Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu: Hát én azt ugy tudtam meg, hogy czimborámat találtam az eklézsia földjénél — — Elnök: Mikor, mely nap volt az ? Tanu: Vasárnap, délutáni nap. Hát ő mondja: merre indulok. Mondok: Én megyek egyenest ki a löki uton. Jó hát menjék mondja; én pedig a Pattkát körül kerülöm. Már ha megy komám, azt mondja, arra felé, akkor a Csonkába menjék be: mert Kecskés József szolgámtól ugy hallottam, hogy valami hullám (hulla) volna ott a füzesben megakadva a Tiszában. Jó megyek. Én azután elmentem le és mégis találtam. Ott egy kis kampós fát csináltam, mert botommal nem értem a fűzig, azzal kihúztam a szárazig. Azután mikor kihúztam a fűzből, egy oláh mindjárt kibukkant, oda jött. Ki vagy? mondok, mert láttam, hogy oláh: de nem szólt semmit. Erre még három is jött oda, azután egy nagy magas oláh volt köztük, aki tudott valamit magyarul, anuak mondok, hogy segítsetek ezt a hullámot (hullát) megfordítani, mert arczczal volt a vizben. Ahogy kihúztam, azt mondtam egy ragyás oláhhoz, — egy ásó is volt nála — hogy segítsen megfordítani, hogy megn.zzem, fehér személy-e vagy férfi. Azután láttam, hogy fehérszemély, balkezére egy keszkenő volt kötve, abban valami kis festék volt. Ott hagytam, de megnéztem azt is, hogy milyen ruha volt rajta. Azután hogy megnéztem, az oláhoknak azt mondtam, hogy ezt a hullát ám igy hagyjuk, itt nem szabad hozzá nyúlni, mig az elöljárósággal ki nem jövök. Én aztán elmentem haza a községházába, az elöljáróságnak megjelentettem, hogy itt meg itt ilyen hullát találtam. Azt mondta nekem az elöljáróság, hogy csak menjek ki rögtön vissza, hogy az oláhok, vagy el ne vigyék, vagy el ne ássák. Amire én mentem mindjárt viszsza czimborám már ott volt a földön. Elnök .• Ki az a czimborája ? Tanu: Váradi András. Megyek — azt mondja — csak vacsorálok; amire egy cseppet megállottam. Erre jött az elöljáróság szekéren, rögtön engem is felvettek és kimentünk a Csonkába. Ahogy kimentünk már akkor el volt ásva a test. Az oláhoknak mondta az elöljáróság, hogy ininek ásták el. Azt mondták: este van és büdös. Ezután érkezett Leskovics Bálint szekérrel és kérdezte, hogy milyen ruha van rajta. Neveztem, hogy milyen ruha van rajta, ő felirta és elment lökre, ugy lát-. tam. Azután hogy Lökről jöttek a szolgabíró és orvosok megnézni a hullámot (hullát) egy löki ember eljött velük, Báudy Jánosnak hívják. Ott azután felhányták a földet, lekaparták azt a testről, megnézték a gödörben ; azután szénát tettek reá, a szénára deszkát, a deszkára megint szénát, ugy azután kihúzták egyenesre, befedték, egy betűt irtak reá meg egy keresztet, hogy annak semmi hibája holnapig ne legyen. Volt egy esküdt ember Molűár János strázsának; meg engem is odaállítottak, meg egy Szentesi pandúrt éjfélig. Éjfél után Rókát hozta oda a csendbiztos. Ott strázsáljuk más napig, mig fel nem vevődött újra. Elnök: Akkor, mikor maga kifogta a hullát, milyen idő volt? Tauu: Csendes idő. Elnök : Szél nem fujt ? Tanu: Nem. Elnök; Milyeu részen volt fennakadva a hulla? Tanu: Csak egy bokor mögött volt megakadva. Elnök: Mély volt a viz. Tanu: Mély. Elnök: Sebes volt? Tanu: Nem volt sebes, csak a füzesnél volt arczczal lefelé, lábbal felfelé. Elnök: A kampósfát, melylyel kihúzta hová akasztotta? Tanu: Hátul a derekába akasztottam a kampósfát. Elnök: Arczczal volt lefelé? Tanu: Igen. Elnök: A Tiszavizén húzta, vagy a bokron keresztül ? Tanu: A Tiszavizén. Elnök jelenti, hogy van neki (tanúnak) még egy másik vallomása is, mely későbbi körülményekre vonatkozik; de az most elhagyható, rá fog még kerülni a sor. Szeyffert: Maga festékről beszélt, megnézte ? Tanu : Igen. Elnök : Miben volt az a festék ? Tanu: Ennyi forma (mutatja) kis papirost még láttam benne. Elnök: Másnap is ott volt maga, mikor a bíróság jött ? Tanu: Egyebet nem láttam. Elnök: De a bíróság mit csinált, kiásta a hullát ? Tanu : Igen, este mikor kijöttek. Elnök: Nem a falusi bíróság, hanem mikor a vizsgálóbiró ur volt ott ? Tanu: Felemelték a földről a fejét a hullának, megnézték a fogát, ábrázatát. Elnök: Éjjel, mikor a szolgabíró ott volt ? Tanu: Igen. Megnézték, lebocsátották, eltakarították. Elnök: De másnap, mikor a vizsgálóbiró és az ügyész kijött, ott volt? Tanu: Igen. Elnök: Micsoda intézkedés történt akkor ? Tanu: A ruhát leszedték róla. Elnök: Nyilvánosan történt az, miuden ember láthatta ? Tanu: Minden ember nem, mert elhajtották a népeket. Csak Szűcs János és Szekeres nevezetű ember a vizet hordta rá, ruházatát is leszedték róla, gondolom megmosták s a Tisza partján kiterítették. Elnök: Milyen messzire voltak az emberek elküldve ? Tanu: Nem messzire, csak 50 — 60 lépésre; nem tudom egész jól megmoudani. Élnök: Azok nem láthatták? Tanu: Nem, mert a csendbiztos katonái voltak ott, a népet eltérítették mindenünnen. Eötvös: Oláh György! Hogyan emelték ki azt a holttestet a vizből? Kézzel vagy valami rúddal? Tanu: Nem emlékszem rá. Nem voltam ott, haza mentem. A mint kihúzták a szárazra, azt mondtam: ez igy legyen mig az elöljárósággal ki nem jövök és meg nem nézik. Akkor az oláhok nem szólottak hogy bántják; de mikor kijöttünk, már a gödörbe volt ásva a holttest. Eötvös: Nem jól emlékszik. Emlékezzék csak. Maga nem látta, mikor a vizből kiemeltek és a szárazra tették; de mikor kiásták ott volt. Tanu: Az oláhok ásták ki. Eötvös: Maga hát megnézte, hogy fiu vagy leány? , Tanu: Igenis. Eötvös: Miről tudta meg, a ruhájáról vagy a szeméremtestéről ? Tanu : A szemérem-testéről is megnéztem, hogy hát fehér személy. Éötvös ; Hát volt-e neki melle ? Tanu: Nem volt. Eötvös: Hát olyan szine volt, mintha férfi lett volna ? Tanu: Igen. Eötvös; Megnézte jól ? Tanu; Igenis. Eötvös: Le meri rá tenni a hitet? Tanu : Igenis. Eötvös : Hát a csecse-bimbója milyen volt? Tauu: Egy csepp volt csak. Eötvös : Mint egy gyereké szokott lenni ? Tanu : Igenis. Eötvös: Barna volt a szine? Tanu : Arra nem emlékszem, hogy barna volt-e vagy szőke. De melle nem volt, arra kész vagyok esküdni. Eötvös: Hát magán kivül megnézte-e más is a mellét? Tanu: Mikor én néztem, nem volt más mint a négy oláh. Eötvös; Hát hogyan nézte, meg a mellét ? Felbontotta a kendőt a mellén? Tanu: Nem. Eötvös: Hát csak mikor az ajtón volt és mosták, akkor látta? Tanu Igenis. Eötvös: Hát vasárnap délután nem látta ? Tauu; Akkor nem láttam, hanem mikor az ajtón mosták, akkor láttam, erre kész vagyok esküdni. Eötvös: Hát hogyan mosták meg azt a holttestet? Tanu: Öntözték vasedényből. Eötvös: Hát nem ugy, mint a kezét vagy lábát szokta megmegmosni az ember, hogy a kezét vagy lábát dörzsölték volna? Tanu: Emlékezem, hogy csatakkal is dörzsölték volna testét. Eötvös: Ki dörzsölte volna csutakkal? Tanu: Ez az ember (Váradira mutat), meg egy Löki. Eötvös : Csutakkal mosták ? Tanu: Igen ugy gondolom. Váradi: En nem mostam csutakkal, csak öntöztük.