Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

íáö-dik: szám. III. melléklet. .TISZA-ESZLAR« A tanu. Én a nagyságos elnök urnák megmondtam, hogy mint tanu vagyok itt, ott mint egyszerű bonczoló segéd voltam. Scheuthauer. De miután kegyednek egyedül van tudomása arról a dologról, tessék tehát mint tanu szólni. A tanu. Én csak egyszerű segéd voltam a bonczolás mellett. Scheuthauer. Hát tessék nekem mégis, megmondani, hogy kicsiny volt-e az uteris vagy nagy; jobbau volt kifejlődve a méhnek a feneke és a teste vagy nyaka; tehát milyen volt a méh? A tauu. Rendes. Scheuthauer. Rendes! Az ujdonszülöttnél is rendes, a gyermeknél is rendes és rendes lehet a gyermekágyas nő uterusa is. A szakértők mit értenek rendes alatt? Szeretném tudni, mily nagy volt a méh, mert a 14 éves gyermek uterusa egészen máskép néz ki, mint a 18 vagy 20 évesé. Miután az urak azt mondták, hogy 18—20 éves és miután a csontokat nem vizsgálták, igy nem maradt más, mint az, hogy annál jobban megvizsgálják a petefészket és uterust. Ha még éretlen volt a leány, akkor simának kell lenni a petefészeknek; lia pedig menstruált, rovatkozottnak. Szíveskedjék megmondani, észlelte-e vagy nem? A tanu. Mem emlékszem. Scheuthauer. Nem gondolja lehetségesnek, azért volt lágy, amit ezelőtt tetszett emliteni, a bal lábának két utolsó ujja, hol az ötödik a negyedik felett feküdt, mert akkor már borszeszbe volt téve. Igy talán ezen egyszerű, különben nem igen fontos körülmény felvilágosittatnék, hogy mi mint múmiát, tehát mereven láttuk a hullát, mig az urak, akkor, mikor aztán spiritusban föllágyittatott talán e miatt látták lágyan, ugy mint én e napokban. A tanu. Még akkor nem volt spirituszban. Scheuthauer. És mégis már lágy lett volna? A tanu. Én azt mondtam, hogy lágy, azaz puha. Scheuthauer. De a hulla majdnem mint egyiptomi múmia száraz volt. Tanu ur talán arra tetszik emlékezni, mikor a hullát a bonczolásnál és hídvizsgálatnál látta, akkor ezen két ujj még nem mutatta ezen rendkívüli helyzetet, vagy tán akkor is, mert a bonczjegyzőkönyvben ez nincs emlitve. Nem lehetséges-e, hogy mikor a szűk ládába beletették a hullát, hogy talán a szük hely miatt az akkor még lágy lábujjak esetleg ebbe a helyzetbe jöttek volna ? Lehetségesnek tartja ezt vagy nem. A tanu. Én lehetetlennek tartom. Scheuthauer. Miért? A tanu. Mert akkor a többinek is igy kellene talán lenni. Scheuthauer. A nyomás kivülről gyakoroltatott és akkor az ötödik a legkülső ujj negyedik felé hajlittatik és a többiek a helyzetükben maradtak; ezt azért kérdezem, mert a tek. törvényszék kegyességéből azon helyzetben voltam, hogy tegnapelőtt megnézhettem borszeszben ezen lábujjat és én megvizsgáltam az izfelületeket, azok épsége által arról győződtem meg, hogy a lábujjak ezen rendellenes állása az elsőnél még nem létezhetett. Elnök: Kérem, majd rá fogunk arra még jönni. Scheuthauer: Azt már emiitettem, hogy maczerált vizi hulla külleme, anuak friss hullával való felcserélésére csábithat; hanem voltak már tünetek is, melyek mégis kételyt terjesztettet a bonczolás alatt, pl. mit gondoltak, mikor a rothadt agyat látták? Nem gondolták e, hogy hátha a hulla külleme által tévútra vezetve, mégis régibb a holttest, mint első pillanatra látszott. Nem volt egy perez sem, mikor ilyen kételyük merült volna fel ? Tanu: Én . . . Trajtler (közbevág): Nem. Elnök: Kérem, a tauu feleljen rá. Tanu: Mondom, én véleményt nem adtam, csak bonezoltam. Scheuthauer: Mint tanu, azt talán megmondhatná, mert a bonczolásnál jeleü volt, vájjon mindjárt akkor diktáltatott-e jegyzőkönyv mikor ön bonczolta, vagy később diktáltatott-e, mikor és hol? Tanu: Diktáltatott ott mindjárt. Scheuthauer: Tüstént, mint az egyik szervet megnézte, már diktálta ? Tanu : Igen. Scheuthauer: Ez biztos ? Tanu: Biztos. Scheuthauer : És a bonczolás csak 10 órától alig 12 óráig, 2 óra hosszan tartott. Tessék megmondani most azt. hogy mi volt tulajdonképen az a dolog, mely a láb hátán ezt a barnás foltot, melyet a mig mosta ön is látott, okozta ? Tanu: Nem tudom. Scheuthauer : Gondolja-e, hogy csupán csak iszap volt; a szine nem igen felel meg az iszapnak. Az iszap inkább szürkés. Tanu: Olyan volt, mint az iszap. Scheuthauer: Mert Zurányi ur azt mondta, hogy ugy mosta le az iszapot, hogy iszap nem is lehetett az, legalább nem valószinü és furcsa volna, hogy épen ezen gyanúsított helyen le nem mosatott volna, hol Zurányi ur annyira kereste ezt a dolgot. Ha iszap nem volt, mi volt ez a barna folt? Tanu: Nem tudom. Scheuthauer: Csodák világában nem élünk, valami csak lehetett, vagy a felhám volt barnás, vagy az alatta levő irha volt barnás. Tanu: Kérem az már uem az én dolgom. Scheuthauer: De lehet azt következtetni. Azt mondja, hogy mikor az a barna dolog el \olt távolitva, akkor az a hely, mely azelőtt azzal a barna, réteggel fedve volt, ugyanazt a szint mutatta, mint a hát többi része, azaz rózsaszint, vagy halvány testszint ? Tanu : Halványt. Scheuthauer : És niveau különbség, ott hol azelőtt a barna réteg volt behorpadás vagy átellenében duzzadás nem volt? nem vette észre, mikor az a barna folt el volt távolitva. Csak egy niveaun létezett ? Tanu: Egy niveaun. Scheuthauer: Mit gondol; az a többi, mely akkor látszott, mikor már a barna folt eltávolíttatott, mi lehetett? Tanu: Azt nem tudom. Scheuthauer: Kérem megfontolni, ez fontossággal bir. Azt ugyan feltették, hogy az egész láb még felhámmal birt, minek lehetetlenségét ugyan a ránezok hiánya mutatja. Az igy eltávolított barna folt szintén felhám volt, annak eltávolítása által behorpadásuak kellett volna keletkeznie, mi kegyed állításával a niveau egyenlőségét illetőleg nem igen áll összhangban. Tanu: Nem kapartuk késsel. Scheuthauer: Hát barnás epidermis lehetett és más nem. Mihalkovics. Megvizsgálták-e a belső nemi szerveket? és mikor, mert a bonczjegyzőkönyvben nincs erről kellő felvilágosítás? A tanu. Éu vágtam egymásután, amint, a doktor ur mondta. Mihalkovics. Oda volt-e nőve a méh vagy a pete fészek a medencze üregfalaihoz? A tanu. Nem emlékszem rá. Mihálkovies. Az mindenesetre szembetűnő lett volna, mert ez nem olyasmi, ami a figyelmet elkerülheti. Ebből egyszersmind azt következtetem, hogy e tekintetben uem volt rendellenesség tapasztalható. A belső ivarszerveket megvizsgálták-e vagy kimetszették? A tanu. Nem. Mihalkovics. Mielőtt kiemelték a nemi szerveket, megnézte-e azokat? A tanu. Igen. Mihalkovics. Emlékszik-e arra, hogy milyen volt a méh, mikor kiemelte? A tanu. Kivettük, illetőleg kiemeltük; a méhben metszést csináltam, amint a doktor ur mondta. Mihalkovics. Ha kivették a méhet, milyen nagyságú volt anuak fundusa? A tanu. Körülbelül olyan, mint egy körte alja. Mihalkovics. Igen, csakhogy van kis és nagy körte. Milyen volt az méretekben? A tanu Nem tudom. Mihalkovics. Lapos volt-e a méh? A mell hátsó átmérője keskeny volt-e vagy vastag? A tanu. Nem emlékszem arra. Mihalkovics. Hol metszett be? A tanu. A hátsó részen. Mihálkovies. Egészen az üregig? A tanu. Nem egészen; a méhüreget ki sem nyitottam akkor; de később, mikor a vizsgálat történt, igen. Mihálkovies. Milyen volt az, bemehetett-e ujjaival ? A tauu. Nagy volt és az ujjaimmal bemehettem. Mihálkovies. Mind a két ujja bement a méhüregbe ? A tanu. A hüvelybe igen. Mihálkovies. A méhbe, kérdezem, mert az lényeges, hogy a méhüregbe behatott-e egészen, vagy nem? A tauu. Oda nem. Mihálkovies. Ezen üreg szűkebb volt-e mint egy ujjának átmérője ? A tanu. Szűkebbnek kellett lenni, Mihálkovies. Tehát az nem volt egy teljesen kifejlődött nőnek a méhe, mert csak a teljesen kifejlődött nőnek méhébe juthat be az ujjával. A tanu. Nem próbáltam bemenni. Mihálkovies. De előbb azt mondta, hogy igen. A tanu. Azt mondtam a hüvelybe. Mihálkovies. Ebből az következik, hogy nem volt kifejlődött méh? A tanu. Rendes volt. Mihálkovies. Hát a petefészket megnézte ? A tanu. Nem ! emlékszem. Mihálkovies. A hüvelyt, mikor belenyúlt, kitisztitotta-e. A tanu. Igen. Mihálkovies: Nein távolított el semmit? Tanu: Csak az iszapot. Mihálykovics: Akkor a hüvelyből is eltávolitotta azt, mert ha a hüvely tátongott, iszappal kellett tele lenni. Tanu: Nem volt, nem távolítottam el. Mihálkovies: Minden ellenállás nélkül behatolt ? És milyen mélyre ? Tanu: Ennyire (mutatja ujjal második izületéig). Mihálkovies: Egy ujjal, vagy kettővel ? Tanu : Kettővel. Mihálkovies: Ellentállást nem tapasztalt ? Tanu: Nem tapasztaltam. Mihálkovies: Bizonyos abban, hogy a hüvely bemenetében mind a két.ujjal bement? Tanu: Azt hiszem, igen. Mihálkovies: Ezt tudni kellene, mert két ujjal csak ugy juthatott bele, ha a nemzőrészek ki voltak tágulva. Tanu: Azért mondom, hogy bementem. Mihálkovies: Tág volt a hüvely? Tanu: Tág volt. Mihálkovies: A koponyacsontokat megnézték-e, mert innen adhatna felvilágosítást, hogy a fejvarratok minők voltak ? Tanu: Felvágtuk a bőrt, ezt lehuztuk és a koponyát keresztül fürészeltük. Mihálkovies: Lehúzták, amint szokásos ? Tanu: Igen. Mihálkovies: A varratok minők voltak ? Tanu: Megnéztem és csontosodottak voltak. Mihálkovies: Oszszecsontosodtak? Tanu: Látszott rajtok, hogy összeállottak, öszszetapadtak voltak. Mihálkovies: Az nagy különbség, hogy a varratok össze vannak-e forradva, vagy egybe vannak kapaszkodva, Tanu: Mondom, hogy nem voltak összecsontosodva, hanem, hogy nem lehetett hirtelen szétvenni, mert szorosan álltak.