Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök; Minő kés volt a fiúnál? Tanu: Fehér csontnyelü kés volt előtte és azt hajtotta hozzám. Elnök : Érte magát ? Tanu: Igen, a karomon, de nem tudom bizonyosan melyiken, kicsit látszott. Elnök : Keresztül vágta a ruhát ? Tanu: Nem, de hegyes kés volt, és kék is volt a helye. Eluök: Maga mit tett erre? Tanu: Semmit sem tettem, csak megharagudtam, és akkor jöttek épen szekéren az urak és bevittek a faluházához. Elnök: Az mondatik, hogy maga is felfogta reá a kést és neki ment a fiúnak. Tanu: Időm sem volt reá, mert mindjárt jött a vizsgálóbiró és még egy ur és a kisbíró és azt mondták, hogy készüljek össze, mert hideg volt és beteg voltam. Akkor is orvosságot vettem Laurencz orvos ur Kállóból rendelte Elnök: Iskolába járt-e a fiu ? Tanu: Igenis járt. Elnök : Hova járt ? Tanu: Tartottunk közös tanítót, ahhoz járt. Elnök: Folyton járt iskolába ? Tauu: Akkor télen nem járt, bizonyosan nem tudom, de ugy gondolom, Feuerman volt a tanitó, oda járt rokonához tófaluba. Elnök: Bizonyosan nem tud erre felelni ? Tanu: Azt tudom, hogy félévig, vagy nem egészen fél évig nem járt; mert nem volt tanitó. Azt tudom, hogy ezután Feuerman volt a tanitó, de nem tudom bizonyosan, járt-e hozzá. Szeyffert: Solymosy Esztert ismerte ? Tauu: Azt nem mondhatom, hogy ismertem volna. Szeyffert: Móricz azt mondta, hogy járt magukhoz. Tauu: Lehet, hogy járhatott volna; de hogy ismertem volna, határozottan nem mondhatom. Szeyffert: Mikor délelőtt az isteni tisztelet Vége volt, Samu fia hol volt ?] Tauu: Künn játszott, ő nem szokott a templomban lenni. Szeyffert: Arra nem emlékszik, hogy akkor hol volt ? Tauu: Azt bizonyosan nem tudom, valahol künn játszott. Szeyffert: Móricz azt mondja, hogy mikor maguk ebédeltek szombaton, valami történetetet beszélt el. Tauu : Én nem hallottam semmit. Szeyffert: Azt mondta, hogy maga még mondta neki, hogy hallgasson. Tanu: Nem beszélt semmit sem, ezt határozottan tüdőm. Szeyffert; Arról van tudomása, hogy Samu többeknek beszélte volna, hogy Solymosi Eszter maguknál volt ? Tanu: Azt hallottam, midőn elkezdték ezt a nagy hazugságot, hogy a gyermekre ráfogták. Az úton akár merre ment, kérdezték, hogy volt és behívták a keresztény házakba, hogy a gyermek elmondja, vagy elmondták előtte és igy lehet, hogy a gyermek utána mondta. Szeyffert: Tudja-e magyarázatát adni, miért mondta ezt a fiu ? Tanu: Azt csakis azért mondta, hogy mondták előtte, hogy moudta a gyermek. Szeyffert: Hiszen mondta egy izben a vizsgálóbiró.előtt, hogy a maga jelenlétében beszélte volna el ? Tanu: Az én jelenlétemben nem. Szeyffert: És maga még kiigazította volna, hogy valami Háninak lett volna mosva a lába. Tanu: Igenis, azt beismerem, hogy a gyermek mondta, hogy a Háui adott neki czukrot, én akkor azt mondtam, hogy talán a Frenkel Háni és a gyermek elümgette magát, mire azt moudta, mamikám, én nem tudom ki volt az. Elnök: De éppen azt szeretném tudni, hogy a gyermek hogyan jött ahhoz, hogy ilyeneket beszéljen ? Tanu: Azt tudom hogy azon uapon, mikor kezdődött a gyermeknek ez a beszédje, nem voltam odahaza, krumplit ültetni voltain. Eluök: De melyik napon kezdődött volna az ? Tanu: Gondolom valami május 25-én. Szeyffert: Nem, hiszen áprilisban volt a dolog, másodikán harmadikán volt az. Tanu: Hamarább nem hallottam a gyermekem szájából és egyébként sem, mint mikor hazajöttem a krumpli ültetésből. Szeyffert: A maguk házában nem volt valami beszéd, nem beszélte férje azt a nánási esetet. "Ä szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Tanu: Lehet, hogy beszélt, mint egy háznál szoktak beszélni, határozottan nem tudom, hogy azt a nánási esetet beszélte-e, de beszélgettünk sokszor, hogy történtek, hogy ráfogták a zsidókra. Szeyffert: A zsinagóga kertjében egy gödör találtatott. Yan-e arról tudomása? Tanu: Nem tudok róla. Szeyffert: Nem tudja, hogy mikor ásták, mi czélra? Tauu: Nem tudok arról semmit sem, mert ott szoktak lenni olyan besüppedt gödrök, régi vermek. Szeyffert: Éz olyan frissebb ásás volt ? Tanu: Nem tudok róla semmit. Eötvös: Mikor tudta meg, hogy a Samu miket beszélt a faluban ? Tanu: Nem tudom, hogy melyik napon májusban, de azt tudom, bizenyosan, hogy májusban, mikor krumplit voltam ültetni. Szeyffert: Móricz azt beszéli, hogy ő elmondta magának is meg az urának is, hogy miként ölték meg Solymosi Esztert és maga megtiltotta neki arról a beszélgetést. Tanu : Nekem Nem mondott semmit se, soha felőle, még haragudott mikor meghallotta, hogy a gyermekre ráfogták, mondta, hogy jaj miket beszélnek arról a gyermekről. Eötvös: Emlékszik-e arra a napra, Mikor ön legelőször a vizsgáló bíróság elé állíttatott ? Tanu : Igenis. Eötvös: Az azon napra következő éjszaka, hol volt ön? Tanu : Én hol voltam ? Odahaza! Eötvös: Hogyan volt ott ? Tanu : Hát ugy, hogy bevittek a faluházához kocsin, eljöttek értem és a kis Samu fiam is velein jött szekéren és Móricz pedig a hajdúval gyalog; mert nem volt szabad együtt mennünk, attól fogva nem is beszélhettem vele, lehetett 11 óra táján vagy talán több. Estefelé, mert nagyon beteg voltam, nagyon leit a hideg haza jöttem, mert kértem, hogy beteg vagyok eresszenek, és haza mentünk a kis bíróval. Eötvös : Hogy hivták a kisbirót ? Tanu: Lazi Jánosnak, Eötvös: Hát azokat ismerte, akik megtiltották a beszédet? Tanu : Akkor reggel, hogy azok az urak kik voltak, nem tudom bizonyosan, akkor nem tudtam neveiket, akik értem voltak. Eötvös: Hát azok már mindjárt nem engedték meg és 'mondták, hogy nem szabad Móriczczal beszélni? Tanu : Megtiltották, nem volt szabad. Eötvös : Mi okuk lehetett nekik erre ? Tanu : Nem tudom ; hanem mindjárt nem volt szabad. Eötvös : Hány órakor vitték haza ? Későn ! Tanu : Nagyon beteg voltam, s azonkívül még sok dolgom is volt, a tehenem a csordában volt; az apró marha széjjel volt ; Nagyon kértem, hogy ereszszenek haza : a kis leányomat Rózsikát ott hagytam a szomszédban. Eötvös : Kinél ? Tanu : Bátori Gábornénál. Eötvös : Hát ha nagyon beteg volt, hogyan tudott gyalog haza menni ? Tanu: Igaz, hogy nagyon beteg voltam; de haza kellett mennem és kértem, hogy ereszszenek el. Eötvös : Hát az nap nem hallgatták ki? Tanu: Igen, hallgattak ki akkor is. Eötvös : Ki kisérte haza ? Tanu: Lazi János, kisbíró. Eötvös: Hány óra tájban értek haza? Tanu : Estefelé; alkonyodás felé. Eötvös: Mikor hazaérkeztek, még hova ment ? Tanu : Bementem a házba. Eötvös : Mit csinált ott ? Tanu: Gyertyát gyújtottam és lefeküdtem. Eötvös: Hát Lazi János hol volt? Tanu; Az is ott volt a házban. Eötvös: Mit csinált? Tanu: Ki- és bejárt. Eötvös: Hát az ajtókulcsa hol szokott lenni. Tanu; Az ajtófélben. Eötvös: Azon nap milyeu nap volt? Tanu: Pénteki nap volt. Eötvös : Péntek. Jöttek-e zsidók könyörögni akkor ? Tanu: Jöttek, de elmentek; mert azon nap nem volt szabad. Lazi János azt mondta, hogy nem szabad, nemcsak a templomba, hanem még a porta felé sem közelíteni. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.