Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

hétig a dologkórházban, meg is sérültem, mikor hajtottak az oldalamban, az orvos urak kúráltak ott. Elnök: Mi járatban volt Pesten? Tanu: Felmentem, hogy majd íratok folyamodást a minisztériumhoz, mert ez az esztendő egészen oda lett, most is ötödik hete már, hogy itt vagyok. Elnök : Hisz nem hivatta magát ide senki. Tanu: Igen, de az a 9 levél, amit küldtek. Elnök: Miféle 9 levél? Heuman: A vádhatározatot gondolja? Tanu: Azt hittem arra, hogy ide kell jönni, mert be van irva 19-ik junius, hogy idejöttem, hát nem megyek vissza, én is elbeszéltem a keserűségemet, milyen szerencsétlenül jártam én, hogy passzusom nem volt. Székely: A fogházban nem találkozott Scharf Móriczczal ? Tanu. Igen, találkoztam. Székely: Minő időtájban volt ez ? A Tanu: Nem tudom, akkor talán már két hónapja lehettem a tömlöczben; nagyon sirtam, azt mondtam Móricznak, hogy talán azért csak nem fognak megbüntetni, megszenvedtem 4 hónapig, hát csak annyit mondtam, hogy mond csak Móriczka — zsidóul mondtam, mert máskép nem akartam beszélni, hát ő azt mondja, hogy nem lehet nekem, mert rossz kéz közt vagyok, az asszonyok elárultak, hogy ón Móriczhoz beszéltem s két napig nem adtak enni. Székely: Móricz mit beszélt még ? Tanu: Többet nem, mert én se ő hozzá nem beszéltem, se ő én hozzám nem szólt; annyit mondott csak, nem lehet nekem, mert rossz kéz közt vagyok. Székely: Honnan tudta, hogy az Scharf Móricz ? Tanu: Hisz a rabasszonyok megmutatták, hogy ez az a fiu, ugy mondták a rabasszonyok, hogy összecsapta a kezét, hogy itt az a koldusasszony, a ki nálunk hált. Hála az istennek, — mondtam. most én általam kijön az igazság, mert én nem vagyok koldusasszony, én kiigazolom magam, Logy otthon voltam, hogy az uram meghalt, hát nem hálhattam Eszláron. (Derültség a közönség közt.) Elnök : Behívja Pilicski Jánost, a kire Klein hivatkozott. Figyelmeztetem, hogy igazságosan szóljon, mert meg fog esküdni vallomására. Pilicski János tanu: Hát éu, kérem alásan, tudom. Elnök; Várjon, még azt sem tudja, mit akarok kérdezni. Tanu született Abaujmegyében, Tornyos-Németiben 48 éves, családos, napszámos, egy kis házacskája van, azt vallja, hogy látta Kleint egy éjszaka szekerén érkezni, de nem tudja, hogy melyik éjszaka és hogy arról a szekérről leszállt Weiszsteinné és Jungerné. a harmadik asszonyt nem ismerte meg, mert setétes volt még. Kleint és még a két asszonyt is csak a beszédjéről ismerte meg, mert éjjeli őrtársa beszélt velük. Elnök ezután behivja Feuermann Hermant, a ki szintén éji őr volt akkor Pilicski Jánossal és azt vallja, hogy ugy éjféltájban egy órakor szekérzörgést hallott, oda ment, hát látta, hogy taliga volt és azon Klein ült és leszállt róla Jungerné, meg Weiszsteinné, a harmadik asszony Scharfnak édes anyja volt; ezt Kleintól tudta meg. Nem emlékszik, hogy milyen hónapban történt ez, de azt tudja, hogy aratás előtt és ugy gondolja, hogy a zsidó pünkösd után. Elnök: Ugy lovát mint talyigáját, a mult esztendőben nem használta senki? A tanu: Senkisem használta. Elnök: Még is az állíttatik, hogy a mult esztendőben lovát odakölcsönözte volna valakinek? Tanu: Nem én senkinek. Az elnök: Milyen szinü volt a lova ? A tanu: Sárga. Az elnök: Mert az állíttatik, hogy épen azon sárga szinü lovát adta volna kölcsön Kleinnak vagy Grosznak. Tanu: Az lehetetlen, mert nem adtam senkinek, azt biztosan tudom. Már az első kihallgatásnál mondtam, hogy lovamat nem adtam kölcsön senkinek sem. Heuman: Tettek-e próbát a maga lovával a községházánál? Tanu: Igenis tettek: egy pénteki napon értem jött a tanyára egy pandúr, hogy menjek haza. Én hazamentem, elmentem a községházára. Délelőtt 12 órakor nem volt senki a községházánál. Délután feljött a szolgabiró, a kir. ügyész ur és Onody, meg gondolom a tiszteletes ur is. Én az udvaron ültem, még hozattam magamnak kenyeret és túrót, mert az anyám nem tudta, hogy odahaza vagyok. Még Ónodi ur azt mondta, hogy de jó étvágygyal eszik. Azután be fogták a lovamat a Klein szekerébe és Smilovics megfordult, Heuman: Mondja csak, ha jól vagyok értesülve, maga a tokaji vásáron volt akkor, mikor az Eszter hulláját Eszlárra hozták? Tanu: Igenis tudom, jöttem haza hétfőn a tokaji vásárról, és ahogy jöttem, a töltésen, előttem öt-hat lépésnyire beszédet hallottam, hogy kifogtak volna valami hullát valahol Lökön és azt mondta egy asszony, most végünk van, mert megtalálták Esztert, letiporhatnak a földig. Azt mondja egy másik asszony erre: mondhatsz bármit, ha megtalálták is. Megint egy másik azt mondta; mégis csak azt kell tenni, hogy a hullát nein kell annak elismerni; csak a ruhát elismerni, de a hullát nem. Heuman: Kik voltak az asszonyok? Tanu: Több asszony volt ott; mihelyt oda mentem, mindjárt észrevettek és erre négy asszony elmaradt; nevüket nem tudom; a beszédet folytatta Tanyi Gáborné és a fiatal Tanyi Józsefné, meg egy juhász is volt ott, de nem szólt semmit. Azután annyira is jött a beszéd, hogy az egész törvény nem jól van, igy meg igy, és ha akartuk volna, három hónap óta akár felakaszthatták volna a zsidókat, csinálhattak volna, amit akartak; de hisz három hónap óta a hal is megehette Esztert és nem kell semmiképen annak ismerni. Elnök: Melyik asszony mondta ? A tanu: Azt Tanyi Sándorné beszélte, Tanyi Gáborné és Józsefné. A juhász erre azt mondta, hogy hiszen arra nekünk semmi gondunk sincs, majd jóra viszik azt a törvényszéken, elég okos kézben van, mi gondunk nekünk ahhoz. En nem szóltam semmit, csak mentem velük. Oda értünk a réthez, ott mondta nekem Hegedűs Józsi, aki bátyja volt a révésznek. No, Hajnal öcsém — mert az a gúnynevem — meg van már Solymosi Eszter! — Hála istennők — mondom — legalább kimutatkozik ez a nagy dolog. — Azt mondta erre Tanyi Gáborné : Hát te is bolonddá hagyod magad tenni a zsidóktól? Megfogtak egy hullát, kiásták a földből, ráadták a ruhát s azt mondták, hogy ez a Solymosi Eszter. Heuman : Másnap kedden ott volt-e Bátoriné háza körül ? Tanu: Igen, mikor hallatszott, hogy egy hullát hoztak Eszlárra, a nép odacsődült, a falu népe, én is elmentem a templom közelébe. Előmentem vagy 2 lépésnyire s azt mondtam, hogy én ismertem Esztert életében, tehát a hullát meg akarom nézni. Erre az urak nevettek, hozzám jött ez után egy hajdú s visszautasított a nép közzé. Ezután Szabolcsi Miksa ment az urakhoz s kért tőlük valamit, gondolom hirlapiró, de őt is visszautasították, azután jött Groszberg Leo, mire odajött egy hajdú s meglökte ugy, hogy a templom falához esett. Innen is ellökdösték. Innen hozzám jött a hajdú s azt mondta: Te kutya zsidó; nincs itt gyilkosnak helye, menj innen s belém rúgott. Erre mondtam; mondja meg ezt szépen s én rögtön visszamegyek, nem kell mindjárt ütni. — Hát te kutya zsidó, — mondta erre — te még- előttem szólni is mersz? — mire fejen vágott s ütött. A kalap leesett fejemről és s . . be rúgott.. (Mozgás). Ezután jött két pandúr, a kik elvezettek a temető árokig. Mikor ott voltanq valaki, nem tudom kicsoda, azt kiáltotta, hogy ha egy lépést is közeledik, be kell vezetni. Erre aztán hazamentem. Elnök : Keresztényeket nem bocsátottak oda ? Tanu: Azt nem tudom, hogy kiket bocsátottak oda. Elnök: Nem az a kérdés, hogy kiket bocsátottak oda, hanem azt mondtam, hogy keresztényeket nem bocsátottak-e oda? Tanu: Nem tudom, hogy kiket bocsátottak oda, kiket nem; én először a nép közé mentein. Elnök : A nép nemcsak a zsidókból állt, hanem vegyes volt a keresztényekkel? A tanu: Igen vegyes volt. Elnök : Az egéss néptömoget nem uszították oda? A tanu: Igen, de én felszólaltam s azt mondtam, hogy mivel ismerem Esztert, meg akartam nézni a hullát; hát erre elrugdostak. Az elnök: Tehát a kívánságát fejezte ki, hogy oda akar menni, de nem bocsátották be. A tanu; Igen. Az elnök: Megjelentette ezt a bíróságnak? A tanu: Jelenteni nem jelentettem, ott volt a biró is, mondtam, hogy ismerem, s meg akarom nézni. Az urak nevettek, de hogy kik voltak, nem tudom. Eötvös: Hát a községi biró hallotta ezt ? Farkas Gábor biró: Lehet, hogy mondta, de nem hallottam, hogy jelentós tétetett volna, mert ki volt mondva, hogy mindenki, aki ismerte, jelentkezzék, de hogy ezt nekem mondta volna, el nem ismerem. Elnök: Nagy Mihály! (bejön). Maga tanukép fog kihallgattatni. Figyelmeztetem tehát a való igaz bemondására Az általános kérdésekre előadja, hogy született Tisza-Eszláron, 36 éveSj nős, földmives, napszámra is szokott járni és lakik Eszláron. Elnök: A mult évben kapált-e valamikor Grosznál? A tanu: Igen. Elnök: Mit? Tanu: Krumplit. Elnök: Több napon át? Tanu: Csak egy napon. Elnök: Milyen időben esett az? Tanu: Pünkösd előtt. Elnök: Keresztény pünkösd előtt? A tanu: Igen, gondolom a keresztény pünkösd előtt. Elnök: A mult nyáron a kapálási időben látta-e és tudja-e, hogy Grosz beteg volt? Tanu: Nem tudom. Elnök: Látta-e, hogy feküdt volna az ágyban ? Tanu: Nem láttam, mert én oda nem jártam oly sokat. Grosz: Azt sem hallotta, hogy mondta, hogy azért nem jövök ki a szőllőbe, mert beteg vagyok ? — Mert lehetetlen, hogy három nap kapált és azt sem mondta volna. Elnök: