Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

1 1 rének felismert ruhákon látható foltok, amelyek csak egy igen előrehaladt feloszlásban levő emberi test nyomai lehetnek, nem azon hullától származnak, amely Dadánál kifogatott a Tiszából. Ebből kétségtelenül következik az, hogy azon foltok csakis Eszter testének érintésétől származhattak, hogy Eszter meghalt, hogy Eszter meggyilkoltatott, hogy a gyilkosok Eszláron voltak, ott keresendők, és hogy azok nem lehettek mások, mint akik a zsinagógába egybegyűltek és akik jelenben a vádlottak padján ülnek, De hallottam azt, — mondom — tekintetes törvényszék, hogy politikai érdekekbe ütköző az, hogy ez ügyben az igazságnak szabad folyás engedtessék. Ezt azonban nem hiszem, inert tudom azt, hogy Magyarországon az Ítéletek ő felsége a király nevében hozatnak; mert tudom azt, hogy Magyarország független bíróságának semmi köze a szennyes politikai érdekekhez; mert tudom azt, hogy magyar biró csakis az istenre tekint és csakis lelkiismeretétől kér tanácsot arra nézve, hogy mikép Ítéljen ; és mert tudom azt, hogy ha a mai kor czivilizácziója a felfeszitett igazságot azon asztalról száműzte is, még él ez a birák szivében s meg fogja mutatni nekik az utat, a melyen haladniok kell. Hallottam azt is a tárgyalás folyamán, hogy ezen ügynek kimenetelétől egy felekezet nyugalma függ. Ez nagyon áldatlan szó! Mert e szó szembe állítja a sakterkést a kereszttel. Én azonban ezért még sem mondom, hogy a kereszténység nyugalma függ a pör kimenetelétől, mert tudom azt, hogy ha isten rendelte volna, hogy valamikor megjöjjön az ő napja, s bogy a most porba tiprott kereszt zászlója magasra emeltessék, ba az lenne ismét a jelszó: «Jézus», akkor valamint dicső elődeink megharczoltak az ozmán oroszlánnal is, ugy megküzdenének a törpe utódok a zsidó sakállal. Magyarország igazságszolgáltatásának becsülete és a kereszténység nyugalma nem kíván egyebet, mint azt, bogy a bün elpalástolva ne legyen. És e bitben s meggyőződésben kérlek benneteket birák, Ítéljetek! Elnök: Egy félórára felfüggesztem az ülést. Szünet után a védbeszédek fognak megkezdetni. Szünet után. nél sárga kendő is nem volt-e ? Solymosi Zsóii egyik vallomásában szintén azt mondja, hogy testvére, midőn visszafelé jött, sárga kendőt vitt. A vád részéről az is felhozatott, és ez gondolom a törvényszéki határozat indokolásában is benne van, hogy Móricz ellenmondásba jött önmagával, elllenmondásba ugyanis Eszternek a gyászos eset alkalmával helyzete meghatározásánál. Meglehet, hogy tévedett, de én ezen ellentmondást szorgos kutatás után sem találom meg, mert Móricz vallomásában azt mondja, hogy Eszter a templom hosszában feküdt. Fekhetett tehát lábával az ajtó felé, de fekhetett fejjel is. Igaz, hogy Schwarcz Salamon kérdést intézvén hozzá, igy tette fel neki a kérdést, de erre Móricz határozottan nem felelt, és igy vallomásával ellentmondásba nem keveredett. A tek. törvényszék határozatának indokolosában ethikai indokokat is emiitett. amelynél fogva Móricz tanúságát el nem fogadhatja és itt osztozom a tek. törvényszék azon nézetében, hogy Móriczot nem lehetett megesketni ; de nem azért, hogy vallomásában megtévedt, csekély ellentmondásba keveredett, hanem azért, mert elhallgatott némelyeket. Oly körülmények forognak ugyanis fenn, melyek világosan és határozottan odamutatnak, hogy a vádbeli bűntény nem történhetett meg anélkül, hogy Seharf József annak tudója, vagy részese ne lett volna. Nagyon helyesen cselekedett tehát a tek. törvényszék, midőn Móriczot azért nem bocsátotta esküre, nehogy apja elleni vallomásra kényszerítse. És ugyhiszem, hogy épen az apa bűnében találjuk meg magyaéázatát a gyermek vallomásában előforduló hézagoknak. Mert akiről tanítója, sőt még anyja is, aki pedig, amint ez a tárgyalás folyamán kitűnt, nem igen jó szívvel viseltetett iránta, egybehangzólag azt mondják, hogy igazat szokott mondani, de képzelő tehetsége is egyáltalában nincs, annak a gyermeknek nem közönséges nehézségekkel kellett megküzdenie akkor, midőn, hogy apja bűnösségét elhallgathassa, hol itt, hol ott, hol egy, más körülményt mással kelle helyettesítenie. Ha tehát a tek. törvényszék Seharf Móriczot nem tartotta megesketendőnek, ez még korántsem azt jelenti, hogy vallomásának főbb momentuma, a gyilkosságra vonatkozó lényege tekintetbe nem vehető, különösen akkor, midőn egyes, habár mellék körülmények különböző vallomások által is bizonyítva vannak, hogy midőn Wollner határozottan tagadja azt, hogy Seharf Józsefnél lett volna, s ennek igazolására azt adja elő, hogy azon időben Lichtman Mórnál volt, ami teljesen lehetetlen, Lichtman vallomása daczára, mert ugyan Wollner azt mondja, hogy feleségével ebédelt, felesége pedig Lichtmannál nem volt, Wollnerué bevallja, hogy férje az isteni tisztelet bevégeztével Scbarfékboz ment, de még egy más hatalmas körülmény is szól a mellett, hogy Móricz vallomása elfogadható. Ugyanis Seharf József és neje határozottan elismerik azt, hogy azon szombati napon ők vallásparancsaikhoz képest a gyertyetartókat nem vették le az asztalról; továbbá be vau bizonyítva az, bogy az erre igénybe vétetni szokott özv. Bátboriné és leánya ezen a napon ezt a szolgálatot nem tették. Ebből természetesen Móricz vallomásának helyessége, következik, a mely szerint a gyertyatartókat akkor már Solymosi Eszter vette le. Hozzájárul ehhez tek. törvényszék, hogy a vádlottak, ugy mint a mellettök szóló tanuk, midőn az első alkalommal kérdeztettek, miért voltak oly szokatlan időben este a templomban, egyetlen egy szóval sem emiitették azt az egyszerű dolgot, hogy ott egymás között a regálé fölött egyezkedtek, hanem a templomban léteit egyszerűen tagadták, s az ürügyet csak akkor használták, midőn látván a bizonyítékok mindig nagyobb erejét, szükségesnek tartották egy tetszetősnek látszó ok felhozásával, a valódi oknak mindinkább elpalástolását. De e mentség is határozottan meg vau czáfolva, mert midőn azt mondják, hogy 9 órán tul semmi esetre sem voltak a templomban, és ezt indokolják azzal, hogy a gyertyájuk tovább nem tarthatott. Seharf József első vallomásában nyíltan beismeri, hogy ő két gyertyát vitt be, amelyre pedig nem volt szükség, hacsak rövid idejű egyezkedés volt tárgya összejövetelüknek. Továbbá Báthoriné és Solymosi János határozottan bizonyítják, hogy az éj legnagyobb részében gyertya égett a templomban. Be van továbbá bizonyítva az is, hogy egészen ismeretlen emberek jártak keltek azon éjjel Eszláron, tehát kellett ott valaminek történni, amiért ugy odagyülekeztek, és amit ugy elpalástolni igyekeztek; hogy mi volt az, azt Seharf Móricz világosan elbeszéli. Tény tehát az, hogy a Dadánál kifogott hulla nem az Esster hullája; tény az is, hogy az EszteIII. Funták Sándor védő beszéde. Elnök; A védelem részéről az előterjesztést Funták Sándor ügyvéd ur fogja megtenni. Funták Sándor: A magyar büntető igazságszolgáltatás egész folyamában a vádlottak védelmi joga s kötelessége oly zavart fogalmakkal, oly emberietlenül rideg érzelmekkel kisérve s megtámadtatva soha nem volt, mint a fennforgó szomorú esetben. E szokatlan jelenség magyarázata egyedül azon czivilizálatlan vallási előítéletben rejlik, mely a rég eltűnt századok homályából felbolygatva, vak hiszékenységgel vagy czélzatos törekvésekkel hitetlenül szóratott szét a mi társadalmunkban is. Megdöbbentő az ugyanis, tekintetes törvényszék, hogy hazánkban a vallási türelem, vallás-szabadság, a szabad gondolkodás és diskusszió felszentelt hazájában, hirtelen oly rémhiedelem keletkezik, miszerint itt e haza határai közt oly vallás is létezhetnék, melynek hitágazata a más felekezetű embertársak vérének kiontását vallási czélok elérhetése végett megengedik, tán parancsolják; és mégis e rémhiedelembeu fogamzott meg a kérdéses tény, s az kisérte el azt egész a törvénykezés e csarnokáig. És habár igaz, hogy nem a legelső eset ez, midőn a zsidó vallás követői más birodalmakban is hasonló vérváddal illetve, hasonló szenvedéseket elviselni kényszerültek; de a kérdéses bünvád ádáz felidézése annál sajnosabb ép a magyar birodalomban , épen korunkban, midőn a társadalom s a törvényhozás egyiránt azon törekszik, hogy megdöntse a vallás egyenlőtlenségének azon kárhozatossá vált eszméjét, mely örökre összeforrhatlan szektákat alkotott, hogy ledöntse azon még mindig erős korlátokat, melyek a haza különböző vallású gyermekeinek szivben-lélekben vallási s társadalmi előítélet nélküli egyesülését maiglan megnehezitik, részben lehetetlenné teszik. De lehetetlen az, tekintetes törvényszék, hogy a magyar nép, melynek kebeléből a felekezeti gyűlölség és gyauakodás józan nemes gondolkozása, bizalmas felebaráti szereteténél fogva, végkép száműzve van, lehetetlen, hogy a magyar nép előtt „a kérdéses vérvád csak ideiglenesen is valódi hitelre találjon. És valóban, nagyon elmaradott, nagyou elhanyagolt népnek kellene annak lennie, melyet vezetői, oktatói a vallási türelem, az em-