Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu: Einhorn Józsefnél. Elnök: Mennyi ideig szolgált nála ? Tanu: Uj évtől fogva. Elnök: Járt-e maga Grosz Mártonékhoz? Tanu: Igen, jártam. Eluök: Gyakran? Tanul Nem, csak hogy közel lakott. Elnök : Einhorn Józsefhez közel ? Tauu: Igen által-ellenben. Eluök: Tud-e arról valamit, hogy Grosz mult esztendőben valamikor beteg lett volna ? Tanu: Igen voltam ott és feküdt; de nem tudom beteg volt-e. Elnök: Mikor volt ott? Télben, nyárban? Tanu: Nyárbau. Elnök: A honapját nem tudja? Taun: Azt nem tudom. Elnök : Többször látta őt feküdni? Tanu: Nem láttam, csak egyszer. Elnök: Hát ugy pl. egy hétben vagy két hétben mindenesetre megfordult maga többször Grosznál ? Tanu: Igen. Elnök: Hát zsidó pünköstöt megelőzőleg, vagy utána volt-e beteg Grosz, vagy sem ? Tanu: Utána volt. Már én azt nem tudom megmondani, hogy mikor; azt láttam, hogy volt. Eluök: Azt tudja bizonyosan, hogy a zsidók pünköstje után volt beteg ? Tanu: Igeu. Eluök: Hát azt tudja csak, hogy nyárban egy napon átmenvén Groszékhoz, látta, hogy Grosz ágyban fekszik; de hogy meddig tartott a betegsége s mely napon látta őt, arról semmit se tud ? Tanu: Azt nem tudom, nem emlékezem rá. Eluök: Mert mikor kihallgatták, akkor azt mondta, hogy »annyit mondhatok, hogy többször találtam ágyban fekve, mikor hozzá mentem.« Most azt mondja, »biztosan uem tudom, hogy többször találtam ágyban fekve.« Már most melyik igaz: hogy többször is találta, vagy csak egyszer. Tanu: Többször nem találtam csak egyszer. (Következik Nagy Borcsa tanu kihallgatása.) Az eluök által történt szokásos figyelmeztetés után az általános kérdésekre előadja, hogy született Paszabon, 16 évében van, katholikus. Elnök: Tavaly azt mondta, hogy 16 éves, most pedig azt, hogy 16 évében van, melyik az igaz? Tanu: Már 16 éves vagyok. Eluök: Meg van bérmálva? Tanu: Igen. Eluök: Hány éve annak, és hány éves volt akkor ? Tanu: Arra nem emlékszem, rég volt. Elnök: Vaunak szülői? Tanu: Nincsenek. Elnök: Hol lakik? Tanu: Testvéremnél. Elnök : Tavaly hol volt? Tanu: Einhorn Majernél szolgáló voltam egész esztendőn át. Elnök: Grosz Márton közel lakott-e ? Tanu: Akkor közel lakott, a második ház volt oda. (A délben megszakított tanuk kihallgatása folytattatik). Elnök: Gyakran járt oda Groszékhoz? Tanu: Nagyon gyakran nem, csak ha küldtek. Elnök: Emlékszik-e arra, hogy a mult nyár folyamán valamikor Grósz Márton beteg lett volna? Tanu: Arra nem esküdhetem, hogy beteg volt-e, ágyban nem láttam, csak ott járkált egy köpönyegben, vagy miben. Eluök; Látta őt többször? Tanu: Nem sokat láttam, mert nem sokat jártam oda. Elnök: Beteges állapotban látta-e többször? Tanu: Csak egyszer. Elnök: Mikor volt az? Tauu: Azt nem tudom biztosan. Elnök: Hát mikor egyszer kapált Tóth János és Nagy Mihály társaságában, akkor nem találta Groszt betegen? Tanu: Akkor nem. Elnök: De mikor kihallgatták, akkor máskép beszélt. Akkor előadta, hogy a nyár elején első kapáláskor Grosz betegeskedett és néhány napig feküdt. Tanu; Arra nem emlékszem, már régen volt. Elnök; Akkor azt mondta, hogy néhány napig beteg volt. Honnan tudta azt, ha csak egyszer látta? Tanu: A felesége mondta. Elnök (Olvassa a kihallgató jegyzőkönyvet): Az időt, hogy mikor volt beteg, biztosan megmondani nem tudom; azt sem, hogy meddig feküdt; de azt biztosan mondhatom, hogy egy napon, amikor én Tóth János és Nagy Mihály társaságában kapáltam nála, ágyban fekvő beteg volt. Tauu: Igen. Elnök: De maga nem látta soha sem ágyban feküdni ? Tuuu: Ágyban nem láttam, csak ott járkált a házban; hát nem tudom, beteg vagy nem. Elnök (Olvassa): Azután még 2—3 nap múlva is ágyban fekve találtam, midőn uála voltam. Tavaly ezt igy állította, most pedig csak egyszeri alkalomról szól. Tanu: Éu nem emlékszem rá, mert régen volt. Elnök: No hát igy kellett volna mondani mindjárt először is, mikor felkérdeztem, hogy nem emlékszik rá. (Olvassa a jegyzőkönyvet). Junius 9-ik napján volt-e beteg, azt nem tudja. Ugyan erre a körülményre, már ifjabb Tóth János ki lett hallgatva, hasonlókép Nagy Mihály. Elnök azután Hatalovszky Máriát és özv. Szilvásy Jánosnét szólítja, kik nincsenek jelen. Eötvös: Kijelenti, hogy elégségesnek tartja özv. Szilvásyné i vallomásának egyszerű felolvasását; mert értelmes müveit aszszony, többet ma sem tudhat, mint akkor tudott és amit tudott, akkor is megmondta. Elnök: Hatalovszky Mária pedig cselédje volt, és ugyan azon körülményre hallgatandó ki. Simon Viktor jegyző olvassa, özv. Szilvásyné vallomását, mely szerint a nyár elején egy napon Tisza-Eszláron menvén keresztül, Grosz Mártout látta nagyon lassan haladni, kérdezte tőle, mi baja és midőn azt nyilvánitá, hogy beteg és e miatt nem tud menni, mondta neki, hogy üljön fel a kocsijára. Fel is ült és az ujfalu végéig elvitte, hol leszállt. Olvassa azután Hatalovszki Mária vallomását, mely szerint emlékszik, hogy a nyár elején d. u. 3—4 óra tájban Szilvásyné asszonynyal kocsin a szőlőbe menve, előtalálták Grosz Mártont, akit kérelmére felvettek a kocsira, mert azt mondta, hogy beteg. Elnök: Hát Grósz Márton! Maga hivatkozott volt Gyulai János, Nagy Borbála, Tóth János, Nagy Mihály, Szilvásyné és Hatalovszki tanuknak kihallgatására, hogy ők tudják azon napokat, amikor maga fekvő beteg volt. Grosz Marton vádlott: Alásan instálom, én arról nem tehetek, hogy ők nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni. Azt bizonyosan tudom, hogy azok kiváltképen 4-ke és 10-ke közt voltak nálam, hol az egyik hol a másik, és 13-án Szilva synéval is találkoztam, akartam menni Pap József törvény bíróhoz, de visszamentem, akkor Ofalu végén kocsin jött Szilvásyné. Igy mondja, hát maga csak ugyan beteg, mondta már a mult héten felesége. Én tehát csak erre hivatkoztam, és azok a leányok is, kik akkor nálam voltak, látták; de nem tehetek róla, hogy ők nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni; hauem az izraeliták, akik velem a templomból együtt kijöttek, határozottan fogják bizonyítani. Heumann: Tek. törvényszék! Annak megállapítása, hogy Grosz Márton a kérdéses napon Szilvásinéval és Hatalovszki Márival találkozott, a mi junius 13-kára esik, nem olyan fontos, hogy ezen tanuk kihallgatása szükséges volna; hauem ez esetben kérni fogom Horváth Márton végrehajtónak kihallgatását, aki ez napon végrehajtási jegyzőkönyvet vett fel Grosz ellen. Ez a jegyzőkönyv rövid uton is beszerezhető; azon körülményt pedig, hogy juni 13-án péntek volt, Horváth Márton és az alkalmazott bírósági tagok Jdha)li;atásából meglehetne tudni. Egyébiránt én ugy vélekedem, hogy 13-ka volt-e vagy péntek volt-e vagy nem, az mellékes, ha bebizonyítható az, hogy 4-től 14 ig beteg volt Grosz. Egyébiránt más több tanuk is bebizonyították ily időben betegségét; én tehát nem találom szükségesnek több tanúnak kihallgatását. Eötvös: Tek törvényszék! Grosz Márton hivatkozott bizonyos Szabolcsi Weinstein Miksa nevü egyénre, aki junius 9-kén délután nála volt és ott őt betegen találta és valószínűleg arról is tudomással bir, hogy a következő napon is betegen feküdt. Ha kétségtelenül bebizonyítható, hogy 9-kén, 10-kéu beteg volt, akkor 13-kán is beteg lehetett és ha azt bebizonyítja, hogy