Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

lS-dik sz

ám. I. IVIellébilet

. Szejffert; Tehát akkor fel fogom olvasni. (Olvassa a jegyzőkönyvet). Ebben betegségéről semmi sem mondatik. Mondja meg 11 órakor küldte el a levelet? Akkor jött a kocsis is Tisza-Eszlárra? Mi történt a fiúval? Tanu: A fiu, az jött velem lefeküdni a hálószobába. Szeyffert: Lefeküdt? Tanu: Igen! Szeyffert: Hát a vizsgáló biró ur fekve és alva találta Móriczot ? Mikor jött. Tanu: Én nem tudom, lefeküdtem aludtam. Honnan tudnám én ezt? Szejffert: Hát nézzük a jegyzőkönyvet. (Olvassa, melyszerint Móricznak azonnali kihallgatása elrendeltetett és a kihallgatási jegyzőkönyv kezdődik 1 és fél órakor. Tanu: Erről éu nem tudok semmit. Szeyffert: Hát mit csináltak a fiúval? Ez előtt hol volt, a fiu ? Tanu: Én lefeküdtem és a fiu is lefeküdt. Szeyffert: És vizsgálóbiró alva találta ? Tanu: A vizsgálóbiró ur mikor megérkezett, megkopogtatta az ajtómat, éu a fejem alul kiadtam a jegyzéket, kihívták Móriczot tőlem és bement Recsky ur szobájába. Szeyffert: Hát ön azután nem ment oda ? Tanu: Nem egy lépést sem. Nagyon beteg voltam és ezt igazolni kívánom ; mert már nagyon sokszor méltóztatott meghazudtolni. Szeyffert: Még egy kérdést. Ön már előhaladott korban vállalt szolgálatot és neveztetett ki írnoknak. A bírósági ügyviteli szabályok értelmében hitelesen igazolta előéletét. Tanu: Igen! Eötvös: Péczely Kálmán tanúhoz akarok kérdéseket tenni. Hány éves ön ? Tanu: Megmondtam tegnap! Eötvös: Kérem, legyen szives megmondani újraTanu: Kétszer nem felelek. Elnök: Ilyen faggató kérdésektől méltóztassék tartózkodni Eötvös: Bocsánatot kérek tek. törvényszék, nekem a figyelmemet elkerülheti egy vagy más körülmény vagy felelet, és constatálom, hogy semmi módon nincs nekem megadva a lehetőség arra, hogy az előző napon felvett jegyzőkönyvbe bármikép, betekinthessek. Különben őszintén kijelentem, hogy nem tudom mit felelt a tanu tegnap ezen kérdésre. Elnök: Tegnap felelt; de ha kérdezik feleljen ismét. Eötvös: Én nagy súlyt fektetek erre a kérdésre, és a tanu nem felelt. Esedezem a kir. törvényszékhez, én azon tisztemnek, melyet most viselek, hivatalos kötelességeimnek súlyát soha sem éreztem nehezebben, mint e pillanatban, midőn azon szomorú esemény felidézéséről van szó, hogy egy fiu halálos biinnel mikép terheli édes atyját és annak társait, és azért meg fogom tenni kérdéseimet, mondom, tegnap tanu előéletének egy részét elmondotta, a másik részét nem ismerem. Hanem egy kérdést intézek a tanúhoz, mely egykori hivatalos tudomásomon alap szik. En ezelőtt 15—17 évvel Veszpréinmegye magistratuális fiscussa voltam; ugyanakkor ezen hivatalos működésemben érkezett hozzám egy ministeri értesítés, melyszerint a ministerium a fegy-házakban lévő rabok közül többeket büntetésök teljes kiállása előtt próba szabadságra bocsátott. Ezek közt találtatott Péczeli Kálmán is, ki társaságban kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért 15 évre el lett Ítélve, mely 15 évből akkor 12 öt már kiáltott. Az illavai fegyházból bocsátatott el, és az ország hatóságai az értesítésben felhívattak az ily elbocsátottak figyelembe tartására.. Ön volt-e azon Péczely Kálmán? Tanu: Ez nem tartozik az úrhoz. Elnök: Erre nézve csak annyit felelhetek, hogy ilyesmiről sem a kir. törvényszéknek, sem az elnökségnek nincs tudomása. Csak annyit mondhatok, hogy 1872 év óta állott itt részint mint dijnok, részint mint törvényszéki irnok alkalmazásban. Tauu: Nekem nagyon fáj, hogy a tekintetes törvényszék velem mint tanúval szemben ilyeneket megengedni méltóztatik, ami csak alávaló személyeskedés. Ily torturát nem hiszem, hogy Spauga ki az országbírót, meggyilkolta, szenvedett volna. Én mindent lelkiismeretesen megmondtam, fájdalmasan esik. ha igy bántalmazzák az,embert. Szeyffert: Átadja az elnöknek az illavai fegyház részéről kiállított értesítő jegyzéket. Eötvös: A tárgyalások befejezésekor kérni fogom ezen fenyítő intézeti értesítés felolvasását. Tanu kérdésemre megtngad,TISZA-ESZLÁR« ta a feleletet oly szavakkal és kifejezésekkel, melyek engem nem sértenek, hanem sértik a tek. törvényszék méltóságát. Én is e helyen az igazság szolgáltatás közege vagyok és tudom a nélkül, hogy nagyságod szükségesnek tartaná ezt kijelenteni, hogy egy tanúnak, aki ily rendkívüli fontos ügyben kihallgattatik igy nyilatkozni nem szabad a nélkül, hogy Nagyságod által megrovatnék. Tovább megyek a kérdéseimben, ha megengedi Nagyságod. Elnök: Tessék. Eötvös: Tanúnak micsoda betegsége volt azon napokban, amidőn ezen kihallgatás történt. Tanu: Megmondtam tegnap. Eötvös : A feje fájt ? Tanu: Fejgörcseim voltak. Eötvös : Meddig tartottak azok ? Hány napig ? Tanu: Mikor haza jöttem azután is tartott 3 napig. Ágyban fekvő beteg voltam. Eötvös : Ágyban fekvő beteg! Tanu: Igen mikor haza jöttem. Eötvös : Hogyan jött haza egyenesen Nagyfaluból, vagy Eszlárról ? Tanu: Eszlárról indultam, Nagyfaluban megháltam. Eötvös: Nagyfaluból egyenesen jött haza, vagy Eszlárra ment még? Tanu: Ilyen kérdést soha sem hallottam. Elnök: Nagyfaluból jött 1 Tanu : Ilyet képzelni sem lehet, hogy Nagyfaluból vagy Eszlárról jöttem-e haza. Eötvös: On meg fogja látni, hogy ez rendkívül fontos momentum; azért figyelmeztetem, hogy a kérdésekre egyenesen feleljem Ön tehát Nagyfaluból egyenesen jött haza és nem ment T. Észlárra. Tanu; Igen. Itthon még 2 — 3 napig fekvő beteg voltam. Eötvös: És hivatalos eljárásban nem vett részt ? Tanu: Nem, ezt a ngs. elnök ur is tudja. Eötvös: Ebben kételkedem, hogy őnagysága is tudhatta. Péczely Kálmán tanu! Május 19, 20, 21-én ön Bary József vizsg. biró ur mellett T.-Eszláron hivatalosan fungált. Igaz-e ez vagy nem ? Tanu: Igaz. Eötvös: Igaz, mert a vizsgálati iratok is világosan bizonyítják. Ön május 21-én a vizsgálóbiró ur végzése szerint betegnek jelentvén magát, betegsége alapján haza bocsáttatott. Ekként szól a végzés; igaz-e? Tanu: Éu nem tudom, hogy a végzés hogyan szól. Eösvös: De a tény igaz, ugy-e bár ? Tanu : Igaz. Eötvös: Ön azt mondja, hogy Nagy-faluból egyenesen Nyíregyházára jött. Tanu: Igen. Eötvös: De ön 1882 május 22-én T.-Eszláron kelt kihallgatási jkönyvet irt alá, mint tanu. Friedmann : Tehát hamisított! Eötvös: Tehát vagy az előbbi állítása hamis, vagy pedig a jkönyv hamis. Május 22 én Bátori Julia, Junger Adolf, és ha jól tudom többek jkönyveit is aláirta; ott a neve. Pedig ön nem volt május 22-én T.-Eszláron. Tauu: Hát hanyadikán voltam én, azt nem tudom; azt tudom, hogy épen vásár napján jöttem haza és ezután 2 — 3 napig feküdtem mikor hazajöttünk. Eötvös: Ön május 21-én ment Nagyfaluba és határozottan kijelentette, hogy egyenesen jött Nyíregyházára; tehát nem Eszlár felé ment vissza. Mégis visszautasította kérdésemet, pedig ön akkor jkönyveket irt alá. Tanu : Meglehet, tévedé_sen alapult. Eötvös: Az meglehet. Ön azt mondja, haza jött épen a vásár napján, ha jól tudom, május 22-én, és azt mondja 2—3 nap ágyban fekvő beteg volt. Tanu: 2—3 nap nem tudom bizonyosan. Eötvös: Tehát azt nem tudja biztosan. Ha két napig feküdt is május 24-éu még feküdnie kellett; pedig május 24-én öntől aláirt jkönyvek vannak itt, pedig ön nem vezette a tollat, csak egy pár jkvre olyan helyen, ahol nevének nem is volt hely hagyva, odaszorította a nevét; amiből én azon alapos feltevést meritem, hogy ön a kihallgatásoknál jelen sem volt, hanem mégis aláirta a jegyzőkönyveket. Tanu: Mondom, ha ilyen történhetett, hogy ilyen jegyző-