Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

f : * 1883. Jun. 27-iki ülés. Az ülés 9'/

4 órakor megnyittatván, Junger Adolf vádlott arra nézve akar tanukat kihallgattatni, hogy mi történt Seharf Móriczczal Nagy-faluban, midőn Recsky csendbiztosuál volt. Ugyanis midőn vádlottat ide Nyíregyházára a fogházba bekísérték, a foglyok egyike, midőn megtudta, hagy Tisza Eszlárról érkeznek, azt mondá, hogy ő Nagyfaluból jön és látta, midőn Recskyhez a zsidó fiút vitték. A fiút Recsky az istállóból szólította ki, mondván: Gyere be akasztófára való, felakasztalak. Ennek a fogolynak, ki ezt mondta, nevét nem tudja; csak anynyit mondhat, hogy Ibrányból való. Volt még a fogházban egy ember, ki ezt szintén hallotta, neve: Hegymögi Sándor. Friedman: Engedelmet kérek, mielőtt a bizonyítási eljárást folytatni méltóztatnék, egy körülményre nézve kérünk felvilágosítást. Nevezetesen az iránt, vájjon érkezett-e nagyságodhoz jelentés a felől, hogy a közigazgatósági hatóság által elrendelt és foganatosított rendőri felügyelet megszüntettetett-e már? Nem egyszerű kíváncsiságból intézzük e kérdést, hanem főleg azért, mert nemcsak a tek. törvényszék, hanem a mi kötelességünk is a felett őrködni a mi szempontunkból legalább, hogy a tanuk semmi külsőségek által se rémittessenek meg és azon hiedelembe ne ejtessenek, hogy terrorismusnak lesznek kitéve, ha igazán vallanának. Miután a törvény világosan kötelességévé teszi nemcsak a birói tisztet viselőnek, de a közigazgatási hivatalnoknak is, hogy akkor, midőn egy korlátolt szabadságnak hatályon kivül helyezéséről van szó, oly korlátozások eltávolításáról, melyeket csak a bíróság tarthat fenn, melyeket a közigaztási hatóság, csak ideiglenesen rendelhet el, mig a biró tudomást nem vesz róla, kötelességévé teszi sürgősen és késedelem nélkül gondoskodni e korlátokat hatályon kivül helyezni. Feltételezem, hogy ez megtörtént, de épen azért óhajtanám és szeretném a tárgyalás során konstatáltatni, hogy mikor lett ez iránt az illető közigazgatási hatóság megkeresve, mikor hozta a törvényszék ezen irányban határozatát és foganatosítva lett-e már? Elnök : Legelsőbben azt jelentem, hogy értesítés a közigazgatási hatóság részéről hozzám még nem érkezett. Friedman: Részünkről csak azon magán tudomásunkat jelentjük be, hogy még tegnap estve a rendőri felügyelet egész pompával foganatban volt és ha a t. törvényszék nem fogja szükségét érezni annak, hogy rendelkezésének hatályt szerezzen, a mi részünkről kénytelenek leszünk egyenesen a magas kormányhoz fordulni az iránt, hogy a közigazgatási hatóságot abban akadályozza meg, hogy az törvénytelen kezekkel bele nyúljon. Elnök: Én csak azt konstatálhatom amit tudok; egyébiránt teljes joga van a védelemnek belátása szerint intézkedni. Bevezettetik Scharf Józsefné született Müller Léui, származási helye Makkos-Harka (Zemplénmegye) 26 éves, férje a vádlott egyházfi, Móricz az ő mostoha gyermeke. Elnök figyelmezteti, hogy jogában áll ezen ügyben nem tanúskodni, mert férjéről van szó. Tanu kilelenti, hogy akar tanúskodni. Erre a vallomástételre szólitatik fel. Az elnök kérdésére előadja, hogy a mult évi zsidó húsvét előtti szombaton az isteni tisztelet, mint rendesen 8 — 9 órakor kezdődött s körülbelül 11 óráig tartott, voltak a templomban idegen zsidók is. Csak hallotta, hogy három idegen zsidó érkezett és egy szegény koldus. Ez pénteken délután jött Eszlárra; hogy mely órában, arra nem emlékszik. A koldus tanúnál volt szállva feleségével és gyermekével. Tanu látta, midőn délelőtt a koldus a templomba ment. Azután ebédre Lichtmannál volt, felesége ben volt a házban, vagy kün a pitvarban. A koldus egy óra tájban jött vissza. Délután ismét volt isteni tisztelet, este pedig a regalisták közt volt valami, e miatt voltak a templomban Lichtman Jakab, Reiner Jakab, Szüszmann, Einhorn József és Groszberg Leon. Elnök: Mikor távoztak a templomból? Tanu: Lehetett vagy 9, talán több is, bizonyosan nem tudom, mert órám nincs. Elnök: A templomot ki zárta be ? Tanu: Férjem zárta be. Elnök : A kihallgatáskor azt mondta, hogy beesteledés után kevés idő múlva maga már lefeküdt. Ha lefeküdt, hogy tanuskodhatik arról, hogy késő este történt ? Tanu: Nem emlékszem, hogy ezt mondtam volna. Én arra nem emlékszem, hogy ezt mondtam volna. Elnök: Hát a férje otthon volt-e akkor egész nap, vagy volt-e valahol ? Tanu: Nem volt sehol. Elnök: Se délben, se délután nem volt sehol. Tanu: Tudomásomra nem volt csak ebéd után, mikor megebédeltünk, lefeküdt aludni, mert azt mindig szokta. Elnök ; Hát azután ? Tanu: Azután felkelt és járkált a ház körül. Elnök: Kihallgatásában legelsőbben ezt ugy mondta el azonban később azt állítja, hogy este elment ő is Lichtmanhoz. Tanu: Igen este elment Lichtmaunhoz imádkozni. Elnök : Magában ment el ? Tanu: Hivták, mert kevesen voltak az imádsághoz. Elnök : Nem azt kérdem, hanem egyedül távozott-e. Tanu : Egyedül. Hogy idegen nem ment, azt tudom bizonyosan. Elnök: Hát a házból ment-e valaki vele ? Tanu : Nem tudom, hogy ha Móricz nem ment-e. Ugy gondolom, Móriczot hivták, de nem tudom, hogy volt-e. Elnök: Emlékszik-e arra, hegy azon szombati nap után Bátorinéval milyen beszélgetése folyt magának ? Tanu: Bátorinéval? azután való nap? Nem tudom, hogy milyen beszélgetés, nem emlékszem. Hisz én vele beszélgettem, az nem volt éppen kiszámítva, hogy mikor, mert én mindenkor beszéltem vele, mert a ház előtt kell elmennie; azt lehet mondani, hogy mindennap beszéltem vele. Elnök: De mikor elmondta magának, hogy a fia Samu miket beszél ? Tauu: Bátoriné ? (Gondolkozik). Elnök: Emiitette magának, hogy Samu fia miket beszél ? Nem mondta magának Bátoriné, hogy a kis Samu azt beszéli, hogy férje behívta volna a leányt és megmosták ós megmetszették. Tanu: Bátoriné nekem éppen nem mondta ki egészen, csak azt mondta, hogy a kis Samu valamit mond. Kérdeztem a kis fiút, hát mit mondol kis fiam, nem szólt nekem semmit se, csak elümgette magát. Elkérdeztem legalább is hatszor és nem felelt semmit. Elnök: Dehogy nem, valami Háuit is emiitett. Tanu: Igen, azután azt mondta, hogy mamikám, Háni ezukrot adott. Kérdeztem, ki az a, Háni, hát elümgette magát, hogy nem tudom én mamikám. Én arra azt moodtara, hogy biztosan a Frenkel Háni, az szokott hozzánk lejárni. Elaök: Solymosi Esztert ismeri-e? Tanu: Bizonyosan nem ismertem, határozottan nem ismertem. Elnök : De az állíttatik, hogy igen is ismerte, mert maga járt ahoz a házhoz, ahol Eszter szolgálatban állt. Tanu: Lehet, hogy járhattam; de hogy ismertem volna, azt nem állithatom. Elnök: Kitől tudta azt meg legelsőbben, hogy Solymosi Eszter nincs, hogy eltűnt és keresik ? Tanu: Ugy tudtam meg, hogy akkor szombaton délben, ebéd után elmentem két kis gyermekemmel Lichtman urnái, mert beteg voltam, gyógyulatlanul a gyermekágyból alig keltem fel, hogy el fogok menni az orvoshoz vele. Déltől estig, vagy nem estig, este feléig mindig ott voltam, amikor jöttem haza felé, két asszony jött az uton és azok igy beszélték és én ugy hallottam. Elnök: Kitől hallotta? Azon a napon nem találkozott az uton Solymosinéval ? Tanu: Igen. Elnök : És miről folyt a beszéd ? Tanu: Kiút állottam a két gyermekkel, a kis Rozikát tartottam kezénél fogva, ugy láttam, hogy lassan jött arra Solymosiné. kérdeztem, hogy igaz-e, hogy lánya elveszett ? Elnök: Tovább nem volt semmi beszéd maguk közt ? Tanu: Kérdeztem és azt mondta, hogy elveszett. Hogy lehet az, hogy nappal elveszett egy leány ? Bizonyosan az lesz, hogy valahol van. Ennyit mondtam. Elnök: És férj e semmit se beszélt vele ? Tanu: Férjem is kint állott, éu elhaladtam, nem tudom bizonyosan, hogy szólt-e hozzá, vagy sem. Elnök: De azt állítja Solymosiné, hogy igenis, hogy maguk egyszerre voltak jelen és egyszerre beszéltek hozzá, egy időben. Tanu: Egyszerre nem, mikor már én indultam, akkor jött férjem, hogy jöjjek be; mert éppen akartam gyertyát gyújtani este felé, ugy alkonyat tájban. Tehát nem tudok semmit.