Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

19-dik szám. I. Melléklet. „TISZA-EÉZLAR« De arról nem tudok, hogy Tárkányban járt volna; de ő csak azt mondta, hogy Tárkányban járt és hogy mondjam meg az igazat, mert sajnálna gyermekeimért, és fogadjam el azt, amit a férjem elmondott ő előtte: hogy ő Tárkányban járt. De én nem akartam semmikép elfogadni; azt mondtam, hogy szembesítsék a férjemet, hogy ő mondja, de a férjem azt nem mondja, hanem vállalom, hogy Debreczenbe utazott, azt ki is igazolhatom ; mert szolgálatot keresni ment. Hanem haza felé mikor jött kérdezősködött azután valami sáfárnál a tanyán, amint ott volt. De a vizsgálóbiró azt mondta, hogy nem igaz, csak azt vállaljam, hogy Tárkányban volt. — De mondtam, hogy azt uem vállalom, mert az nem igaz. Eötvös: Maga a vizsgálóbiró mondta azt, hogy a férje mondta, hogy Tárkányban volt? Tanu: Igaz, maga moudta, egy papirost is mutatott, hogy alá van irva a férjem, hogy ő mondta. Eötvös: Mikor önt kihallgatta a vizsgálóbiró 4 szem közt történt az, vagy más is jelen volt ? Tanu: Nem volt ott senki sem. Csak mikor, mert ugy másfél óra hosszat vallatott, csak szóval, nem ütleggel, néha bejött Egressi Nagy László ur, talán kétszer jött be, mert ő más szobában volt a többi vizsgáló bíróval. Eötvös: Hol volt a kihallgatás ? Tanu: A törvényházban, a községházban. Eötvös: Hányszor hallgatta ki? Tanu: Többször hallgattak ki. Mikor behozták a férjemet Nyíregyházára, egy nap se volt, hogy ne hivtak volua fel. De hogy jegyzőkönyvet vett volna fel, nem tudok többet, mint kétszer, másodszor akkor, mikor a férjem kiszabadult. Eötvös: Hát máskor mit kérdeztek ? Tanu • Akkor azt kérdezte tőlem, hogy mikor lett beteg és azt moudta, hogy most hiteles a zsidó szó, állithatok tanút, bejelenhetem, de mikor először mondtam a tanukat, azt mondta rá, hogy zsidót nem vesz be tanúnak. Akkor még más egyebeket is kérdezett tőlem. Eötvös : Azt mondta, hogy csaknem minden nap berendelte.j Tanu: Igen be. Eötvös: Mi czélból? Tanu: Minden nap volt egy kérdése. Egyszer kérdezte, hogy hány éves Móricz, mikor született, másodszor arra hivatott, hogy minek hazudok a törvényszéknél, hogy lapokban ez meg ez van, hát mondtam, hogy én arról nem tehetek. Eötvös: Mi volt a lapban ? Tanu: Egyszer annak hivatott be, hogy minek vallottam be, hogy nekem 50 frtot igért. Én mondtam, hogy nem igaz, én nem mondtam 60 frtot, csak 30-at a lóért. Eötvös: Micsoda lóért? Tanu: Hát kérem megdöglöttek a lovaink, mikor letartóztatott, a gyermekek mind eljöttek sirni és nem vigyáztak a vagyonra; hát a ló is tönkre ment, megzabált. Akkor utoljára felvette a mi nálam volt, elmondtam, hogy sok károm van. De azt mondta, hogy az nem idevaló. Hát — mondok — mi az j idevaló ? Azt mondja, hogy valami lóhistóriát mond. Azt mondom, hogy mikor le voltam tartóztatva. Mindjárt azt mondja, nem volt itt letartóztatva, csak a férje kedvéért volt itt, az után ugy | mentem haza a község házától. Ettől fogva nem voltam szabad ; menni — mehettem, de mindig hajdú vagy a kisbíró kisért. Eötvös: Be volt zárva Eszláron? Tanu: Nein, csak a tornáczon kellett ülnöm és néztem hogy kik jönnek. Eötvös : Haza menni nem volt szabad ? Tanu: Csak szerdán lettem szabad ? Eötvös: Hát azt a 30 frtot miért ígérte ? Tanu: Azt már szeptember havában igérte, hogy megfizeti, hogy ha a vallomást aláirom. Ugyanis ugy volt az, hogy én szerettem férjemet hűségesen és a mellett maradok. Ha uem hazudtolok és vádolok, hát akkor azt a kárpótlást, a 30 frtot akarta foegadni. Eötvös: Tudja azt más is. Tanu: Más nem tudja, mint a kisbíró. Eötvös : Az hallotta ? Tanu: Hallotta. Eötvös: Hát a magyar pünköstre emlékezik-e maga a mult esztendőben ? Tanu: Emlékszem. Eötvös: Azon pünköst előtt vagy után volt-e férje beteg ? Tanu : Pünköst után. Eötvös: Hány nap múlva? Tanu: Határozottan nem tudom megmondani, öt vagy hat nap múlva lehetett talán, mert akkor jött haza. Eötvös: És mennyi ideig volt beteg? Tanu: Kedden — tudom bizonyosan lefeküdt és feküdt szombatig. Tudom, akkor sem akartam elereszteni a templomba, mert nagy beteg lett, ő pedig menni akart. Eötvös : Tegoap férje azt mondta, hogy őt betegségében látta Szabolcsi Weinstein Miksa nevü. Tauu: Igeu pénteken volt nálunk. Férjem még ingben volt, midőn ő hozzánk jött és kérdezte, férjem elpanaszolta betegségét. Elnök: Férje azt is mondta, hogy bizonyos Horvát Márton tudja igazolni, hogy beteg volt, ki az? Tanu: Nyíregyházi végrehajtó. Elnök: Hát mit tud ez a Horvát Márton ? Tanu: O volt foglalni nálunk és férjem akkor sem volt egészséges, hanem hol feküdt, hol felkelt. Elnök: Birói foglalás volt az? Tanu: Igen, adósai voltunk Hercznek, azért volt foglalni nálunk kint, még vele volt a kis biró és valami könyvvezető vagy miféle. Éu a szöllőben voltam dolgozni, ott volt tekintetes Szilvási Lászlóné, még hivott dolgozni, én mondtam, hogy nem mehetek, mert férjem nagyon beteg. Elnök: Groszberg Leoné 1 (Bevezetik) Figyelmeztetem az igazoak elmondására és hogy szükség esetén vallomására az esküt is le fogja tenni. Született Gönczőu 72 éves, özvegy, gyermekei vannak, lakik hol? Elnök: Vömnél Szüszman Jakabnál. Elnök: Vallomásában az van, hogy gyermeke Groszberg Leon tartja magát. Tanu: Hol nála, hol Szüszmannál vagyok. Elnök: Meg tudja-e mondani azon időt, melyben Grosz Márton tavaly beteg volt? Vagy átalában tud-e maga Grosz Márton mult évi betegségéről valamit? Tanu: Igen is tudok határozottan arról, hogy nekünk is akkor egy beteg gyermekünk volt Szüszman Jakabnál, aki meg is halt. Az volt harmadikán, mikor a gyermekét eltemették. Elnök: Melyik holnap 3-kán ? Tanu: Juniusban vagy júliusban, nem vagyok ugy kitanulva az időre nézve. Elnök: Tehát egyik nyári holnap 3-kán halt meg Sziszman egy gyermeke. Tanu: Igen. Másnap 4-ikón szolgálóm is mondta nekem, hogy nagy bánat érte Groszmannét, mert az ura fekszik, leányának pedig megdagadt az arcza. Elmentem tehát megnézni. Gyermekeimnek adtam egy üveg pálinkát, hogy majd az embereknek adjanak, Én az embert az ágyban feküdve találtam szörnyen jajgatott, hányás volt rajta. Holmi házi orvosságot csináltam neki, minden nap oda mentem megnézni egészen szombatig. Mindég házi orvosságot adtunk neki, én is adtam neki tejfölt. Szombaton ebéd után is ott voltam; panaszolta nekem felesége, hogy még a templomba sem mehet, hogy levest sem akar enni. Vasárnap is ágyban feküdt, hétfőn nem voltam ott, kedden már regelizésben találtam a díványon. Elnök : Az kedden volt ? Tanu: Igen a második hét keddén. Elnök: Legelőször milyen nap látogatta meg ? Tanu: Hétfőn. Elnök : És a következő hét keddi napján volt nála utoljára ? Tanu: Azután többé nem, mert már fenjárkált. Ő nála foglalás is volt, ő azután betegen be ment a faluba és akkor Szilvásiné asszony hozta haza a faluból, mert nem tudott jönni. Ennyit tudok betegségéről. Elnök: Ugyan ezen körülményre Sziszman Jakab is ki* halgattatott, ki azt igazolta, hogy fia vasárnap jun 4-kén temettetett el. Tanu: Igen, akkor jött haza szolgálóm mondani, hogy nagy bánatja van. Elnök: Nincs kérdés a védő urak részéről? (Nincs!), Elnök : Klein Ignáczné1 Szolga: Nincs fent, Rochlicznál van. Elnök : Gyulai Zsuzsána 1 (Bejön). Mint tanu áll a kir. törvényszék előtt; figyelmeztetem az igazság bevallására, mert arra hitet fog tenni. Tanu: az általános kérdésekre előadja, hogy született Eszláron, 18 éves, református, hajadon, oda haza van szüleinél, tavaly cseléd volt. Elnök: A mult esztendőben hol szolgált ?