Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

dolkozott-e felette, hogy a zsidók vesztették el Esztert és nem azon pillanattól kezdve hitte, hogy ezt a zsidók tették? Solymosiné: Az előtt is vert a gondolat, de akkor kezdtem még jobban hinni, mikor a Scharf mondta. Heuman: Ki hivta magát Dadára a Csonka Füzesbe? Solymosiné: A biróság hivott. Heuman: Tudom; de ki hozta az üzenetet? Solymosiné: Hiszen kérem levél jött. Heuman: De azt akartam tudni, ki értesítette arról, hogy menjen. Solymosiné: A kis biró jött, a biró küldte. Heuman: Mikor indultak Eszlárról el ? Solymosiné : Délelőtt. Heuman: Mikor érkeztek meg a csonka füzesbe ? Solymosiné: Estve felé. Heuman: Midőn maga oda érkezett, ott volt-e már a birÓBág? Solymosiné : Egyszerre mentünk oda. Heuman: Midőn maga oda került, nem hivta-e magát valaki félre és nem beszélt-e magával valamely uri ember? Solymosiné: Nem engem senki; csak egy ur, aki azt kérdezte, mondjam meg milyen ruhája volt a leánynak. De egy szót sem érkeztem hozzá szólani. Azt mondta Vay csendbiztos: nem szabad ezzel az asszonynyal beszélni. Heuman: Ki volt az az ur ? Solymosiné: Nem ismerem. Heuman: Többet nem is beszélt magával ? Solymosiné : Csak annyi ideig érkezett rá, hogy kérdést tett. Heuman: Maga azt moudja, hogy első tekintetre biztos volt abbau, hogy az nem a maga leánya. Solymosiué : Ugy van az kérem. Heuman: Estve hazafelé indulva, hol hált me£ ? Solymosiné : Szentessi pandúrnál. Heuuaan: Nem tett maga ott olyan nyilatkozntot, mely kétséget hagy fenn az iránt, hogy egész biztossággal tudta, hogy az uem a leánya ? Solymosiné: Arról nem tudok semmit. Heuman: Nem folyt beszélgetés erről a do ogról ? Solymosiné; Nem volt köztünk beszélgetés. Heuinau: Eszláron ki hivta el magát a hullához? Solymosiné: Hiszen kérem egyszerre jöttünk a hullával. Heuman; De előbb csak haza ment? Solymosiné: Igen ? előbb hazamentem szétnézni a gyermekeim közzé. Heuman: De mégis hivta valaki. Solymosiné: Minek hitt volna, hiszen tudtam én a kötelességemet. Heuman: Ott azon a helyen senki sem beszélt magával, aki megsajnálta és azt mondta, jó asszony majd gondoskodni fogunk. Solymosiné: Nem beszólt kérem én velem senki. Heuman: Erre nézve majd bizonyítékokat fogunk szerezni. (Groszbergné megjegyzi, hogy a zsidókat ellökdösték azon helyről a hulla szemle alkalmával). Elnök: Látta ezt maga? Groszbergné: Láttam, a fiamat is ellökdösték. Kleiu Ignácz megjegyzi, hogy ő is megakarta nézni a leányt, kit ismert, de ellökdösték onnan. Tanyi Józseíné tanu, született Eszláron, 24 éves, férjes, gyermekes, mint sógornő együtt lakott 4 évig Eszterrel. Elnök: A mult esztendőben látta-e azt a hullát Eszláron? Tanu: Igen. Elnök; Felismerte-e abban Solymosy Esztert ? Tanu: Nem. Elnök : Miért nem ? Tanu: Mert az nagyobb volt, mint Eszter; azután szőke volt, nagysága hosszúságban és széleseégben is mindenképen Bókkal nagyobb volt, sem hogy Eszter lehetett volna. Elnök : Sokkal vállasabb volt ? Tanu: Sokkal vállasabb, a csipéjéuél is szélesebb volt. Elnök: Hát karjainak és lábainak vastagsága? Tauu: Minden része vastagabb, testesebb volt Eszternél. Elnök : Hát arcza ? Tauu: Arczban is nagyobb volt. Nem látszott abban semmi hasonlatosság Solymosy Eszterhez. Elnök: Hát a fogait látta ? Tanu: Láttam. Eszternek apró sürü, fehér fogai voltak, a hullának nagy ritkán álló sárgás fogai voltak. Elnök : Eszterrel gyakrabban találkozott az utolsó időben ? Tanu: Három-négy nappal az előtt láttam. Elnök: Nem volt a testén semmiféle jegy ? Tanu: Nem. Elnök: Nem tud valamit egy tehén tiprásról ? Tanu: Azt tudom, hogy rá taposott a tehén; de arra nem emlékszem, hogy meglátszott volna. Elnök: A lába ujjai szét állottak ? Tanu: Egészen szét állottak; a holttesten pedig az ujjak egymásra voltak hajolva. Szeyffert: Mikor látta maga Esztert mezitláb? Tanu : Mindig mezitláb járt az kérem. Szeyffert: Hát télen? Tanu: Télen? Akkor csak nem járhatott mezitláb, de mikor elveszett, akkor már nem volt tél. Szeyffert; Hát czipője sohasem volt? Tanu: Soha sem volt annak czipője, hanem télen csizmája Szeyffert: Ismerte Eszter ruháját? Tanu: Ismerni ismertem. EötvöB: Ki hivta magát oda, hogy megnézze a holttestet? Tanu: A biró maga is volt nálunk, Farkas Gábor. Én nem voltam odahaza; .de a szomszédom mondta, hogy keresett. Eötvös; Mit mondott, hogy ki kereste? Tanu: Azt mondta, hogy Farkas Gábor biró. Eötvös: Hol nézte meg a holttestet? Tanu: Bátori Gáborné udvarán, az eperfa alatt. Eötvös: A ruházatát megnézte a holt testnek ? Tanu : Akkor nap nem láttam. Eötvös: Hát mikor látta ? Tanu: Eleven korában láttam rajta, máskor nem. Eötvös: Ami ruhát levettek a holttestről, azt nem látta maga soha? Tanu : Nem én soha. Eötvös : Azt mondja, hogy a holt test szélesebb volt, nagyobb volt, mint Eszter. Honnan tudja ezt? Tanu: Csak ránézésből tudom, mert Esztert nem egyszer láttam, se nem kétszer. Eötvös: Megmérte valamikor Esztert? Tanu: Nem mértem, de az ember megnézésből is látja. Eötvös: Hát a holt testet megnézte-e ? Tanu: Azt sem. Eötvös: Yolt-e a holttestnek szaga? Tanu: Yolt, de nem nagy. Eötvös: Mások azt mondják, hogy akkora szaga volt, hogy egy dülő földre megérezte a jó szaglású ember. Tanu: Én nem éreztem nagy szagát. Eötvös: Mire volt kiterítve a holt test az udvaron ? Tanu: Ajtóra vagy deszkára. Nem tudom mi volt. Eötvös: A zsidók megnézíék-e a holttestet? Tauu: Nem nézték. Eötvös: Látott-e olyant, ki meg akarta nézni? Tanu: Azt sem láttam. Eötvös: Mielőtt megnézte a holttestet, nem találkozott és nem beszélt-e Farkas Gábor biróval? Tauu: Nem találkoztam. Eötvös: Solymosynéval sem ? Tanu : Azzal sem. Eötvös: Hát Pap József törv. biróval ? Tanu: Azzal sem. Eötvös: Milyen szeme volt a holttestnek? Tanu: Kék. Eötvös: A biróság és a tek. doktor urak másképen látták. Az írásban az van, hogy fekete. Tanu: Anuak, akit én néztem nem fekete volt, de kék. Eötvös : Be volt-e hunyva a szeme, vagy nyitva volt ? Tanu: Nyitva volt mind a kettő. Ha be lett volna hunyva, nem láttam volna, hogy kék. Eötvös: Mikor nézte, délelőtt vagy délután ? Tanu: Arra nem emlékszem, de azt hiszem délelőtt. Eötvös: Akkor még nem volt fölmetélve ? Tanu: Még akkor nem. Eötvös; Biztosan emlékszik, hogy kék volt a szeme ? Világos volt-e, vagy sötét kék? Tanu: Csak kék volt, nem fekete. Nem néztem, világos-e í vagy sötét.