Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

irányban felvilágosítást log nyújtani. Kérem tehát Róka András és Kazimir József volt megyei csendlegényeket ide a t. törvényszék elé megidéztetni. Szejffert: Hozzájárulok ezen indítványhoz annál inkább, mert a főügyészség részéről Róka András beidéztetése annak idejében inditványoztatott. Friedmann: Nagyságos elnök ur! Mielőtt a bizonyítási eljárás folytatásába méltóztatik bele bocsátkozni, nekem is van egy alázatos előterjesztésem. Már a tárgyalás elején egyik t. védőtársam bejelentette a t. törvényszéknek és nagyságodnak, hogy bizonyos oldalról a paraszt nép között azon hiedelem terjesztetik, vagy magától keletkezett, mintha oly ügyben, amelyben a zsidókról vau szó, nem tartoznak az eskü szentsége alatt valót mondani. Kértük akkor nagyságodat, kogy ez iránt a tanuk különösen felvilágosittassanak. Bár ezen kérelmünk, igénytelen nézetem szerint, nem ütközött a pereljárás szabályaiba, mert a figyelmeztetés a tanukhoz mindig a körülményekhez alkalmazandó, azt meg méltóztatott tagadni. Ez tisztán az elnöki discretionáriu8 jogok közé tartozván, nem tehetünk ellene semmit. Ujabban azonban egy hasonló jelenség merült fel, mely ba létezik, amannál tényleg még veszélyesebb. Ez az, hogy ismét azon hiedelem uralkodik ott, nem tudom, ki által terjesztve, mintha ezen ügy kimenetele azon szempontból, vájjon elmarasztaltatnak-e a vádlott zsidók, vagy sem, az ország reputáczióját érintené . . . Elhitetik ott az együgyü néppel, mintha az ország érdeke nem azt követelné, hogy az igazság nyerjen megoldást, hanem hogy mentve és igazolva legyen a vádlottak ellen követett eddigi eljárás, bizonyos terhelő körülményeknek constatálása, vagy ha lehet, bizonyos tekintetben legalább elmarasztalás által. Szükségtelen a törvényszék előtt felfejtenem, hogy ezen hiedelem, ennek terjesztése az erkölcsi kötelékeknek már oly felbomlását mutatja, melyet a t. törvényszéknek ignorálni nem lehet. Jól tudom, hogy a tek. törvényszéknek nincs hatalma abban, ezen hiedelem terjesztését megakadályozni; azt is tudom, hogy bár ez önmagában véve is bűntény, praeventiv hatalma a bíróságnak nincs. De tekintettel az ügy rendkívüli voltára, azt Liszem, hogy nem ellenkeznék az eljárási szabályokkal, ha ezen bejelentésünk, mely lehetséges, hogy téves, de mindenesetre aggályos és bizonyos tekintetben támogatást nyer az által, hogy egymás után merülnek fel ftanuk, éppen azon környezetből, melyből ha valaki valami lényegeset tudott volna, majdnem lehetetlennek tűnik fel, hogy annyi vizsgálat, annyi helysziui szemle alkalmával ne jelentkezett volna, — bizonyos fokig tehát támogatást nyer ez iránti aggályunk és legalább is nem indokolatlan, ha az iránt esedezünk nagyságodhoz, méltóztassék ezen kijelentésünket egy átiratban a közigazgatási hatósággal tudatni azzal, hogy közigazgatási hatóságnak, melynek kötelessége praeventiv intézkedésekkel oda • hatni, hogy ily hiedelem ne terjedjen és ha tényleg elterjedt, a nép Eszláron ez iránt felvilágosittassék a szolgabiró és pap utján hirdetményileg is az iránt, hogy az ország érdeke nem attól függ, hogy a vádlottak marasztaltatui fognak-e, vagy sem, talán még attól sem, hogy mi vége lesz ezeu ügynek; hanem ridegen és kérlelhetetlenül megköveteli a törvény mindenkitől, hogy csak az igazat vallja, J midőn a t. törvényszék előtt áll. Szeyffert: Felfogásom szerint nagyságod eleget tesz kötelességénék, ha a tanút figyelmezteti, miszerint itt a t. törvényszék előtt a tiszta igazságot kell vallania és ha figyelmezteti a hamis eskü következményeire. A mi tehát a védő urak azon kérését illeti, hogy a közigazgatási hatóság kerestessék meg, hogy bizonyos hiedelmek terjesztését gátolja meg, felfogásom szerint az ez iránti intézkedés nem tartozik a t. törvényszék hatáskörébe. A védő uraknak különben is nyitva áll azon ut, hogy ők esetleg közvetlenül a közigazgatási hatósághoz forduljanak. Elnök: Az első kérdést illetőleg, bogy a tanukhoz milyen kitanitást tegyek, már nyilatkoztam és a mellett maradok is. Ami pedig a tovább felemiitetteket illeti, amenyiben maga a védő ur is csak birre és feltevésekre támaszkodik, ez a törvényszék határozatának tárgyát nem is képezheti. A tegnapi nap folyama alatt Bodrog-Olaszi község elöljáróságától egy hivatalos átirat érkezett hozzám, mely fel fog olvastatni. Simon jegyző olvassa az átiratot, mely igy szól: »Nagyságos Kornis Ferencz kir. törvsz. elnök urnák. Nyíregyházán. Mai napon B.-Olaszi község főbírája ifj. Koltczár Ferencz ezen ide csatolt eredeti levelet hozta hozzám, hogy azt a Bodrogban fürdött gyermekek egy üres, bedugaszolt üvegben a Bodrog vizén úszva lelték. Az okmány másképen kivehető nem volt, csak a bedugaszolt üveg összetörése folytán. Miután ugy látszik ezen levél valami öngyilkos végakarata, sietek azt Nagyságos elnök urnák mellékelve hivatalos tisztelettel megküldeni. Teljes tisztelettel Bodrog Olasziban, julius 3. 1883. Balogh János körjegyző?« A levélnek, mely irónnal van irva és ezen átirathoz van csatolva, felső része le van szakadva s fenn csak a hó és nap látszik. A levél igy szól. »Jun. 30. Meghasonlva a világgal és az emberekkel, a kétségbeesés s az élet unalom a halál karjaiba kerget. E sorok midőn napvilágot látnak, már halott vagyok. De mielőtt meghalnék, egy vallomást tenni kötelességemnek tartom. 1882. jun. hónapban a dadai tisza-parti fűzesbe rejtettem el a kedvesemet Timár Júliát, kit, miután hűtlen lett hozzám, a folyóba fojtottam. Az Eszlári bűntény folyamatban felfedezték, illetve megtalálták Dada mellet kivégzett kedvesem hulláját. Az igazság érdekében tehát bevallom ezt, s a nagy sensatiót keltett bűntény érdekében felfedezni a valót s adatot szolgáltatni az igazság szolgáltatásnak, töredelmes szivvel bevallani, a jó lelkiismeret szavának engedve, Isten nevének bizonyságul hívásával kötelességemnek tartom. A haldoklók nem hazudnak. Löki János s. k. oki. gépész.« Szeyffert: E levél Írójának származási helye, kivehető nem lévén a levél nem alkalmas további intézkedésre. Legfölebb azt lehetne tenni, hogy miután e levél Zemplénmegye területén találtatott, az ottani közigazgatási hatósághoz tétetnék át, közigazgatási uton való intézkedés végett. Eötvös: Én a közvádló főügyészi helyettes úrral a levél jelentőségére nézve egyet nem értbetek; azért én egészen más, és pedig ellenkező irányú és indoku előterjesztést leszek bátor e levélre vonatkozólag tenni. E levél vagy egyszerű ártatlan félre vezetési szándékból, pajkosságból készült, melyre nézve nézetem szerint szintén lehetnek némi gyanús körülmények; mert tudom azt, hogy mind bozáui mind védőtársaimboz nem csak ezen ország különböző részeiből, hanem Európa különböző országából többnemü értesítések és fölterjesztések érkeznek minduutalan és többek közt olyanok is érkeztek, melyek az eltűnt Solymosi Eszter életben létét, biztos hollétét stb, jelentik. Azonban én, valamint védőtársaim is, ilyen pajkosságból, vagy másból eredt feljelentésekre súlyt fektetni nem szoktunk és azokat nem is jelentjük be a tek. törvényszéknek. Miután azonban ezen értesítés községi elöljáróságtól, tehát hatóságtól érkezik; miután ezen jelentésben nevek vannak megemlítve: Löki János uevü okleveles gépész, ki talán öngyilkosságot követett el és halála előtt bűnbánó vallomást tett; más részről Tiraár Julcsa nevü leány, kinek hullája állítólag junins 15-e, 16-ka táján a dadai füzesben elrejtetett volna; mondom, miután részint községi elűljáróságtól, tehát hatóságtól jön az értesítés, részint határozott nevek vannak e levélben érintve: ennélfogva egyelőre egyszerű pajkosságnak a törvényszék félrevezetésére irányuló csínynek tekinteni nem lehet, nem is szabad. Másrészről, miután az absolut lehetőség nincs kizárva, hogy ilyen dolog történhetett; ba pedig történt, akkor Solymosi Eszter eltűnésének a rejtélye ezen ember körül keresendő, mert azon hullán konstatáltan Solymosi Eszter ruhái lévén, akkor itt egy gonosztevővel lehet dolgunk, ha egyáltalán megtörtént, és akkor itt a vádnak és vizsgálatnak az eddigi tárgya és iráuya egészen megsemmisült. De én nem hiszem, én részemről csodákban nem igen hiszek. Ellenben igen is hiszek és látok pajkosságokat és csinyeket, melyek az ügy és vizsgálat körül a nagy közönség részéről is elkövettettek és mai napig is elkövettetnek. Mind amellett ezt egyszerűen félre tehetőnek nem tartom. Ennélfogva azon alázatos kérést intézem a tek. tszékkez, hogy ezen értesítést méltóztassék a sátor-alja-ujbelyi kir. törvényszékhez, illetőleg kir. ügyészséghez átküldeni és mindenek előtt annak kipuhatolására, hogy ilyen nevü személyek t. i. Löki János és Timár Julcsa, csakugyan tényleg léteztek-e, és ha igen, hiányoznak-e és miként, valamint ezen levél eredete iránt kutatás teljesíttessék. Méltóztassék tehát a sátor-alja-ujhelyi kir. ügyészséghez és nem a közigazgatási hatósághoz ezen értesítést áttenni. Elnök: Csupán abban van eltérés, a védőügyvéd ur és a kir. ügyészség közt, hogy a kir. ügyészség a közigazgatási utat kívánja felhasználni, az ügyvéd ur pedig a biróságot. Friedmann: Mi vizsgálati biróságot kérünk azért, mert az ügy birói tárgyalás alatt van és a közigazgatási hatóságnak nyomozása után még talán szükséges volna, hogy azután birói-