Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

18-dik szám. I. Melléklet. ,TISZA-ESZLAR« Előadja továbbá, hogy hétfőn Eszenybe érkeztek és ott maradtak a következő hét péntekéig. Innen elbocsátották a tutajokat és hétfőn Tokajba érkeztek, és szerdáig voltak ott. Hogy hol éjjeleztek. azt nem tudja. Junius 19-én haza ért. Elnök: Ismeri Smilovicsot ? Vádlott: Régen ismerem és különféle helyeken találkoztam vele. Elnök: A mult évben hol találkozott vele? Vádlott: A mult évben nein találkoztam vele, csak Eszeny alatt láttam, midőu tutajjal elhaladt. Hétfőn érkeztem Eszenybe és a következő vasárnapon láttam Jankelt, mert csak ugy ismerték. Jankel a nagy vizén ment tutajjal, én csak a partról láttam. Azt kérdeztem tőle, hogy miért megy oly nagy vizén ? Elnök: Milyen távolságban volt tőle ? Vádlott: Nagyon messze. Elnök; Mit mondott arra Jankel ? Vádlott: Van elég emberem, kicsiny a tutajom, megyek tovább. Elnök: És az előtt beszélt vele? Vádlott.-„Nem láttam a mult évben többet. Elnök: (3 azt állitja, hogy magával Kerecsenyben is találkozott. Vádlott :„ Az nem igaz. Elnök: És pedig junius 6-án vagy 7-én. Vádlott; Nem igaz. Én vasárnap 11-én mentem arra. Elnök: É3 ott felszólította őt, hogy egy hullát szállítson. Vádlott: Ki sem kötöttünk Kerecsenben. Elnök: Smilovics bevallotta, hogy igy volt. Vádlott: Mondhatta, de nem ugy volt. Elnök: Ezt szemébe is mondta magának a vizsgálóbiró előtt. Vádlott: Igen, háromszor mondta szemembe, de én háromszor mondtam, hogy nem igaz. Elnök: Smilovics! Igaz-e az, hogy maguk többször szemben állván, maga elmondta Vogelről, hogy megbizást kapott tőle egy hulla szállítása iránt ? Smilovics: Mondtam, de azt is megmondtam, miért mondtam. Elnök: Maguk tehát elismerik kölcsönösen, hogy a vizsgálóbiró előtt többször mondta Jankel, de Vogel nem ismerte el egyszer sem, és most Smilovics azt mondja, hogy ez nem igaz. Vogel! Maga Bayer Herman tauura hivatkozott, hogy maga junius 12-én Eszenyben volt. Vogel: 12-én érkeztem oda. Elnök: Bayer azt állitja, hogy csak 14 érkeztek oda. Vogel: 0 jött K.-Várdáról 14-én, de én 12-én érkeztem és hozzá küldtem egy embert levéllel, hogy adja át a fát berakodásra. Szeyffert: Ismerős maga T,-Eszláron ? Vogel: Nem. Szeyffert: Bernát Józsefet, Klein Ignáczot ismeri ? Vogel: Nem ismerem, csak innen. Heuman: Maga azt mondja, hogy 3-szor látta Smilovicsot. Hol volt az ? Vádlott: Mikor elhoztak Szigetről. Ez julius 20-án volt, Itt 2—3 órát töltöttem a börtönben, azután bevittek Eszlárra egy grófné házába. Ott azt mondta a vizsgálóbiró, Vogel, maga kikötött Kerecsenyben, én tagadtam, hogy kikötöttem volna, azt mondtam, hogy nekem van 24 tanúm, hogy nem kötöttem ki: de a vizsgálóbiró azt mondta, hogy de igen, ki voltam kötve, én tagadtam volt. Azután kérdezte a vizsgálóbiró, hogy ismerem-e Smilovicsot. Erre azt mondtam, hogy a nevéről nem ismerem, de talán megismerem; hát a Jankel névről ismeri-e, ezen talán ismerem, de a Smilovics névről nem. Erre behívták Smilovicsot és elbeszélte, hogy mivel biztam meg Kerecsenyben és szemembe mondta magyarul, hogy Kerecsenyben kikötöttem, és hogy 80 frtot is átadott. Én azt mondtam, hogy nem igaz, de a vizsgálóbiró azt mondta, hogy igaz, de én mondtam, nem igaz, akkor a kir. ügyész kiment és erre egy pofot adott. Heuman: Ki adott pofot ? Vádlott: A vizsgálóbiró. Heuman: Ki volt ott bent ? Vádlott: A vizsgálóbiró és Karanczay. Elnök: Bent volt a kir. ügyész akkor, mikor a pofot kapta ? Vádlott: Nem, már az előtt kiment. Azután leküldött a nagyságos grófné a Kállayné kortjébe, ott Karaczay azt mondta, hogy mondd az igazat, két három hétig fogsz ülni és azután mégy haza; Smilovics is kimondván az igazat, haza fog menni. Mondtam Karanczaynak, hogy ő nem tud semmit, nem beszélhet. Két óra múlva ismét behívta a vizsgálóbiró, faggatta: mondd meg az igazságot, Smilovicscsal a dolgát ő tagadta. Smilovics behivatott szembesítés végett. Ott azt mondta Smilovics, hogy Eszenyből átment Kerecsenybe és ott kapott 80 frtot, hogy szállítsa a hullát Eszlárra. A vizsgálóbiró előtt ismét tagadta, mire a vizsgálóbiró parancsolta, hogy egy pohár vizet kell neki adni, azt megitta és ismét egy pohárral ivott és kivitetett a kertbe. Este elszállíttatott Eszlárról T.-Lökre, egy olyau tyúkólba záratott, melybeu tyúkok voltak. Reggel azután bevitetett a kerti szobába a vizsgálóbiró parancsára Karanczay által. A vizsgálóbiró ismét felszólította, hogy mondja ki az igazat. Mondta, hogy ő nem tud semmmit. Hallgassa ki 24 tanuját. Erre mondta a vizsgálóbiró, muszáj kimondani az igazságot; ott ismét adott egy pofont a vizsgálóbiró. Ekkor a vizsgálóbiró kiment, Karanczay bent maradt és belépett egyszersmind egy csendbiztos. Egy magas vörös ember volt. Kérdezte tőle, hogy tudja-e ki ő. Erre Vogel azt felelte: én idegen ember vagyok, én nem tudom ki legyen. Mire amaz azt mondta, hogy ő a csendbiztos és hogy neki felhatalmazása van a törvényszéktől őtet ütni, ha nem mondja az igazat. O azt felelte, hogy nem tud semmit, hallgassák ki a 24 tanút. A csendbiztos aztán felszólította, bogy nézzen szeme közzé s mikor felnézett, háromszor felütötte az állát, mire a szájába ment a vére. Vizet adott neki, hogy öblítse ki a száját s azt mondta: Vogel, mondja az igazságot, mert verni fogom. Arra a csendbiztos egy kancsó vizet hozott be és felszólította, hogy igyék. Karancsai egy pohárral adott neki és ő ivott. Á kancsó okkor leesett a földre és eltört. A csendbiztos azt mondta: nem tesz semmit, hozzon be egy veder vizet és parancs szerint ő annyit ivott, hogy a földre dobta magát, hogy ismét kiadhassa azt. Azután újra bevezették a commisarius elé a szobába és felszólították, módja el az igazságot. 0 tagadta, azt mondta nem tud semmit. Erre keserű vizet adtak neki 3—4 pohárral. A csendbiztos nagyon haragos volt, azután két kis pohárral pálinkát is. Vogelt is megkínálta szilvoriummal, de ő nem ivott. Ekkor a csendbiztos újra felszólítja, hogy vallja meg az igazságot. »Mondtam neki: én nem tudok semmit, én nem fogok mást mondani, csak a mit tudok; mást egyebet nem mondok.« Másodszor — igy folytatja — hátra kötötte a kezét spárgával és a csendbiztos megfogta egyik oldalhaját, Karanczay a másikat és megrázta jól, hogy a haja is kihúzódott. Erre eleresztették és felszólították a vallásra. »Nem tudok, tekintetes ür olyat kiván tőlem, ami nem igaz.« Akkor parancsolta a csendbiztos, hogy vetkezzék le. O levetette a rokkját, de aztán azt rendelte a csendbiztos, hogy egész meztelenre vetkőzzék le. Akkor bevezette a szomszéd szobába, ott szalma volt felhalmozva. Mikor már egész meztelen volt, parancsolta neki a csendbiztos, hogy feküdjék le a szalmára és mondja meg az igazat, mert különben lábánál fogva fogják felhúzni. De hát nem búzta, nem is tette fel a lábait, csak azt mondta, hogy üljön fel. Ö azután felöltözött, kivezették, egy talyiga „már készen„ volt, azou egy hajdú volt és Karanczay és egy lovas pandúr. És az mondatott, hogy vele fusson Eszlárra és egy pandúr azután űzte a ló előtt őt Eszlárig, holott nagy meleg volt akkor, julius 21-én. Eszlárra megérkezvén, ismét kiküldetett a kertbe, ott volt az este és akkor ismét felhozatott a község házához és behozatott Nyíregyházára Smilovics, Mendelovics, Grosz Márton és Klein Ignácz társaságában. Smilovicsot szekeren hozták, Mendelovicsot szintén. Grosz, Klein és én — igy folytatja vádlott — gyalog mentünk. Én beteg voltam, még sem akartak a szekérre felvenni. Smilovics a talyigán ült, én Királytelekig belefogóztam, ott kis pihenést tartottunk, én a földre vetettem magamat, a pandúr kinált pálinkával, de nem kellett, csak viz. Onnan tovább mentünk, de én nem tudtam menni. Akkor Róka leszállította Smilovicsot a alyigáról és engem ültetett föl. Félóráig ültem a talyigán. Akkor ismét Smilovics ült fel és ugy érkeztünk meg Nyíregyházára szombat reggelre 22-ére. A vizsgáló biró kis kamarába zárt 12 napig. Csak a másik héten kedden vettek ki onnan kihallgatás végett. Felhozatott a vizsgálóbiró és kérdezte, mondjam meg az igazat. Azt mondtam, nem tudok mást mondani, csak hogy nem igaz, amit Smilovics beszélt. Felhozták Smilovicsot és ismét elmondta, hogy feljött Eszenyből és adott 80 forintot. Smilovics nem tudta megmondani a napot, hogy mikor hoztam le a pénzt. Azután levitetett engem egy más szobába és