Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Eötvös: Hát mondja csak nekem, mikor megnézte azt a holttestet, nem hallott ott annyi mindent mondani róla, mint most. Tanu: Nem kérdezték akkor tőlem: csak mondták, hogy uézze meg lelkére. Hát megnéztem lelkemre. Eötvös: Hát mit mondott maga akkor a bíróságnál? Tanu: Azt mondtam, hogy nem Solymosi Eszter. Eötvös: És mire nézve nem az ? Mondott akkor valami okot ? Tanu: Arra nézve mondtam, hogy Solymosi Eszter nem olyan, mint az, hogy az csak kicsivel különbözik tőlem : Solymosi Eszter növendék gyermek volt; ez pedig világos kék szemű szőke ábrázatú cseléd volt. Eötvös: Erre nézve maga nagyon téved ám. Tanu: Egy cseppet sem tévedek én alásom istálom. Eötvös: No elhiszem, hogy nem hiszi, hogy téved. De lássa, azt csak nézték ám meg magánál okosabb emberek, a biróság tagjai és irásba felvették, hogy annak a hullának szép barna szeme volt. Tanu: Alásan instálom, annak tiszta fekete volt, ennek meg világos. Eötvös: Nyitva volt a szeme? Tanu: Miud a kettő. Eötvös: A szeme pillája nem volt dagadt? Tanu: Néztem én a szeme pilláját, de nem volt rajta szőr, csak a szegelletét, az is tiszta szőke volt. Eötvös: A szeme pilláján nem is láthatta? Tanu: A szemöldökén. Eötvös: Az különbség. Látta-e, hogy a szemét valaki felnyitatta volua? Tanu: Nem láttam. Eötvös: Hát nyitott szemmel feküdt? Tanu: Ieenis. Eötvös: És az álla fel volt peczkelve és egyforma nagy volt mind a két szeme. Tanu: Igenis. Eötvös: Nem volt kidülledve? Tanu: Nem. Eötvös: Csak mint ha nézett volna ? Tanu: Igen. Eötvös: Hát mikor először kihallgatták, nem kérdezték-e a lába, szeme, füle, orra felöl ? Tanu: Nem, csak azt mondták, hogy nézzem körül. Eötvös: Hát valamikor máskor nézett-e ilyen holttestet? Tanu: Nem láttam csak olyat, a mit egyszerre kifogtak; ma belefúlt és délután kifogták, olyanokat láttam. Eötvös: De ilyen régit nem. Tanu: Nem, mert még ez egy kicsit meg volt kékezve, csak megfújta a szél, és kezdett barnulni. Elnök: Gazdag Józsefné. (Bejön) Családi neve ? Tanu: Kreiner Mária. Elnök: Leteendő esküje mellett figyelmeztetem a való igazság bemondására. Tanu. Az általános kérdésekre előadja, hogy szül. T.-Eszláron, 27 éves, férje van, aki gazdálkodó. Elnök: Solymosi Jánosné közelében lakik maga? Tanu: Igenis, által az uton. Elnök: Átellenében? Tanu: Igenis. Elnök: Solymosi Esztert ismerte-e? Tanu: Ismertem. Elnök: Gyakran találkozott vele? Tauu: Gyakran. Elnök: Milyen volt az a leány, most utóbbi időben? Tanu: Barna volt. Elnök: Nem az, hanem hogy fiatal testes, az az hogy vékony volt-e, vagy melles volt-e? Tauu : Egyszerű, nem volt kövér. Elnök : Vállai szélesek voltak-e ? Tanu: Rendesek, csak mint annyi évesnek. Elnök: A mult esztendőben megvizsgált maga egy holt testet, melyet Eszlárra hoztak? Tanu: Igen. Elnök: Megkérdeztetett hivatalosan, hogy felismerte-e azon holt testben Solymosi Esztert vagy nem, mit mondott maga akkor ? Tanu: Azt, hogy nem ismertem annak. Elnök: Mondja el az okokat, melyeknél fogva nem tartja Solymosi Eszternek azt a hullát. Tanu: Mert Solymosi Eszter nem volt oly nagy, sem oly testes mint az a hulla. Elnök: Hát a hulla nagyon testes volt? Tanu: Testesebb volt, mint Eszter. Eluök : Hát magasságra és szélességre nézve ? Tanu: A hulla magasságra és szélességre nézve is több volt. Elnök : Karja, lába vastagabb volt mint Eszteré ? Tanu : Igen. Elnök: Észternek voltak-e mellei? Tanu : Még nem volt neki melle. Elnök: Hát a hullának lehetett melle ? Tanu: Lehetett, de nagynak azt sem láttam. Elnök : Melle bimbóját nem vizsgálta ? Tanu : Nem vizsgáltam. Elnök : Volt-e ezen hullán valami jegy, mely magának feltűnt ? Tanu : Igen volt. Elnök : Milyen volt ? Tanu : Az álla alatt a nyakán egy forradás volt. Elnök : Hosszú, nagy volt a forradás ? Tanu : Hosszú volt. Elnök: Honnét jött, merre futott ? Tanu*. Azt nem tudom moudani, elfelejtettem, jobbról vagy balról volt-e. Elnök: Nem is azt kérdeztem, hogy jobbra vagy balra volt-e, hanem hogy közel volte a fültü mellet vagy a gégéjéhez? Tauu: (gégéjére mutat) Erre, a gége mellett. Elnök: Mikor maga megszemlélte, nyitott szeme volt-e a hullának, vagy be volt zárva? Tanu: Nem volt nyitva. Elnök: Azt tudja-e, milyeu szine volt? Tanu: Nem volt barnás, szőke cseléd lehetett az. Elnök : Szemöldökén vagy szempilláin szőröket vett-e észre ? Tanu: Egy kevés homályt lehetett észre venni, de csak ritkán, nagyon csupasz volt. Elnök: Hát a szemérem-testét nézték-e ? Tanu: Nem néztem. Elnök: De hiszen végig nézte! Tanu: Végignéztem, de ezontul mit mondtam, nem tudok felelni. Elnök: Szine milyen volt azon holttestnek ? Tanu: Nem tudom megmondani, milyen szine volt. Elnök: Széles, vagy keskeny arcza volt? Tauu: Isten tudja, elfelejtettem. Eluök: Csak ugy feleljen, amint tudja, nem muszáj magának határozottan felelni, ha nem tudja. Ákkor mondja meg, hogy nem emlékszik rá. Hajának milyen szine volt? Tanu: Nem volt annak haja. Haját nem láttam. Szeyffert: Gazdagné! A hullának szeme milyen volt? Tanu: Szeme le volt zárva, azt nem néztem. Székely: Jól ismerte Solymosy Esztert? Tanu : Igen. Székely: Látta gyakran? Tanu: Igen láttam gyakran. Székely: Volt a lábán valami jegy ? Tanu: Azt nem láttam. Székely: Nem hallotta, hogy beteg volt, különösen a lábára ? Tauu: Nem hallottam semmit. Székely: De hiszen szomszédságban lakik ! Tanu: Igeu szomszédok vagyunk, de azért raég sem hallottam semmit. Eötvös: Ki hitta magát Gazdag Józsefné megnézni azt a holttestet ? Tanu: Kedvem volt megnézni. Eötvös: De nem eresztettek ám mindenkit oda, kinek kedve volt! Tanu: Én ismertem, szomszédja voltam. Eötvös : Nézze itt az irásbau az van mondva, hogy azokat bocsátották csak oda megnézni a holttestet, kinek Solymosi Jánosné vagy a község birája kijelölt. Tauu: Igenis azokat. Eötvös: Hát magát melyik jelölte ki a kettő közül ? Tanu: Azt kérem alásan nem tudom, ki irt fel, de kedvem is volt megnézni. Eötvös: Zsidók voltak ott ? Tanu: Nem néztem, voltak-e vagy sem. Heimann: Hol nézte maga a hullát?