Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

10-dik szám. II. Melléklet. .TISZA-ESZLAR« Heuman: Szobája nem volt ott ? Groszné : Mikor eljött, ott volt, ba pedig nem jött, akkor nem volt. Én nem adtam kosztot. Heuman: Hát arra emlékszik, hogy Weil ott volt? Groszné: Arra sem emlékszem. Bevezetik Grosz Mózes tanút. Született Tisza-Kerecsenyben, 24 éves, szülei mellett gazdálkodik. Elnök: Januárban ki lett hallgatva és az esküt le is tette. Figyelmeztetem ezen eskü szentsége alatt, hogy itt a kir. törvényszék előtt a való igazat adja elő. Forduljon csak azon emberhez (Smilovicsra mutat), ismerie maga őt? Tanu : Nem tudom, ugy gondolom ismerhetem. Elnök: Ismeri-e, vagy nem ismeri ? Tanu: Bizonyosan nem tudom, lehet. Elnök: Hát tudja-e a nevét ? Tanu: Nem tudom a nevét. Elnck: Hát honnan ismeri? Tanu : A parton raktam az ölfát, ugy gondolom, ott láthattam. Elnök: De nem tudja biztosan elhatározni, hogy ismeri-e, vagy nem? Tanu : Ismerem. Elnök: És hogy a parton látta ? Tanu: Ott hordtam az ölfát, Ott láttam. Elnök: Maguknál nem volt a háznál. ? Tanu: Azt nem tudom. Elnök: De magával nem volt? Tanu: Nem tudom. Elnök: Hát a szobában magával együtt? Tanu: Azt se tudom. Elnök: O az. állítja, hogy a maga apja házánál tavaly egy napon ebédelt és hogy magával egy szobában hált. Tanu: Lehet, hogy hált, hált nálunk nem egy két ember. Lehet hogy ő is ott volt, bizonyosan nem állithattam. Elnök Azt tudja, hogy hová való ? Tanu; Azt sem tudom. Elnök: Mások is voltak? Tanu: Voltak. Elnök: De ez nem sáfár veit, csak kormányos. Kormányosok is bementek oda hálni? Tanu: Bejöttek, egy szegény ember is evett nálunk: Elnök : Bent magukkal együtt a szobában ? Tanu : Volt olyan is, hogy bált velünk is. Elnök: De ezzel ellent mond az édes apja, anyja, hogy az nem történhetett, hogy mármarosi sáfárt bevegyenek a szobába, magukhoz. Tanu : Éu felőlem lehetett, mert éu nem vagyok bizonyos. Elnök (Smilovicshoz): Mit mond maga? Vádlott: Azt mondom, hogy szombat este. mikor jöttünk Groszszal, Dávid Weillal a Tisza partján Kerecsenybe, az apja eltávozott a házához és én ott vacsoráltam szombat este háltam náluk, evvel a fiúval, háltam egy szobába, az utcza felé egy szobában. Elnök: Igaz-e Grosz, hogy maga vezette el őt ? Grosz: Nem tudom, nem tudhatom biztosan; mert nálunk szokás, hogy ha templomban vagyunk, mert azt mondta, hogy szombaton volt, ba templomban vagyunk és nincs helye valakinek vagy az egyik vagy a másik elhija vacsorára és ha vacsorára hivja, el nem hajthatja a hálástól. Elnök : Ezzel ellenkezik az, Logy maga nagyon tiltakozik az ellen, hogy mármarosi oláh zsidó tartózkodott volna magánál Tanu: Tartózkodui nem tartózkodott. Elnök ; Nem is tartózkodásról van szó egyenesen, hanem a meghálásról. Tanu: Szokás, hogy ha este oda jön, el nem hajthatjuk lehet, hogy meghált, lehet hogy nem. Elnök: És akkor a magok szobájában adtak neki helyet ? Tanu: Igenis, más szobánk nincs is, csak is a magunké. Bevezetik Grosz Hani tanút. Elnök: Már megeskettetett vallomására Kis-Várdábau. Letett esküjére figyelmeztetem és felhívom, hogy a tiszta igazságot beszélje. Az általános kérdésekre előadja, hogy Kerecsenyben született, 16 éves, szülei mellett lakik Kerecsenyben. Elnök: Nézze csak, ismeri azt az embert? (Smilovicsra mutat). Tanu : Nem ismerem. Elnök: Nem látta soha ? Tanu; Nem tudom, de nem ismerem. Ez után elmondja, hogy nem emlékszik, hogy valamikor házuknál megfordult. Ezután kihallgattatik Báyer Herman, Kisvárdán lakik, 47 éves, családos, fakereskedő. Ismeri Vogel Amseit, aki sáfárja volt egy Haáz Miksa nevü kereskedőnek, látta őt tutajon a rakodásnál, mindig az egész napon, éjjel, hogy hol volt: nem tudja. Bizton állítja, hogy 13-án értesittetvén Vogel megérkezéséről, 14-én Eszenybe átment s több napon át folyton átrakatott vele. s hogy nappal, rövid ebéd idejét kivéve, mindig együtt volt vele. Bevezettetik Csonka István tauu, ki a vádlottak közt megismervén Vogelt, azt vallja, hogy ott hált náluk; de nem tudja nevét; nem tudja, hogy mikor jött hozzájuk Eszenybe, s mikor távozott el onnan: de a mig ott volt, mindig együtt voltak, kivéve, ha Vogel bement a faluba kenyérért, ami déltájban, de nem mindennap szokott megtörténni. Az ezután bevezetett tanu Barta, András nem ismeri Vogelt, nem tud róla többet, mint hogy náluk Eszenyen, a mult évben ölfát terhelt. Ezután a közvádló indítványához képest Csonka, Váradi, Oláh, Litvai és Bayer meghiteltettek. Barta András lényegtelen vallomása miatt esküre nem bocsáttatott, bár a közvádló indítványozta. A többi tanuknak, kikre nézve a közvádló a korábbi meghiteltetést szabályellenesnek nyilvánitá, megesketése szükségtelen volt. Az ülés V4 3 órakor véget ért. Julius hó 3. A tárgyalás ma délelőtt 9 órakor folytattatott. Bevezettetett Herskó Dávid tutaján dolgozó napszámos, ki a hullacsempészet által elkövetett bűnpártolással van vádolva. Minthogy csak oroszul beszél, tolmács közvetitésével hallgattatik ki. Vallomása igy hangzik: Született Szeklenczén, 48 éves, nős, családos, napszámos, Szeklenczén van egy kis háza, irni, olvasni nem tud. Az elnök által intézett kérdésekre előadja, hogy a mult esztendőben az ó hitűek pünköstje utáni kedden indult el hazulról tutajjal. Kedden Husztra érkeztek és ott fát terheltek. Nem emlékszik, vajjou csütörtökön, vagy pénteken indultak-e hazulról. Pénteken Váriba érkeztek négy tutajjal. Egy-egy tutajon négyen voltak. Azon a tutajon, melyen ő volt, voltak még Simon Vaszil, Bánján Mihály, Solka Mihály, a negyedikre nem emlékszik. A többi tutajokon voltak; Csepkanics György, Matej Ignácz, a harmadik tutajon s a negyediken Szavinek Péter és Herskó Jura. Elnök: Kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy Bustyaházáról indultak el. Vádlott : A szálfák Bustyaházáról valók voltak s csak az ölfát terheltük Huszton. Elnök: Beszélje el tovább, miként folytatták utjokat ? Vádlott: Husztról elindulva Váriba érkeztek szombaton. Itt keddig voltak. Elnök: E szerint Váriból a negyedik napon indultak el. Kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy kilencz napig időztek Váriba. Vádlott: A többiek voltak ott 9 napig, én csak 3 napig: én a szolgáimmal tovább mentem. Elnök : A többiek nem is érték be az egész uton ? Vádlott: A többiek mindig elől mentek, én hátul mentem. Elnök: Akkor nem lehetne az igaz, hogy a többiek még ott maradtak. Vádlott: Egy időben indultunk el. Elnök: Hogy folytatták utjokat Tokajig ? Vádlott: Kedden indultunk Váriból és szerdán érkeztünk Tokajba ; kisebb időre, ha szél fujt és éjszaka, megálltak. Péniteken elindultunk Tokajból és Ladány mellett állapodtak meg, mert nagy szél volt. Elnök: Hol töltötték az éjszakát ? Vádlott: Ott töltöttük. Elnök: Löktől azután tovább hogyan mentek ? Vádlott: Lökről szombaton mentünk tovább Dadáig; ott Matej Ignácz tutaja szétment és azt kénytelen volt összekötögetni. Nagy szél fujt, nagy viz volt, ott éjjeleztünk. Elnök: Onnan mikor indultak el ? Vádlott: Hétfőn, miután vasárnap is nagy viz és nagyszél volt.