Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: Mikor kihallgattatott, arra a kérdésre, hosszabb ideig időzött-e Smilovics Jankellel, azt felelte: Nem időztem, csak találkoztam vele; mostani nyilatkozata szerint pedig csaknem az egész napot vele töltötte, reggeli 6—7 órától esteli 6 — 7 óráig, kivéve azon egy órát, mely ebédre volt szánva. Tanu; Én kormányosokat kerestem, ő szintén, s ekkor találkoztunk. Elnök: De magával volt e reggeltől egész nap, igen, vagy nem ? Tanu: Igen, a kormányosok fogadásánál. Elnök : Mikor az első kihallgatásnál feltétetett a kérdés hogy tudja-e részletesen elbeszélni, hogy a nap, mely részét töltötte Smilovicscsal, azt mondta jó emlékezetemben van, biztosan tudok visszaemlékezni, most pedig mást mond. Tanu: Én akkor ugy mondtam, mint most. Elnök: Do nem ugy bizonyítja aláírásával, mint most el mondja. Hát a kettő közül melyik mellett marad ? Amellett-e, hogy egész nap együtt volt ő vele, az ebédi időt leszámítva, vagy pedig a mellett, hogy nap közben el-el váltak egymástól és csak ismét találkoztak ? Tanu: Napközben többször vele voltunk, elváltunk, megint mentem keresni kormányosokat s megint találkoztunk. Egész nap nem lehettem vele. Eötvös : Mielőtt a jegyzőkönyvet kihallgatása után aláirta, fel lett-e az maga előtt olvasva ? Tauu ; Én nem olvastam, a vizsgáló biró ur olvasta el. Eötvös ; Abban a jegyzőkönyvben uem ugy van előadva, nyilatkozata, mint ahogy most mondja. Miért irta alá. Tanu: Én nem olvastam. Mikor irta oda állottam az asztal mellé, néztem hogy mit ir, akkor még csak azt kérdezte: mi a foglalkozása, mily idős ? s mikor bele néztem, azt mondta álljak arrább. Elnök: Miért mondotta azt ? Tauu: Hogy ne nézzem mit ir. Eötvös: Maga volt a vizsgáló biró vagy más is jelen volt? Tanu: Maga. Eötvös: Hát mikor maga aláirta a jegyzőkönyvet nem volt más jelen. Tanu: Csak maga a vizsgálóbiró. Heuman: Maga azt mondta, hogy napközben el-el váltak egymástól és ismét találkoztak. Hosszú időre váltak el ? Tanu: Csak elment parasztemberekhez. Heuman: Mennyi ideig? Tanu: Néhány perczig. Heuman: Megismerné azt a Smilovicsot, ha szembe állíttatnék ? Weilt is lehetne még vele szembe állítani. Weil: En megismerem. Elnök: Nézzen körül itt az izraeliták között az első padokban. Tauu : Megmutatja. Elnök (Smilovicshoz): Hát maga együtt ebédelt akkor Weillal ? Vádlott: Nem csak az öreg Weill ur megkínált engem a nagy korcsmában egy pohár szilvoriummal. Hogy hol ebédeltek nem tudom. Elnök: Hát maga hol ebédelt? Vádlott: Grosz Beuczinél. Elnök : Hiszen ők is ott ebédeltek. De azt álitotta maga hogy Weinstok ott ebédelt a nénjéuél. Vádlott: Lehet, hogy megérkezett 3 óráig és evett valamit nála. Bevezettetik Grosz Benczi, aki az általános kérdésekre előadja, hogy Ladáuyban született. 45—50 év körül van, nős, családos, bérlő, lakik T. Kerecsenyben Az elnök további kérdéseire kijelenti, hogy Smilovics Jaukelt nem ismeri, nem is hallott felőle, Weil Sámuellel 1882. nyarán volt összeköttetése, amennyiben Weilnak ölfát hordott, vele még gyerek kora óta ismerős Ladányból, ahol együtt laktak. Weil Samut és fiát Jakabot a mult évben látta. Weil Samu ott volt Kerecsenyben, ott fizetett neki és kormányosokat fogadott, nála két óráig, vagy tovább is, időzött. Elnök : Itt a vallomásában az van, hogy nálam csak egy órányi időt töltött déltájban és más nap már nem láttam. Tanu: Most azt állítja, hogy mintegy két órányi időre, a hónapra nem emlékszik, csak arra, hogy vasárnap és nyáron volt. Eluök: De mikor kihallgattatott, megmondta, hogy körülbelül mikor; azt mondván, hogy melyik hónapban, azt nem tudom, de pünköst után volt, ugy gondolom vasárnap. ~Á szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Tanu: Az elnök kérdéseire elmondja továbbá, hogy Weil Samu társaságában volt egy sáíár, Weinstock Ignácz, aki tanúnál lakott; hogy ezek mindketten nála ebédeltek volna, ezt nem meri állítani, de hogy Weinstock nála ebédelt és hált, azt biztosan tudja. Smilovicsnak azon állítására, hogy ő azon napot megelőzőleg, amikor Weil Samu tanúnak fizetéseket tett, tanúnál hált volna és másnap is folytonosan ott tartózkodott volna, kétségét fejezte ki. Azt a sáfárt, aki Weinstocknak fenyőfát szállított, nem látta; de látta a kormányosokat, kiktől Weinstock a fát átal vette. Ezek között volt egy zsidó is, akit tanu a parton látott; de nem sáfárnak, hanem kormányosnak nézte, s most Smiiovicsban felismeri. Hogy ez nála ebédelt, vagy hált volna, azt lehetségesnek mondja, de nem tudja. Elnök figyelmezteti, hogy előbbi vallomásában egy sáfárról beszélt tanu és nem kormányosról és határozottan azt állította, hogy nála sem a sáfár, sem a tutajos oláhok uem háltak. Tanu azt hiszi, hogy nem gondolja, hogy Smilovics nála lett volna. Grosz Benczéné, kerecsenyi bérlő neje felkérdeztetvén, kijelenti, hogy Smilovicsot nem ismeri és nem emlékszik, hogy valaha őt látta volna. Azt mondhatja, hogy Smilovics nála nem hált. Smilovics: Akkor nekem le kellene vetni a rokkomat, a nadrágomat, hogy lásson engem gatyában és ingben, akkor fogna rám emlékezni. (Derültség a hallgatóság közt). Tanu: Kijelenti, hogy Smilovics nem volt nála és nem hált ott. Friedmann: Smilovics, írja le Groszék szobáját emlékezet után. Mily nagy, hány ablaka van? Elnök: Melyik szobában hált? Vádlott: Én abban a szobában háltam, mely az ut felé van másod magammal, Grosz fiával, ők pedig a másik szobában családostól. Elnök: Hány ablaka vau annak a szobának ? Vádlott: Talán kettő. Azt tudom, hogy a ház előtt volt nagy tölgyfa tőke, épen a kapu előtt. Elnök: Azt megengedem, hogy megfordult a házkörül esetleg talán vásárolt valamit. Vádlott: Ha tudtam volna, hogy felkérdeznek, vasárnapról bizonyítványt vettem volna, hol töltöttem az egész napot. Eötvös : Groszné ! Minő üzlete van férjének ? Groszné: Bérlő. Eötvös: Kocsmája nincs ? Groszné : Nincs. Eötvös: Sáfárok, nem emlékszik, nem voltak ott ? Groszné ; Nem emlékszem. Eötvös : Hát kormányosok voltak-e ott ? Groszné ; Lehet, hogy megfordultak, én nem tartottam j számon. Eötvö3 : Volt-e eset, hogy ott háltak ? Groszné : Nálam nem háltak. Eötvös : Bizonyosan tudja, vagy csak nem emlékszik ? Groszné: Nem emlékszem rá, hogy háltak volna. Eötvös (vádlotthoz) : Volt-e maga ezelőtt már ott ? Vádlott : Sem ezelőtt, sem azután, mert itt voltam. Eötvös : Csak akkor egyszer volt náluk ? Vádlott : Csak akkor egyszer. Székely : Nem emlékszik valami különös dologra ott a házban ? Vádlott : Emlékszem, a másik házban van egy nagy láda, tölgyfa deszkából. Igy áll a hogy be megy az ember a házba, ott áll a láda a szögletben. Én nem gondoltam arra, hogy lepingáljam a falakat. Székely: Nem tünt fel magának sea>mi a házban? Nem nézte meg a leányt ? Vádlott: Az asszonyt is ismerem. Székely: Hát a leányt ismeri? Vádlott: Ismerem, a leányt is láttam. Székely : írja le, hogy néz ki. Vádlott: Azt uem mondhatom, egy év elmúlt. Több gondolkozás volt a fejemben, minthogy szemleirást tudjak csinálni. Heuman: Groszné, mondja meg, hogy Weinstock maguknál kosztolt-e? Groszné: Igen. Heuman: Amig ott kosztolt, megtörtént-e, hogy barátai, ismerősei, vagy a kikkel dolga volt, oda jöttek vele? Groszné: Nem emlékszem, mert csak ugy kosztolt nálunk, ha el jött és volt étel, hát evett. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.