Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tann: IgeD, majd csak hogy nem olyan teste volt. Eötvös: A melle is volt olyan ? Tanu : Nem emlékszem, nem láttam milyen melle volt. Eötvös : Azt pedig meglehetett volna látni! (Derültség a közönség körében.) Következik Juhász Andrásné szül. Ortó Erzsébet tanu. A szokásos figyelmeztetés után, hogy az igazat vallja, az általános kérdésekre előadja, hogy T.-Dadán született, 40 éves, katholikus, férje pásztor ember Eszláron. Elnök : Solymosi Jánosnét ismeri e ? Tanu: Igenis, nagyon jól ismerem. Elnök: Köze.ben lakik hozzá Eszláron ? Tanu: Közel, mert csak a másik soron lakik a lánya, pedig éppen az utczában lapott egy évig, ahol éu, a harmadik ház volt hozzánk. Elnök: Kinél lakott? Tanu: Az ángyánnál. Solymosi Andrásné még élt akkor, de azután meghalt. Elnök: Hát aunak hány esztendeje? Tanu : Kettő mult el. Elnök: E szerint hát Esztert is jól ismerte ? Tanu: Jól ismertem, mert azért, hogy uram van, de mint szegény asszony tüzelni valóért együtt jártunk ki télben. Elnök: Az a kis lány is járt ? Tanu: Igenis járt. Elnök: Hát a közelebbi időben, mielőtt eltűnt Eszter, találkozott-e vele? Tauu: Most nem találkoztam, mert a másik utczán lakott, oly sokszor, azért láttam az utczán. Elnök: Hát Esztert nem sokkal eltűnése előtt látta ? Tanu: Igenis láttam. Elnök: Hát megtuduá-e azt uekern moudani, hogy p. o. Eszternek milyen fogai voltak? Tauu: Apró sürü fogai voltak. Elnök: Apró sürü fogak. Egyenesen állók, vagy pedig egymáshoz hajlók? Tauu: Nem voltak összehajolva fogai. Elnök: Hát a szemei milyenek voltak? Tanu : Neki fekete szeme volt. Elnök: Hát a szemöldöke? Tauu : Fekete volt, a szeme is az volt. Elnök: A melle ki volt-e már fejlődve? Tauu : Nem volt. • Elnök: Valami kis melle mégis csak volt? Tauu: Nem volt. Elnök : Hát ugy vállban, csípőben vékony, vagy pedig már kifejlődött volt? Tanu: Vékony, vékonyka volt. Elnök: Kifogtak volt a mult esztendőben Dadánál egy holttestet. Megszemlélte-e azt maga? Tanu: Igenis meg. Elnök: Mit állított maga akkor, midőn kérdezték, hogy kié lehet az? Tanu: Azt mondtam, hogy nem Eszter volt. Elnök: Miért mondta azt, hogy nem az? Tanu : Azért, hogy a hullának fekete szemöldöke nem volt, sem fekete haja nem volt. Elnök: Hát haja volt? Tanu: Nem volt egy csép sem. Tudom, mikor ayám a vizbe esett, és benne volt bárom hónapig, és mikor a viz leapadt megtaláltuk, hát itt a teje tetején (kezét a feje tetejére teszi) nem volt haj, de hús se volt; erre pedig körül volt (kezét feje alsó környezetén végig huzza). Hát innen gondoltam, hogy ha Esztor lett volna, hajának meg kellett volna lenni: tehát az nem lehetett Eszter. Elnök: Hát annak a hullának a fogait nézte-e? Tanu: Igeuis uéztem. Elnök : Hasonlított Eszteréhez ? Tanu: Nem hasonlított. Elnök: Hát a nagysága, vagy a vastagsága ? Tanu: Az sem, vastag sem volt olyan Eszter, mert a holttest nagyobb és szélesebb volt. Elnök: Be volt-e fedve a hulla, vagy pedig mezteleu volt? Tanu: Eddig volt betakarva (Derekára mutat). Elnök: Hát a lábait nézte-e? Tanu: Csak a fejét néztem. Elnök: Hát az orra milyen volt ? Tanu: L'ipos volt és igy hegyes (kezével orra hegyét felbigyeszti). Elnök: Nem volt félre tolulva ? Tanu: Nem volt. Elnök; Hát a szemei nyitva voltak? Tanu: Igenis nyitva voltak. Elnök: Hát valami jegyet nem vett észre? Tanu: Láttam a másikon, a hullán, de Eszterennem volt. Elnök: De hát ezen észleléseit a vizsgáló biró ur előtt éppen nem mondta el. Hogy van az? Tauu: Mondtam, hogy nem lehetett Eszternek elismerni. Elnök: Hát a szeme a hullának milyen volt ? Tanu: Világos kék volt; csak éppen a szeme világa volt fekete. Miut mindnyájunknak, annak is fekete volt. Eluök: Mert azt állította maga a vizsgálóbiró előtt, hogy a nagysága és fogai után ítélve, Solymosi Esztert véli abban felismerni. Tanu: Fogairól nem mondtam. Elnök: Hát a nagyságáról mondta ? Tanu: Csak azt mondtam, hogy a ruhájáról nem mondhatnám, hogy nem az, de a testről nem mondtam. Elnök: Hát a nagysága ennek a hullának nagyobb volt-e, mint az Eszteré? Tanu: Igenis. Elnök: Még is azt állította az iratok szerint, hogy olyan nagyságú, mint az Eszter volt. Tanu: Tetszik tudui, hogy aki meghal, az mindjárt nem olyan nagy, hanem megnyúlik, akár én haljak meg, akár más. Elnök: De az az ellentét vau a tavalyi és a mostani beszéde közt, hogy tavaly hasonlatosuak találta a hullát Eszterhez, most pedig egész ellenkezőt mond. Tauu: An eugedelmei kérek az egész kir. törvényszék előtt, én uem adtam el a lelkem, én nem a pénzért beszélek, hauem igaz katholikus asszony hitemre. Eluök: Most legközelebb volt-e valami beszélgetése magának az iránt a hulla iránt és tanúskodása iránt? Tanu: Igenis volt. Elnök: Mi volt az? Tanu: Elmentem egyszer Groszbergnél liskásáért, ő azt mondja akkor, hogy ő volt most Nyíregyházán, be volt czitálva, hát látta ő az éu nevemet a tárgyalási levélen. Azt mondtam : Elég baj nekem, hogy engem szegény aszszouyt berendelnek ; ki tudja, meddig oda lehetek. Miért baj, azt mondja ő, le vau maguknak hatójuknak hétszáz forint téve Nyíregyházán. Mondom: az ám 700 bot. Azt mondja: Nem szokták a tanút bántani. Igen de azért bánthatnak, mondom én, ha nem mondjuk az igazat. Azzal ő beszélt a feleségével zsidóul és kérdezte tőlem, hogy mégis mit mondott akkor? Én nem tudom, mert már idestova esztendeje, azt feleltem neki. És azután egy héttel megint József urné behivatott. Elnök: Ki az? Tanu: Lichtman Józsefné. Nem voltam akkor is otthon, kétszer keresett még otthon nem voltam, és azt mondta a gyermekeimnek : Mondjátok meg anyátoknak, hogy akár mikor haza jön, hát bejöjjön. De én nem mentem, mert engem ugy megszúrt az a szó, és hogy nem volt uálam semmi keresete. A kis leányom oda volt napszámba, hát a gyerek jött értem és én elmegyek s azt mondja az asszony: Látja milyen jó vagyok magához! igy megveregette a vállamat. Nem tudom, mondom, miért tetszett hivni tehisaszony. Hallottam, azt mondja, hogy nincs tengeri földje; adok magának egy kis harmados tengeri földet. Nagyon köszönettel veszem, mondom. Hát jöjjön be a szobába és kezembe adta a leányom napszámát. Azutáu kezdett beszélni a cselédje felől. Azután azt mondja: Nézze meg milyen ágyneműt készítettem a leányomnak; de én akkor féltem, csak ugy villogtam, hogy hátha valahol van egy zsidó elrejtve és engem is megölnek. (Élénk derültség a közönség között). Elnök : IIa végig akarják hallgatni, tessék csendesen lenni; mert különben kiüríttetem a termet. Tanu: Azután behit a szobába és megmutatta nekem. Azután bezárta az ajtót, megveregette a vállamat és igy szólt hozzám: Mondja meg igaz lelkére ugy, mint szeret élni gyermekei közt, mit mondott maga akkor, mikor a hullát megnézte? Erre azt feleltem : teinsasszonyka! Nem mondhattam, hogy az Eszter volt, mert az nem volt. Azt mondja erre, de hiszeu be vau már bizonyitva. Erre kezem fejére rátette kezét, de az oly hideg volt, mint csak a leesett jég. Elnök: Mikor volt az, mikor Groszbergnével beszélt?