Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)
Elnök: Azt megtudnád-e mondani, hogy volt-e a kezére valami kötve vagy se ? Tanu : Nem tudom megmondani. Elnök : Azt megtudnád-e mondani, hogy milyen volt a ruházata ? egészen ; mert tőlem egy ölnyire volt a vizben bent, nem szemléltem olyan nagyon meg, mert aztán otthagytam. Tanu: Azt láttam hogy barna ruhában volt; de azt nem tudom biztosan, hogy milyen volt. Eötvös : Érezted-e a szagát annak a holttestnek ? Tanu; Igen éreztem. Eötvös : Nagy szaga volt? Tanu : Nagy, alig lehetett állani. Eötvös : Ott a vizben volt ? Tanu : Igenis. Eötvös : Addig is volt szaga ? Tanu . Igen volt. Eötvös : Milyen messze álltál tőle ? Tanu: Szerettem volna megnézni közel, mert nem láttam még akkor oly holttestet. Eötvös : Mutasd meg ebben a szobában, nézd végig, milyen messze állottál attól ? Tanu : Egy ölnyire volt én tőlem a Tisza vizében. Eötvös : Egy ölnyire. Kopasz volt a feje, láttad-e ? Tanu : Azt nem tudom, hogy kopasz volt-e; de azt láttam, hogy nem volt haj itt hátul. (Feje hátsó részére mutatott). Egyebet nem tudok. Eötvös : Az nap volt-e valami szél ? Tanu : Igen, oly csendes lángoló szél fujt. Eötvös: Csendes szellő lengedezett. Tehát nem nagy szél fujt. Tanu : Nem. Eötvös : Az egész napon. Tanu : Nem. Csak ugy néha elkezdett lengedezni. Einök : Ha bizonyosan emlékszel arra ; csak ugy mond reá. Tanu: Igen, emlékszem arra, hogy fujt egy kis szél. Eötvös : Hát gazdád megnézte-e a holttestet ? Tanu: Nem. Eötvös; Ő nem beszélt a tutajosokkal ? Tanu: Nem. Eötvös : Hát te nem beszéltél ? Tanu: Én igen. Eötvös : Micsoda nyelven, hisz oláhok voltak. Tanu : Magyarul. Eötvös : Tudtak mtgyarul ? Tanu: Tudott kettő közülök. Eötvös : Mit mondtak ? Tanu: Azt mondták: öcsém eredj segélyért, itt egy holttest van megakadva és jelentsd a bíróságnak, hogy temessék el. Én először jelentettem a gazdámnak, gazdám azután Várady Andrásnak, Yárady András meg a biróságnak. Eötvös: Hát nem kérdezted a tutajosoktól, hogy mikor látták először a holttestet és hogy került az oda ? Tanu: Nem kérdeztem tőlök semmit. Eösvös: Azok sem mondtak semmit? Tanu: Nem. Ezután Smilovics Jankel hallgattatott ki. Folytait atott a tárgyalás Smilovics Jankel vádlott hallgattatott ki. Elnök: Smilovics Jankel! Megértette maga a vádat, ami maga ellen felhozatik ? Smilovics Jankel vádlott: Meg, igenis. Elnök: Vádolva van nevezetesesen avval, hogy maga lett volna az, aki egy hullát Herskó Dávidnak elszállítás végett át adott. Vádlott: Azt nem cselekedtem. Elnök: Maga született Remetén, Mármarosban, 44 éves, feleséges, gyermekes, mi a foglalkozása? Vádlott: Napszámos. Elnök: Hol lakik ? Vádlott: Vajnágon. Elnök : Vagyona nincs. írni, olvasni tud valamit ? Vádlott: Igen is, kevés zsidó irást is tudok. Elnök: Volt már valamikor büntetve ? Vádlott: Nem voltam sohasem. Elnök: A vád mint már emiitettem az, hogy ön egy hullát átadott volna Herskó Dávidnak Tiszán leszállítás végett. Vádlott: Én pedig azt mondom, hogy én nem adtam neki át és bizonyítom magamat tanuk által, h ogy akko r nap, mikor A szerkesztésért felelős: Jóba Elek. ez történt vélem,Kerecsenben voltam és szombaton este egy bizonyos gazdánál háltam; ez bizonyítja is, és vasárnap ebédeltem is nála. Elnök: Kezdje el csak előlrül, hogy Mármaros-Szigeten kapott-e és kitől valami megbizást faszállitás végett ? Beszélje el mult nyári foglalkozását. Vádlott: Mondom: Salamon Weil a szentesi kereskedőnek szállítottam fenyőt. 0 tulajdon maga fenn volt és adott megbizást: mert régóta ismer engem és én mindig szállítottam neki fenyőket, Elnök: Bustyaházán ? Vádlott: Igen. Elnök: Miiror? Vádlott: Isten tudja. A napokat nem tartom számba, de tudom, hogy a mi pünköstünk előtt volt. Elnök: Honnan indult el? Vádlott: Először Bustyaházáról, a másik nap felmentem Remetére. Esett egy kis eső, féltem, hogy árviz lesz; először elküldtem Bustyaházára, azután Remetére; a gazda haza ment, sürgős dolga volt. Nekem azután mig Váriba érkeztem az árviz szintén kárt tett. AZ oláhok, kik velem jöttek, kiket a gazda fogadott, Böszörményi emberek voltak. Elnök: Arra egyáltalán nem emlékezik, mely napon indult el Remetéről? Vádlott: Én Remetéről elindultam hétfői napou. Heuman: Sokára volt azután a zsidók pünköstje ? Vádlott: Nem sokára. Azon hétben volt a zsidó pünköst, mert az első napon pünköstre érkeztünk Várira. Elnök .• Herskó, Vogel és Klein távozzanak (kimennek.) Maga azt mondja, hogy hétfői napon indultak. Tanu: Igen. Elnök: Mert a kihallgatásban ugy van, hogy vasárnap lett volna. Vádlott: Azt bizonyosan tudom, hogy vasásnap nem volt és ezt azok inkább megtartják. Eluök: Hanyad magával volt ? Vádlott : 16-od magammal. Elnök: Kihallgatásakor azt mondta, hogy május 21-dikén vasárnap 15 oláh társaságában indult Remetéről el. Hány tutajjal ? Vádlott: Nyolczczal, a többieket elküldtem előre Várira. Elnök: Váriba, raely napon érkezett? Vádlott: Pünköst első napján. Elnök: Csatlakoztak ott magához más tutajosok is ? Vádlott: A többiek, kiket előbb leküldtem. Elnök: Ezekkel hány embere volt? Vádlott: Tizenhatod magammal voltam. Elnök : Hányan voltak azok, kik Váriban csatlakoztak ? Vádlott: Csak ketten voltak, kik Váriban megvártak, a többiek haza mentek, mert csak segédkormányosok voltak. Elnök: Váriból hova mentek ? Vádlott: Váriban kis veszedelem volt az árviz miatt, az oláhok nem akartak tovább menni, Sürgönyöztem gazdámnak : ez azután feljött, más szerződésre léptem vele. Adott mindnyájunknak 16 — 20 frtot; a többinek azt mondta : Poluszkát szoktunk főzui tengerilisztből, kössenek ki a naményi hidnál ott Samu Weilnél ki-ki kapott lisztet és pénzt. Ott voltunk a pünkösti ünnepek után, és azután való szombaton elmentünk csak reggel indultunk. Váriba és jöttünk azonnap még Naményiba. Vasárnap elmentünk onnan este háltunk Tisza-Szalókán. Hétfőn oda érkeztem Kerecsenybe délután. Ugy aztán jött hozzám ez a gazda és kért engem, hogy van neki jó két ökre, szekere ne adjam másnak azt az ölfát. Nekem mindegy volt ez is pénzért dolgozik, más is. Meg alkudtam vele. Eluök: Meljik gazda? Vádlott: Ez a kerecsenyi; Benczének hívják, a vezeték nevét nem tudom. Ez aztán hordta nekem az ölfát: az oláhok elszökdöstek. Én írtam egy levelet csütörtökön reggel Weil Samunak, hogy csináljon valamit a tránsporttal, mert fel vagyok akadva az emberekkel. Azt irta visza, hogy nyugodtan legyek vasárnapig, mert eljön. Elnök: Hát Kerecsenyben mennyi napot töltött ? Vádlott: Jöttem hétfőn délután és jövő héten szerdán 8 órakor elindultam onnan. Elnök; És hány emberrel indultak el ? Vádlott: Csak harmadmagammal. Elnök: Kik voltak azok ? Vádlott: Drima Gyuri és Szirka Mihály. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.
