Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Szeyffert: Mellette volt a fazék? Móricz: Mellette. Szeyffert: Hát azután mi történt? Móricz: Bekötötték ott, ahol megvágták. Szeyffert: Mivel kötötték be? Móricz: Egy kendővel. Szeyffert: Minő kendővel? Móricz: Amivel be volt a szája kötve. Szeyffer: Tehát levették szájéról a kendőt, és oda kötötték. És azután mi történt? Móricz: Felöltöztették. Szeyffert: Ki öltöztette fel? Móricz: Azok, akik ott voltak. Szeyffert: Kik voltak? Móricz: Schvarcz Salamon, a téglási és tarczali metsző és a koldus zsidó. Szeyffert: Ezek mindnyájan öltöztették ? Egyszerre ? Móricz: Egyszerre. Szeyffert: Akkor már nem mozgott a hulla? Móricz; Nem. Szeyffert: Mikor szűnt meg a hullának a mozgása? Móricz: Nagyon nyomták, elszünhetett. Egy hang a védők padjáról. Elszunyadhatott ? Elnök: Elszünhetett. Szeyffert: Maga látta, hogy kijöttek többen a templomból? Móricz: Igen. Szeyffert: Hogyan állották körül? Schwarcz Móricz : Hát körül állották. Szeyffert: Hogyan állották körül ? Hiszen mindenkép lehet körül állani, Seharf Móricz: A hulla középen volt és azok körülállották. Szeyffert: Az asztal hol volt ? Seharf Móricz: A középen volt. Szeyffert: Mondja meg nekem, a kulcslyuk szabad volt, lehetett belátni ? Seharf Móricz : Lehetett. Szeyffert: Nem volt-e semmi zavaró a szem előtt, hogy nem látott ? Mindig szabad volt ? Seharf Móricz: Igen. Szeyffert: Maga ismeri a vidéket? Szcrwarcz Móricz: Ismerem. Szeyffert: Látott maga hullát ? embert leölni ? Seharf Móricz: Azt nem láttam; de láttam holttestet. Szeyffert: Ismeri a zsinagógát? Van-e ott ablak? Seharf Móricz: Van egy nagy ablak. Szeyffert; Mondja meg, midőn maga ezt látta, mikor valami ilyes dolog történik, miért nem akarta ott megnézni, hogy mi történik ? Ott jobban láthatta volna, hogy ott bent mit csinálnak. Seharf Móricz: Ha oda mentem volna, nem tudnám, hogy mitörtént. Elnök: Ha az ablakhoz ment volna, az alatt az idő alatt, hogy mitörtént ott, nem tudná megmondani ? Szeyffert: Hát azután maga megelégedett azzal, hogy látta ezt a szörnyű dolgot és bement a szobába ? Seharf Móricz Igen. Szeyffert: Elmondta akkor az apjának, hogy mit látott? Seharf Móricz: Igen. Szeyffert: Mondja, apja erre nem szólott semmit ? Seharf Móricz: Anyám mondta, hogy hallgassak. Szeyffert: Mondja, mit érzett akkor, mikor látta ezt a szörnyű tettet ? Nem félt — irtózott attól ? Látott már hullát ? Seharf Móricz: Láttam. Nem irtózik az ember soha sem a holttesttől. Szeyffert: Vannak sokan, akik irtóznak, akik félnek. Seharf Móricz: Én nem szoktam irtózni semmitől. Szeyffert: Van egy körülmény. A vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy mikor megvágták, vérét vették, akkor felemelték a leányt ? Seharf Móricz: Igen. Szeyffert: Hol emelték fel ? Seharf Móricz: A fejét. Szeyffert: És lába a földön maradt ? Seharf Móricz: Igen. Szeffert: Mondja meg mi történt azután ? Seharf Móricz ; Ebédelni mentem, Szeyffert: S később mit csinált ? Seharf Móricz: Ismét elmentem a templomba, hogy becsukjam. Szeyffert: Miután maga ott oly dolgot látott, nem nézett körül segítségért? Seharf Móricz: Nem. Szeyfert: Pedig az természetes dolog lett volna, hogy maga, mikor ott nézett és figyelt, segítségért kiáltani. Seharf Móricz: Nem volt ott senki, kit hívhattam volna. Szeyffert: Miért nem kiáltott atyjának ? Seharf Móricz: Ő neki is elmondtam. Szeyffert: Magának már annyi esze lehetett akkor, hogy tudja, hogy micsoda következése van annak, ha valakit igy megvágnak. Seharf Móricz: Tudom, ha egy kis állatott megölnek, mindjár meghal., Szeyffert: Éppen azért feltűnő dolog az, hogy maga nem kiáltott segítségért, és megengedte, hogy egy leányt megöljenek. Elment azután ? Seharf Móricz: El. Szeyffert: Ezen idő alatt senki sem volt a zsinagóga közelében a zsidók közül ? Seharf Móricz: Nem. Szeyffert: Hát a legelőn, a templom mellett ? Seharf Móricz: Ott paraszt lányok voltak. Szeyffert: Nem tudna nekem közülök egy-kettőt megnevezni ? Seharf Móricz: Én ismerem őket, de most nem emlékszem rá kik voltak, nagy paraszt lányok voltak. Szeyffert: Milyen nagyok voltak ? Seharf Móricz: Olyan nagyok, mint én. Szeyffert: Nem hallottak azok semmit? Seharf Móricz: Nem. • Szeyffert: Nem látták Solymosi Esztert arra menni? Seharf Móricz; Nem tudom, hogy látták-e. Szeyffert: Mikor maga bement a templomba, nem látott semmit ? (Nem!) Hát a templom melletti ház tőszomszédságában egy gödör találtatott, mit tud erről? Seharf Móricz: Én nem tudok erről semmit. Szeyffert: De a vizsgálóbíró mondta, hogy gödör találtatott. Seharf Móricz: Nem tudom, talán kiásták. Szeyffert: Mikor készült ama gödör ? Scharf Móricz: Éjszaka csinálhatták. Szeyffert: Azt sem látta, mikor kiásták azt a gödröt ? Szeyffert; Maga látta azon embereket a templomból elmenni; nem látott a kezükben semmit? Móricz Nem látam. Szeyffert; Nem tudja hová tették a tányérokat, melyekbe a vért felfogták? Móricz: Nem tudom hová tették. Szeyffert; De maga utánok nézett? Móricz; Azt nem láttam mit csináltak a fazékkal és a tányérokkal. Szeyffert: Az a fazék nagy volt, nem tehették zsebökbe. Móricz: Meglehet hogy elrejtették a templomban. Szeyffert: Hát a hullával mi történt? Móricz: Azt nem láttam, mert a templom ajtaját onnan nem lehet látni. Szeyffert: Hát a templom nyitva volt? Móricz: Be volt zárva. Szeyffert; De a hullát hova tehették? Móricz: Talán kidobták az ablakon. Szeyffert: Oda nem lehet legelőiről látni ? Móricz: Nem lehet. Szeyffert: mondja meg mely időben vitték Nagy faluba? Móricz: Még világos volt. Szeyffert: Hogyan vitték ki ? Kocsin-e vagy gyalog ? Móricz: Kocsin. Szeyffert: Kinek adták át? Móricz: Recsky csendbiztosnak. Szeyffert Hiszen ez már előbb elment haza ? Móricz: Meglehet. Azután engem oda vittek Nagy faluba. Szeyffert: Ki volt ez a pandúr? Móricz; Bakó Ignácz. Szeyffert: Mondja meg beszéltek-e ott maguk valamit ? Móricz : Beszéltünk. Szeyffert : Miről volt szó maguk között? Móricz : Arról, hogy valljam be szépen, akkor nem lesz bajom.