Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

10-d.ik szám. II. Melléklet. TISZA-ESZLÁR" Elnök: Hol? Scharf Salamon : A faluházában T.-Eszláron. Bejött tanu ur a szobába azon czélból, hogy Móriczot behívja a vizsgálóbiró ur elé, Schart Móricz esetleg aludt és felköltötte Móriczot maga azon megjegyzéssel, hogy majd ki alszod magad a börtönben, költötte fel a gyermeket. Legyen szives megmondaui, miként tudhatta meg tanu ur még akkor, mielőtt kihallgattatott, hogy Scharf Móriczot befogja börtönbe vezetni ? Elnök: Hogy tudta-e valami okát annak, hogy Móricz a börtöbe fog kerülni. Tanu: Ez beszéd csak. Nem igaz. Schwarcz Salamon: Kérem, a magam fülemmel hallottam. Nemcsak én, sokan hallották. Tanu: Nem való ez. Heumann; Hát tagadja ! Schwarcz S.: Hát nem tette azt a megjegyzést, hogy a börtönben kihallgatja majd Scharf Móriczot ? Tanu : Nem. Heuman: Midőn a levelet megirta, le is pecsételte és a czimet is rá irta ? Ugy volt ? Tanu: Én arra nem emlékszem, hogy lepecsételtem. A levelet oda adtam a csendbiztos urnák, hogy küldje el; nem emlékszem reá, hogy lepecsételtem volua. Heuman: Tehát nem emlékszik. Mégis feltűnt nekem, hogy egész csudálkozólag kérdi, hogy hát a csendbiztos is irt egy pár sort levele mellé. Nem tudta, hogy a csendbiztos ur toldalékot irt hozzá. Tanu: Mikor oda adtam a levelet a csendbiztos urnák, hogy bánjon el vele, küldje el a maga helyére, akkor letettem a fejem az asztalra, mert fájt. Heuman: Tegnapi vallomásából ugy vettem ki, hogy beszéde Móriczczal csak kérdések és feleletekből állott. Tanu: Én jegyzékbe vettem, amit ő mondott. Heuman: Tehát nenx Scharf Móricz diktálására, hanem a maga szavával irta. Tanu: Scharf Móricz mindig mondta és éu irtam. Heuman; Tehát ő diktálta, ön meg irta, mint a hogy ön tollba mondta. Mert többszörösen jelentette ön ki, hogy tanút biztatta arra, azza! birta reá vallomásra. Tanu: Nem birtam reá ! Heumau : Azaz reá beszélte, hogy tudod nagyou jól, hogy apádat terheli a vád sulyja. Hát ön, mint jegyzőkönyv vezető, az előbbi kérdésekre is alkalmazva volt már, hanem tudhatta azt a különben a jegyzőkönyvvel is ellentétes vádat, hogy apját terheli a vád sulyja. Tanu: Három napig tartott a vizsgálat, ott hallottam az egészet. Heuman: Hallotta? Kitől? Tauu: A vizsgálati előiratokból. Heuman: Abból ugyan nem hallotta. Lehet, másutt le van irva, de abban nem. Tanu: Hogy a tanukat mindennap kihallgatták, én is mindennap hallottam vallomásaikat. Heumann: De hiszen akkor még erről egyáltalában nem volt szó. Tanu: A vizsgálati iratok szerint már akkor mondatott, hogy a kis Samu azt mondta: apa behívta a keresztény leányt és a metsző bácsi vágta meg. Heumann: Másnap reggel ön egyenesen Nyíregyházára ment; akkor a vizsgálóbiró egyidejűleg önnel hajtott vissza Eszlárra ? Tanu: Másnap hajnalra egyenesen Nyíregyházára mentünk. Heumann: Azt kérdezem, hogy a vizsgálóbiró önökkel egyideüleg ment el Nagyfaluból Eszlárra? Tanu: Egy pár perczczel hamarább. Scharf József: Móricz kivel jött ide? Elnök: Kivel jött Móricz Nyíregyházára ? Tanu; Nem tudom, mert akkor betegen feküdtem odahaza. Mikor felkeltem, már idebenn volt. Elnök: Tehát maga nem tudja, ki által szállíttatott be ? Heumann: Még csak egy kérdésem van, melyet — sajnos — az iratokból nem lehet konstatálni, mert nincs benne. A vizsgálóbiró ur végzése szerint, ő azzal az utasítással küldte ki Recsky és Péczely urakat, hogy Moriczot Both Menyhért kir. ügyész úrhoz intézett levéllel adják át, a rendprségileg gyanúsított és letar tóztatott Scharf Móricz érdekében. Én ezen Both Menyhért úrhoz intézett levél fogalmazványát nem találtam. Elnök (a tanúhoz): Átadatott önnek a levél ? Tanu: Nekem nem adatott át levél; c;ak szóval mondta, vigyék be, mert a többiekbe nem lehet bizni. Elnök: Beszólítja Recsky András tanút. (Bejön.) Mint tanu van a kir. törvényszék által megidézve; mint ilyennek polgári kötelessége a tiszta igazságot vallani, hogy arra esetleg a hitet letehesse. Hány éves? Tanu: 41. Elnök: Hol született? Tanu: Tisza-Igaron. Elnök : Nős, családos ? Tanu: Igen. Elnök : Birtokos Nagyfaluban ? Tanu: Igen. Elnök: A mult évben ön mint csendbiztos Szabolcsmegyének szolgálatában állott? Tanu; Igen. Elnök : Mint ilyen a törvényszék vizsgálóbirája Bary József mellett ugyancsak bizonyos rendőri szolgálatot teljesített. Émlékezik azon időre, midőn Eszláron vizsgálatot tartván, a nevezett vizsgálóbiró önnek általadta Scharf Móriczot, az ottani egyházfinak a fiát?. Tanu: Igen. Elnök: Önnek adta át? Tanu: Együtt voltunk Péczelyvel és általadta. Elnök: Mely czélból adta át ? Tanu: Hogy bekisérjük és behozzuk ide és átal adjuk a tek. törvényszéknek. Elnök: Nem kapott ön egy levelet akkor a fiúval együtt? Tanu : Igen kaptaai. Elnök: Kihez szólót az a levél ? A törvényszékhez vagy a kir. ügyészséghez? Tanu: Azt nem tudom. Elnök: Azután behozta ön a fiút? Tanu: Nem hoztam. Elnök: És az a levél hova lett, mely itt a kir. ügyészségnek vagy a törvényszéknek bemutatandó volt ? Tanu: Az ott volt nálam és ugy tudom, talán a vizsgáló biró ur visszavitte magával; mert a vizsgálatot folytatta nálunk a vizsgáló biró ur. Elnök : Milyen időben indult el Eszlárról. Tanu: Jó estefelé. Elnök : _ És mikor érkezett meg Újfaluba? Tanu : Épen a vacsoránál ült a családom ; nem tudom az órát, nem néztem. Eluök: A vacsora alatt Scharf Móricz ben volt-e a házban vagy máshol tartózkodott? Tanu: Egy kis ideig kivül volt ugy tudom, de aztán rögtön Péczely figyelmeztetett, hogy jobb lenne behívni; be is hivtuk és azután ott volt. Elnök: Elvégezvén a vacsorát, mi történt tovább a fiúval? Tanu: Péczely beteg lévén, le akart feküdni és jónak láttam és Péczely is jónak látta, hogy a fiu vele legyen együtt. Be mentek a háló szobába, a mely meg volt ottan jelölve Péczely részére. Eluök: És azután figyelmeztette önt Péczely valamely körülményre. amint már bementek a szobába a fiúval? Tanu: Én? Elnök: Figyelmeztette önt Péczely azután valamely körülményre, amint bementek a szobába ? Nem történt valami Péczely és a fiu között ? Tanu: Bement Péczely, le akart feküdni és akép a mikor már ő feküdt, én távozni akartam és mondom a fiúnak, hogy hát te maradsz, akkor szólott a fiúnak Péczely, hogy miért nem mondod meg ami történt holnap bekisérődöl, különben pedig szabad lábra helyeztetnél. Akkor azután elmondta. Elnök: Pelemlitette-e Péczely az édes atyát a fiúnak? Tanu: Nem említette apját ; csak azt mondta, miért kisérteted be magadat, mig ha bevallód az igazat, szabadlábra bocsátanak. Elnök: Erre a fiu mit szólt? Tanu; Félek a zsidóktól, és féltem az apámat. Ha jól emlékszem, ugy mondta. Elnök: Hogy történt azután, hogy mégis nyilatkozott ? Tanu : Azt mondta Péczely : ne félj, mondd meg amint van a dolog, akkor nem félhetsz. Erre a fiu azt mondta megmondom az igazat. Elnök: És erre elkezdte a nyilatkozatot tenni?