Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Heuman: Mikor ? Tanú: Azt nem nézzük olyankor, csakhogy napközben háromszor. Először reggel, azután déltájban és este, mikor a nap alkonyodni akar. Heuman: Az nap ki itatta meg a tehenet ? Tanú: Magam mind a háromszor. Heuman; Este is ? Tanú: Este is. Épen azért nem mehettem másodszor keresésére. Heuman: A szomszédságukban lakik Debreczeni Mihály. Annál szolgált akkor egy kocsis. Tudja annak nevét? Tanú (gondolkozik). Heuman; Nem Hatalovszky András ? Tanú: Az. Heuman: Kérem a tekintetes törvényszéket, méltóztassék a nevezett Hatalovszky András kihallgatását elrendelni arra nézve, hogy a jelzett napon az esti itatást Huriné tehenével ő végezte. Tanú: Még talán otthon sem volt, mert szántott künn a pusztán. Heuman: Maga azt mondta, hogy a hullától borzad. Melyik volt az utolsó holttest, melyet látott? Tanú: A Gönczy Andrásé. Heuman: Hát Hegedüsné holttestét ön teritette ki? Tanú: Ur Isten! még nem is láttam az istenadtát, nem hogy kiterítettem volna. Senkit életemben, még saját gyermekemet sem. Heuman: Jakab Andrásné azt mondta, hogy együtt teritették ki. Tanu. Én Hegedüsnével ? Kegyelmes Istenem ne hagyj el! (Élénk derültség a közönség körében). Elnök: Előbb azt mondta, hogy meghatalmazta a leányt, hogy a fiókból vegyen ki egy garast. Annyi szabadsága volt a háznál, hogy a pénzhez is hozzá merte bocsájtani? Huriné: Mindenhez. Most idegen lakik nálam, az is ugy vau. Elnök: Jó leány, jó természetű volt ? Huriné: Soha sem láttam gyermekben olyan jót. Elnök: És maga sohasem volt iránta haragos? Huriné: Haragos akkor annyiban voltam vele, hogy olyan jó gyermek volt és a sertést ugy terengetésével hajtotta és azt szóltam neki, hogy vegyél fel egy fát, mit rimánkodol neki, csak üss rá. A másik, hogy amint az edényt mosta Elnök; Az is azon napon volt? Huriné: Azon a napon. Az is ugy volt, hogy mondom neki, hogy majd öblítse meg az edényt, de a szappanozó teknőt elfoglaltuk konkolylyal, ő meg nem ürítette ki; hanem van egy sütő teknőm olyan, hogy egy köbölt is lehet belőle sütni, és abban akarta a kormos edényt mosni. Hát mondtam, hogy ha cseléd leszesz is, akármi sütő edényednek mindig gondját viseld, mert azért az Isten is megver. Elnök: Ez haragból ment, vagy csak olyan jóakaratú figyelmeztetés ? Huriné: Csak figyelmeztetés volt. Igaz, hogy élesen mondtam neki, nem mondom, de hogy komolyan bántottam volna, azt nem mondom. Elnök: Kihallgatása alkalmával a mult esztendő május 30-án a vizsgálóbíró előtt bizonyos tudomásáról tett említést, hogy magát valami méltatlan gyanúsítással illették. Huriné: Bizony illettek engem sokszor. Elnök: Miből állt az a gyanúsítás? Huriné: Azt mondta az egész izraelitaság, hogy én a gyermeket megvertem és azért mehetett neki a Tiszáuak. Elnök: De egyebet is mondott Lichtmanról. Huriné: Hogy a zsidó fiu azt mondta egy vasárnap reggel; no Huriné azt mondják a keresztények, hogy maguk adták el a a zsidóknak a leányt. Erre azt mondtam, hogy jó hogy apád jót állt a takarékban, most mikor a házat csináltuk, különben azt is mondanák, hogy ebből csináltuk a házat. Huriné után azon tanuk hallgattattak ki, kik a Kis Seharf Samunak azon elbeszélését hallották, hogy a metsző megvágta a magyar leány nyakát. Erre a tárgyalás d. e. V2I2 órakor felfüggesztetett. A tegnapi ülésnek egy részében történteket, a közlendők óriási halmaza miatt, csak jelezhettük. Seharf Móricznak atyjával történt szembesitése alkalmával az apa fiát megkérdezte, hogy mi lesz belőle jövőre. A szembesítésnek ezen része igy folyt le: Seharf József: Te én tőlem már nem is félsz? mi lesz belőled ? Móricz: Az alispán azt mondta, hogy itt leszek a megye házánál, mig a tárgyalás elmúlik, aztán mester ember leszek. Seharf József: Megtanítottak. Mondd meg, kitanított ? Móricz: Engem nem tanított senki sem! Seharf József: Mikor a fogházban kérdeztelek a hulláról, az elveszett leányról, mit mondtál nekem ? Móricz: Akkor nem beszéltem ; én nem vagyok bolond, hogy ott beszéljek. Seharf József: Az aki, tanított nagyobb szamár volt, mint te. Elnök: Ez lehet a maga meggyőződése, de nem tartozik ide. Schar József: Én taníttattam, én igen sokat fizettem érte. Móricz: Taníttatott, de mikor benne voltam a tanitásban, egyszerre kivett az iskolából. Schar József: Tudtál már irni olvasni; hanem mióta itt vagy, igen nagy nótárius lettél. Mondd meg, mikor voltál Recsky előtt ? Móricz: Szombaton, vagy vasárnap. Schar József: Érdemlem én tőled, hogy igy beszész rólam? Hát nem fogod sajnálni, ha engem felakasztanak? Nem sajnálod azon embereket, akik itt vannak: Weiszsteint, Jungert ? Azt nem sajnálod, hogy 13 hónap óta nem láttam testvéreidet? Móricz: Én nem tehetek róla. Seharf József: Te miattad nem bocsátnak el. Móricz! Majd elbocsátják. Seharf József: Ugy-e te tudod, hogy apádat nem fogják bántani? Téged megtanítottak rá? Azt mondták neked, hogy engem nem bántanak, csak a többieket ? Móricz: Azt mondták. Seharf József: Hát ha te nem ugattál volna hamisságokat, akkor el lehetett volna végezni, akkor nem volnánk itt. Móricz: Más miatt nem lehetett azt elvégezni. Seharf József: Hát miért nem lehetett elvégezni? Móricz: Azt én tudom, azt nem lehet tudni másnak. (Nagy mozgás a közöuség között). Elnök: Nein kell neki felelni ha nem akar. Eötvös védő: Ngs. Elnök ur ! Én kérdem tanutói: Miért nem lehetett a vizsgálatot befejezni és miért tartott 13 hónapig? Móricz: Azért, mert aT.-Eszláron maradt zsidók felöltöztettek egy hullát Solymosi Eszter ruhájába, — én olvastam az újságban, — az pedig nem Solymosi Eszter volt. Eötvös: Hátha Báthori Gáborné azt fogja moudaui, hogy szombaton ő vette le a gyertyákat. Móricz : Azt nem fogja mondani. Eötvös: Mikor beszéltél Bátori Gábornéval? Móricz: Ma. Eötvös: Ma? Hol beszéltél vele? Móricz: Az udvaron bejött és kérdezett valamit. Elnök: Akar még Scharf valamit beszélni? József: Nem lehet vele beszélni. (A fiu elő!, ahol állott, helyére megy, azután ismét elébe áll). Hát mondd meg, imádkozol te mindennap ? Hadd lássam: van-e rajtad czicziz ? Elnök: Ezt hagyja el, ez nem tartozik a dologra. Eötvös: Elmondtad-e fiam édes apádnak, amit a kulcslyukon keresztül láttál ? Móricz: Igenis mondtam. Móricz: Hát a tányérokat hova tették ? József: Hát nem együtt mentünk mi a házba ? Móricz: De a többiek ott maradtak. Eötvös: Azt kérdeztem az előbb, hogy az nap, mikor állitásod szerént láttad, hogy a leányt megölték, elmontad-e ezt apád előtt a szobában? Mondd szemébe, hogy elmondtad-e vagy nem. Móricz: (Apjával szemben) Elmondtam. József: Mikor montad el? Móricz; Mikor be mentem a templom-ajtótól. József: Hát te nem mentél be velem? Hiszen be volt zárva a templom, a kis Rozika vitte be a kulcsot. Móricz: Nem vitte be.