Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tolmács: Hol együtt voltak, hol elment a faluba pálinkáért. Heuman: Hát az éjjelt hol töltötte Smilovics ? Tolmács: Azt nem figyelte meg, de a faluban járt egyszer és valami nagy zivatar volt -és későn érkezett vissza. Heuman: Azt kérdem, hogy az egész idő alatt kinn bált-e, éjjel velük és nappal velük volt együtt folytonosan ? Tolmács: Egy este nagyon esőzött, akkor elkésett és későn jött meg; máskor pedig 10 óra felé mindig megjött. Heuman: Hát az megtörtént-e, hogy ók együtt éjszaka Kerecsenybe elmentek volna máshová? Tolmács: Nappal mentek. Heuman : Tudja-e, hogy merre esik Eszeny ? Tolmács: Tudja. Heuman: Hát Eszeny felé nem jött-e Smilovicscsal együtt Kerecsenyben tartózkodások ideje alatt? Tolmács: Nem. Heuman: Smilovics! maga vallomásában egy helyen azt adja elő, hogy megegyeztek Herskóval abban, hogy SzentMártonnál átveszik a hullát Herskótól. Amint átadta, Herskó tovább ment, én pedig szombaton indultam el. Kerecsenyből küldtem a 8zent-mártoui révhez, a révig magammal vittem a tutajos szolgákat, de onnan Kerecsenybe visszaküldtem. Smilovics: Elvállaltam, mert muszáj volt. Elnök: Hát mindezen körülmény egészen kigondolt mese ? Tolmács : Elvállaltam volt, mert kellett, mert muszáj volt; de már mondtam, hogy kényszeritettek. Elnök: Tessék megkérdezni, hogy a szeut-mártoni révben volt-e vele ? Tolmács: Azt mondja, hogy nem volt. Friedmanu: Nem látta-e, hogy Kerecsenyben, vagy SzentMártonnál Smilovics csináltatott volna magának egy kis kézi tutajt ? Tolmács: Nem látta. Friedmann: Hát később Karádon sem látta ezt ? Tolmács: Látta volna, ha nappal csináltatta volna, de igy nem látott semmit. Elnök: (Galsi István bejön). Mint tanu áll a kir. törvényszék előtt. Figyelmeztetem az igaz mondására azon eskü szentsége alatt, amelyet már letett a karczagi járásbíróság előtt. Hol született ? Tanu: Török-Szent-Miklóson 1849-ben, római kath. nőtlen, földmives, állandóan Török-Szent-Miklóson lakik, vagyona nincs, napszámmal keresi kenyerét és édes anyját is ő tartja; ki az obsitot most újév után kapta. Kérdeztetett a járásbíróság előtt, hogy mit tud azon hulláról, mely T.-Dadánál mult év julius 18án a Tiszából kilógatott? Beszélje el körülményesen, mikép jutott ezen dolog tudomására ? Tanu: Tokajban felültem a tutajosokkal a tutajra és jöttem velük. Elnök: Hogyan került oda? Tanu: Szabolcsban a kubikosokkal dolgoztam, de a kubiktól szétszéledtünk, mert nem volt hasznunk a munkából. Elmentünk tehát haza felé, hogy az aratásnál jobb keresetet nyerjünk, bementünk Tokajba hárman, Kis István és egy harmadik, kinek nevét nem tudom. Tokajban eladtuk szerszámunkat, ásómat megvette egy oláh 16 krajczárért, a lapátot pedig 26 krért, s ebből vettem magamnak früstököt. Akkor egy oláh, ki több nyáron nálunk dolgozott, egy nagy barna ember, kormányos egy tutajon, azt mondja nekem: István, jöjjön velünk, hamarább haza jön, mint gyalog. Nem bánom — mondom — ugy sincs útra valóm, hát megyek. Lök és Dada között kikötöttünk. Elnök: Előbb nem kötöttek ki valahol ? Tanu: Kikötöttünk, csak nem tudom hol. Elnök; Valami falu előtt, vagy mezőn ? Tanu; Lehetett egy félóra járás. Elnök: Miért kötöttek ki ottan ? Tanu: Azt hiszem a szél miatt. Lök és Dada között szombaton este kötöttünk ki. Másnap reggel azt mondja nekem a kormányos és a másik : lejössz velünk Dadára István! Nem megyek mondom, kevés a pénzem. Jöjjön csak, majd fizetek én magának. Majd bemegyek továbbat, feleltem, és ők ketten bementek. Mikor kialudtam magamat, én is bementem, de nem T.-Dadára, hanem mert eltévesztettem az utat, Lökre. Vettem ott egy pakli dohányt, egy kis pálinkát és egy pakli masinát. Mikor visszajöttem, mondja nekem két oláh, kik Dadáról jöttek : Látni magyar a halat, ki ott volt ? Elnök: Hogy hivták azt az oláht ? Tanu: Gyurisnak hivták. Mondom az oláhnak: Micsoda halat? Nem hal István, hanem asszony, húzta ki a vizböl, ott van ni. Megmutatta nekem az oláh és egy t.-dadai legény épen szénát rakott a szekérre. Azt mondja nekem az oláh: te magyar vagy, mondd a legénynek, hogy jelentse a bíróságnak, hogy takarítsák el. Én a legényt elhívtam és megmondtam neki s ő megígérte, hogy bejelenti mihelyest bemegy. Elment a legény s azt mondja nekem a korraányos: jöjjön István ott kártyáznak az oláhok, tölteni az időt. Oda megyek az oláhok közé s nézem, hogy játszanak csoportban. Félóra múlva jön az öreg csősz s azt mondja: Jó napot adjon Isten! Mutassák meg nekem a hullát. Megmutattuk neki és az öreg csősz kijebb húzta kampójával a vízből. Élnök: Maga említést tett vallomásában, hogy még a parton volt, ott egy harmadik ember is, kinek pálinka igértetett. Ki igérte és miért? Tanu: A kormányos, a János. Elnök: Miért és mennyit ? Tanu: Két liter pálinkát azért, mert a hullát eltemette ásóval, Elnök: Ezt előre megígérte, ha eltemeti ? Tanu: Igen és meg is adta azután. Elnök: Ki húzta ki a vizből a hullát ? Tanu: Az a két oláh. Elnök : Hogyan húzták ki ? Tanu: Csak kézzel ráteritették a deszkára, mert ha nem vigyáznak széjjel ment volna, mert már nagyon el volt ázva. Tehát a deszkára tették, azt kihúzták alóla és ugy fektették a hullát a sirba. Elnök: Hát nem fordították fel ? Tanu: Nem csak ugy. Elnök: Az mondatik, hogy az arczczal feküdvén a vizben, előbb megfordították, hátára fektették ? Tanu: Nem. Russu biró: Először a kerülő húzta ki kampóval ? Tanu: Igen avval. Ugy látszott kérem alásan, mintha nem lett volna orra neki, pedig az orra igy állott neki. (Mutatja.) Elnök: Hát maga megnézte? Tanu: Igenis ruháját, mindenét megnéztem rajta. Elnök: Hát milyen haja volt ? Szőke, vagy barna ? Tanu: Semmilyen se, nem volt haja. Hirtelen rátekintettem, ugy látszott mintha nem lett volna orra. Barna szoknya rajta, veres stráfos kötő előtte, balkarján csomag kendőbe kötve igy. (Mutatja.) . . . Elnök: Hát csuklójára volt kötve a kendő? Tanu: Igenis. Elnök: Es vette-e észre, hogy volt valami belekötve ? Tanu: Igenis, fekete festék. Elnök : Hál megnézték ? Tanu: Széjjel piszkáltuk és mindjárt tiszta fekete lett a viz egy kis darabon. Elnök : Hát a kendő csüngött a karján vagy markában volt? Tanu: Nem kérem aláson, ide volt kötve. (A csuklóját mutatja.) Elnök: Hát nem volt a tenyerében ? Tanu: Nem. Elnök. És milyen csomó volt a kendőben? Tanu: Lehetett ugy 4 krért amit adnak festéket. Elnök: És a festék szines volt, ha öblítették a vizbe, feketévé lett a viz utána? Tanu : Igenis fekete lett. Elnök: Hát azután mi történt? letették abba az előre megásott gödörbe ? Tanu: Igenis, és este későn, mikor már ettünk, Dadáról jött ki 3 kocsi és azt mondja a biró: Elő minden ember, a szálon akik mennek ! Azt mondja erre nekem a kormányos: jöjjön maga István! maga magyar, beszéljen a bírónak, adja meg nekem a 60 krajczárt a pálinkáért. Oda megyünk és azt mondja a biró: Ki temette ezt el? Ez a kormányos! — mondom. Mi okból ? — Kérem alásan, az ember bajt okozhatott volna magának, olyan szaga volt, azért temettette el. No egyrészt azért helybe hagyom, kérem szépen, hogy el van temetve, mert ma már a vizsgálatnak ugy sincs helye. Egy kis jegyző, vagy nem tudom ki volt, aki kocsin ült, azt mondja: Jöjjön csak ide maga! Oda megyek. Beszélje csak, mondja milyen ruha volt rajta ? Beszélem neki, mire az öreg csősz oda jön és azt mondja :