Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

16 nek képtelen voltát, de teszi magát, mintha hinné, hogy elhitesse a dolgot az együgyüekkel s nem gondolkodókkal is. Hogy ezen eszlári népnél népi volt nehéz dolog, természetes. Hisz alig van falu a világon, melynek népe oly babonás lenne, mint a Tisza mellett fekvő e falvacskában lakó nép. Nincs még egy félszázadja, hogy ott egy szegény öreg asszonyt, akit, mert sokáig élt, boszorkánynak tartottak, erőszakkal fürösztettek meg, két csónak közé kötve, mert őt okozták, hogy hat héten át eső nem esett. S ugyanazon faluban történt szintén már e században, hogy egy ottani parasztra ráfogták, hogy az ördög belé költözött s hogy ettől megszabadítsák, bevitték erőszakkal a katholikus templomba s Adamovics urnák egy bölcs és felvilágosodott elődje, a plébániai székben maga végezte ott el az ördögűzés czeremoniáját rajta, még pedig nagy sikerrel, mert miként feljegyezte a krónika: az ördög valamennyiük hallatára ezután nagy suhoggással ment ki belőle. Ez azután megmagyarázza azt is, hogy Solymosinét saját szava szerint az isten szállta meg, megsúgván neki, hogy a zsidók vesztették el gyerekét, megkeresgélését javas asszonyok után. Hogy a vizsgálóbiró mennyire fogva volt az alapul vett téveszme által, azt a vizsgálat számtalan adatai igazolják, miket másként megmagyarázni nem is lehet. Ez volt azon lidércz, mely ide-oda csalta őt azon ingoványba, melybe a lelkiismeretes birónak lábát belétenni nem szabad. Csak egynehány példát hozok fel, mikből minden igazlelkü ember, állitásom jogosultságát levonni lesz kénytelen. Egy tapasztalt vizsgálóbiró első teendője lett volna, a legelső gyanú felmerülésekor, vegyileg megvizsgáltatni a templom talapzatát, és a vádlottaknak akkor nap viselt ruházatát, mert ha ott vért ontottak, itt vagy ott vérnyomokat kellett volua ta. lálnia. De ez a vádlottak ártatlanságát bizonyította volna s egy csapással vége lett volna a nagy vizsgálatnak és izgalomnak, tehát ehhez nem nyúlt. Neki zsidó hecz kelletett, kikerülte tehát ami erre alkalmatlannak mutatkozott. Lissauer Ignácz — gondolom eszlári lakos — épitkezési vállalatot folytat Szolnokon. Készített ott a Baldácsi-féle alapítvány részére egy nagyobb épületet. Ez szükségessé teszi, hogy hetenkint legalább egyszer oda ránduljon a munka mikénti menetét megvizsgálandó. Elment tehát az időben is. Megjegyzendő, hogy különben semmi tekintetben nem merült fel gyanú ellene. Da zsidó; hát rendőri felügyelet alá helyezik. Mikor a dadai hulla első hire érkezett meg, kirándul a keresztény elöljárókkal bizonyos Lefkovics Bernát is kíváncsiságból, hogy meg tudja, nem a sokat keresett Solymosi Eszter hullája-e? s miután el volt már ásva, kérdezősködött, hogy néz ki s minő ruházat van rajta s feljegyezte magának, hogy a lapokban megjelent személyleirással hasonlíthassa össze; józan gondolkodó ember előtt ezen kíváncsiság csak azt bizonyíthatná, hogy ez az ember nem lehet részes a gyilkosságban, sem az állítólagos hullacsempészetben, mert különben tndná azt, amit tudni akar. De ő zsidó, pedig a vizsgálóbiró felfogása szerint még kíváncsinak lenni sem szabad. Tehát letartóztatják. Egyik asszony ellen nem merül fel más adat, minthogy felesége az egyik gyanúsítottnak. De ez is bűn. Elfogják. Egy másik asszony véletlenül betér Solymosinéhoz egy pohár vizre s ott vén asszony módjára javas asszonyokról, nevetséges babonaságokról beszél. Elfogják. A keresztény vén asszonyoknak szabad ilyen babonaságokról beszélni, de amannak nem, az zsidó. Egy az ügytől teljesen távol álló ottani haszonbérlőről azt beszélik, hogy levelezik a tiszteletreméltó nyíregyházi rabbival, ki iránt szintén semminemű gyanú sem merült fel, hogy akár az egyik, akár a másik* irányban részese lehetne a meg nem történt bűnténynek. — S bár keresztény ember a vizsgálóbiró, ki tudhatná, saját hitvallása szerint is, hogy papjával még a legnagyobb bűnös is érintkezhetik, mégis az illetőt, mert véletlenül zsidó, szigorúan kérdőre vonják e miatt. Matej Ignácz és Herskó Dávid ráfogják valami Widder Mórra, hogy nála letettek 54 frtot. De nem tudja egyik sem, hogy Widdernek azt is megmondták volua, hogy az micsoda pénz. Widder kihallgattatván, tagadja a pénz kézhezvételét is, kijelenti azonban, hogysem baja legyen, leteszi a biró kezéhez a rajta keresett, bár soha át nem vett 54 forintot is. Aki a büntetőjog alapelemeiben jártas, tudni fogja, hogy bünpalástolónak nem tekinthető, mert senkisem állítja, hogy a pénz proveniencziáját tudta volna, sikkasztónak pedig azért nem, mert ilyen panasz nem is emeltetett ellene sem, de meg kész is volt az összeg letételére is. Igen ám, de ő zsidó. Tehát letartóztatják. Hogy ezzel üzlete tönkrement, családja a kétségbeesés örvényébe taszíttatott, azzal nem törődve, a vizsgálóbiró urnák nemesen (?) érző szive semmit sem. Valóban nem elég kemény szó, ha azt mondom, hogy ez nem birói vizsgálat; hanem a törvény szent nevében űzött vandalisms volt, A törvény, az eljárás formái, a családi kötelékek szentsége, a házi béke, minden, amiket bölcs törvényhozók az egyéni szabadság oltalmára kigondoltak és létesítettek, föl lettek függesztve a zsidóval szemben büntelenüi. «Az éles kés hasznos eszköz a tapasztalt ember kezében, de ha gyermeknek adják, ki annak rombolási képességét először akkor észleli, mindent összevissza farag, a legértékesebb tárgyakon is mepróbálja azt.» A jelen tárgyalás alatti magaviselete, makacs ragaszkodása azon helyhez, ahol a tanukra jelenléte által is kényszert gyakorol, árulják el legjobban azon elfogultságot, melybe ez ügygyei beleélte magát, s melynek sikeres kimenetele iránt lázasabb érdekeltséget igazolt, mint aminőt mutatni a pártatlan birónak szabad. No de elég! Nem folytatom én tovább a törvényszegések lajstromát. Jellemzik kellően ezek is az ez ügyben követett tendencziát. Szerencsére nem oly sok azon emberek száma, kik képesek legyenek valóként terjeszteni valamit, aminek valótlanságáról meggyőződve vannak, s az alsóbb osztályú nép értelmi foka is — kivéve Esziárt — egy század óta nagyot emelkedett, sokkal nagyobbat, semhogy ilyen dolgokat mindegyikével elhitetni lehetne. S igy a nagy aplomból insczenirozott rémmesének az óhajtott és várt eredménye nem lehetett. Ami a gyilkosságnak rituális indokból lett elkövetésének lehetőségét illeti, nem akarnék ismétlésekbe esni, de két körülményt még részemről is felhozni vagyok kénytelen, miket a tisztelt előttem szólók nem emiitettek meg. Nem ugyan azért, hogy ezzel a -tekintetes bíróság értelmére hassak, mire azt hiszem nem szorult, hanem azért, hogy okuljanak belőle azok, akikre ráfér az oktatás. Ezen észrevételem egyike az, hogy mig hazánkban még a mult század végén és Damaskusban meg plane e század közepe táján is komolyan foglalkoztak bíróságok, kiknek tagjai magukat nagyon bölcs férfiaknak tartották, e kérdéssel, a czivilizáczió magasabb fokán álló nemzeteknél, az angoloknál, németeknél, francziáknál, olaszoknál ily perek nyomaira már három század óta akadni nem lehet. Pedig ebben az államokban is vannak bigott zsidók s ezen államoknak is van nagyszerűen szervezett rendőrségük, kitűnő justicziájuk, jobb mint nekünk vagy Törökországnak. Ha a zsidó rítusban ily embertelen szokás léteznék és gyakoroltatnék, az ott, hol minden egyéb bűntényt oly ügyesen, oly erélyesen kinyomozni tudnak, felfedezhetlen nem maradhatott volna. A tanulság azonban ebből nemcsak az, hogy ily szokás nem létezik, hanem az is, hogy akik ilyet insczeniroztak Magyarországon, nem valami jó szolgálatot tettek hazájuknak, midőn ez országot a czivilizáczió oly alantos fokán levőnek tüntették fel, hol a köznéppel, sőt a nadrágosokkal is még sok oly bolondot lehet elhitetni, mint a czivilizált nép csak kaczajra fakad. A másik, amit megemlitendőnek tartok az, hogy nincs vallás a föld kerekségén, mely annyira befejezett hitet képezne, mint Mózes hite. Más vallásoknak van világrészekre kiható hatáskörrel biró feje, vannak synodusaik, konventjeik, melyek jogositvák a vallás törvényeit megmagyarázni, uj dogmákkal szapoporitani, amiként azt a kor szelleme, a változott viszonyok megkövetelik. Mózes hitének mindez nincs. S azért alaptételeiben olyan ma, mint volt sok ezred előtt. Egy irott törvény, melyet magyarázni, értelmezni mindenkinek szabad, de kötelezőleg magyarázni, vagy uj dogmákkal ellátni, nincs joga senkinek. Ez kétségtelenül nagy hibája Mózes törvényének, ki gondolhatta volna, hogy a világ forgása örök ugyan, de a népek viszonya változik, s hogy azok helyzete olyan, miut aminő Kanaánban volt, örökre nem marad. Azonban van a vallási törvény e zárt voltának előnye is. S ez az, hogy a hit renditetlen erkölcstana a sülyedő kor rombolásiinak kevésbbé van kitéve. Specialiter a jelen ügyben pedig a vallási törvény ezen minősége híveit esetleg épen egy gyalázatos vád ellen védelmezi meg.