Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

lag is coustatáltassék a dolog. Kérjük tehát, hogy egyenesen a biróság kerestessék meg. Szeyffert: Megmaradok indítványom mellett. Még az sem konstatálható, hogy tulajdonképpen honnan került ez a levél. Elnök: A törvényszék határozni fog e kérdés felett. Most fel fog olvastatni a Scharf Móricz szemeinek megvizsgálásáról való jegyzőkönyv. Simon Victor jegyző olvassa a véleményt, mely konstatálja) hogy szinvakság nincs jelen; jobb szem gyenge, csak 4 méterre a bal azonban 40 méternyire lát. Friedman u: Ezen felolvasott véleményre vonatkozólag fenntartom magamnak a bizonyítási eredmény további folyamához képest, esetleg még egy kérdést intéztetni a szakértő urakhoz. Nem akarom most őket hiába fárasztani. Ehhez kapcsolom azon fentartásomat is, hogy a bizonyítási eljárás folyamán még helyszíni szemlét is kérhessek. Eddig ezt nem kértem azért, mert nem akartam megszakítani az eljárás folyamát, és azután is csak az esetben kérem, ha a körülmények azt szükségessé fognák tenni. Elnök : A vélemény az iratokhoz fog kapcsoltani. Eötvös; Talán el lehetne egyúttal végezni most azt, hogy Scharf József megkérdeztessék, volt-e tudomása arról, hogy egyik szeme hibás, és mikor vette észre. Elnök (Scharf Józsefhez): Volt-e tudomása magának Scharf József arról, hogy fiának egyik szeme hibás ? Scharf József: Emiitette néha otthon, hogy nem lát a félszemére. Elnök: Kis korától fogva ? Soharf József: Nem kiskorától fogva, hanem mióta iskolába járt. Elnök: Mikor kezdett iskolába járni ? Soharf József: Három-négy éves volt, mikor kezdett iskolába járni. Elnök: Hát attól az időtől fogva ? Scharf József: Azután, mikor nagyobbacska lett, 9—10 éves korában panaszolta, hogy éjszaka a lámpánál nem lát tökéletesen a félszemén. Elnök: Megidéztetett volt Drimus György mármarosmegyei tutajos ezen tárgyalásra; azonban a többfelé történt felhívás daczára nem lehetett az idézést neki kézbesíteni. Azért vallomása felolvasandó, amely vallomás különben is csak annyit igazol, hogy ő az előtt mintegv öt héttel, Kerecsenyből Mármarosmegyéből indult el egy szentesi zsidó tutaján és szombaton este junius 24-én Szolnokon felül, a Tisza partján lévő Gólya korcsmánál megállapodott. Ott azután igazolja azt, hogy látta miként Smilovics Jankel ott egy szeklenczei tutajon egy zsidó sáfárral beszélgetett, aki átjött a mi tutajunkra és ott beszélgettek. Enynyi vallomásának egész lényege. Továbbá, hogy jun. 10-én megérkezve Tokajba, ott 12-én reggelig időztek és Jankel bement a városba. Heuman: Csak azért kértem a felolvasást, mert a vizsgálóbírói végzés, melylyel a szeklenczei tutajosok elfogatása elrendeltetett, árva szóval sem emliti, hogy a Mármarosszigetről, tehát nem Szeklenczéről elindult tutajosok közül egyik másik elfogassék. Drimus György nem is ezen tutajosok közül való, ő Smilovics Jankel tutaján ment és nem is a vizsgálóbiró által lett letartóztatva eredetileg, hanem a szeklenczeiek elfogatására kiküldött csendbiztos Farkas Albert által. Hogy, hogy nem a vizsgálóbiró, daczára annak, hogy csak 16 tutajosnak elfogafását rendelte el, még is szükségesnek tartotta Drimus Györgyöt is, ki ezekkel semmiféle kapcsolatban uem állott, ott letartóztatva tartani majdnem két hétig. Ezt azért voltam bátor constatálni, mert ujabb jelensége annak, hogy a személyes szabadság korlátozásával mily könnyelműen bántak. Elnök : Herskót kérem megkérdezni arra nézve, hogy ott a Gólya korcsmánál csakugyan átment-e ő Smilovics tutajára és beszélt-e vele félóráig? Tolmács: Átment és beszélt Smilovicscsal s csak azt beszélte vele, hogy kifog}ott a pénze, s kérdezte tőle, hogy nincs-e nála pénz és nem adhatna-e neki. Elnök: Adott-e? Tolmács; Nem adott fél krajczárt sem, mert mondta, hogy nincs neki. Elnök : Hasonló tanu Szalevér János is, ki több rendbeli idézés daczára nem volt megidézhető. Ennek vallomása is fel fog olvastatni. Simon Victor jegyző olvassa Selevár János vallomását, ki Bu8tyaházáról a tutajosokkal elindult, és bizonyítja, hogy a A szerkesztésért felelős: Jóba Elek tisza-dadai füzesuél a vizben fennakadt hullát ő is látta és hogy a füzesben talált paraszt fiut felszólították, hogy mondja meg a faluban, hogy olt hulla van. junius 13-án történt második kihallgatása alkalmával előadja: hogy Tokajból péntek reggel indultak el d. u. 2—3 órakor. Eszláron alól állottak meg. Péntek este ő Csepkanicscsal és Galsi Istvánnal a parton tüzet raktak, Matej a tutajon maradt. Eszlár alól jun. 17-én indultak tovább, ós délután a dadai füzesnél állapodtak meg. Itt figyelmeztette őket Csepkanics, hogy egy hulla van a füzesben. Hogy ez mikor került e füzesbe tutajhoz volt-e kötve vagy nem, azt nem tudja. A hullát ő temettette el és egy liter pálinkát fizetett érte jó indulatból; mert véteknek tartja, hogy egy hulla temettetlenül heverjen. Aláírva Szalevér János. Elnök : A kérdés az, hogy a vád vagy a védelem annyira fontosnak tartja-e ezen tanuk vallomásait, hogy további nyomozások történjenek az ő felkutatásuk iránt. Szeyffert: Részemről azt hiszem, lehetne mellőzni, miután ugy is több tanu van, akik ezen körülményre nézve vallanak. Azonban informátióim szerint ezen Szalevér bencső pusztai lakos lenne, mely puszta Bustyaházához tartozik, és ugy hallom, Uglár községben is lennének Szalevér nevü lakosok; ha tehát a védő urak súlyt fektetnének ezen tanuk feltalálására, méltóztassék a lépéseket ez irányban megtenni. Eötvös: E tanúvallomások fontossága ugyan kétségtelen, de miután oly körülményre vonatkoznak az ő positiv nyilatkozataik, amely körülmények itt egyéb tanuk vallomásai szerint nem vitásak; ennélfogva én ezen tanuk további nyomozására irányuló megkereséseket s a miatt netán a tárgyalás halasztását egészen szükségtelennek tartom és a védelem részéről belenyugszom ezen tanunyilatkozatoknak ekként történt felolvasásába. Elnök : Grosz Mártonné 1 (Bejön.) Tanu : Az általános kérdésekre előadja, hogy született Lökön, 45 éves, Grosz Márton vádlottnak a neje. Eluök : Megtudná-e mondani, hogy a mult esztendő melyik hónapjában, és mely napokon volt a férje beteg, midőn hazulról nem távozhatott? Tanu: Mikor kihallgattak, nem tudtam megmondani, de most határozottan tudom, hogy julius havában volt. 3-án lett beteg és beteg volt 10-ig, akkor fölkelt és a templomba ment, és haza jött, még nem is ebédelt, megint lefeküdt és beteg volt 13-ig. Hol fölkelt, hol lefeküdt. Elnök : Hogy van az, hogy most jobban tudja, mint akkor? Tauu: Akkor nagyon megvoltam ijedve, tudtam akkor is ; megmondtam, első szavam az volt, hogy midőn Szolnokra utazott, meg Debreczenbe helyet keresni, és még Királytelekre, itt beteg lett. De Bary nem akarta bevenni, azt mondta, ez hazugság, csak azt mondjam, hova utazott. Heuman: Sokára volt az a zsidó pünköst után, hogy férje beteg lett ? Tanu: Nem soká volt, lehetett talán egy héttel vagy két héttel. Heuman: Maga juliusról beszélt. Tanu: Hát junius, nem julius azon hónapban, melyben zsidó pönköst volt; mert a magyar pünköstkor, midőn az a nagy ütközet volt, nem volt odahaza. Elnök: Maga mult évi kihallgatása alkalmával másképen jelölte meg az időt. Kikre hivatkozott? Tanu: Sissmannéra, Sissmanra, édes anyámra és több izraelitákra, kik megkeresték. Elnök: Azt mondta, ezt igazolhatja Sissman Jakab és anyjoka. Sissmau fiának temetése után, vasárnap kelt föl férjem, de még mindig gyönge volt. Tauu: Mindig beteg volt, de nem tudom, hogy előbb volt-e beteg; csak azt mondtam akkor mindig beteges volt, junius hónapban ; csak azt nem tudtam határozottan, mikor. De Bary nem hitte, azt mondta, nem volt beteg, egészséges volt, Tárkánybau járt, de én azt nem vállaltam. Eötvös; Hogy lehet az, hogy midőn maga azt mondta a vizsgáló bírónak, hogy férje beteg volt, a vizsgáló biró azt nem vette jegyzőkönyvbe ? Tanu: Nem akarta jegyzőkönyvbe venni, amit mondtam azt mondta, mind nem igazi csak az igaz, amit ő egy egy iv papirosról olvasott, és azt mondta, hogy férjem határozottan megmondtta utazását azt mondtam igenis megmondta, én készítettem neki eleséget és imádságot az útra. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.