a háta megett. Eötvös: Két igen értelmes tauu egybehaugzólag azt állítja, a kik tüzetesen megszemlélték, hogy a nyelve is kissé duzzadt volt és a fogak közé volt szorulva és a két fogsort némileg szétválasztotta egymástól; ezt a tünetet észlelte-e? Tanú: Nem. Eötvös: Az alsó állkapczának leesése oly nagy voit-e, a mekkora csak lehet, az izmok és kötőszálak petyküdtségéuél fogva vagy pedig mérsékelt volt? Tanú: A mennyire csak leeshetett, annyira le volt esve. Eötvös: Hát hogyan eshetett le ott vízszintes helyzetben? Tanú: Azt már nem tudom, csakhogy le volt esve. Eötvös: Mert ott a hevenyészett sirbau az alsó állkapczáuak ily nagy leesését egyetlen más tauu sem állítja és a visum repertuin uem tud róla semmit. A tauu: Azt más uem nem tudhatja, csak éu uéztem meg. Eötvös: Más is megnézte ott, és oly tüzetesen a hevenyészett gödörben? A tauu: Arra nem emlékszem. Eötvös: És pedig több tanú uézte meg, uem is egy; a sir felbontásától kezdve, anuak újra történt betöméséig miudig öu volt a hulla mellett, vagy időközöukiut más is nézhette ? A tanú: Mikor felbontották, éu bementem, megnéztem a hullát s akkor elmentem a kezemet megmosni a fűben; hogy azalatt mit csináltak a hullával, uem tudom. Eötvös: Azon éjszaka öu uem nézte meg a hullát ott a gödörben? A tauu: Nem. Eötvös: És mikor az orra lyukaiból és a pillák alól öu az iszapot kikotorta, az sem azon éjszaka történt, hanem a következő uapou ? A tauu: Igeu. Eötvös : Ott is elmondta előbb, hogy öu egy szeggel, goudoloni vasszeggel, a hulla orr lyukaiból és szempillái alól az iszapot kiszedte, de ön egyebet is tett orrával, szájával és pilláival, egyebet uem tett ön vele, csak kitisztogatta? A tanú: Kitisztogattam és az orra be volt esve, mivel liauyatt vagy arczou feküdt és belapult, hát azt is a szeggel kitisztogattam és kiegyengettem. Eötvös: A kitisztogatás és kiegyeugetés azonban két különböző és össze nem tartozó fogalom. Ön kitisztogatta, azt értem, de e szó alatt, hogy kiegyengette, azt érti-e, hogy kitisztogatta? A tauu: Még akkor sem szedtem ki belőle a földet, azt is tisztogatásnak lehet moudaui. Eötvös: Tauuk állítják, hogy a hulla, midőn a csonkafüzesnél megakadt és Oláh György által kihúzatott, orra lelapulva és félre volt hajolva s a szája is ferdéu állott, már akánni okuál fogva, más tanuk azt állítják, hogy az orr lágyrészei meglehetős roncsoltak voltak, uagy rothadás látszott rajtuk és be voltak lapidva, mindamellett a 19-éu felvett külvizsgálati leletben az orr fitosnak állíttatott. Miutáu jól tudja, mint orvosi szakférfiú, hogy a rothodás folytáu ellapult, elferdült, sőt némileg elroncsolt orr a maga erejétől fitossá soha sem lesz, hanem fitossá kell leuui, hogy olyan alakú legyen, mit gondol, miért lett fitossá az az orr ? A tauu: Sőt ellenkezőleg, mert ha csakugyan annyira tisztogattam volua, hogy például hozzá nyúltam volua az orrhoz, magához a porczhoz, akkor nem fitossá válhotott volua az, hauem lapossá, mert nem hogy benyomtam volua az orrát, hauem kissé még emelgettem kifelé. Eötvös: Öu egy czikket irt a „Függetlenség" Budapesten megjelenő uapi lapban, amelyben körülményesen leirja az éjjeli okulását saját' aláírásával és abban felemlíti részletesen, hogy a szempilláit, megigazította és felegyengette. A tauu: Megtisztogattam. Eötvös: Kérem, szórói-szóra ez vau: „megigazgattam és felegyeugettem," mig azouban az, hogy „megtisztogattam" nincs benne. A tanú: Akkor sajtóhiba lesz mindenesetre, mert éu határozottan emlékszem, hogy ott is ugy irtam, most is csak ugy mondtam, hogy megtisztogattam. Eötvös: Ön, mint orvosi férfiú tudja, hogy ez nem jelentéktelen, hanem igenis nagy különbség, mikor maga olvassa ezt a nyilatkozatot és látta azt a nagyou durva, — mert nagyon durva — sajtóhibát, még akkor is kellett volua önnek ezt a sajtóhibát helyreigazítania, öu ezt nem teljesítette? A tanú: Nem. Eötvös: En kétségbe vonom, hogy az sajtóhiba lett volna, mert az előadás egész benső értelme, egész stilisztikája, szövegezése azt mutatja, hogy azt akarta mondani, hogy az orrát megigazgattam, szempilláit megmostam, hogy majd az odabocsátaudó tanuk tájékozást nyerjenek. A tauu: Lehet, hogy az értelme ezt mutatja talán, de én mégis azt fejeztem ki, hogy megtisztogattam, ezt irtam. Eötvös: Kétségtelenül tanúnak tudomása van arról, mint szakfériunak, hogy e hullát felismerésére a lehetőségig, az emberi lehetőség határáig, azon alakban kell átengedni, melyben az találtatott és hogy azon semmi változtatást tenni nem szabad, erőmüvi, mechanikai változtatást tenni nem szabad; ön tudja ezt? A tauu: Ott voltak a főügyészi helyettes ur, az ügyész urak, a vizsgálóbíró ur, — minek engedték tisztogatni. Eötvös: Megengedték ? A tanú: Nem hogy megengedték, lianem majdnem felkértek, hogy mossam meg a hullát és hozzam rendbe. Eötvös: Az igaz, annak is kell lenni, de azt, hogy ön az arczát megtisztította és megigazgatta, ez az ő engedelmükkel történt, vagy utólagos jóváhagyásukkal? A tanú: Nem megigazgattam, hanem megtisztogattam; ott nézték, ott voltak mellettem, nekik szólniok kellett volna, hogy ne bántsam. Eötvös: Lesz szerencsém saját nyilatkozatát, saját nevével aláírva a tek. törvényszéknek rendelkezésére bocsátani, hogy megítélhesse probabilitását ezen nyilatkozatnak amazzal szemközt és mérlegelhesse, hogy melyik a foutosabb a kettő közül. (Tanúhoz): Ön azt mondja a nagyságos elnök ur kérdésére, hogy minő szinü volt a hulla, azt mondta első szavában, hogy halvány. A nagyságos elnök ur kérdezte, hogy mit ért ezalatt, mert a halvány sokféle, akkor azt felelte ön, hogy olyan fekete-sárga. Ez két dolog, fekete, sárga ez a kettő egy hullán együtt nem lehet jelen és egymást némileg kizárja, mi értelmet ad tehát annak, hogy első szavában azt mondta, hogy halvány volt, a másik szavában azt mondta meg hogy fekete-sárga ? A tanú: Ez a feketesárga nem azt jelenti, hogy fekete is, sárga is, hanem sárgának nem egészen az a nagyfokú sárga, hanem halvány, a mit ugy fejeznek ki, hogy barnássárga, szóval sárgaszínű, feketébe játszó szin, ez a halvány szin. Eötvös: Sárgásán feketébe játszó szin, halaványabb szin, ezt nem értem, hanem majd distingválni fogom, hogy ha a hulla elszintelenedik feketébe játszó kék szint is ölt néha, de az orvosok nem halványnak mondják, hanem ugy, hogy világos szürke, sárga, rózsaszinü testszinbe játszó; ezt tartják a szakemberek és a viaszszint, vajszint vagy egyéb ilyen világos szinü szürke szint tartják halványnak. Már most, milyen volt a hullának egyik másik része? Sötét, rozsdabarna vagy pedig rózsaszinü ? A tanú: Hogyan ? Nagyon köszönöm, | hogy felemlíteni tetszett a viaszszint, hát ez uem világos, feke! tesárga szinü, barnás szinü ? Eötvös: Sokféle sárga szin vau. A tanú: Nem világos szinü, viaszszínű, hauem barnás szinü volt és fekete sárgás szint talán rosszul fejeztem ki. Eötvös: Hát a hullának melyik része volt ilyen szinü ? A tanú: Az egész testen. Az nem lehet, mert a test egyes részének nagy elszíntelenedését többen észlelték. Hát ön arra nem emlékszik határozottan, hogy melyik része volt a testnek viaszszínű? A tanú: Nekem ugy tünt fel, mintha az egész test egyszínű lett volna. Eötvös: Ön a nagyságos elnök ur kérdésére, hogy minő idős a nőnek a hullája, azt felelte ezekkel a szavakkal: hogy az a hulla mindenesetre idősebb nőnek, leánynak a hullája és mikor az elnök ur kérdezte, mire alapítja ezen véleményét ön azt felelte, hogy általános kinézésére a hullának és hozzátette, hogy kifejlett, megtermett leánycselédnek a hullája volt. Mit ért ön az alatt, hogy egész kinézéséből véli azt idősebb, megtermett leánycseléd hullájának ? A tanú: A közt különbség van, ha például egy 11 éves gyermek vagy 19 éves felnőtt, mert egy 19 éves leánynak jobban ki van fejlődve izomzata, csontrendszere, a 19 évesé vastagabb, nagyobb minden tekintetben, mint a 11 esztendősé. Eötvös: Önök a bonczolásnál a csontrendszert lehámozva nem látták? A tauu: De lehet azért látni, hogy izmos, kövér vagy sovány. Eötvös: Továbbá ön az elnök urnák egy másik kérdésére azt állította, hogy az a hulla semmi mórtékben sem volt puffasztva, ezt állította ön; bonczolt-e már öu annyiszor és oly tömegben, hogy saját observácziójából — kérem tes-