Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Eötvös: A szénaboglya milyen közel volt a zsinagógához ? Az előpitvar ablakán át lehetett-e nézni? Olyan közel volt-e a boglya a zsinagóga faláloz, hogy attól nem lehetett volna benézni az ablakon? Vádlott: Csak nem rakom be az ablakot szalmával! (Derültség a közönség körében.) Eötvös: Köröl-belül milyen magas lehet az ablak ? Vádlott: (A korlátra mutatva) mint a karfa, olyan forma. Eötvös: Hát azt tudta-e, hogy Samu áprilhóban, különösen pedig május elsején már beszélt Solymosi Eszterről? Vádlott: Azon időig nem hallottam, otthon sem voltam, szegénységem után jártam, dolgoztam egyel-mást. Egyszer haza jöttem, ott hallottam, május elsején lehetett, hogy a Samu gyereket Tanyy Eszter és Márton Julcsa, Sas Mihálynál becsalták, és czukorral csalták; mond meg mit csináltak a lánynyal, hát szegény gyermek ugy vallott; azután a szekérre ugrott, a czukrot is elhajigálta, nem is szólt semmit. Én azután kérdeztem mit beszélt, Ő nem beszélt semmit. Eötvös: Kimondta ezt magának először ? Vádlott: Feleségem mondta, mikor hazajöttem. Folytattatott ezután a többi vádlottak kihallgatása. Tizenegyórakor bevezettetett ismét Seharf Móricz, Friedmann védőügyvéd indítványára, nehogy a kihallgatás félbe szakasztassék, az ülés felfügesztetett és V2 12 órakor folytattatott. Seharf József kihallgatása után a gyilkossági bünténynyel és abban való részességgel vádoltakhoz intéztettek egyes kérdések. Vádlottak megmaradnak korábbi állításuk mellett, hogy az imádkozás után a templomból rögtön eltávoztak. A Friedman által tett előterjesztés után, mint emiitettük, elnök az ülést 11 órakor felfüggesztette. A V

212 órakor ismét megnyílt ülésben Seharf Móricz vezettetett be. Elnök: Mint a tegnapi napon is emiitettem, szabadságodban áll atyád ellen szólni. De nem tartozol vele. Még egyszer felszólítalak, hogy akarod-e elmondani azon tudomásodat, amit róla tudsz Solymosi Esztert illetőleg ? Seharf Móricz: Elmondom egészen, ha kívánja a tek. törvényszék tőlem. Elnök: Nem kivánja a törvényszék, hanem te akarod-e? Seharf Móricz: Nagyságos elnök ur! Tegnap elmondtam egészen. Elnök: Ide állj! Tegnap erre nem feleltél. A kérdés az, akarsz-e atyád ellen tanúskodni ? Seharf Móricz : Nem akarok. Elnök: Tehát nem akar atyja ellen tanúskodni. Friedman Bernát: Tekintetes törvényszék! Ugy értettem, hogy Seharf Móricz azt mondta, hogy nem akar atyja ellen tanúskodni. Elnök: Igen, azt mondta. Friedman B : Ez esetben kérem a tek. tszéket, hogy ezt i figyelembe ne méltóztassék venni. A törvényszék megengedi azt minden tanúnak, aki egy oly ügyben hallgattatik ki, amelyben anya, testvére, veje, vagy más hozzá közel álló van vádolva, hogy átalában tanúvallomást tehessen és ennélfogva, hogy az egyik részre nézve nyilatkozzék a másik részre nézve ne nyilatkozzék. Ennek határát meghúzni lehetetlen. A tények, az esetek | annyira találkozók, hogy lehetlen azok megítélése és minden egyes kérdésnél vita támadhat az iránt, vájjon, ami kérdeztetett, terheli-e az az apát, vagy nem. Különben is saját eljárási szabályaink, a gyakorlat, a legfőbb törvényszéki döntvények is és átalában Európa államainak minden perrendtartása azt az intézkedést foglalják magukban, hogy igen is magtagadhatja az illető a vallomást; de ha egyszer ezen jogával nem él, a tiszta igazságot tartozik elmondani minden részletre nézve, akár terheli az az apát, akár nem. Tovább megyek. Már is terhelte tanú tegnap az apját és hallottunk eseteket, amelyekből mindenki megtudhatta, ha csak nem vak, hogy Seharf Móricz apját ép ugy terheli, mint a többieket. Már maga az a tény, hogy tanú elbeszélése szerint, miként hivta be Solymosi Esztert ; már maga az a tény, ahogy elbeszélte a vizsgálat során a körülményeket : azt a kötelességet róvja ő reá, hogy mondja el világosan, részletesen és teljesen az igazságot. És nem lehet e gyermeknek azt a jogot adni, hogy a feltett kérdéseket ő biráltassa meg akként, hogy akar-e azokra felelni vagy nem. Ennélfogva, miután tegnapi nyilatkozatával azon jogáról, melyet a törvény részére biztosított, lemondott, kívánom, hogy tauitsa ki a nagyságos elnök ur arról, hogy ha egyszer vall, minden körülményre nézve tartozik az igazat megvallani; mert nemcsak arról tartozik esküt letenni a mit mond, hanem arra nézve is, hogy semmit ami a dologra tartozik, el nem hallgat. Szeyffert közvádló: Tegnap voltam bátor indítványozni, hogy ezen tanúhoz azt a kérdést intézni méltóztassék, hogy kész- e atyja ellen vallani. A fiu kijelentette, hogy igenis kész, 8 azért ragaszkodom én ahhoz, hogy jogom legyen oly kérdéseket is intézni hozzá, melyek apjára vonatkoznak. Elnök: Ez csak ismétlése volt a tegnapi kérdésnek. Ma azt jelentette ki, hogy nem akar atyja ellen nyilatkozni; de miután tegnap már kinyilatkoztatta, hogy szólni kiván és fog, vallomása minden körülményekre nézve ki fog vétetni. (Seharf Mó riczhoz fordul). Édes atyád jól bánt-e veled? Seharf Móricz: Nem mondom, hogy jól, de azt sem mondhatom, hogy nagyon rosszul bánt volna velem. Elnök: Miben nyilvánult az, hogy nem jól bánt volna veled? Seharf Móricz : Abban, hogy mostoha anyám volt, az pedig nem szokott a mostoha gyermekre nagyon felügyelni. Elnök: Hát mostoha anyád miatt történt többször, hogy atyád is nem jól bánt veled ? Seharf Móricz: Nem mindig csak azért, de néha mostoha anyám miatt is. Elnök: És mit csinált ilyenkor atyád: ütött, szidott vagy bántalmazott? Seharf Móricz : Néha szidott, néha pirongatott, néha másként is bántalmazott Elnök : És ezek miatt haragot és bosszút tápláltál-e édes atyád ellen ? Seharf M.: Tápláltam. Elnök : Azt értem alatta, haragudtál-e rá ? Seharf M.: Nem, mert tudom, hogy az atyának gyermekét pirongatnia is kell. Elnök : Akkor tehát nem értetted az előbbi kérdést, hogy tudniillik bosszút akarták állani atyádon ? Scharf M. : Nem akartam bosszút állani. Elnök : Hát mostoha anyádat szeretted-e tisztelted-e ? Seharf M. : Igenis tiszteltem és szerettem. Elnök : Miképen bánt veled ? Seharf M.: Néha jó, néha rosz módon is. Elnök : Miben áll az, ha rosszul bánt ? Seharf M. : Néha szidott, néha meg is vert. Elnök : Nem haragudtál-e ezért mostoha anyádra olyképen, hogy mintegy magadban megfenyegetted, gondolva magadban, hogy majd visszaadom ezt ? Seharf M. : Néha igenis haragudtam, néha nem ; különösen haragudtam akkor, ha tudtam, hogy nem érdemeltem meg azt a bántalmazást. Elnök: Tehát ilyenkor haragúdtál. A legközelebbi időben mig otthon voltál a húsvéti ünnepeket megelőzőleg, szidott vagy megvert-e édesapád, vagy anyád ? Seharf Móricz: Most nem vertek meg, de néha-néha szidtak Elnök: Talán mégis emlékezel azon szidalmazásra? Seharf Móricz: Én nem emlékezem. Lehet, hogy emiitettettem valamit, lehet hogy nem. Elnök: A szombati napon ki szokta nálatok pénteken az asztalra rakott gyertyatartókat eltenni? Seharf Móricz: A péntek este az asztalra tett gyertyatartókat Báthory Gáborné családja szokta elrakni. Elnök: Hány ily gyertyatartó volt házatoknál? Seharf Móricz: Öt. Elnök: Ezek mindig az asztalon szoktak lenni pénteken ? Seharf Móricz: Igen. Elnök: A kérdéses szombaton is Bátori Gáborné családja volt a végett ott. Seharf Móricz: Akkor nem az volt ott. Elnök: Tehát ki volt akkor. Seharf Móricz: Akkor Solymosi Esztert hivtuk be. Elnök: Hogyan történt ez ? Seharf Móricz: Megláttuk az ablakbői, mely titezára mutat, mikor jött és behívtuk. Elnök: Ki hivta,be? Seharf Móricz: Én hivtam be. Elnök: Magadtól hivtad be? Seharf Móricz: Nem, hanem atyám mondta, hogy hivjam i be a leányt, aki Őfaluról jön. Ekkor kimentem és behívtam,