Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

ben vett, volna át pénzt; mert Kerecaenyben nem is voltak igen együtt, csak egyik a másik mellett elhaladt. Eötvös: Nagyságos elnök ur, tek. törvényszék! Midőn azt az előterjesztésemet teszem a tek. törvényszékhez, hogy a keresztkérdések megtétele halasztassék el holnapra és ma ne folytattassék, még azt kell kijelentenem, hogy nekem tudomásom van arról, és erre nézve később majd lesz szerencsém bizonyítékokat előterjeszteni, hogy itt egy tanu-kikészitő szövetkezet rendszeresen működik Matejra vonatkozólag is, akinek vallomására nézve nem akarok most nyilatkozni: majd erre nézve is lesz szerencsém előterjesztést tenni, hogy mi történjék Matej Ignáczot illetőleg. Alázatos előterjesztésem az, hogy méltóztassék intézkedni legalább a védelem részéről, mi feltétlenül ragaszkodunk ahoz, hogy azon szabályok szerint, melyeket a tárgyalási okszerűség, az eljárási szabályok ós az eddigi gyakorlat mindig megkövetelnek, a tanuk akkép kezeltessuek és a hallgatóság akkép korlátoztassék, hogy egymás közt az összeköttetés és bűnös kísérletek szabadon ne folytattassanak. (Nagy mozgás a közönség körében). Elnök : Mire alapítja azt a tek. védő ügyvéd ur, hogy a hallgatóság összejátszik a tanukkal? Eötvös: Én konstatálom azt. (Zaj a közönség körében.) Elnök csenget) hogy tudomásomra adták és a hallgatóságnak semmi beleavatkozása, még ha zajjal és más követelésekkel történik is az, engem el nem hallgattat, hogy ki ne nyilatkoztassam, mert élet és halál közt becsület és egy egész vallásfelekezet nyugalma felett forog a kérdés; mondom, tudomásom van arról és azt hivatalosan konstatálom, hogy ma itt a teremben a kihallgatott tanuk még pedig részben a vádló tanuk közzül többen vannak, és konstálom azt, hogy az ajtó mindig nyitva van és hogy akik Matej Ignáczczal együtt vaunak, bizonyos félre eső helyen tartatnak, hogy miként tartatnak majd meg fogom mondani. Ugyanazért egész tisztelettel kérem a nagyságos elnök urat, hogy azon általam soha kétségbe nem vont igazság szereteténél fogva, amiről eddig is meggyőződtem, a mely iránt feltétlen bizalommal viseltetem, méltóztassék elren-, delni, hogy holnap mindazon tanuk, akik azon állítólagos hullacsetnpészési dologban kihallgatandók, a legszigorúbban elkülönittessenek mind a közönségtől, mind a többi tanuktól és a legszigorúbb óvrendszabályok foganatosíttassanak arra nézve, ezen tanuk közül, mig be nem vezettetnek e terembe, senki be ne jöhessen, sem senki a közönségből veiök semmi szia alatt ne érintkezhessék. Én erősen meg vagyok győződve, hogy ezen tanu (Matej Ignáczra mutat) a mai napon tett egymással ellentmondásban levő és igy minden esetre hamis vallomást. Ezen oknál fogva ismételten figyelmébe ajánlom a nagyságos eluök urnák és a tek. törvényszéknek ezen előterjesztésemet. Elnök: A tanuk elkülönítése iránt a kellő intézkedés mindenesetre meg lesz téve. hogy hozzájuk senki be ne menjen; arra nézve pedig, hogy a közönség ki ne menjen, u$m találom magamat indítottnak az intézkedésre. Friedmann: Arra nézve kérjük az intézkedést, hogy a tanuk szobájukban legyenek hozzá értő és kötelesség-tudó ember őrizete alatt : hogy legalább a tanu ne jöjjön a közönség közé; mert a közönséget korlátozni nem lehet sem ugy, hogy mint ma Nagyságod jószívűségével vissza élve történt, engedelmet kérjenek, hogy itt ólálkodhassanak: mert csakugyan itt volt látható a teremben az, ki szabadságot kért, hogy ne legyeu kénytelen a tanuk szobájában lenni. Ez addig visszaélés a szabadsággal, melyet élvezett. Elnök: Most a kereszt kérdések következnének, de azok bizonyosan boszszabb ideig eltartanak, azért azokat holnapra halasztva, a mai ülés befejezéséig csak aprólékos ianuvallatások fognak elővétetni. Pap vengéglős Debreczenből! (Bejön.) A kir. törvényszék határozata folytán ön tanuként idéztetett meg. Mint tanu vallomására az esküt lefogja tenni, Figyelmeztetem, hogy az igazságot vallja. Pap Györgynek hivják, 51 éves catholikus, született Debreczenben, nőtlen, vendéglős a nagy-erdőben) Vendéglőjében szokott-e Barcza Dániel meg fordulni ? Tanu: Néha szokott. Einök: Most legközelebb meg fordult-e ott? Tanu: Most legközelebb nem, hanem régebben. Elnök: Menynyi idő előtt? Tanu; Körül belül 3—4 hónap előtt. Elnök: Hallott-e ott beszélgetését vagy beszélt-e önnel egyenesen ? Tanu: Beszélt sokszor. Elnök: Nem volt oly beszéde vele, mely feltűnt? Tanu: Nekem nem volt. Elnök: Mert az állíttatik, hogy ő ebből az eszlári esetből valami pénzt várt. Tanu: Azt beszélte, de csak ugy, hogy azt mondta: sok jót tettem az izraelitáknak, onnan sok pénzt is kapok vagy kaphatok 1 Elnök: Mivel kötötte össze ezen nyilatkozatát? Tanu: Nem tudom. Elnök: Valami okának kellett lenni! Tann: Ültek az asztalnál és discuráltak egymással. Elnök: Önnek nem emiitett fel semmit, hogy milyenek a szolgálatok melyeket tett? Tanu: Nem. Elnök: Mert azt az értesítést kaptam, mintha ugy nyilatkozott volna ön előtt, hogy teendő vallomásaiért fog pénzt kapni. Tunu:Nem nekem beszélt Nagyságos elnök ur, hanem a vendégeknek. Nem tartozik rám, mint vendéglősre, hogy vendégeim mit beszélnek. Elnök: Ezelőtt 3—4 hónappal beszélte. Tanu: Már lehet 4—5 hónapja is. Elnök: Tehát akkor, mikor Barcza Dániel az ön vendéglőjében megfordult, hallotta, hogy vendégeivel beszélgetvén, akként nyilatkozott a t.-eszlári ügyre vonatkozólag: hogy sok szolgálatot tett az izraelitákuak, tehát hogy ő pénzt is kapna vagy kaphatna. Tanu: Az csak beszéd volt. Nem volt ugy hogy bizonyosan, hanem mint szoktak az asztalnál a vendégek beszélni. Szeyffert: Határozott felvilágosítást kérnék. A t.-eszlári ügyre vonatkozólag mondta ezt ? Tanu: Arról volt szó, gondolom. Én nem kérdeztem, rám nem tartozik. Szeyffert: Adott-e megbízást valakinek, hogy e körülményről jelentést tegyen? Tauu: Dehogy adtam. Én csak meghivattam. Szeyffert: Sebes György jelentette be. Tudta ön ezt? Tanu: Nem tudtam. A lapokból értesültem csak, és viszsza is vonattam vele; de tnig ez a lapokba jutott, megkaptam a meghívást. Elnök: Ifjú Tóth János és Grosz Márton jöjjenek be ! (Bejönek) Ifjú Tóth Jáuosnak hivják? Tanu: Igen. Enök: Tanuként van idézve e kir. törvényszék által. Vallomására esküt fog tenni. Figyelmeztetem, hogy lelkiismeretesen valljon. (29 éves, T.-Eszláron született, róm. kath. vallásit, nőtlen). Mi a foglalkozása? TaDu: Művelkedő szegény kapás. Elnök: Napszámos ember ? Tauu: Igen. Eluök: A mult esztendőben teljesitett-e Grosz Mártonnak valamely munkát. Tauu : Kapálni voltam nála. Eluök: Mit kapált? Tanu: Első nap krumplit, másnap kukoriczát. Elnök: Milyen időre esett ezen munka, melyik hónapban volt? Tanu : Azt nem tudom melyik hónapban volt, csak hogy kapáláskor. Egymásután két napon dolgoztam ott. Elnök : Minő napokon ? Tanu: Hétlőn és kedden. Heumann : Pünköst után volt ? Tanu: Pünköst előtt kellett, mert az izraelitáknak ünnepe volt és azt mondta Grosz, ha azon ünnep bekövetkezik: nem log kapni munkásokat. Elnök: Azontúl nem dolgozott Grosznál? Tanu: Nem azon nyáron. Egy nap voltam még repczét kaszálni őszszel. Elnök: Azon hétfőn és kedden, mikor nála dolgozott, látta-e Groszt? Tanu: Igen. Hétfőn, midőn fölkelt, fia nem volt otthon a lóval; azt mondta ugyan hol marad! Nekem pedig azt mondta: eredj János — alássan megkövetem az egész törvényszéket — rakj trágyát a szekérre, mig hazaérkezik. Megraktam és kimentünk a földre a trágyás szekéren kapálni. Elnök: Hétfőn egész nap nem ment ki ? Tanu: Hétfőn egész nap nem ment ki, azután kedden délig megint künn voltunk; akkor se volt ott délig. Ránk jött az eső és tovább deleltünk; de azért egy óra hosszat még ka-