Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: Frenkel azt állítja, hogy nemcsak említést tett maga a leányról, hanem ekkép nyilatkozott róla, hogy már másodszor küldöm a festékért és még sincs itt. Huriné (Frenkelhez): Hogy meri maga azt mondani ? Frenkel: Hát ha ugy mondta nekem. Huriné: Én arra megesküszöm, hogy nem mondtam. Istenem, hogy lehet ilyent mondani. Frenkel: Ugy mondta, hogy már másodszor küldtem a leányt festékért és még sincs, megyek keresni. Huriné: Ha mindjárt meghalok se mondtam. Elnök (Hurinéhoz): Milyen időtájban volt az, hogy maga találkozott Frenkellel? Huriné: A kis leányom iskolába jár, aki tizenkettőkor jön haza. Egy darab marhám van, azután enni adtam, megitattam, azután mentem még el Solymosinéhoz, megkérdezni, mert azt gondoltam, hogy ő is hozatott valamit. Ott is mulattam, mert nem rögtön fordultam vissza, azután elmostam az épületem körül a mocskos csorgást, még azután ismét mulattam, mert vártam a gyereket. Azután indultam a keresésére. Ekkor lehetett 3 óra tájban az idő. Elnök: Azt mondja Frenkel, hogy már 4 óra is volt. Elnök (Frenkelhez); Azt állítja Huriné, miként nem való, hogy magának azt mondta volna, hogy »Esztert már másodszor küldöm a faluba festékért és még sincs itt.« Frenkel: Hát akkor hogy tudtam volna kitalálni. (Mozgás a közönség körébeD.) Huriné; A faluban későbben beszélték. Tanu: Nekem arról nem volt semmi tudomásom. Elnök: Ami azt illeti, hogyan tudta volna meg, hogy a leányt festékért küldi, ez nagyon közönségesen tudott dolog volt. Frenkl: Kérdezte a leányt, hogy hol van. Mondta: nem tudom, hol van. Huriné: Nem küldtem kétszer, 12-őre már visszatérhetett volna a gyermek. Szeyffert: Huriné! Maga elment a gyermeket keresni. Mikor az ember elmegy valakit keresni, tudakozódik mindenkitől. Huriné : Nem kérdeztem én. Mert nincsen senkim, akit a tehenek után küldhessek. Csak egy darab van most. Szeyffert: Csak kérdezősködik az ember ilyenkor az uton. Nem látott senkit ? Huriné: Nem kérdezett engem senki, én sem szóltam senkihez. Friedmann : A konyha ugy maradt? Nem festette meg? Huriné: Biz nem. Friedmann : Nem is festette meg később ? Huriné: Csak vizzel, hogy éppen bepocskoltam; nem festettem. Lusztig Sámuel: Az én foglalkozásom, hogy marha-kupecz vagyok és igy alkalmam volt tudni, hogy két tehene volt magának Huriné: Istenem előtt mondom, hogy csak egy volt! Lusztig: Az egyik riska tehén, a másik egy magyar tehén. Heuman; Tehát lehetett 4 óra és akkor indult a leány keresésére ? Huriné: Igen. Heuman: Mikor ezzel az öreggel találkozott, (Frenklre mutat) a gáton tul, Szüsman leányával is találkozott ? Huriné: Igen. Heuman: Szüsman Helén szólt magának valamit ? Huriné: Azt mondta: Julis néni — mert C3ak igy szólított, ez nálunk a szokás — hová megy. Azt mondtam: nem tudom a leány hova lett. Azt mondja nekem: már nyakon kellenék verni, hogy az időt tölti. Erre én azt mondtam, hogy: ti mindjárt megszoktátok verni a cselédet, mi bizony nem; miért is nyakon verni. Ezzel elmentünk egymástól, nem szóltunk semmi mást. Heuman: Talán nagyobb fontossággal bir, hogy mely időtájban indult Huriné a leány keresésére. Mert hiszen, ha való, hogy 12 óra tájban már tudta, hogy a leány elveszett, mégis csak feltűnő, hogy 4 óra tájban ment keresni ! Huriné: Hiszen egyebütt is kerestem. Az időt biztosan meghatározni nem tudom. Kihallgattatik: Csordás Nagy Jánosné született Pásztor Erzsébet, született T.-Eszláron, 63 éves, reformáta, özvegy, napszámmal keresi kenyerét. Elnök: Mint tanu, a kir. törvényszék előtt a teljes igazságot tartozik mondani, hogy arra, amit mond, a hitet jó lélekkel letehesse. Hol lakott maga a mult évben T.-Eszlárou ? Tanu: A magam házában. Elnök: Lakott-e magán kivül házában még valaki ? Tanu: Nem senki, csak magam és a metsző zsidó. Elnök: Tehát még sem maga lakott ? Tanu: De más nem, mint az a metsző zsidó, férjemet megütötte a szól. Elnök: Elég ebből. Magának Eszláron házacskája van és lakásul annak első szobáját tavaly kinek adta ki ? Tanu: Én kiadtam a kurátornak és az a metszőt szállásolta be. Elnök: Ismerte-e azt a metszőt ? Tanu: Nem ismertem, mert az első esztendőben is lakott benne metsző, férjemet megütötte a szél. Elnök: Az nem tartozik a dologhoz, csak azt mondja meg, hogy a metsző mióta lakott ott, mikor kezdte az- ott lakást ? Tanu : Szt.-György napkor jött, akkor ment ki a másik metsző. Elnök: Hát a régi metsző lakott ott még a mult esztendőben ? Tanu: Igen. Elnök: Ki volt az a régi metsző ? Tanu: Tobi volt a régi metsző. Elnök: Tehát Taub volt a régi metsző, és ez ott lakott Szt.-György napjáig ? Tanu: Igen. Elnök: No mondja már most meg, hogy a zsidók húsvétját megelőző szombati napra emlékszik-e jól ? Tanu: Igen. Elnök: Tudja-e, hogy akkor Eszláron több metsző is megfordult ? Tanu: Tudom oda jött a nálam lakó metszővel három idegen metsző is ugy, hogy vele négyen voltak; de azt nem tudom ott háltak-e. Jöttek, mentek, es 9 óra táján hazajöttek, szépen énekeltek, kérdeznem feleségétől, hogy mit csinálnak, hogy metsző választás lesz holnap, s reggel 8 órakor a templomba mennek. Elnök: Ez tehát még pénteken volt. Tanu: Szombat reggel kérdeztem. Einök: Szombat reggel kérdezte az asszonytól, hogy miért énekeltek oly szépen és akkor eltávoztak mind a négyen ? Tanu: Igen. Elnök: És mikor jöttek haza? Tanu: Mikor Taubné haza jött volt 11 óra, 1 és 2 óra közt jött a férje. Este ismét daloltak. Elnök: Arról nincs mostan szó, hanem azt állítja maga, hogy elmentek mintegy 8 órakor reggel és d. u. 1—2 óra közt jöttek haza? Tanu: Igen. Elnök: Ki jött vissza? Tanu: Csupán a mi metszőnk, meg a téglási, meg a lökit láttam, hármann jöttek vissza, többet nem láttam. Elnök: Hát mit csináltak ottan? Tanu: Azt nem tudhatom. Elnök: Az időre nézve bizonyos-e maga felől, hogy a mikor visszajöttek hárman, csakugyan délután volt. Tanu: Délután volt, nem délelőtt volt; mert mikor 12 órát elhúzták, elmentem az öcsémhez és ők azután jöttek. Elnök; Tehát 12 óra után haza jött Taubné és maga déli harangszó után ment át Pásztor Józsefékhez a szomszédba. Tanu : Igen akkor jöttek haza, és én azután is tovább időztem, csak azután jöttek ők. Elnök ; Hány óra lehetett akkor ? Tanu: Hát ugy állítom l és 2 óra közt történhetett. Vasárnap virradóra már danoltak, szörnyen mulattak, de nem tudtam hányan; mert be volt az ajtó zárva és az ablakok be voltak firhangozva. Elnök: Érti maga, Taub, hogy mit mondott ez asszony? Taub : Igen is (Tanúhoz fordulva) Négyen mentünk mi a templomba onnét? Tanu : Igen magával. Taub: Hát hányan háltak én nálam? Tanu: Magukban. Elnök: Volt közöttük asszony is, vagy csak férfi ? Tanu: Csak férfiakat láttam. Heuman ügyvéd: Hát azt mondja, látta a feleségét haza jönni. Tanu: Igen, csak a felesége volt, meg a kis fiacskája.