Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

I. Melléklet TISZA-ESZLÁR 6 -(lik számához. Heuman védő: Ezt kérdezték már tőled ? Móricz: Kérdezték. Heumann : Mikor ? Móricz : Midőn kihallgattak a vizsgáló biró urnái. Heumann: És mit mondtál ? Móricz: Azt, hogy nem volt. Heuman: Kérem konstatálni, hogy ez nincs jegyzőkönyvben. (Móriczhoz) Hát ki szokott otthon mamájoknak segíteni a takarításnál és egyéb munkáknál? Móricz: Szoktam néha én is. Heumann: A tehenet is fejted. Móricz: Azt nem, de abrakot adtam neki. Heumann: Ki fejte a tehenet? Móricz: A mama. Heumann: Hát szombaton ? Móricz: Akkor más. Heumann : Kicsoda ? Móricz: Bátori Gáborné. Heuman? Mikor fejik a tehenet? Móricz: Réggel. Heuman: Templom előtt, imádság előtt ? Móricz : Igen. Heumanu: Volt arra is eset, hogy Bátoriné vette le a gyertyatartót az asztalról ? Móricz: Volt. Heumann: Hát azon a kérdéses szombaton ki fejte a tehenet ? Móricz; Akkor nem fejte senki sem. Heumann : Te talán nem is voltál Bátorinénál ? Móricz: Nem. Heumann: Bátoriné azt mondja, hogy voltál. Móricz: Délután voltam. Eötvös? Délután volt? Móricz: Lehet, hogy délelőtt is voltam, arra már nem emlékszem. Heumann: Hát a sakterek miért ölték meg a leányt ? Móricz : Talán a törvényben van, hogy sziikségök van keresztény leány vérére. Heumann: Honnan tudod azt? Móricz: Hallottam beszélni. Heumanu : Kitől ? Móricz: Nagypapoktól. Heumann : Nagy papoktól ? Móricz: Igeu. Heumann : Zsidó papoktól ? Móricz : Nem, keresztény papoktól. Hallottam, hogy azok kikeresték a bibliából s azt mondták, hogy ez szükséges. Friedmaun : Kitől hallottad ezt mondani? Móricz : Egy paptól hallotta azt valaki, s ez nekem beszélte. Friedmann : Nevezz meg egyet ? Más körülményekre jól emlékszel. Csak egyet nevezz meg. Móricz : A katholikus pap. Friedmaun : Azt szeretném tudni, ki tanított téged ? Móricz : Orsovszky katholikus tauitó. Friedmaun: Minő tárgyakat tanultál ? Móricz: Tanultam a IV. osztály tantárgyait: a nyelvtant, földrajzt, történetet, természetrajzi, tanultam magyar olvasást, német olvasást, latin olvasást, számtant és rajzi. Friedmanu: Hát erkölcsi oktatásban részesültél? Móricz: Azt nem tanultunk. Friedmaun: Mondd meg, nem lehet, hogy ne tudjad a tízparancsolatot. Ugy-o tudod ? Móricz: Tudom. Friedmanu; Kitől tanultad? Móricz: A zsidó tanítótól. Frieduiann: Hát azt tudod, hogy a tízparancsolatban benne van: ne ölj. Móricz: Tudom. Friedmanu: Hát azt is tudod, hogy benne van: tiszteld atyádat és anyádat. Móriaz: Igen. Elnök: Nem vagy kifáradva ? Móricz: Nem igen. Fuuták védő: (Nagy nyugtalanság a közönség köréből. Elnök csönget). Csak egyetlen egy kérdést kivánok intézni Schwarcz Salamonra vonatkozólag. Móricz, maga elmondott mindéül, ami; akkor látott, midőn Esztert a pitvarban levetkőztették ; de egyet nem mondott: hogyan folyt a vér, midőn a tányért alája tartották ? Sebesen folyt, vagy csak lassan ? Móricz: Nem folyt sebesen, csak lassan. Elnök: Vastagon vagy vékonyan folyt ? Móricz: Azt nem tudom. Nem igen vastagon. Fuuták: Elég világos volt a pitvarban? Móricz: Elég világos volt. Funták: Ha a vért látta folyni, midőn megvágták Eszter nyakát, anuak uagy ivben kellett kiszökelni. Gondolja meg, ha látott már sertést, vagy látott bármilyen kis állatot leölni, milyen nagyon jött a vér. Néha egy ölnyire is kibugygyan. Ezt látta? Móricz: Igen, de az nem ment annyira szét. Schvarcz Salamon : Scharf Móricz azt állította, hogy a kérdéses leány fejjel lefelé és lábbal az ajtó felé feküdt. Azután azt mondotta, hogy körülállták. Ha a feje arra volt, hogy láthatta, hogy én vágtam el a nyakát? Móricz: Azok, akik körülállották, később jöttek oda. Szeyffert: Bakó Ignácz tanút kéri megidéztetni, ki Scharf Móriczot kocsin Nagyfaluba vitte. Továbbá, minthogy ugy értesült, hogy mióta a fiu letartóztatva van, azon nyilatkozatot tette e gyilkosságra vonatkozólag, hogy az nem igaz, Barcza Dániel pandúrt megidéztetni, ki jelenleg Nyíregyházán van. Elnök : Szükségtelennek tartja a tanuk beidéztetését, midőn a fiu most is megmarad vallomása mellett. Friedmanu Bernát: Mi e tanút most is ugy tekintjük, mint aki kényszer alatt áll. Még most is fogva van. Vallomása csak akkor lehet meggyőző vallomás, ha minden aggály, mely ezea iránybau fenforog, eloszlattatik. De azon aggály nem oszlattatik szét akkor sem, ha a fiu szabadon bocsáttatik. Hiszen látjuk, hogy hitétől eltérítik, megtanítják, hogy apját-anyját gyűlölni lehet. Ily körülmények közt nekünk meg kell figyelni mindent, ami igazolni látszik azon nézetet, hogy a gyermek nem szabadon vall még most sem, mert azon hiedelemben van, hogy meg fog fenyíttetni, ha máskép vall. Elnök (Móriczhoz): Vagy te azon hiedelemben, hogy ha nem ugy vallasz, mint eddig vallottál, akkor meg fognak büntetni ? Móricz: Nem vagyok. Friedman: Nem meri mondani ezt sem. Hiába, mig nem lesz teljesen szabad, addig a vallomását nem ismerjük el szabadnak. (Nagy nyugtalanság a hallgatóság körében.) Az engem nem tusiroz, hogy tetszik-e vagy nem, amit mondok. Elnök (Móriczboz): Mondd csak még azt, hogyan történt az, midőn mostoha auyádba beleütötted a kést? Móricz : Nyilván mérges voltam akkor és oda vágtam. Elnök : Tehát mérges voltál és a kést oda dobtad hozzá, vagy csak ugy elhajítani akartad ? Móricz (Hallgat). Elnök: Régen volt már ? Móricz: Két esztendeje. Elnök: Hol érte a kés? Móricz: Itt (könyökét mutatja). Elnök: Láttad, hogy vérzett, vagy fájt? Móricz: Nekem is megvágta ő is. Elnök: Tehát ő azután neked ment és a kést bevágta Móricz : Nem vágta be, csak felvette és odajött és megvert Scharf József: Hol voltam én akkor? Móricz: Oda volt Tokajban bort taposni. Scharf József: Mikor volt az ? Móricz (Hallgat, nyugtalanság a közönség körében.) Elnök: Tessék csendben lenni. Heumann kéri a 21—22 közti éjjelen a Nagy faluban történtekre nézve Leska Máriának Recsky csendbiztos akkori cselédjének Mészáros Juliánnának, Zdaoyek Gergelynek, Árvay Júliának és Szilvási Sárának kihallgatását. Eluök: A tárgyalás folytatását holnapra halasztja Huriné kihallgatása végén a törvényszék a védők indítványára megidéztetni határozza Hatalovszky András kocsist arra nézve, hogy virágvasárnap szombatján este ki itatta meg a Huriné tehenét; továbbá, Frenkel Sámuelt arra, hogy azon nap délutánján ő Hurinéval a faluban találkozván, Huriné Eszter eltüuése iránt szólott, vele beszédbe bocsátkozott-e, vagy nem; Jakab Audrásnét pedig azon körülményre, hogy ez Hegediisné. '^el egy holttest körül eljárt volna. Huriné ugyanis azt állítja hogy ő évek óta nem. tudott halottat megnézni.