Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

1

4-dik szám. I. Mel

léklet. Állította azt is, hogy bizonyos Orsovszky nevii tanitó tanítja őt. Emiitette továbbá azt, hogy hírlapokat is szokott rendesen olvasni, mint a Függetlenséget, Budapestet stb. Mindezen körülményekre nézve azon tiszteletteljes kérdést intézem a nagyságos elnök úrhoz : méltóztassék a vármegye alispánját, mint a közigazgatás főnökét, megkeresni az iránt, hogy ezen nevezett tanu Scharf Móriczra vonatkozólag 13 hónap alatti kezeléséről cs bánásmódról, felügyetérői, annak taníttatásáról cs azon társaságról, melyben forgott, ide a tekintetes törvényszék szine elé kimerítő jelentést tenni méltóztassék azért, hogy mind a védelem, mind a vádhatóság, különösen pedig, amire a legfőbb súlyt fektetem, a tek. törvényszék meggyőződhessék arról, hogy ezen tanu először is jogilag és törvényileg kellő szabadságban volt-e és másodszor oly morális és intellektuális befolyás alatt állott-e, mely az ő értelmi és erkölcsi szabadságát biztosítja; vagy pedig megforditva, hogy olyan morális intellektuális befő lyás alatt állott tendentiose, amely az ő értelmi és erkölcsi szabadságát vallomásában megbénította. Miután tanút másként mint szabad lábon ideállítani, ha csak birói Ítélettel fogságra nem Ítéltetett, nem szabad, nem lehet; mert a tanúnak vallomása már ezen körülmény által probabilitás sulyjából vészit, vagy talán egész súlyát is elveszti, ezen körülmény, a tek. törvényszék intézkedésének tárgyát képezi annyival inkább, mert apja, aki vád alatt áll, de el nem ítéltetett, aki tehát a személyes szabadság korlátozását kivéve, hazánk törvényében biztosított minden emberi jogokkal bir, mondom apja Scharf József, általam képviseltetve követeli azt, hogy a fiu szabadon bocsáttassák, már most. De ez iránt most nem teszek előterjesztést, hanem követelheti azt, hogy a múltra vonatkozólag, a uézete szerint és nézetem szerint is megtámadott apai jogai iránt felvilágosittassék és e tekintetben megnyugtattassék. Indítványom tehát, hogy a nagyságos elnök ur ez iránt a vármegye alispánját megkeresni méltóztassék. Egyúttal kérem az itt fekvő iratokhoz csatoltatni, az alispán urnák azon végzését, amelyből kitűnik, hogy ezen tanu legközelebbi vérrokonaitól, öreganyjától, anyjától és egy másik rokonától is azt a jogot attól, hogy gyermekükkel, illetőleg unokájukkal tanuk nélkül beszélhessenek a vármegye alispánja megtagadta ! Itt van írásban ezen megtagadó végzés. Az alispánnak ezen megtagadó végzésében kijelenti, hogy a magy. kir. belügyminiszter mult évi, vagy nem tudom melyik évi 1166. szám alatti rendelete értelmében megbízatott azzal, hogy a gyermek fölött felügyeljen. Én kérem a nagyságos elnök urat és tek. kir. trvszéket, hogy az alispán ur végzésében hivatkozott ezen miniszteri rendeletet megszerezni és hiteles példányban a vizsgálati és törvényszéki iratok mellé csatolni méltóztassék. Továbbá van szerencsém bemutatni a megye alispánjának 1883. évi ápril 18-áu kelt és ugy látszik sajátkezüleg irt 3543. szám alatti végzését, melyben mondatik, hogy a belügyminisztérium mult évi augusztus 29-én 1166, szám alatt kelt rendelettel Scharf Móricz tanu biztonsága feletti felügyelettel lett megbízva. Kérem tehát ezen miniszteri rendelet megszerzését, ezen végzést pedig, az iratokkal együtt, az illető törvényszéki iratokhoz kérem csatolni. Második előterjesztésem a következő köztudomásu dolog legalább orvosok előtt, köztudomásu dolog, hogy az emberek nagy része, azoknak nevezetes perczentje a szinvakság betegségében vagy gyöugeségében szenved. Scharf Móricz tanu az imént itt kijelentette, hogy egyik szeme gyenge, hogy az beteg, hogy egyik szemével nem lát jól; állította továbbá, hogy ő pusztán másik ép szemével nézte a kulcslyukon át az egész időn keresztül azon fantasztikus jelenetet, melyről tanúságot tett. De miután az élő emberek nevezetes perczentje szinvak és mindaz, ki ezen természetes vele született, vagy az idő folytán kifejlődött gyöngeségben vagy betegségben szenved, a színeket vagy bizouyos jeleneteket kellőleg megkülönböztetni és azokat az agy tudomására hozni nem képes, ennélfogva orvosi szempontból is a büntető-jogi igazságszolgáltatás alapossága -szempontjából, múlhatatlanul szükséges, hogy eme nevezetes tanu Scharf Móricz, kiváló szakférfiak által a tekintetben megvizsgáltassák; vájjon egyik szemének, mint ő állitja, betegsége milyen fokú, a másik szemének az épsége pedig mennyiben van meg és nem forog-e fenn nála azon, igen sok embernél előfordulni szokott betegség, melyet orvosi műnyelven szinvakságnak neveznek ; és ha igen, ha vagy egyik szeme betegnek találtatott, vagy a másik szeme netalán kisebb vagy nagyobb mértékben szinvaknak találtatnék, akkor orvosi szakértők adnának nyilatkozatot az iránt, hogy ily szem, hosszxí időn át, negyedórán keresztül csak kulcs-lyukon át figyelmezve, a valót 99 TISZA-ESZLAR" látni alkalmas lehetne-e és minő körülmények között, és vájjon a szem egyik-másik irányú betegsége, az ő vallomásainak próbabilitására mennyire aggályos. Erre vonatkozólag bátor volnék kérni, bogy a törvényszéki orvos itt, és ha van szemorvos, — nem ismerem a helyi viszonyokat, hogy van-e itt ilyen, — de mindenesetre egy egyetemi szakértő, vagy egy fővárosi ország-szerte hírneves szemorvos ezen vizsgálatra, a tek. törvényszék által ide rendeltessék. Ez második általános előterjesztésem. Szeyffert: Kész vagyok minden inditványt támogatni, melynek czélja az, hogy a valódi igazság kiderittessék. Ezen alapon álván, éu a védő urnák azon indivátnyát, miszerint megállapittassék az és meggyőződés szereztessék az iránt, hogy Scharf Móricz minő helyzetben és állapotban van, nem ellenzem. Ami a másik kívánságot illeti, hogy t. i. s/in vakság megállapítása végett már most intézkedés történjék, ezen kérdést, nézetem szerint el lehetne halasztani addig, mig a törvényszéki szakértők itt meg fognak jelenni, amikor a tisztelt védő urnák bő alkalma lesz az illető szakértőkhöz kérdéseket intézui és ha a fejleményekből csakugyan annak szüksége fog kiderülni, hogy még más szakértőkis meg idéztessenek, még mindig elég idő lesz ez iránt intézkedni. Friedmann: Hogy meg ne szakittassék azután a bizonyítási eljárás folyama és hogy az előzetes kérdések már előre elintézve legyenek, ugy mint eddig naponkint, most is constatálom, hogy a vizsgálóbiró ur azon helyet foglalja el, hol a tanuk mellette elmenni kénytelenek. Elnök : Miután erre nézve már töbször feleltem, a további feleletet feleslegesnek tartom Ami pedig az Eötvös Károly ur által tett két rendbeli inditványt illeti, ezek iránt a törvényszék határozui fog s e határozata ki fog hirdettetni, — Most azonban ; nem akarom magszakitani a tárgyalás menetét. Barcza Dániel bevezettetik. Elnök: Barcza Dániel! Önre, mint tanura hivatkozás történt ; mint ilyen idéztetett meg ezen törvényszék által és mint ilyet figyelmeztetem, hogy kérdéseimre tiszta igazságot valljon. Ezen kötelességét ön annál inkább tudja és érti: minthogy jelenben is közszolgálatban áll. Barcza Dániel született Debreczenben 59 éves, nős, 8 gyermek atyja, jelenleg csendbiztos Debreczen városánál. Az elnök kérdésére előadja, hogy őt vérig sértette a »Budapesti Hírlap« mult évi junius 23-iki számában foglalt azon, az eszlári büuügyre vonatkozó kijelentés, hogy nincs jó rendőrségünk; mert ha volna, a hely színére menne, minden szálakat összeszedne és a vizsgálóbiróság kezébe átadná. 0 ennél fogva mindent elkövetett, hogy ezen ügyet kezébe kaphassa s igénybe vette a főkapitány az alispán közbejárását. Egy nyiit rendeletet kért a főkapitánytól, mint főnökétől, mely bizonyos birkákra vonatkozik. Itt Nyíregyházán találkozott az alispánnal, kivel ugy, vitte a beszéd folyamát, hogy az alispán észrevegye, hogy ő mit akar. Beszédem — igy szólt — elérte czélját: O nagysága félrehívott és inondá: »Barcza! Ez a birka nem válik Solymosi Eszterré?!« Én megörültem és tökéletes bizalmat helyezvén őnagyságában mondtam, nagyon szeretnék hozzá fogúi és mint rendőr működni, bizván magamban és némi kis ügyességemben. Látván őnagyságának azon példás buzgalmát, melyet az ügy iránt tanúsított, igen szivesen hozzá fogtam. Megelőzőleg könyörgöm alássan, volt szerencsém gr. Pongrácz őméltÓ8ágával találkozni, akinek őnagysága bemutatott s gróf őméltósága mint vendégszerető ember meghívott, hogy ha arra járnék, szivesen lát. Meg is ígértem, hogy vacsorára elmegyek. Azonban találkoztam Nagy László akkori kir. ügyész úrral, kivel én Váradról is ismerős voltam, de nem tudtam, hogy őa kir.ügyész, megörültem, remélvén mivel ő is ismer, szives lesz protegálni, hogy az ügyhöz hozzá foghassak. Mégis hivott akkor éjjel nálla háltam, tehát a grófhoz nem mehettem. Másnap reggel lóra ülvén, elmentem megkettőződött örömmel; mert láttam, hogy talán tehetek valamit. A grófhoz ebédre érkeztem. Beszélgettünk az ügyről s hosszasabban beszélve, én azt mondtam: esküszöm, hogy az eszlári bűnügyet kiderítem. Faggatott ő méltósága, hogy miképpen fogok hozzá. Azt mondta ő méltósága: hát ha nem a zsidók ölték meg ? Akkor nincs mit keresnem, akkor bizonyosan a vizbe fordulhatott és akkor az esküre nem vagyok kötelezve. Akkor én elmentem Eszlárra, ott felvettem a rendőri szemlét, bementem a ref. lelkészhez, akit gyerek korából ismerek és ott találkoztam valami rektorral; ezt megkértem, hogy jönne el velem és mutatná meg azon helyeket, ahol Solymosi Eszter járt-kelt. Ezeket feljártam, úgyszintén a többieket: Huri Andrásnét,, Solymosinét. Innen elmentem és talán ide jöttem,