Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu: Inget nem láttam. Elnök: Felhajtották volt a ruhaját egészen ? Tanu: Igen. Elnök: Amennyiben a szemérmet sértő kérdések fognak tétetni, kérem a női közönséget, hagyja el a termet. (A nők elhagyják a termet). A mennyiben felemeltetett a hullának a ruhája, a szemérem testét nézte-e ön? Tanu: Igen néztem. Elnök: Volt-e azon szőrzet? Tanu: Nem volt. Elnök: Egyátalán nem volt ? Tanu: Nem láttam rajta egyátalán. Elnök: Vizsgálta külöuben jobban ? közelről ? Tanu: Mindnyájan kíváncsiak voltunk arra, az orvos nézte, egy ember kiemelte a sirból és mindnyájan megnéztük jól, de nem láttak rajta. Eötvös : Minek tulajdonították ott maguk közt, hogy nem volt a szemérem testén szőr? Tanu: Én azt gondoltam magamtól, hogy biztosan sokáig lehetett a vizben, hát azért kihullott, vagy valami ily esfélét gondoltam. Eötvös: Az nem jutott eszökbe, hogy talán még ki se nőtt ? erről nem volt szó ? Tanu: Nem, nem volt szó róla. Eötvös: Szóba jött-e, hogy talán le volt borotválva vagy valami ? Tanu: Nem jött, szó se volt róla. Szeyffert: Ön emiitette, hogy a kendőt ott kibontották. Tanu: Nem bontottuk ki, hauem a hogy ide volt kötve (a kéz csuklóját mutatja), olyan hézag volt itt felül, ott nyúlt bele, de nem oldta le. Szeyffert: Összekötés uem történt se alól, se felül ? Tanu: Nem. Elnök: Lefkovics Bernát! (Bejön) Ön tanu képen van megidézve, figyelmeztetem az igazságnak lelkiismeretes elmondására, hogy arra azután hitet tehessen. Született Balsán, 45 éves, nős, családos, bérlő, lakik Tisza-Dadán. A mult esztendő junius hónapban miként értesült arról, hogy a csonka füzes alatt valami női hullát kifogtak ? Kitől hallotta ezt legelőször ? Tanu : Mi együtt lakunk most, az előtt nem, sógorommal Schwarcz Sámuellel, ő volt a községben kuuyhózni, ott hallotta, hogy a kisbiró keresi a jegyzőt és az elöljáróságot, hogy menjenek ki, kifogtak valakit, ő ugyan azzal jött haza, hogy a szőlőben fogtak egy leányt. Én otthon voltam, nem tudtam semmit sem, hát hogy meggyőződjem, kimentem a városháza elé, ott hallottam, hogy csakugyan beszéltek, de nem hogy a szőlőben, hanem hogy a csonka füzesben volna egy hulla. Elnök: A napot és hónap hanyadikát megtudná mondani hogy mikor volt ez ? Tanu: Bizony nem emlékszem, hanem hogy vasárnap volt azt tudom. Elnök : És hogyan jutott ki maga a Tiszához? Tanu." Amint hallottam ezt, az elöljáróság mondta, hogy csak szekér volna. Egyet ugy fogtak már az útról; én azt mondtam, miután otthol volt a szekerem, hogy én is befogatok. Elmentem tehát én, Schwarz Sámuel, Takács Endre, Gábor és Seres Gyula. Kimentünk kiváucsiságból, hogy vájjon nem e Eszter, a kit kifogtak. Amint kimentünk, már el volt ásva, kérdeztük, hogy minek ásták ; azt mondták az oláhok, hogy igen büdös volt. Elnök: Hát a szolgabíró, vagy valamely hivatalos személy jött-e ki? Tanu: Miután elment a helyettes jegyző Takács Endrével jelentést tenni, mi ott maradtunk, hallottam, hogy beszélgette Oláh György, hogy milyen ruhája volt azon hullának Azt kérdeztem, hogy hát nézte maga, miért uem szólt előbb, hátha aztis szükséges lett volna jelenteni. Seres Gyulának mondtam, legyen szives, irja le és én beszaladok, hátha szükséges a jelentéshez az is, hogy minők a ruhanemüek. Ő meg is irta és velem el is jött. Bementünk tekintetes Dobos szolgabíró úrhoz, de ő nem volt otthon. Elmentünk azután Lökre, mert mondták, hogy a segédszolgabiró urnái lesznek alkalmasint az urak, akik elmentek a jelentéssel. Én azután elmentem a városba, nem tudtam hol lakik a tekintetes segédszolgabiró ur, bementem Groszhoz, az igazat vallva, hogy hát ha az urak bementek egy pohár serre, hogy ott fognak irni; hát ha szükséges a jelentéshez. De nem voltak ott. Grosztól kérdeztem azután, hogy mutassa meg a szolgabíró ur lakását. Megmutatta, én elmentem oda Seres Gyulával. Azt mondtam neki : tekint, szolgabíró ur azért jöttünk, hogy hátha szükségesek a jelentéshez a ruhanemüek is. Ott voltak több urak. Egy közülök, de azt nem tudom ki, nem ismertem, rögtön azt felelte reá: az nem tesz semmit; most ha olyan volna is a ruha, fel lehet öltöztetni más hullát is. Éu hallgattam és mentem; nekem aztán nem lett semmi ügyem belé; de a tek. szolgabíró ur volt olyan szives, minthogy ismert azelőtt is, és azt mondta, hogy ne menjek, várjak. Meg is ittam egy pohár bort, aztán együtt mentünk. Én aztán elmentem; miután sógorom ott maradt, hazamentem vele együtt. Elnök: Hát maga azután nem is ment ki többé a helyszínére ? Tanu: Arra, mikor a szolgabíró ur kiment, én bementem a sógorommal és azután hazamentem. Elnök: Mikor a szolgabíró kinyitotta a sirgödröt, akkor nem volt olt maga ? Tanu: Igenis, ott voltam. Elnök: Hát nem tapasztalt maga semmit a hulla iránt, hogy nézett ki, milyen volt? Tanu: Semmitse. Elnök: Hát messzebb volt tőle? Tanu: Én nem néztem, mert a világért se nézek meg soha egy holttestet. Élnök: Tehát saját akaratából nem volt ott ? Tanu: Igeu, én nem néztem meg halottat még és hallottam, hogy a szolgabíró ur kiabált, hogy nem szabad senkinek megnézni. Én nem vagyok olyan tolakodó, hát nem néztem meg. Elnök: Éjjel azután ki maradt ott a sirnál, miután a szolgabíró megnézte és befedette ? Tanu : Pandúr maradt ott. Elnök: Más nem ? Tanu: Ha jól emlékszem, esküdt ember is volt már ott: Molnár János, Zeitler Márton és Burger Móricz, a többiekre nem emlékezem. Elnök: Milyen távol állott a szolgabíró úrtól? Tanu : Jól távol álltam. Elnök: Nem hallotta a bészélgetést, mely ott folyt az előljáró személyzet között ? Tanu: Nem hallottam. Szeyffert: Nem volt tudomása azon hirről, mely a hullára nézve elterjedett, t. i. mit mondottak az emberek, hogy kinek a hullája az? Tanu: Igen, erre nézve, azt beszélik egyátalában, hogy köze nincsen Solymosy Eszterhez. Eötvös: Ha az iratok közt van egy vizsgáló birói végzés, a mely szerint ön letartóztatott jul. 3-án, mit tud erről a dologról ? Tanu: Én azt tudom kérem alásan, hogy le lettem tartóztatva ; hogy miért azt nem tudom, hanem a kihallgatásnál, hogy még olyat gyermekkoromban sem álltam ki, most is u könnyű hull a szememből, amit akkor velem véghez vittek, pedig nem ütéssel. Nem mondok én kérem egy szó hazugságot se, hanem elmondtak piszkos, hazugnak, haszontalan fajzatnak. Mondtam neki: Kérem lek. vizsgáló biró ur miért? Hiszen én nem voltam még ilyen vizsgálaton, se nem hazudok; kértem, azt mondták: Elég kár 1 Ez ugy ment kérem alásan, és azután az lett az eredmény, hogy engem le is tartóztatott. EötvösHogy történt az a letartóztatás ? Tanu: Én nem tudom. Eötvös: Hát elzárták valahová ? Tanu: Igen. Eötvös: Mennyi ideig volt bezárva ? Tanu: Reggelig, már '/< vagy '/a 10-ig, azután mikor a tekintetes vizsgálóbiró ur oda jött, nagyon sirtam. Nem szégyexled magad? mondta és én kértem a vizsgáló biró urat, hogy én olyan ártatlan ember vagyok, mint a ma született gyermek, ne tessék rajtam ezt a csuffságot tenni, mert oda künn majd elmondják, hogy Lefkovics el van zárva! En roppant resteltem ezt. De azt mondja: Mert szemtelen, hazug, egy szava se igaz. Elnök: Hát mit kérdezett magától a vizsgáló biró, mit akart magától, nem tudja? Tanu: Hát egy szóval azt mondta, hogy maga tudta ezt a hullát, hogy ide jön és ezért talán, hogy ezt feleltem, da nagyságos elnök ur és tek. törvényszék, én annyit tudtam abban, mint egy ma született gyermek. Elnök: És mikor tartóztatta le ? Tanu: Kihallgatásom után. Elnök: Hát milyen időre esett a kihallgatása? Tanu: 3—4 óra tájban.