Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Friedmanu: Mikor a törvényszék előtt lett kihallgatva, kérdezték-e és felelt-e következőleg: hogy ő azt önkényt mondja, minden kényszerítés nélkül? Ezzel nem akarom a tek. törvényszéket gyanúsítani, hogy nem tette volna a kérdést, hanem csak azt kivánom tudni, hogy a tolmács közölte-e vele e kérdést és mondotta-e, hogy senki sem bántotta, önkényt teszi a feleletet. Vádlott: Nem mondotta. Csak egyenesen a törvényszék kihallgatása előtt, bevezették a vizsgáló biró szobájába. Friedmann : Azt akarom tudni, hogy ő a törvényszék kihallgatása előtt meg lett-e kérdezve a tolmács által, hogy kényszer nélkül és szabadon teszi-e vallomását és ő azt felelte-e: igen nem bántotta senki, ez saját szabad vallomása. Nem kérdezte meg ezt a tolmács? Tanu : Nem. Friedmann: Azt szeretném továbbá tudni, hogy mikor meg találták azt a hullát és két tutajos ezt eltemette, ki adott nekik pálinkát a fáradságért? Vádlott: A dadai biró adott nekik aldomásra 60 krt, nekem volt pálinkám a magam számára, abból aztán adtam nekik. Friedmann : Hát ő megfizette magának a pálinkát? Vádlott: Meg. Friedmann; Több kérdésem nincs, hanem egy kérelmem van nagyságos elnök úrhoz: lenne kegyes a kihallgatási jegyzőkönyvből conscatálni először azt, hogy az első kihallgatásnál, amely egybe hangzik a mostani vallomásával az orosz lelkész volt a tolmács, minden későbbi kihallgatásnál, melyeket visszavon, valótlanoknak nyilvánít, Karanczay volt, ugyanaz a Karanczay, aki általa vádoltatik, hogy a tettlegességeknél is jelen volt, sőt mondhatni közre működött. Némely jegyzőkönyveken nincs is tolmács; a vizsgálóbiró tolmács is volt, név aláiró, jegyzőkönyvvezető, biró is volt, csak egyedül ő van aláírva, Elnök Az első kihallgatás alkalmával Bary József vizsgáló biró, Legeza Mihály segédlelkész, Herskó Dávid; későbben pedig csak Bary Herskó és a jegyzőkönyv végén Karanczay mint tolmács. Friedman: De csak megemiitve; nem minden jegyzőkönyv van Karanszay által aláírva, csak egy kihallgatásnál megemlíti, hogy ennél valamennyinél C3ak ugy sommásan Karanczay volt. Továbbá fontosnak tartom a vallomások mérlegelésében azt, hogy ezen kir. törvényszéknél az ujabb gyakorlat alatt is szokásban volt-e és van-e más ügyben is a vádlottak vallomásának hitelesítése tárgyalás előtt. Akár vizsgálóbiró, akár törvényszék, nézetem szerint törvényes gyakorlásában egyformán kell, hogy eljárjon, akár zsidók a vádlottak, akár mások és igy, fontos vájjon más ügyekben követtetett-e e szokás? A mennyire tudom, régen szokásban volt, de mióta a közvetlen szóbeliség s különösen az uj büntető törvénykönyv van érvényben, ez az én tudomásom szerint nincs szokásban. Lehet, hogy itt ugy van, ép azért nehogy ugy tűnjék fel, hogy itt kivételes gyakorlat folytattatott, vagy a törvénykezési eljárás egy uj neme érvényesíttetett és meg legyen erősítve az, hogy egy fennálló gyakorlattal szemben nem tétetett kivétel: azon tiszteletteljes kérelmet terjesztem elő, méltóztassék a levéltárból kiemelni mindazon ügyeket, vagy legalább egy néhányat, a melyekkel az lenne igazolható, hogy 1880. szeptember óta, mióta az uj büntető törvénykönyv életbeléptettetett, történt-e más esetekben is a vádlottak vallomásának ilyen meghitelesitése. Nem tartom ezt egészen lehetetlennek, mert 3<Z. R ki kivette a vallomást — s itt a tek. törvényszék, a mely csak tényeket constatál, egészen kivül áll a vitán — azt mondom, a ki kivette a vallomást, nem lehetetlen, hogy tudta, miért van szüksége arra, hogy az hitelesíttessék, hogy érezte, miszerint amint azon kényszer megszűnik, akkor azon vallomás is elesik. Ha e tényt támogatja a folytonos állandó következetes gyakorlat, akkor az még menthető, de ha nem támogattatik ilyen gyakorlat által és ő mégis mindig a törvényszék elé vitte a vádlottakat, hogy hitelesítse vallomásaikat: akkor ezen eljárása nem menthető. Én nem tartom ezt lehetetlennek. Nagyságodnak átnézete van az összes bünügyek felett, ha méltóztatik az előadókat megkérdezni és konstatálható. Ezt azért kérem, hogy ne lehessen mondani, miszerint ez ügyben kivételes eljárás követtetett. Elnök: Ez ugyan csak hivatali belkezelés dolga és mint ilyen nem tartozik a discussio keretébe. Mind a mellett mondhatom, boy volt rá többször eset, a midőn Ítélethozatal előtt vallomások raeghitelesittettek. Concret esetet is tudnék kijelölni, például legközelebb az ifj. Krúdy Gyula féle ügyben szintén Ítélethozatal előtt meghitelesittettek a vallomások. Heuman: Nem erről akarok említést tenni, habár az elnök ur által fölemiitett esetben — ha jól tudom — megszüntetési határozat' hozatott. Elnök: Az mindegy. Heuman: Ilyen esetekben nemcsak szokásban van. de az eljárási szabályok által elő is van irva. Kérésem ettől elvontan a következő : Méltóztassék a vizsgálóbiró azon határozatát, melylyel Herskó és Matej letartóztatásának megszüntetése kimondatott, felolvastatni. Ébből kitűnik az, hogy a letartóztatás megszüntetése azon feleletekhez köttetett, hogy a törvényszék által a vallomások meghitelesittessenek. Smilovicsra nézve ugyanez áll. Eötvös: Majd ha az iratok felolvastatnak, azt gondolom rájövünk erre is. Én még azt kérem constatáltatni itt a kihallgatás által is és az erre vonatkozó iratok felolvasása által is, hogy miként hallgattatott ki Herskó a mármarossszigeti törvényszék rendelete szerént, vallomásának visszavonása kérdésében: miként jelentkezett, mikor és hol, ki előtt először? miként jött a revocatio kérdése a törvényszék elé ? és mikor, miként és ki által lett ő erre nézve kihallgatva? Elnök: Erre is rá jöttünk volna. Különben Csepkovics, Matej és Herskó jelentkeztek Huszton, a körjegyzőség ideiglenes székhelyen, és ők e községi jegyzői felvétel szerint — elmondták, hogy visszavonják vallomásaikat, melyeket itt részint a vizsgálóbiró, részint a törvényszék előtt tettek. Ezen jegyzőkönyv beküldetvén a kir. törvényszékhez, ugy lett megkeresve a : m.-szigeti törvényszék, hogy hallgassa ki őket ezen nyilatkozatukra nézve. Herskó azt állítja, hogy mindezen dolog okát Matejnek elbeszélése után vallotta. Igaz-e az, hogy a vizsgálóbíró őt a mult év egyik napján kivitte Eszlárra és ott felkérdezte azon hely iránt, hol ő az asszonytól a ruhát átvette, a mely ruhába azután azt a hullát felöltöztették. Yolt-e künn Eszláron e czélból ? Vádlott: Igen, voltam. Elnök: És aztán megmutatta a helyet? Maga vezette a vizsgálóbirót arra a helvre ? Vádlott: É a nem vezettem, hanem Csepkovics Jura vezette ; de nem abból a czélból, hogy az a zsidó asszony hol állapodott meg, hanem hogy a tutajok hol állapodtak meg. Elnök: De maga aztán megmutatott egy bizonyos helyet, ahol átvette a ruhát az asszonytól? Vádlott: Nem mutattam meg azt a helyet, mert zsidó asszonyt nem is láttam. Elnök; Nem arról van szó, hanem maga oda künn volt, a vizsgálóbíróval a ládányi parton és ott megmutatott egy helyet, hogy ez az a hely, hol az asszony neki átadta azt a ruhát. Vádlott: Mindezekről nem tudok. Elnök: Hát miért volt akkor künn a vizsgálóbíróval a Tiszánál ? Vádlott: Kénytelen voltunk megmutatni a helyet, hogy hol háltunk. Elnök: És nem ott háltak, mikor csakugyan kivoltak kötve a ládányi parton ? Vádlott: A ládányi parton a szél oda hányt bennünket, hát ott is háltunk. Elnök: Egy jegyzőkönyv van felvéve, melyben ez áll: (Olvassa). Herskó Dávid ugyanazon helyet jelöli meg a ládányi oldalon a füzesek alatt, melyen Csepkovics Jura bihallgatási jegyzőkönyvények annyi lapján olvasható nyilatkozata szerint is junius 16-án tutajai kikötve voltak. De továbbá az eszlári Tótfalu aljában elterülő füzesekkel szemben, a túlsó ládányi oldalon egy kanyarulatnál van ezen helyen felül pár száz ölnyire egy halász kunyhó. Emlékszik e még arra a halász-kunyhóra ? Vádlott; Nem emlékszem. Elnök: Beszélt a csolnakról is, hogy az asszony csolnakon ment át. Vádlott: Nem mondtam, nem tudok semmit. Elnök: Hogy a halász-kunyhótól jóval feljebb jött át a Tiszán ? Vádlott: Azt nem mondtam, én nem tudok semmit. Elnök: Mert a jegyzőkönyvben fel van véve a vizsgálóbiró és Egressi Nagy László kir. ügyész által, hogy Eszlárra julius 8-án Herskó Dávid megmutatta maga a helyet, hogy hol töl-