Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

r eltesznek hat esztendeig. Székely : Nem tudom, hogy vájjon a várnagy jogosítva vao-e a tanukat ilykép kitanítani ? Elnök: Ez nem kitanitás, mert csak annyit mondott, ha az igazat nem fogja mondani, hat esztendőt is eltölthet. Friedman: Elismerem jogát mindenkinek, hogy a tanúnak mondhassa, hogy ha igazat nem mond, megbüntetik ; ámbár részemről rosz néven vétetik, ha ezt a törvényszék előtt mondom. Minthogy pedig szeretném tudni, hogy beszélt-e és mit Henter Hatalószkival: kérem a tek. kir. törvényszéket, hogy Henter kihallgatását elrendelni méltóztassék. TaDu: Azt mondta a várnagy, hogy ő hallotta, hogy én azt állítottam a törvény szók előtt, hogy én 3 órakor láttam Solymosi Esztert, Erre mondok — alásan kérem várhadnagy ur, ezt kikérem a törvényszéktől, de azt nem mondtam. Eötvös : Hát ki mondta azt neked, hogy az iskolában téged tanítottak? Tanu: A tek. várnagy ur azt nem mondta, hogy tanítottak, hanem hogy el voltam zárva. Miért voltál azt mondja, elzárva abban az ügyben, mikor téged ide behoztak. Mondtam alásan istálom, elzárva nem voltam, mert mehettem a hova akartam. Eötvös : Ezt mikor mondta a várnagy ? Tanu: Tegnap, vasárnap >/

29 tájban, mikor beszéltem a várnagy úrral és ő a nagyságos elnök úrhoz rögtön beutasitott, hogy beszélhessek véle. Elnök : Jelentkezett nálam, hogy itt van. Eötvös: Hát hogy találkoztál te a várnagygy&l? Tanu: Be voltam idézve szombaton 9 órára. Eötvös: Hát itt a várnagynál mit kerestél? Tanu: Ide jöttem jelentkezni, hogy én cseléd vagyok és szeretnék minélelébb szabadulni, mert helyettem minden napra egy forintot kell fizetni napszámot. Eötvös: Hát a várnagynál kell jelentkezned? Tanu: Azt kérdeztem, le het-e a nagyságos elnök úrral beszélni. Eötvös: Itt a tanuk szobájában nem beszéltél a húgoddal erről a dologról ? Tanu: Beszélgettem, hogyne beszélgettem volna. Mert arró. zug az egész falu, hogy én hamisan esküdtem erre a dologra. Azt mondtam, mindegy, az én lelkem tudja, hogy hogyan esküdtem, én tisztán érzem magamat, Eötvös: A testvéred mondta, hogy zug a falu ? Tanu: Az is moudta. Eötvös : Hát nem ijesztgettek, nem rémítgettek, hogy igy vagy ugy jársz? Tauu: Mindig mondták, a testvérem is, mások is, akikkel találkoztam, hogy igy tesznek, ugy tesznek velem, hogy miért nem ugy beszéltem amint igaz. Eötvös: Azért ijesztgettek, hogy mért nem a zsidók ellen beszélsz ? Tanu: Igen azért. Én mondtam, sem a zsidók, sem a magyarság ellen nem beszélek csak az igazat. Elnök: Beszólilja özv: Hajdú Mihálynét, (Bejön) Tanu: a szokásos figyelmeztetés után, az elnök kérdéseire előadja hogy szül. Yencsellőn, 44 éves, özvegy, varrónő, Scharff Józsefet 1868 óta ismeri, közel lakott hozzá. Eötvös bejelenti, hogy Scharf József testvérétől Salamontól, Somogymegyéből egy részletes jelentést vett, melyben bizonyos családi körülményeket ir le, Scharf Józsefnek az esküvőjét, hogy mikor házasodott és Móricznak a születését 1868. julius 31-ére teszi. A jelentést hivatalos használat végett elő fogja terjeszteni. Scharf József megkérdeztetvén, azt mondja, hogy a nevezett az ő testvér öcscse. Az apjuk 1866. ősszel halt meg, és ő 1867. január vagy február elején házasodott. Eluök: az ülést fél órára fölfüggeszti. (Szünet után.) Elnök: A tárgyalási jegyzőkönyv vezetésére egy uj gyors iró alkalmaztatván, amennyiben azok közül egy eltávozott, az a szakértői esküt lefogja tenni. Vámosy Julcsa orvosilag rnegvizsgáltatik és további kihallgatása függőben hagyatik, valamint a szembesítés is. A többi tanuknak az az utasítás adatik, hogy elbocsátásukig itt tartatnak. Hatalóczky András megesketése, Debreczeni és Lánczi tanuk megesketéséig, függőben tartatik. A hullarészek ós ruházatnak, orvosi szakértői megszemlélés czéljából való átnyújtása az egyetemi tanároknak megengedtetik és a felügyelettel Megyeri törvényszéki biró megbizatik. Klár Dezső, Piros Maris és Zajácz tanuk egész lényegtelen körülményekre kívántatván megidéztetni, azoknak mint tanuknak kihallgatása mellőztetik. A gyorsiró megesketése után Friedman, Hajdú Mihályné tanúhoz több kérdést intéz. Ezekre tanu azt feleli, hogy mikor Scharfékkal szomszédságban lakott, csak egy ut, és egy malom választotta el őket egymástól. Később költözött oda 1869. jan. elsején. Egymáshoz Scharffékkal járatosak voltak. Scharfék a Tiszára udvarukon mentek át egymáshoz jártak is, amint egyik szomszéd jár a má°ikhoz, közelebbi ismerettségben nem állott velük, haragban nem voltak, lakásuk olyan volt, mint egy szegény embernek a szobája, ágy, chiffon, asztal volt benne, leirja a Sckarfék lakásót. Tanu azt bizonyítgatja, hogy Scharf József Móricz nevü fia csak egynehány hónappal fiatalabb, mint az ő gyermeke, ki 1867. augusztus 18-án született. Ezzel szemben Scharf József a mellett marad, hogy Móricz 1868. aug. haváhan született. Cseres Andrásné az elnök által történt szokásos figyelmeztetés után előadja, hogy Tisza-Lökön születet, 31 éves, reform, vallású, férje napszámos. Elnök: Groszberg közelében lakik maga? Tanu: Átellenében. Elnök: Jelentkezett-e maga mintegy 2 héttel korábban a t.-eszlári elöljáróság előtt? Tauu: Igen. Elnök: És mit jelentett az elöljáróságnak ? Tanu: Azt jelentettem, ami a lelkemen volt, ami nem hagyott nyugodni, hogy kiadjam, mert én azt bizonyosan tudom. Elnök: Mondja el egész lelkiismeretességgel, hogy a községi elüljáróság előtt mit jelentett ? Tanu: Azt beszéltem el, hogy azon pénteki n.tp, mely után azon hulla TibzaEszláron kifogatott, Groszbergnét a férje elküldte a Tiszához és mondta neki, eredj Jákobnál és vidd el a ruhát, menj a nagy-falusi füzeshez és add oda. Micsoda ruha ez, azt nem tudom, ezt mondtam. Elnök: Többet is beszélt? Hát az asszony mit felelt arra, mikor a férje mondta, eredj vidd el a ruhát? Tanu: Azt felelte: éu nem megyek, eredj te a fekete fenébe. Erre az ura szépen fogta vissza: eredj, menj fel. Ment is és öltözés közben — megkövetem becses személyünket és a jó Istent felettünk — láttam hogy marha ganéjas volt a papucsa és megtörölgettem. Mikor ment azt mondta férje. Eredj Jákobnál vigyed a ruhát fel a nagy falusi füzeshez és vigyázz add oda. Elnök: Jakob ki volt ? Tanu: Nem tudom. Elnök: Látta-e, hogy valamely ruhát csakugyan elvitt? Tanu: Nem láttam. Elnök: Hát vissza jönni látta-e ? Tanu: Igen, este jött vissza vártam, mert szappanért mentem nála, nem akartam férjétől vagy fiától kérni, hanem csak az asszonytól ; mert vele igen jó voltam, tőle kértem volna hitelbe és nem győztem várni, mert napnyugat felé jött haza és majdnem sábesz lett, mig haza jött. Én nyitom a magam ajtaját, és ő a magáét és azon szónál érem, mikor mondta férje: hol voltál oly soká, azt hittem a Tiszába fúltál. Erre azt felelte az asszony; Nem tudtam odaadni, le kellett mennem a löki füzeshez. Montad, hogy hogyan öltöztessék fel, hogyan kössék kezére a kendőt? Mondtam felelt az asszony. Lelkiismeretem nem hagyott nyugodni, hogy kiadjam ezen szavakat, melyeket hallottam. Elnök: Mikor először hallotta, hogy Groszberg mondta az asszonyhoz: eredj stb. hol volt akkor? Tanu: Bent a házban, szappanért akartam menni és ekkor férje, ki odahaza nem volt, jött nagy zajjal haza. Akkor már nem kértem szappant, hanem segítettem még neki öltözködni, mert férje nagy zajjal kérdezte, miért nem tnent. Elnök: Hát maga ért zsidóul? Tanu: Értek, de beszélek is. Elnök: Hát mondja el zsidóul azon szavakat, melyeket hallott. Tanu (Elmondja német zsidós kiejtéssel Groszbergnek és nejénak fentebb magyarul idézett szavait.) Eluök: Azt tudták-e Groszbergék, hogy maga tud zsidóul? Tanu: Igen. Elnök : Hogy történhetett hát mégis, hogy maga előtt beszéltek ? Tauu: Talán nem tudták bizonyosan, hogy ennyire tudok. Elnök: Még egyebet is beszélt ugyan ezen alkalommal az elöljáróság előtt? Tanu: Akkor éjszaka, mikor Solymosi Eszter eltűnt. Akkor éjszaka, mikor eltűnt, azon éjjel nagy zaj volt nálunk. Este lefeküdtünk, nem találtam senkit és éjjel felébredtem a zajra, éjjel álmomból felkeltem, letérdepeltem a ládámra, kinéztem az ablakon, tömérdek zsidó jöttment a kertben, idegen és helybeli. Azután jött Groszberg és tördelte a kezét és jajgatott: Istenem, mit tettünk, mit cselekedtünk ! Zsidó-német kiejtéssel ismétli a jajgatást. Elnök: Szóval, hogy ki fog derülni ? Tanu: Igen, hogy ki fog derülni. Elnök: Törte a kezét és mit tett ? Tanu: Beuieut a házba és mikor elment a kertbe, hozzál villát, kapát, ásót. Elnök: Ki kiáltotta ezt? Tanu: Azt nem tudom. Elnök: Igen, egyet közülök leirt. Tanu: Egy nagy borzas sipkával a lején és strimflivel, mely a térdéig ért, Groszberghez ment és azt felelte, ne féljen semmit, nem lesz belőle semmi baj. Elnök: Hogy mondta ? Tanu (Német zsidó kiejtéssel ismételte a szavakat). Elnök: Strimfli is volt a lábán? Tanu: Igen; schlafrok is volt rajta. Elnök: Azóta volt-e az itt és látta-e őt? Tanu: Nem. Elnök: Éjszaka volt akkor? Tanu: Igen, világos éjszaka. A holdvilág sütött és akkor mondtam férjemnek: kelj föl, nézz szét, mit tesznek a zsidók. Az nap jött haza férjem a dologból, megállott és mert fáradt és álmos volt, nem kelt fel, hanem