Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

SO-dik: szám. I. Melléklet

. Eötvös: Hát más hullánál vette-e már valamikor észre, feltünt-e már önnek, hogy mikor a hulla rothadásban van, néha az ajkak felszoktak dagadni és a nyelv a fogak közzé szokott szorulni? Tanu: Láttam már olyan esetet. Eötvös: Más hullánál is ? Tanu: Igen láttam. Eötvös: Legyen szives a tanu ur nekem arra felelni, hogy azt a körülményi, hogy az ajka duzadt volt és a nyelve a fogai közt volt, maga vette-e észre tanu, vagy figyelmeztette valaki ? Tanu: Nem figyelmeztetett senki, mert én olyan közel voltam csak lehetett; tartottam a lámpát és néztem egész közel. Eötvös: És figyelmeztette erre a körülményre a járási orvost ? Tanu: Nem. Eötvös: De láthatta-e, hogy az ajkak duzzadtak és a nyelv a fogak közzé van szorulva? Tanu: Ugy tudom, hogy rövidlátó az orvos ur, nem tudom igazán ugy van-e. 0 a lábánál állott és nagyon nézte mindig, de nem tudom észrevette-e vagy nem. Eötvös: Azt is vette ön észre, hogy a fejéről egy helyen a bőr hiányzik. Tanu: Azt is; azt ők is észrevették mind és megnézték. Eötvös: De nekem ugy tetszik, hogy másnap az lett constatálva, hogy két helyen is hiányzik. Tanu: Lehet, de egy helyen tisztán emlékszem. Eötvös: A vállait látta-e meztelenül? Tanu; Nem láttam, mert nem vetkőztették le, csak másnap, akkor láttam. Eötvös: Hát lába ujjait? Tanu A hogy lefeküdt hanyatt, hát láttam ugy, ahogy látni lehetett. Eötvös : Felülről ? Tanu: Igen. Eötvös : Alulról nem ? Tanu: Nem, mert nem fordították meg. Eötvös : Ön azt mondta előbb, hogy az orra rendes volt. Tanu:Igen. Eötvös: Ép volt-e egészen, vagy a rothadás nyomai látszottak rajta ? Tanu : Látszott már, hogy rothadni kezd. És az alatt, hogy rendes volt, nem azt értem, hogy olyan lett volna, mint egészséges embernek. Puffadt volt az is, dagadt. Eötvös : Dagadt volt ? Tanu: Igen és az egész arczáti is látszott az a dagattság. Eötvös : Egy kérdést fogok még a tanu úrhoz intézni. A tudomány azt: tanítja és szakértő orvosok általában megegyezőleg azt tapasztalták mindig, hogy vizi holttesteknél legelőször legnagyobb mértékben kezdődik meg a rothadás olyan helyeken, ahol úgynevezett nyákhártyák vannak, t. i. az orr körül, a szemeknél, az ajkaknál, ott kezdődik meg legelőször és legnagyobb mértékben, azért a test ott lesz leghamarabb hiányossá. Hát miután a tapasztalás ezt tanítja, ezt tudva, legyen szives nekem a tanu arra felelni: hogy a mit az orrán észrevett világosságot, vagy talán valami elszintelenedést, hogy az rothadásnak tutajdonitható-e, tanu nézete szerint, vagy talán más körülménynek? Tanu; Mindenesetre a rothadásnak tulajdonitható. Eötvös : Hát más valami különöst az orrán nem vett észre, csakhogy egy kicsit püffedt volt? Tanu : Püffedt volt, meg volt dagadva. Eötvös: Nem volt lelapitva? Tanu: Nem láttam, hogy le let volna. Eötvö: Félrevonulva sem volt ? Tanu: Ugy sem láttam. Eötvös : Hát a szája ferde volt-e, vagy egyenesen állt? Tanu : Ferde volt és az ajkak mintha lecsüggettek volna a dagadságtól. Eötvös: Tett-e a járási orvos arra nézve kísérleteket, hogy az áll könnyen mozgatható-e, vagy önmagától leesik-e? Tanu; Nem. Eötvös: Mikor ön látta azt a hullát, akkor az alsó állkapocs záródott-e a felsőhöz, vagy nyitva volt ? Tanu: Be volt zárva, csak a mint a nyelve volt a fogai között, annyi hézag volt, másképen zárva volt. Eötvös : Csak annyi hézag volt, amennyit a nyelv igénybe vett ? „TISZA-E

SZLAR" Tann: Igen, másképen zárva volt. Eötvös: Mert a következő napon már az áll lecsüngött. Tanu: Akkor még nem csüugött le. Eötvös: Erős volt a hulla szaga? Tanu: Erős. Eötvös: Milyen közel hajlott a hullához ? Tanu: (lehajol) Mint most ide az asztal széléhez. Eötvös : Tehát körülbelül 50 czeutiméternyire. Lehetett-e a hulla szaga miatt lélekzetet venni anélkül, hogy az embert ájulás környezte? Tann: Az ember igyekezett minél többször félre fordulni, hogy lélekzetet vegyen. Én is átadtam a gyertyát és lámpást másnak. Heuman: Feltűnő", hogy oly nagy buzgósággal igyekeztek kimenni a csonka füzesbe. Mi indította önt arra, hogy azonnal kimenjen és kivigyen magával zsidókat is? Tanu: Az indított arra, hogy körözvény jött az elöljárósághoz, hogy Solyinosy Eszter eltűnt. Hát hogy beszéltem a bíróval, az elküldte a kendőt és elmondta, hogy ilyen ruhája volt, hát azonnal eszembe jutott, hogy ilyen ruha volt a körözvényben; de éu nem néztem meg a körözvényt, hanem felültem a szekérre és mentem. Heuman: A jelentést véve Váradytól, kikérdezte, milyen hulla volt az, a melyet találtak ? Tanu: Nem én vettem át a jelentést, hanem a biró. Heumann: A biró megmondta, milyen hulla? Tauu: Csak annyit mondott, hogy kifogtak egy lányt. Heumau: Hát arra mi indította, hogy zsidókat is kirendelt a hulla őrzésére? Tanu: Csak az, hogy hátha Eszter; nehogy azt mondhassák, hogy valaki hozzányúlt. Eötvös: Ismeri-e a visum repertumot, melyet a járási orvos azon éjjel felvett ? Tanu: Nem. Eötvös: Abban többek közt az foglaltatik, hogy a hulla 14 éves lány hullájának látszik. Yan-e tudomására tanúnak, hogy a járási orvos valakivel beszélt arra nézve, milyen idős lehet ez a hulla? Tanu: Arról van tudomásom, hogy ott beszélték és én is mondtam, hogy miután apró sürü foga volt, a hogy körözve volt, hogy alkalmasint Eszter. Beszéltük többen egész meggyőződéssel, hogy az lesz Eszter, látszik is rajta, hogy egészen fiatal nő volt. Eötvös: És azt a beszélgetést hallotta más is? Tanu: Hallotta mindenki, aki ott volt. Eötvös: A szolgabíró ur azt mondta nem emlékszik rá. Tanu: Az meglehet, hogy nem hallotta, mert mindjárt félre ment, nem állhatta ki a szagot. Székely: A hulla lábát nem nézte meg tüzetesebben? Tanu: Nem néztem, csak fölületesen. Székely: Nem tünt fel rajta valami forradás ? Tanu: Lábára nem figyeltem. Székely. A ruha darabokra emlékszik e? Tauu: Kiment az eszemből, de felírtam jegyzékbe, abból megmondhatnám. Székely: Ön nagyon közel nézte a hullát. Nem tünt fel valami piros öv. Tanu: Az feltűnt, hogy ing nem volt a hullán. Székely: Valami vörös övet nem látott? Tauu: Övet sem láttam. Volt egy nagy kendő keresztül kötve a mellén, az egészen befödte. Friedman: Azon a szekeren, melyen kiment, ki volt még? Tanu: Én, a biró, Krausz Bernáth dadai kereskedő és Trattner zsidó tanitó, meg Kovács György, és menet közben felvettük a kerülőt is. Friedman: A zsidók közzül mikor kiérkeztek, a tutajosoktól, vagy magyar embertől nem tudakozódott valamelyik, hogy micsoda ruházata volt ? Tanu: Nem emlékszem, lehet, hogy még én is kérdeztem a tutajostól, de siettem, bementem Lökre. Friedman: Azt nem vette észre, hogy a zsidók közzül egyik mindjárt fel is jegyezte magának a ruházatot? Tanu: Nem emlékszem, lehet, hogy magam is kérdeztem, de nem emlékszem pontosan. Friedmann: Mikor kimentek a szekéren, nem beszélték-e már ott, vájjon nem-e Solymosi Eszternek a hullája? Tanu: De igen beszéltünk. Elnök: Tehát ing nem volt rajta ugy-e?