Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

kényszer, akkor miért kellet odavinni Scharf Móriczot a csendbiztos ur házához. Tanu: Azzal indultunk el Eszlárról, hogy oda fogunk menni meghálni és onnan megyünk be Nagy-faluba, mert már késő volt. Eötvös: Akkor kár volt elindulni Eszlárról. Tauu: Ekkor nem jött volna be a csendbiztos ur a rendes visitáczióra Nyíregyházára. Eötvös: Ez nem tartozik ide. Tanu: De igenis ide tartozik. Eötvös: Scharf Móricz önkényt irta alá minden kényszer nélkül a kijelentést, vagy pedig ön mondta neki, hogy irja ugy. Tanu: Önként irta. Eötvös: Annak jutott eszébe ? Tanu: Én mondtam neki, hogy Móricz fiam! ird alá a jegyzéket és nyilatkoztasd ki a jegyzőkönyvben, hogy amiket mondtál minden kényszerítés nélkül vallottad. Eötvös: Ön mondta Scharf Móricznak, hogy jelentse ki, hogy minden kényszer nélkül teszi vallomását? Tanu: Igen. Eötvös; Lássa, előbb azt mondta, hogy nem jegyzőkönyv volt csak jegyzék, másodszor jegyzőkönyvi vallomárról beszél; pedig önnek, mint törvényszéki írnoknak tudnia kell, hogy jegyzőkönyv és jegyzék nem egy. Tanu: Tudom: Igazolja ezt az irás. Feleslegesnek tartottam azon disputálni, hogy mi az; mert ha jegyzőkönyv lenne, kérdések és feltétekből állana, jegyzőkönyvi alakja volna. Eötvös: Minek mondja hát, hogy jegyzőkönyv? Tanu: Mindig jegyzéknek mondottam. Eötvös: Még egy kérdésem van. Öu vett már részt több vizsgálatnál, nem csak ezen eszlári ügy vizsgálatánál ? Tanu: 1872. óta. Eötvös : Sokszor vett már részt Tehát már ennélfogva is, j de a törvényeknek egyébként való ismeretéből is tudja, hogy a gyermek szülei ellen, házastárs házastárs ellen és a többi az ilyen súlyosan terhelő, de bármicsoda könnyen terhelő vétségben tanúságot tenni nem tartozik. Tudja ezt, igen, vagy nem ? Tanu: Igen. Eötvös: Továbbá tudja a köztisztviselőnek azt a kötelességét, hogy ha törvényben járatlan kiskorú, vagy szántó-vető falusi ember ilyen kényszer helyzetbe jön, hogy neki vallania kell, a tisztviselőnek kötelessége őt megoktatni arra, hogy vallani nem tartozik, kétségtelenül ezt is tudja Péczely ur is. Tanu: Emiitettem már, hogy Scharf Móriczhoz, mikor azon néhány szót hozzá intéztem, azt mondtam : Miért nem beszéled el fiam az igazságot, mert meg vagyok győződve habozó beszédedből, te tudsz valamit, miért nem beszéled el, látod addig a vád egész súlya apádon fekszik, miért kívánod apád helyzetét neheziteni: ezt mondtam, nem pedig, hogy apját vádolja. Eötvös: De ez egészen más, mint amit a törvény parancsol ; hogy tudni illik felvilágosítja, hogy oly dolgokra nézve, melyek apját, szüleit, vagy közel rokonait terhelik, nem tartozik megadni a feleletet. Elnök: Nem volt ö vizsgálóbiró; megmondta többször, hogy azon iratot, mint magán jegyzéket készítette. Tanu: Azért jegyeztem fel, hogy feledékenységbe ne menjen, s hogy ha kijön a vizsgálóbiró ur, legyen tájékozva. A vizsgálóbiró ur kötelessége felvilágosítani a fiut az iránt, houy mit tartozik, vagy nem tartozik megvallani. Az reám nem tartozik. Eötvös: Honnan tudta, hogy nem fogja a fiu apját váddal terhelni ? Tanu : Mert megmondta előttem, hogy mit tud. Eötvös : Egyébiránt nagyságos elnök ur kijelentését tisztelettel tudomásul veszem. Péczely Kálmánhoz lesz még egy kérdésem, de kiötlött elmémből. Azért fenntartom és kikérem magamnak más alkalomra az engedelmet, hogy még egyetlen egy kérdést intézhessek hozzá. Friedmaun: Lehet, hogy a kérdés, melyet tenni fogok, fölösleges; de bocsánatot kérek nagyságodtól, mikor főügyé-zi helyettes urnái beszél a tanu, feleleteit ide nem lehet mindig tisztán hallani. Ilyen volt felelete azon kérdésre is, hogy hány órakor érkezett Nagyfaluba ? Tanu: Azt feleltem, hogy nem tudom. Friedmaun: Mikor Nagyfaluba elindultak, sötét volt-e már ? Tanu: Nem, csak este volt. Friedmann: A nap leáldozott már ? Tanu: Le. Friedmann: Azt tudja-e, háuy órakor vacsoráltak Recskynél ? Tanu: Már megmondtam többször. Ne fáraszszanak oly sok kérdéssel. Megmondtam igen sokszor, hogy Recsky Audrás családja már a vacsoránál ült. Amint leszáliottam a szekérről, Recskyué asszouy mindjárt székkel megkínált. Fridmann : Ha tegnap ezt hangosabban mondta volna el, meg lett volna kiméivé e kérdéstől. Tegnap azt mondta, hogy egyszerre észrevette, hogy Móricz fiu nincs ott ? Tanu: Igen. Friedmann: Hol volt addig és miért hivatta el? Tanu: A cselédhávbau volt. Ott ugyan biztonsággal lehetett, bizonyosan nem bántotta volna senki; de azért akartam, hogy mellettem legyen, hogy ne fecsegjeu vele senki. Friedmaun: Mily távolságban van azon cselédház a szobától, hol vacsoráltak? Tanu : Azt nem tudom, mert nem voltam beuue. Láttam ugyan egy mellék épületet, de éu uem vizsgáltam az volt-e a cselédház. Friedmann: De körülbelül a távolságot mégis meg mondhatja. Tauu: Mondom, nem tudom azt sem, hogy ez a cselédházFriedmann: Nem tudta, hol van a cselédház. Houuét tudja, hogy ott volt a cselédházban ? Tanu: Móricz mondta. Arra nem esküdhetném meg, hogy csakugyan ott volt-e a cselédházban, mert uem éu voltam érte. Ériedmann: Más mondta kegyednek, vagy maga nem tudta ? Tanu: Azt Móricz mondta. Friedmann: Mindegy, de kegyed maga nem győződött meg róla. Tanu •• Éu nem voltam a cselédházban, arra meg nem esküdhetem, hogy ott volt-e, mert nem voltam érte oda. Friedman: Azt szeretném tudni, hogy a vizsgálóbiró ur, midőn megérkezett, melyik szobában vette fel a jegyzőkönyvet ? Tanu: üzt én nem tudom. Friedmanu: Az alatt kegyed aludt? Tanu: Én feküdtem, az ajtón ki sem léptem; amint vizsgálóbiró ur eljött oda, kopogtattak a hálószoba ajtaján, én lejem alól kivettem azt a kis jegyzéket és kiadtam; de azt sem tudom, kinek. Friedman : Hát nem félt attól, hogyha kegyedre van bizva az a gyermek, legalább megnézné, hogy ki viszi azt ki ? Tauu: Mit féltem már akkor, mikor tudtam, hogy ott van a vizsgáló biró? Friedman: Vagy hogy kiveszi el öntől azt a jegyzéket ? Tanu: Tudtam már, hogy ott van a vizsg. biró ur; akkor már nem volt semmi kétségem. Friedman: Azt szeretném tudni, hogy a Móricz gyereket ki költötte fel? Tanu: Én. Friedman: Tehát ébren volt kegyed is? Tanu: Ébren voltam, meit kopogtattak az ajtón. Friedman: De nagy különbség vau a között, hogy az ember álmosan ad ki egy irást, azt sem tudja kinek; és a között, ha ébren van és tudomással bir különféle körülményekről. Már most azt szeretném tudni, a gyerek fel volt-e öltözve vagy levetkőzve aludt? Tanu: Felöltözve. Friedman: És kinek adta ön át közvetlenül a gyereket? Tanu; Mondom én nem tudom, nem emlékszem erre a dologra egyáltalában, mert setét volt. Friedman: Nem gyújtottak gyertyát? Tanu: Én nem gyújtottam. Friedman: Hát azt sem tudja, hogy benevolitálás végett az ön kezéből, kinek kezébe ment át a gyermek? Tanu: Nem tudom, mert amint, kinyitottam az ajtót, ki adtam a jegyzéket. Friedman: Hát azt tudja-e, hogy a jkönyvet, melyet ez alkalommal a vizsg. biró ur felvett Móriczczal, ki irta alá mint tollnok ? Tauu: Mint tollnok, ott Tisza-Eszláron vagy Nagyfaluban ; Friedman: Nagyfaluban történt azonnal a kihallgatása? hát ön uem volt jelen a kihallgatásnál ? Tanu: Mondom kérem szépen nem voltam. Friedman: Aludt tovább? Tanu: Igen.