Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

hogy azon tanító szavaira visszaemlékezve, ezentúl én is jegyzőkönyvet vezetek. Friedmann: Vacsorált-e Lichtmann ur, mielőtt a templomba ment, vagy csak azután vacsorált? Hogy felelevenítsem emlékezetét, figyelmeztetem, hogy vendegei voltak. Tanu: Nem voltak semmi vendégeim. (Közbeszólás: A másik Lichtmannál volt). Friedmann: Hát nem emlékszik mikor vacsorált? Tanu: Nem emlékszem, némelykor vacsorálok, némelykor nem is. Elnök: Mondja csak meg, hogyan vette észre, hogy ügyeltek magára, és hogy kémeket tartottak? Kiket ért a kémek alatt, kik ügyeltek, kik kémkedtek maga után? Tanu: Arra figyelmet nem fordítottam, hogy kik ; csak annyit tudok, hogy a vizsgálóbíró ur maga mondta nekem: »Vigyázzon Lichtmann magára, mert maga után kémkedni fogok hagyni.« Erre határozottan emlékszem. Elnök: És hitte azt, hogy a vizsgálóbíró kémkedni fog ? Tanu: Amennyiben a vizsgálóbíró ur maga volt szives figyelmeztetni, nem lehetett abban kétségem. Elnök: Tudta azt is, hogy a vizsgálóbíró rendelkezése alatt vannak emberek is a kémkedésre ? Tanu: Hogy erről meggyőződést szerezhettem volna, azt nem mondhatom. Elnök: Tehát abból merítette ezen feltevést, mert a vizsgálóbíró ur mondta, hogy vigyázzon magára, mert felügyelet alatt van. Eötvös : Itt a vizsgálati iratokban nyoma van, hogy egy alkalommal, ön ellen vizsgálat vagy kihallgattatás teljesíttetett azért, mert Huri Andrással fontos dolgokról beszélt. Ezt az asszonyok jelentették s erre nézve Huri András is kihallgattatott, az asszonyok is kihallgattattak. Tud-e erről valamit ? Tanu: Annyit tudok kérem, hogy kihallgatáson voltam és arra jegyzőkönyvre határozottan emlékszem is. Többször mondtam a tek. vizsgálóbíró urnák, hogy Hurinéval én nem emlékszem, hogy beszéltem volna ; de a vizsgálóbiró mindig azt mondta, de igen, beszélt, és ha beszélt, mit beszólt ? Én mondtam, hogy egyáltalában nein beszéltem, nem emlékszem reá, hogy beszéltem volna; de ha beszéltem volna is, meglehet, a marha átszállítás végett, vagy gazdálkodási ügyben. Elnök Hát miért éppen gazdálkodási ügyben ? Hát micsoda viszonyban volt Hurival ? Tanu: Nálam béresgazda volt. Eötvös: Mióta ez az eszlári vizsgálat folyt, kapott-e ön levelet a nyíregyházai rabbitól ? Egyszer egy taligás vitte volna ? Tanu: Nem kaptam én semmiféle levelet. Eötvös: Tehát nem kapott semmifele levelet ? Elnök: Egy kissé homályos a felelet, amelyet hallottam a Huri Andrással való beszélgetésre nézve. Azt mondta ön, hogy a vizsgálóbiró ur magát mindig kérdezgette a beszélgetések felől ? Tanu: A vizsgálóbiró kérdezte tőlem, hogy egy pénteki napon mit beszéltem én Huri Andrással. Mondtam: én nem emlékezem, hogy azon a napon beszéltem volna-e Huri Andrással. Még több izben ismételtem is; de annyira zaklatott a vizsgálóbíró ur, hogy kifogytam a türelemből és azt mondtam: ha beszéltem volna is vele valamit, csak is a gazdálkodási ügyben beszéltem, ökörszállitás ügyében, valami ilyen ügyben. De határozottan mondhatom, hogy nem beszéltem. Elnök: Hát nem egészen ugy van, mert megengedte vallomása szerint, hogy beszélhetett vele. Tanu : Több izben zaklatott; pressiót gyakorolt reám. Elnök: Pressiót ezzel a kérdéssel ? Tanu : Nem ezzel, hanem általában a kérdésekkel. Bevezettetik Lichtman Mór. Következik Lichtman Mór kihallgatása. Tanu született Monokon, 68 éves, nős, gyermekes, gazdálkodó Eszláron. Elnök: Emlékézik-e arra, hogy a mult évi húsvétkor néhány idegen sakter volt Eszláron, s azok ott próbaimádkozást tartottak ? Hárman, vagy többen voltak ? Tanu: Ugy hiszem, hárman. Elnök: Jelen volt a templomban kezdettől végig? Tanu : Azt nem tudom már határozottan, mert feleségem beteg volt: de bogy benn voltam, azt tudom bizonyosan. Elnök: Körülbelül mikor kezdődött és mikor végződött ez isteni tisztelet ? Tanu: Gondolom, mint szokás 8 órakor szoktak bemenni és ha együtt vannak, kezdődik az isteni tisztelet, mert nincs biztos idő. Nem tudom hát biztosan megmondani az időt. Elnök" Tud-e arra határozottan felelni, vájjon a templomban egyedül ment-e, vagy többekkel ? Tanu : Annyit tudok, hogy én mentem és a fiam, Lichtmann Jakab, az szokott szombaton hozzám jönni és együtt megyünk a templomba, akkor is együtt mentünk. Elnök: Tudja-e, hogy a metszők, kijövet a templomból ott maradtak-e vagy tovább mentek ? Tanu: Esedezem, ami azt illeti, határozottan nem mondhatom ; mert feleségem olyan nehéz beteg volt, hogy az volt az eszembe akkor is, nem néztem, ki hova megy ; hanem csak arra, hogy szabaduljunk. Elnök: Hát arra emlékszik-e, hogy az ebédnél egyedül családja volt-e jelen, vagy voltak ott vendégek is ? Tauu: Azt tudom, hogy az idegen sakterek közül egy sem volt nálam. Elnök : Más idegen sem ? Tanu: Lehet, hogy valamely szegény ember, mint szokott történni, hogy alamizsnát kér. Elnök : És na szegény ebédel magánál, az asztalhoz ülteti őt ? Tanu : Azt nem mondhatom. Ha mikor hova. Ha tisztességesen van öltözve, mint tisztességes embert, az asztalhoz is szoktuk ültetni. Elnök: Emlékszik-e arra, hogy azon a szombaton milyen koldus ebédelt a háznál? Tauu: Nem emlékszem, mert egész figyelmem arra fordult, hogy feleségem olyan súlyos beteg volt. Nem néztem én oda, mit adnak, vagy kinek adnak. Elnök; Azt állítja Wollner Herman, hogy magánál ebédelt akkor nap. Tanu: Elsőben hadd nézzem meg azon embert. (Megnézi.) Lehet hogy azt állítja, lehet igaz is, de én nem tudom. Wollner Herman: Egy öreg szakácsné is volt ott. A konyhában früstökölt. Tanu: Az lehet, de én nem emlékszem. Az a gazdasszony volt, mert feleségem beteg. Elnök (Wolluerhez): Hoi ebédelt? Wollner; Az asztalnál. Tanu : Lehet, de én nem emlékszem. Elnök (Wollnerhez) ; De magának az állítása szerént, akkor nem igen tisztességes külseje volt, mert hiszen koldulgatott és rongyos volt, és nem igen tehető fel, hogy az asztalhoz ültették volna. Tauu: Nem igen rongyos voltam én, mert akkor vettem magamnak egy nyári felsőruhát, én rongyosan nem is szoktam járni soha, annyit tudok magamnak keresni akár napszámmal, akármi mással. Elnök : Ez nem éppen áll, mert aki kéreget, koldul, annak sokra nincsen pénze, amire szüksége van. Tanu: Nem szoktam én ugy lenni, vásárokra szoktam marhát hajtani. Elnök : De akkoriban mégis. Tanu: Akkoriban beteges voltam, nem tndtam dolgozni, máskor nem szoktam soha kéregetni. Elnök (Lichtmanhoz): Azt állította Lichtman ur, mikor kihallgattatott, hogy magánál nem ebédelt. Tanu ; Nem fordítottam rá figyelmet. Elnök : De mikor kihallgattatott, jobban kellett emlékeznie, mint most. Tanu : Esedezem, nem szoktam figyelmet fordítani, nem emlékezhetem, aki jön hozzám szegény ember, ami van azzal megvendégeljük. Einök: Arra emlékszik-e, hogy vacsorára nála lett volna ? Tanu: Nem emlékszem. Elnök: Hát arra emlékszik-e, hogy a metszők nála lettek volna. Tanu: Igen. Eluök : Mikor? Tanu: A második templom után. Elnök: Uzsonnára ? Tanu: Igen, templom után. Elnök: Tovább nem voltak ? Tanu; Nem, csak uzsonnára, voltak, hanem hivtam, hogy ; vacsorára jöjjenek. Megmagyarázom miért. Nálunk nem szoktak főtt ételt készíteni, láttam, hogy lehet, hogy éhen maradnak, . I hát mondtam, hogy jöjjenek fel este, majd megkínálom. Feljöt-